Search Results

You are looking at 51 - 60 of 64 items for :

  • Author or Editor: Oláh Attila x
  • Medical and Health Sciences x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Absztrakt

Bevezetés: A súlyos acut pancreatitis a gastroenterologiai sebészet nagy kihívást jelentő területe. A legújabb kutatások szerint a teljes parenteralis táplálás kiegészítéseként intravénásan adott glutamin segíthet a septicus szövődmények megelőzésében, és csökkentheti a halálozási rátát, azt azonban még nem vizsgálták, vajon az enteralis táplálás eredményeit is képes-e javítani a glutamin. Célkitűzés: A korai jejunalis táplálás és az intravénás glutamin-dipeptid együttes alkalmazásának vizsgálata súlyos acut pancreatitisben, prospektív randomizált kettős vak kontrollált klinikai vizsgálat során. Beteganyag és módszerek: Vizsgálatunkban 45 súlyos acut pancreatitis miatt kezelt beteg vett részt, akiknél felvételkor a Glasgow score legalább 3 volt, és/vagy a CRP 150 mg/ml feletti. A glutamincsoport (n = 24) tagjai napi 0,5 g/kg i.v. glutamint, a kontrollcsoport (n = 21) tagjai azonos mennyiségben a kórházi gyakorlatban alkalmazott, egyéb aminosavakból álló infúziót kaptak 7 napig. A felvételt követő 48 órán belül minden betegnél elkezdtük a nasojejunalis táplálást, és kezelésük minden egyéb szempontból is azonos irányelvek szerint történt. A vizsgálat elsődleges végpontjaként a pancreasspecifikus septicus szövődmények és a szervi elégtelenségek gyakoriságát, másodlagos végpontokként a radiológiai és sebészeti intervenciók szükségességét, a kórházi tartózkodás időtartamát és a mortalitást jelöltük meg. Eredmények: A glutamincsoportban 4 betegnél alakult ki fertőzött acut peripancreaticus folyadékgyülem, 2 betegnél fertőzött postnecroticus folyadékgyülem, 2 esetben fertőzött pseudocysta és 2 betegnél fertőzött necrosis. Tíz esetben UH-, illetve CT-vezérelt punkcióval és drainage-zsal sikerült megszüntetni a folyadékgyülemet, műtétre egy betegnél sem volt szükség. A kontrollcsoportban 4 betegnél alakult ki fertőzött acut peripancreaticus folyadékgyülem, 2 betegnél fertőzött postnecroticus folyadékgyülem, 3 esetben fertőzött pseudocysta és 3 esetben fertőzött necrosis. Kilenc esetben sikeres volt a radiológiai intervenció, három betegnél sebészi beavatkozásra kényszerültünk. A kontrollcsoport mortalitása 14% (3 beteg) volt, szemben a glutamincsoport 0%-os mortalitásával. A glutamincsoport átlagos ápolási ideje 10,6 nap volt, ami szignifikánsan rövidebb a kontrollcsoport 15,9 napjánál (p = 0,00104). Összefoglalás: A glutamincsoport eredményei minden vizsgált paraméter esetén valamivel jobbnak bizonyultak a kontrollcsoportéinál, de statisztikailag kimutatható különbséget csak az ápolási napok számában sikerült igazolni.

