Search Results

You are looking at 51 - 60 of 62 items for

  • Author or Editor: Zsuzsanna Szabó x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
Orvosi Hetilap
Authors:
Regina Lukács
,
Gábor Sándor
,
Miklós Resch
,
Antal Szabó
,
György Barcsay
,
Mónika Ecsedy
,
Zsuzsanna Szepessy
,
Zoltán Zsolt Nagy
, and
András Papp

Absztrakt:

Bevezetés: A patológiás myopia világszerte a látásvesztés egyik meghatározó oka, jelentős részben a még aktív, dolgozó korosztályt érintve. Az egyik jelentős, látást veszélyeztető komplikáció patológiás myopiában a chorioidea-neovascularisatio. Célkitűzés: A patológiás myopia talaján kialakult subfovealis érújdonképződések intravitrealis ranibizumabkezelése eredményességének vizsgálata. Módszer: Retrospektív analízisünk során 14 beteg (életkor: 61 ± 17 év) 14 szemén patológiás rövidlátás talaján kialakult subfovealis érújdonképződéseket kezeltünk intravitrealis ranibizumabbal, szükség szerinti adagolási móddal. Vizsgáltuk a legjobb korrigált távoli látóélesség, a chorioidea-neovascularisatiós laesio magasságának változását és a beadott injekciók számát. Eredmények: A legjobb korrigált látóélesség a kiindulási 55,8 ± 19,3 betűről az első év végére 64,8 ± 15,5 betűre (p = 0,0414), a követési idő végére 62,6 ± 16,3 betűre (p = 0,2896) javult. Az átlagos követési idő 19,7 ± 23,9 hónap, az átlagos injekciószám 2,8 ± 2,1 volt. Négy szemen a látóélesség a kezelés ellenére tovább romlott. Következtetések: Az intravitrealis ranibizumab a patológiás rövidlátás talaján kialakult érújdonképződések hatékony kezelési módja. Néhány szemen a kezelés ellenére tovább romlik a látóélesség. Orv. Hetil., 2017, 158(15), 579–586.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Zsuzsanna Kahán
,
Zoltán Varga
,
Melinda Csenki
,
Júlia Szabó
,
Elemér Szil
,
Gábor Fekete
,
Katalin Hideghéty
,
Krisztina Boda
, and
László Thurzó

Bevezetés: Az egyedileg megtervezett sugárterápia a lokális kontroll és a túlélés javítása révén alapvető része az emlőrák kuratív kezelésének. A besugárzandó térfogat alakját követő konformális besugárzás, és a védendő szervek sugárterhelésének kontrollálását is lehetővé tevő háromdimenziós besugárzástervezés növelik a besugárzás biztonságát. Beteganyag és módszer: A dolgozat a klinikán 2002 óta követett módszereket ismerteti. Az emlő/mellkasfal, illetve a nyirokrégiók besugárzásának indikációja a lokoregionális relapsus legalább 10%-os kockázata volt. CT-alapú háromdimenziós besugárzás tervezése és egyéni pozicionálás történt, a vizsgálat második szakaszában termoplasztikus maszk-rögzítéssel. A védendő szervek dózisterhelését az irodalmi adatok alapján összeállított felső határértékek korlátozták. A betegek első csoportjában individuálisan tervezett blokkokat, a második csoportban „multileaf” kollimátort (MLC), a harmadik csoportban pedig intenzitásmodulált sugárnyalábokat alkalmazva végeztük a besugárzást. Eredmények: Összesen 737 emlőrákos beteg részesült individuális rizikó alapján megtervezett konformális besugárzásban. Háromszázhetvenkét esetben csak lokális, 365 esetben lokoregionális besugárzás történt. A besugárzott térfogatok dóziseloszlását a vizsgálat második periódusában adott műszaki lehetőségekkel jelentősen javítani lehetett: a dózis ±10%-kal ellátott emlő-/mellkasfal-, axillaris-supraclavicularis, illetve mammaria interna térfogatok aránya az alkalmazott besugárzási technikától függően rendre 90,5–94,2%; 84,1–93,8% és 86,7–91,6% között mozgott. Az azonos oldali tüdő és a szív sugárterhelését reprezentáló dózis-volumen paraméterek szignifikánsan magasabbak voltak lokoregionális besugárzás, mint csak lokális besugárzás esetén. A vizsgálat második periódusában lokoregionális besugárzás esetén a tüdő- és szívterhelés a korábbinál szignifikánsan alacsonyabb volt, míg lokális besugárzásnál ilyen hatás nem jelentkezett. A maszkrögzítés bevezetésével a beállítási pontatlanságból és a légzési mozgásból eredő bizonytalanság redukciója mellett az ellenoldali emlő sugárterhelését is csökkenteni lehetett. Következtetések: A posztoperatív besugárzást gondos kockázat- és haszonelemzés után kell megtervezni. A háromdimenziós besugárzás-tervezésen alapuló konformális sugárterápia dózis-volumen adatainak elemzése során egyénileg szükséges dönteni az előnyösebb megoldás érdekében bevezetendő különleges technikák alkalmazásáról.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Márta Péntek
,
Zsuzsanna Beretzky
,
Valentin Brodszky
,
J. Attila Szabó
,
Levente Kovács
,
Áron Kincses
,
Petra Baji
,
Zsombor Zrubka
,
Fanni Rencz
, and
László Gulácsi