Restricted access

Elméleti háttér: A mentális egészség egyfajta jóllét biológiai, pszichológiai, társadalmi és spirituális szinten, ezen kívül pedig képesség a pozitív állapotok fenntartására és megélésére, amelyhez a hatékony megküzdés és savoring, valamint a reziliencia és a dinamikus önszabályozás jelenléte is társul. A pozitív pszichológia egyik feladata, hogy érvényes teszteket dolgozzon ki a mentális egészség mérésére. Cél: A Mentális Egészség Teszt (MET) legújabb változatának átfogó pszichometriai ellenőrzése. Módszer: Két, online módon lefolytatott kérdőíves keresztmetszeti vizsgálat. I. 1540 fő (391 férfi, 1149 nő; átlagéletkor 52,0 év, SD = 11,3 év) demográfiai, valamint testi és lelki egészségre vonatkozó kérdések mellett kitöltötte az alábbi kérdőíveket: MET, PERMA Kérdőív, Globális Jóllét Kérdőív, Diener-féle Virágzás skála, Rövidített Savoring Hit Kérdőív, Rövidített Pszichológiai Immunrendszer Kérdőív. II. 1083 fő (233 férfi, 847 nő; átlagéletkor 33,9 év, SD = 12,2 év) demográfiai, a vallásosságra, valamint a testi és lelki egészségre vonatkozó kérdések mellett kitöltötte a MET, Aspirációs Index, Rövidített Beck Depresszió, WHO Jól-Lét, Élettel való Elégedettség, valamint Életcél Kérdőíveket. Eredmények: Az I. mintán elvégzett feltáró faktoranalízis megerősítette a MET ötfaktoros szerkezetét 17 tétellel, s az ezt tesztelő konfirmatív faktoranalízis jó illeszkedésű modellt jelzett. A II. mintában ugyanezen a faktorstruktúrán elvégzett konfirmatív faktoranalízis kiváló illeszkedésű (RMSEA = 0,051; pClose = 0,408; CFI = 0,950; TLI = 0,936). Az öt skála Cronbach-a értékei mindkét vizsgálatban 0,70 felettiek, magas belső konzisztenciát mutatva. A diszkriminációs validitást igazolja, hogy minden skálának van egy minimum 44%-os olyan egyedi része, amelyet a többi négy skála nem fed le. A skálák tartalmi validitását a mentális egészség 10 tesztjével, speciális tesztkérdésekkel és szociodemográfiai mutatókkal sikerült igazolni. Fontos eredmény továbbá, hogy a jóllét pozitív irányú kapcsolatot mutat az anyagi helyzettel; az alkotó-végrehajtó hatékonyság a flow-val és az iskolázottsággal; az önreguláció és a reziliencia az életkorral; a savoring pedig a nőknél minden életkorban magasabb, mint a férfiaknál. Következtetés: a MET a jóllét, a savoring, az alkotó-végrehajtó hatékonyság, az önreguláció és a reziliencia konstruktumok megbízható és érvényes mérőeszközének tekinthető.

Theoretical background: Beyond that mental health is related to biological, psychological, social, and spiritual well-being, it is a capacity to maintain and experience the positive conditions with effective coping, savoring, resilience and dynamic self-regulation skills. One of the most important responsibility of positive psychology is to construct scales measuring mental health. Aim: the purpose of this study is to present the psychometric characteristics of the new version of the Mental Health Test (MHT) based on five pillars. Method: Two online cross-sectional studies with self-report questionnaires. Study I: 1540 persons (391 men, 1149 women; mean age 52.0 years, SD = 11.3 years) filled in MHT, PERMA Profiler, Global Health, Diener's Flourishing Scale, Shortened Savoring and Shortened Psychological Immune Competence questionnaires along with questions about physical and psychological well-being and demographic data. Study II: 1083 persons (233 men, 847 women; mean age 33.9 years, SD = 12.2 years) filled in MHT, Aspiration Index, Shortened Beck Depression Inventory, WHO Well-Being Scale, Satisfaction with Life Scale, Purpose in Life Test, and Shortened Young Maladaptive Schema Questionnaire, along with questions about demographic data, religiosity, physical and mental health. Results: In Study I exploratory factor analysis identified the five-factor structure of MHT with 17 items, having also good fit measures in confirmative factor analysis. In Study II the five-factor model of the five subscales yielded excellent fit measures in confirmatory factor analysis (RMSEA = .051, pClose = .408, CFI = .950, TLI = .936). In both studies, Cronbach's a values of the five subscales (all above 0.70) indicated a high level of internal consistency. The discriminant validity is proven by the fact that each subscale had a minimum 44% part not covered by the set of other subscales. The content validity of the subscales was confirmed by ten tests about mental health, some special questions and socio-demographic indicators. Subscale of well-being showed a definite positive correlation with financial background. Creative and executing efficiency correlated with flow and education. We found also a positive correlation of self-regulation and resilience subscales with age, and women showed a higher level of savoring than men at all age levels. Conclusion: MHT can be considered a reliable and valid measurement tool for well-being, savoring, creative and executing efficiency, self-regulation and resilience dimensions of mental health.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Veronika Mészáros, Zoltán Cserháti, Attila Oláh, Dóra Perczel Forintos, and Szilvia Ádám