Absztrakt:

Bevezetés: A betegségek jelentősen befolyásolhatják az egyének munkaképességét, beleértve a munkából való hiányzást (absenteeism) és a csökkent hatékonyságú munkavégzést (presenteeism). Célkitűzés: A hazai felnőtt lakosság egészséggel összefüggő munkaképességének felmérése és lakossági normaértékek kialakítása a munkaképességre és tevékenységcsökkenésre vonatkozó (WPAI-) kérdőívvel. Módszer: Keresztmetszeti kérdőíves vizsgálatot végeztünk 2019-ben reprezentatív felnőtt lakossági minta (n = 2023) bevonásával. Felmértük a résztvevők szociodemográfiai jellemzőit. A válaszadók munkaképességét a WPAI-kérdőívvel, egészségi állapotát az EQ-5D-3L-kérdőívvel és az Európai Minimum Egészség Modul (MEHM) kérdéseivel vizsgáltuk. Statisztikai analízis: Leíró statisztikai elemzéseket végeztünk, Mann–Whitney-, illetve Kruskal–Wallis-teszttel vizsgáltuk az alcsoportok közötti különbségeket. Spearman-féle rangkorrelációval elemeztük a WPAI kapcsolatát az életkorral és az EQ-5D-3L-indexszel. Eredmények: A fizetett munkaviszonyban levők (n = 1194, 59%) közül 70 fő (6%) hiányzott a munkából a felmérést megelőző héten, ez átlagosan heti 1,9 (SD = 8,5) óra munkaidő-veszteséget jelent. Presenteeism 166 főnél (14%) fordult elő. A WPAI-absenteeism átlagosan 3,6%, a presenteeism 4,4%, a napi tevékenységek hatékonyságának csökkenése a teljes mintában 9,5% volt. Az absenteeism nem korrelált az életkorral, és nem különbözött jelentősen a vizsgált szociodemográfiai jellemzők szerint. A presenteeism a dolgozó nyugdíjasok, rokkantnyugdíjasok és a részmunkaidősök körében volt a legmagasabb. A presenteeism közepes (r = –0,379), az absenteeism gyenge (r = –0,113) kapcsolatot mutatott az EQ-5D-3L-indexszel. Közepes, illetve erős korrelációt találtunk a napi tevékenységek hatékonysága és az életkor (r = 0,412), valamint az EQ-5D-3L-index (r = –0,592) között. A MEHM szerinti állapotok rosszabbodásával szignifikánsan rosszabb WPAI-eredményeket mértünk. Következtetés: Kutatásunk elsőként nyújt hazai lakossági referenciaértékeket az egészséggel összefüggő munkaképességről a WPAI-kérdőívvel. A presenteeism területén jelentkező munkaképesség-csökkenés fokozott figyelmet érdemel a munkáltatók, a munkaügyi, egészségügyi és szociális szektor részéről. Orv Hetil. 2020; 161(36): 1522–1533.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Miklós Resch
,
Csilla Németh
,
György Barcsay
,
Mónika Ecsedy
,
Ágnes Borbándy
,
Zsuzsanna Géhl
,
Anikó Balogh
,
Antal Szabó
,
Zoltán Zsolt Nagy
, and
András Papp