Bevezetés: Az egészségügyi szakdolgozók körében a depresszió és a kiégés előfordulása magas, ugyanakkor megelőzésükről kevés magyarországi kutatási adat áll rendelkezésre. Célkitűzés: A tanulmány a megküzdési stratégiák mediáló szerepét vizsgálja a munkahelyi stressz, a depresszió és a kiégés viszonylatában. Módszer: Keresztmetszeti vizsgálat 1333 egészségügyi szakdolgozó bevonásával. A résztvevők validált önkitöltős kérdőívek segítségével ítélték meg munkahelyi stresszterheltségüket, kiégettségüket, a depressziós tünetek jelenlétét, valamint megküzdésistratégia-preferenciáikat. Az elemzés strukturális egyenletmodellezéssel történt. Eredmények: A súlyos depresszió prevalenciája 5,6%-os volt. A minta csaknem 50%-a súlyos személyes teljesítménycsökkenésről számolt be. A munkahelyi stressz közvetlenül és közvetetten – a megküzdési stratégiák mediálása által – is előre jelezte a kiégést, illetve a depressziós panaszokat. A megküzdési stratégiák közül a problémahelyzetek reális szemléletét erősítő kognitív átstrukturálás csökkentette a kiégés és depressziós tünetek megjelenésének valószínűségét. Következtetések: A vizsgálat új adatokkal szolgál kognitív szempontú intervenciós stratégiák tervezéséhez, valamint kiemeli a megküzdési stratégiák jelentőségét a depresszió és a kiégés megelőzésében. Orv. Hetil., 2013, 154, 449–454.

Open access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors: Attila Farsang, Ildikó Bódi, Orsolya Fölker, Krisztina Minkó, Zsófia Benyeda, Ádám Bálint, Anna L. Kiss, and Imre Oláh

Coronavirus infection delays the development of the cortico-medullary (CM) capillary network which results in retarded development of bursal follicles. The smaller size of the medulla in the coronavirus-infected birds may lead to a lower number of B lymphocytes and bursal secretory dendritic cells, which negatively affects the reactivity and efficacy of the immune system. Contrary to the wild-type infectious bronchitis virus (IBV) strain, infection induced by H120 vaccine virus exerts only a moderate influence on caveolin-1 expression of the CM capillary web and on follicular development compared to the untreated controls.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Csaba Melczer, László Melczer, Ilona Goják, Attila Kónyi, Sándor Szabados, László Bence Raposa, András Oláh, and Pongrác Ács

Absztrakt:

Bevezetés: Több kutatás kimutatta, hogy a szívelégtelenség prevalenciája a nyugati országokban 0,4–2% közötti értékre tehető. Célkitűzés: Tanulmányunk célja annak meghatározása volt, hogy a szívelégtelenséggel élő betegeknél a telemetriás úton kapott fizikai aktivitás százalékos érték felhasználásával megbecsülhető-e a hatperces sétateszt során megtett távolság. Módszer: A kutatásba 17, szívelégtelenségben szenvedő beteget vontunk be (n = 17; életkor 57,35 év ± 9,54; testtömeg 98,71 kg ± 9,89; átlag-BMI 36,69 ± 3,67). A fizikai aktivitást jellemző két adatsor felhasználásával lineáris regressziót végeztünk, amelynek során egy matematikai egyenletet kaptunk, így a fizikai aktivitás százalékérték segítségével becsülhető a hatperces sétateszt során megtett távolság. Eredmények: A kapott adataink további elemzése során arra a következtetésre jutottunk, hogy e betegeknél a CRT-készülékből származó adatok közül a PA% segítségével becsülhetővé válik a hatperces séta alatt megtett távolság, amely e betegek terhelhetőségének egyik jellemző információja lehet. Következtetések: Módszerünk felhasználásával a betegek állapotváltozása az implantált elektronikus eszközzel telemetriásan folyamatosan követhető. Orv Hetil. 2017; 158(35): 1390–1395.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Csaba Melczer, László Melczer, Ilona Goják, Attila Kónyi, Sándor Szabados, L. Bence Raposa, András Oláh, and Pongrác Ács

Absztrakt:

Bevezetés: A rendszeres fizikai aktivitás egészségre vonatkozó hatása közismert, azonban több kutatás leírta, hogy szívbetegek számára is nélkülözhetetlen, továbbá az ülő életmódot folytató szívbetegek számára szekunder prevenciós hatását is kimutatták. Célkitűzés: Jelen tanulmányunk célja annak meghatározása volt, hogy a szívelégtelen betegek esetében telemetriás úton kapott physical activity százalékos érték miként alakítható át MET-értékre, amellyel az egyén fizikai aktivitás során mért oxigénfogyasztása jellemezhető. Módszer: A kutatásban 17 szívelégtelen beteg vett részt, akik közül 3 nő és 14 férfi; életkor 57,35 ± 9,54 év; testtömeg 98,71 ± 9,89 kg; átlagos BMI 36,69 ± 3,67 volt. A fizikai aktivitást jellemző két adatsor felhasználásával lineáris regressziót végeztünk, amelynek során egy matematikai egyenletet kaptunk, így a physical activity százalékérték MET-értékké volt konvertálható. Eredmények: A hatperces sétateszt alatt átlag 416,6 ± 48,2 m-t tettek meg a betegek és a mért MET értékek átlaga 1,85 ± 0,18, a MET heti átlaga 1,12 ± 0,06 volt. Jól kivehető hogy a betegek számára még a 6MWT is egy emelkedett aktivitást jelent a mindennapok aktivitási szintjéhez képest. Következtetés: Módszerünk alkalmazásával a betegek állapotváltozása a reszinkronizációs készülékekbe beépített, fizikai aktivitást mérő mozgásérzékelő adatai alapján, magával az implantált elektronikus eszközzel telemetriásan monitorozható. Orv Hetil. 2017; 158(19): 748–753.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Péter Antal-Szalmás, Gergely Ivády, Attila Molnár, Zsuzsa Hevessy, Valéria Kissné Sziráki, Anna V. Oláh, Ágota Lenkey, and János Kappelmayer

Bevezetés: A szerzők a laboratóriumi diagnosztikai tevékenység hatékonyságát jellemző paraméter, az ún. „turnaround time” meghatározására alkalmas számítógépes programot dolgoztak ki laboratóriumukban. A turnaround time a minta laboratóriumba való beérkezése és az orvosi validálást követő eredménykiadás között eltelt idő, mely jól jellemzi az eredménykiadás hatékonyságát, és ezért a laboratóriumok működésének fontos minőségügyi paramétere. Módszer: Analízisük során a sürgős, rutin- és speciális vizsgálatokat külön kezelve 6 hónap adatait dolgozták fel, és a turnaround time medián, 5- és 95-percentil értékeit adták meg. Meghatározták emellett a maximálisnak definiált turnaround time értéket (sürgős 1 óra, rutin 4 óra, speciális 2–14 nap) meghaladó turnaround time értékű vizsgálatok („kiesők”) arányát is az összes vizsgálati számra vonatkoztatva. Eredmények: A sürgős vizsgálatok esetében a medián turnaround time 9–70 perc, a rutinvizsgálatoknál pedig 33–190 perc között volt. A speciális vizsgálatok jóval heterogénebb képet mutattak, és általában megállapítható volt, hogy a kis mintaszámú, nem automatizált, immunkémiai és hemosztázis-tesztek esetében magas a turnaround time értéke és a kiesők aránya. A rutinvizsgálatok longitudinális analízise egyértelműen mutatta, hogy 2006 első félévében javultak a vizsgálatok turnaround time értékei a laboratórium valamennyi részlegén. A turnaround time hosszát befolyásoló egyik lényeges paraméter az orvosi validálás ideje, ami jelentősen csökkenthető egy autovalidáló program segítségével. A szerzők adatai alapján az autovalidálás bevezetése akár 1–2 órával is csökkentette a rutinvizsgálatok medián turnaround time értékeit. Az alkalmazott számítógépes program alkalmas akár a mintaszállítás effektivitásának jellemzésére is, amit a szerzők két különböző mintaszállítási infrastruktúrával rendelkező sürgősségi részlegük összevetésével mutattak be. Következtetések: Az itt ismertetett turnaround time analízis az általános rutin része a világ fejlettebb országaiban tevékenykedő diagnosztikai laboratóriumokban, ugyanakkor az első ilyen próbálkozást jelenti Magyarországon.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Orsolya Huszár, József Baracs, Mariann Tóth, László Damjanovich, Róbert Kotán, György Lázár, Eszter Mán, Gellért Baradnai, Attila Oláh, Zoltán Benedek-Tóth, Sándor Bogdán-Rajcs, Péter Zemanek, Tibor Oláh, Krisztián Somodi, Mihály Svébis, Tamás Molnár, and Örs Péter Horváth