Absztrakt

Bevezetés: Az időskori maculadegeneráció exsudativ formájának elfogadott és hatékony kezelése a vascularis endothelialis növekedési faktort gátló kezelés. Célkitűzés: Annak morfológiai leírása, milyen érrendszer észlelhető a macula területében több éve tartó tartós kezelés után. Módszer: A vizsgálatba 48 beteget (34 nő, 14 férfi, életkor 74,4 ± 8,0 év) vontak be, akiknél legalább 24 hónappal korábban kezdték meg a vascularis endothelialis növekedési faktort gátló kezelést (ranibizumab, aflibercept). A kezelt 56 szemnél a követési idő (53,8 ± 31,0 hónap) alatt összesen 7,6 ± 4,9 injekciót alkalmaztak. AngioVue (Optovue Inc., Fremont, CA, Amerikai Egyesült Államok) készülékkel optikai koherencia tomográfia-angiográfia vizsgálatot végeztek. Eredmények: A felszínes retinaerek károsodását 5/56 esetben, a mélyebb retinakeringés kiesését 9/56 esetben tapasztalták. A choriocapillaris károsodására, az érújdonképződést követő eltérésekre négyféle kép volt a jellemző: 1. pigmenthám- és choriocapillaris-atrophia, 2. submacularis heg, 3. aktív neovascularisatio, 4. intraretinalis ciszták. Következtetés: Az optikai koherencia tomográfia-angiográfia noninvazív módszer, amelynek segítségével a maculadegeneráció jól nyomon követhető. Orv. Hetil., 2016, 157(42), 1683–1690.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Zsuzsanna Putz
,
Tímea Martos
,
Nóra Németh
,
Anna Erzsébet Körei
,
Márta Szabó
,
Orsolya Erzsébet Vági
,
Miklós Soma Kempler
, and
Péter Kempler

A D-vitamin csontanyagcserén túlmutató hatása a tudományos figyelem középpontjába került az utóbbi években. A cukorbetegséggel és annak szövődményeivel kapcsolatos vizsgálatok pedig kiemelt népegészségügyi jelentőséggel bírnak. Egyre több adat támasztja alá a D-vitamin-hiány és a cukorbetegség kapcsolatát, a diabeteses neuropathia és a D-vitamin kapcsolatáról azonban eddig kevés és ellentmondó adat áll rendelkezésre. A többségében 2-es típusú cukorbetegek körében végzett vizsgálatok alátámasztják a D-vitamin-hiány és a neuropathia előfordulása, illetve a neuropathia okozta tünetek súlyossága közötti kapcsolatot. A legújabb tanulmányok a talpi fekélyek kialakulásában is felvetik a D-vitamin-hiány kóroki szerepét. Orv. Hetil., 2013, 154(51), 2012–2015.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Éva Pállinger
,
Dániel Erdélyi
,
Gábor Kovács
,
Gergely Kriván
,
Zsuzsanna Korponay
,
György Fekete
,
András Szabó
,
András Falus
, and
Beáta Dérfalvi