Absztrakt

Bevezetés: A sebészeti sebgyógyulási zavar (Surgical Site Infection, SSI) a harmadik leggyakoribb nosocomialis fertőzés, az összes infekciót tekintve megközelíti a 14–16%-ot. A jelentős költségvonzattal is járó magas infekciós ráta javítása, valamint a triclosannal bevont varrófonalakról szóló pozitív nemzetközi tanulmányok arra ösztönöztek, hogy randomizált vizsgálat keretében győződjünk meg a triclosan hatásosságáról – a magas infekciós rátájú – colorectalis műtétek kapcsán. Módszer: Hét sebészeti osztály bevonásával indítottuk prospektív, randomizált, multicentrikus vizs-gálatunkat, mely során triclosannal bevont (PDS plus®), valamint azonos anyagból készült, nem bevont varróanyag (PDS II®) hasfali varratként való összehasonlítását végeztük a sebfertőzés gyakoriságát illetően elektív colorectalis műtéteket követően. A vizsgálat alapvető célja a posztoperatív sebinfekció jelenlétének, az azt kiváltó kórokozók törzseinek, valamint az SSI okozta többletköltségeknek a meghatározása volt. Eredmények: 485 beteget randomizáltunk, ebből 47 (12,5%) esetben fordult elő SSI, 23 (12,23%) beteg a triclosanos csoportból (n = 188), 24 (12,18%) beteg pedig a nem bevont csoportból (n = 197) került ki (p = 0,982). 13 (27,66%) betegnél alakult ki késői sebgyógyulási zavar, ebből 4 (8,51%) esetben a triclosanos fonalat és 9 (19,15%) esetben a nem bevont fonalat (p = 0,041) alkalmaztuk. Nem találtunk különbséget a colon- és a rectumműtéteket követő SSI aránya között. Következtetések: A triclosan Gram-pozitív baktériumok elleni, korábbi tanulmányokban bizonyított hatását – a kis esetszám miatt – nem tudtuk bizonyítani. Szintén nem tudtunk igazolni a triclosan hatékonyságát a Gram-negatív colonflóra esetében sem. A retrospektív vizs-gálatunkhoz viszonyítva sebinfekciós eredményeink 50%-os javulást mutattak, függetlenül attól, hogy a PDS loop be volt-e vonva triclosannal, vagy sem. Az SSI előfordulásának szempontjából az operatív faktorok lényegesebbnek bizonyultak, mint a beteg rizikófaktorai/kísérőbetegségei. Tanulmányunk igazolta, hogy az SSI megnyújtja a hospitalizációt, és jelentősen növeli a kezelési költségeket.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Zsolt Dubravcsik, Gyula Farkas, Péter Hegyi, István Hritz, Dezső Kelemen, Natália Lásztity, Zita Morvay, Attila Oláh, Ákos Pap, Andrea Párniczky, Miklós Sahin-Tóth, Zsolt Szentkereszti, Richárd Szmola, Tamás Takács, László Tiszlavicz, Ákos Szücs, and László Czakó