A haemophagocytás lymphohistiocytosis a citotoxikus T-lymphocyták és a természetes ölősejtek kontrollálatlan aktiválódása és funkcionális zavara, illetve a következményes generalizált macrophagaktiváció miatt kialakuló extrém gyulladással társuló immunszabályozási zavar. Familiáris formájának hátterében a perforin fehérje működését, illetve exocytosisát érintő mutációk állnak. A szerzők egy fatális kimenetelű familiáris haemophagocytás lymphohistiocytosisban szenvedő csecsemő esetén keresztül kívánják bemutatni a funkcionális áramlási citometria jelentőségét. Meghatározták a természetes ölősejtek és a citotoxikus T-lymphocyták perforintartalmát és ölőaktivitását, illetve a perforin szekréciójához nélkülözhetetlen LAMP1 fehérje (CD107a) in vitro stimulációt követő sejtfelszíni expresszióját. Betegüknél csökkent citotoxikus aktivitás és fokozott perforinexpresszió mellett csökkent CD107a-expressziót mutattak ki a lymphocytákon in vitro stimulációt követően, ami a perforinszekréció zavarára utalt. A későbbiekben elvégzett genetikai vizsgálat igazolta a diagnózist: a haemophagocytás lymphohistiocytosis 3-as típusával összefüggésben álló MUNC 13-4 gén mutációját. Az esetbemutatással a szerzők az áramlási citometria jelentőségére kívánják felhívni a figyelmet az immunsejtek funkcionális aktivitásának jellemzésében. Orv. Hetil., 2014, 155(10), 389–395.

Open access
Progress in Agricultural Engineering Sciences
Authors:
Zsuzsanna Horváth-Mezőfi
,
Emese Bátor
,
Gergő Szabó
,
Mónika Göb
,
Zoltán Sasvár
,
Lien Le Phuong Nguyen
,
Koppány Majzinger
,
Karina Ilona Hidas
,
Anna Visy
,
Géza Hitka
, and
Tamás Zsom

Abstract

Ethylene has key roles in triggering and speeding up ripening processes, which in tomatoes take the form of various qualitative changes. Tomatoes, just like all climacteric fruits, need a continuous ethylene exposure to accelerate ripening. Therefore, it is possible to use ripening regulators preventing ethylene binding. According to some studies, chlorophyll fluorescence measurements can be used at least as efficiently as tristimulus colorimetry classifying tomatoes based on maturity. Measurements were carried out by treating fresh tomatoes with 1-MCP (1-methylcyclopropene) at six different stages of ripening and studying the changes in chlorophyll content related quality characteristics (e.g. surface colour, chlorophyll fluorescence) during postharvest storage (two-week refrigerated storage at 15 °C followed by a two-week shelf life). According to our results, chlorophyll content and photosynthetic activity of the treated samples decreased much less than those of untreated ones. Additionally, anti-ripening treatment proved to be more effective on tomatoes at an earlier stage of ripening.

Open access
Acta Botanica Hungarica
Authors:
Sh. Almerekova
,
Zs. Lisztes-Szabó
,
N. Mukhitdinov
,
M. Kurmanbayeva
,
K. Abidkulova
, and
G. Sramkó

The central Asian narrow endemic species Oxytropis almaatensis is a highly endangered plant with a very restricted distribution in the Tian Shan Mountains. In this study, we present the basic conservation genetic characteristics of this species based on a DNA fingerprinting approach in order to provide yardsticks for official conservation agencies to develop an informed conservation strategy. The three currently known populations with two allopatric subpopulations at each site were sampled in the Trans-Ili Alatau Mountains (S Kazakhstan) and subject to AFLP analysis using four primer combinations. This was supplemented by flow cytometry of plants with remarkably different body sizes to check for possible ploidy differences. The presence or absence of AFLP bands was used in downstream analyses utilising various population genetic approaches. Genetic diversity of O. almaatensis was found to be on the upper end of the spectrum typical for other outcrossing species of similar life-history characteristics. Most of the genetic variation was attributable to within (sub)population variance, and we also found a remarkable gene flow between the populations. However, the geographically closer populations were found to be more close to each other genetically, and population differentiation showed the same pattern with a significant isolation by distance. Similar patterns were not found for subpopulations of the geographically more close populations, and the subpopulations living along the same river valley were found to be genetically more cohesive. Flow cytometry did not reveal any difference in DNA content between the small and large forms of the species. All these results suggest the presence of two separate populations at the three localities of this species. Conservation efforts should focus on these two populations, and, given the relatively high genetic diversity within each population, both ex situ and in situ conservation measures can be effectively carried out based on the currently known populations of this narrow endemic species.

Restricted access
Archaeologiai Értesítő
Authors:
László Domboróczki
,
Anna Budek
,
László Daróczi-Szabó
,
Małgorzata Kaczanowska
,
Tomasz Kalicki
,
Edyta Kłusakiewicz
,
Janusz K. Kozłowski
,
Angela Kreuz
,
Péter Pomázi
,
Michał Wasilewski
, and
Zsuzsanna K. Zoffmann

The topographical position and size of the site, the number of detected houses, the presence of the early phase make the Apc-Berekalja I settlement one of the most significant sites of the LBK in Hungary. The ongoing processing of the excavation data provided already some very important observations. The geoarchaeological results demonstrated the presence of the in situ soil of the Neolithic period and effects of floods on the settlement. The study of the chipped and ground stone material coming from the Neolithic features revealed no conspicuous changes in the lithic industry of the settlement from the pre-Notenkopf to Želiezovce phases of the LBK. Lithic raw materials came exclusively from territories to the east of the site, which is an evidence of the isolation of the LBK groups that inhabited Apc.

Restricted access

In situ duktális emlőkarcinóma kombinált sebészi- és sugárkezelése: a magyarországi multicentrikus prospektív

Combined surgery and radiotherapy in the treatment of ductal carcinoma in situ of the breast: Preliminary results of the Hungarian multicentric prospective randomised study

Magyar Onkológia
Authors:
Csaba Polgár
,
Zsolt Orosz
,
Zsuzsanna Kahán
,
Gabriella Gábor
,
Nóra Jani
,
Gábor Cserni
,
Janaki Hadijev
,
Janina Kulka
,
Zoltán Sulyok
,
Gábor Boross
,
György Lázár
,
Zsolt László
,
Csaba Diczházi
,
Nóra Udvarhelyi
,
Éva Szabó
,
Zoltán Péntek
,
Tibor Major
, and
János Fodor

Absztrakt

A közlemény célja a magyarországi multicentrikus, randomizált DCIS vizsgálat korai eredményeinek ismertetése. 2000 és 2007 között 278 DCIS miatt emlőmegtartó műtéttel kezelt beteget randomizáltunk a lokális recidíva szempontjából meghatározott rizikócsoportok szerinti besorolás után. Alacsony/közepes kockázat esetén (n=29) a betegek 50 Gy sugárkezelésben vagy szoros obszervációban részesültek. Magas kockázat mellett (n=235) 50 Gy vagy 50 Gy + 16 Gy tumorágy “boost” besugárzást adtunk. Igen magas kockázat (pozitív sebészi szél) esetén (n=14) a betegek emelt dózisú (50 Gy + 16 Gy “boost”) sugárkezelésen vagy reoperáción (reexcízió + sugárkezelés vagy masztektómia) estek át. Immunhisztokémiai (IHK) módszerrel vizsgáltuk a lehetséges molekuláris prognosztikai markerek (ER, PR, Her2, p53, Bcl-2 és Ki-67) expresszióját. A 36 hónapos medián követési idő alatt az alacsony/közepes és igen magas rizikójú betegcsoportokban daganatkiújulást nem észleltünk. A magas rizikójú betegcsoportban 4 (1,7%) lokális recidíva és 1 (0,4%) távoli áttét alakult ki, emlődaganatos haláleset nem volt. A magas rizikójú betegcsoportban a helyi daganatkiújulás 3 és 5 éves valószínűsége 1,1% és 3,1% volt. A pozitív IHK reakció a Her2 (38%), p53 (37%) és Ki-67 (44%) markereknél a nukleáris grade-del korrelált. Ezzel szemben az ER- (77%), PR- (67%) és Bcl-2- (64%) pozitivitás szignifikáns inverz összefüggésben volt a grade-del. Korai eredményeink alapján az emlő-DCIS kezelésében az emlőmegtartó műtét és posztoperatív sugárkezelés alkalmazásával a helyi daganatkiújulás éves aránya 1% alatt marad. A molekuláris prognosztikai faktorok IHK vizsgálata segíthet a DCIS biológiai heterogenitásának feltérképezésében.

Restricted access