Az autoimmun pancreatitis ritka megbetegedés, amely megjelenésében akár hasnyálmirigy-daganatot utánozhat, azonban ez utóbbival ellentétben nem műtéti, hanem gyógyszeres kezelést igényel. A betegség korrekt diagnózisa, differenciáldiagnosztikája és a betegek megfelelő kezelése korszerű és bizonyítékokon alapuló kezelési útmutatót igényel. A Magyar Hasnyálmirigy Munkacsoport célul tűzte ki, hogy a jelenleg elérhető nemzetközi irányvonalakat, illetve evidenciákat alapul véve az autoimmun pancreatitis kezelésének kulcskérdései vonatkozásában bizonyítékalapú irányelveket fogalmazzon meg. A Magyar Hasnyálmirigy Munkacsoport által kijelölt előkészítő és konzulens munkacsoport lefordította, és ahol szükségesnek találta, kiegészítette és/vagy módosította a nemzetközi irányelveket. Összesen 4 témakörben (Alapok, Diagnózis, Differenciáldiagnosztika, Terápia) 29 releváns kérdést állított össze. Az evidencia osztályozását az UpToDate® rendszere alapján határozta meg. Az összeállított irányelvek a 2014. szeptember 12-ei konszenzustalálkozón kerültek bemutatásra és megvitatásra. A résztvevők minden kérdést csaknem teljes (95% feletti) egyetértéssel fogadtak el. A Magyar Hasnyálmirigy Munkacsoport kezelési irányelvei az első, bizonyíték alapján készült autoimmun pancreatitis kezelési útmutató hazánkban. Az irányelv komoly segítséget nyújthat az autoimmun pancreatitis oktatásához, a mindennapi betegellátáshoz és a megfelelő finanszírozás kialakításához. Ezért a szerzők bíznak abban, hogy ezen irányelvek minél szélesebb körben alapreferenciaként fognak szolgálni Magyarországon. Orv. Hetil., 2015, 156(8), 292–307.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Andrea Párniczky, László Czakó, Zsolt Dubravcsik, Gyula Farkas, Péter Hegyi, István Hritz, Dezső Kelemen, Zita Morvay, Attila Oláh, Ákos Pap, Miklós Sahin-Tóth, Flóra Szabó, Zsolt Szentkereszti, Richárd Szmola, Tamás Takács, László Tiszlavicz, Gábor Veres, Ákos Szücs, and Natália Lásztity

A hasnyálmirigy gyulladásos megbetegedése gyermekkorban ritka és etiológiája változatos. Az utóbbi 10–15 évben a gyermekkori pancreatitisek gyakorisága növekedést mutatott világszerte. A betegség korszerű és bizonyítékokon alapuló kezelési útmutatót igényel. A Magyar Hasnyálmirigy Munkacsoport célul tűzte ki, hogy a jelenleg elérhető nemzetközi irányvonalakat, illetve evidenciákat alapul véve a gyermekkori pancreatitis kezelésének kulcskérdései vonatkozásában bizonyítékalapú irányelveket fogalmazzon meg. A Magyar Hasnyálmirigy Munkacsoport által kijelölt előkészítő és konzulens munkacsoport lefordította, és ahol szükségesnek találta, kiegészítette és/vagy módosította a nemzetközi irányelveket. Összesen 8 témakörben (Diagnózis, Etiológia, Prognózis, Képalkotók, Kezelés, Epeúti beavatkozás, Szövődmények, Krónikus pancreatitis) 50 releváns kérdést állított össze. Az evidencia osztályozását az UpToDate® rendszere alapján határozta meg. Az összeállított irányelvek a 2014. szeptember 12-ei konszenzustalálkozón kerültek bemutatásra és megvitatásra. A résztvevők minden kérdést teljes (95% feletti) egyetértéssel fogadtak el. A Magyar Hasnyálmirigy Munkacsoport kezelési irányelvei az első, bizonyíték alapján készült gyermekkori pancreatitis kezelési útmutató hazánkban. A Magyar Hasnyálmirigy Munkacsoport gyermekkori pancreatitis kezelési irányelvei komoly segítséget nyújtanak a gyermekkori pancreatitis oktatásához, a mindennapi betegellátáshoz és a megfelelő finanszírozás kialakításához, ezért bízunk benne, hogy ezen irányelvek minél szélesebb körben alapreferenciaként fognak szolgálni Magyarországon. Orv. Hetil., 2015, 156(8), 308–325.

Open access