Search Results

Az elhízás előfordulási gyakorisága nemcsak felnőtt-, de gyermekkorban is drámaian nő. Célkitűzés: Különböző antropometriai módszerek összehasonlítása. Módszerek: A vizsgálatban 654 fiú és 584 lány (életkor: 15–19 év) adatait értékelték. Az antropometriai adatok közül a testmagasságot és a derékkörfogatot mérték, a testtömeget és a testösszetételt InBody3.0 bioimpedancia-mérővel határozták meg. A testtömegindexet és a testzsír százalékos arányát a készülék számította ki. Eredmények: A testtömegindexre vonatkozó, nemre, korra specifikus diagnosztikus kritériumok szerint sovány a fiúk 6,7%-a, túlsúlyos 15,9%-a és elhízott 4,1%-a; a lányok 7,2%-a sovány; 7,9%-a túlsúlyos és 1,9%-a elhízott. Elhízott volt a testzsírszázalék alapján a fiúk 5,1%-a, a lányok 16,2%-a, míg a derékkörfogat alapján a fiúk 10,5%-a, a lányok 7,9%-a. Elhízott volt a túlsúlyosnak ítélt fiúk 10,5%-a és a lányok 77%-a a zsírszázalék szerint, míg 38%-a, illetve 55%-a a derékkörfogat alapján. Következtetés: Az epidemiológiai vizsgálatokban az elhízottak kiszűrésére, valamint a fogyókúrás dietoterápia nyomon követésére a testösszetétel meghatározásának kiemelt jelentősége van. Mindemellett az olcsó és könnyen kivitelezhető derékkörfogat mérését minden esetben el kell elvégezni.

A tervezett ellenőrző endoszkópiák szerepe az akut gastroduodenalis fekélyvérző betegek ellátásában mindmáig ellentmondásos. Endoszkópos és klinikai adatokra alapozott rizikócsoport meghatározására van szükség ahhoz, hogy kiválaszthatóak legyenek azok a betegek, akiknél a tervezett ellenőrző endoszkópia stratégiája hasznosnak bizonyulhat. Célkitűzés: A tervezett ellenőrző endoszkópiák klinikai hasznát kívántuk felmérni akut gastroduodenalis fekélyvérző betegeink klinikai és endoszkópos adatainak retrospektív elemzésével. Módszer: Összesen 274 fekélyvérző beteg adatait elemeztük. A tervezett ellenőrző endoszkópiák hatékonyságának lemérésére az újbóli endoszkópos vérzéscsillapító beavatkozások szükségességét használtuk fel. A betegeket a sürgősségi endoszkópia során észlelt Forrest szerinti fekélystádium alapján csoportosítottuk. Eredmények: Az aktívan vérző fekélybetegek (Forrest Ia, Ib) csoportjában a tervezett endoszkópiák alkalmával 23,8%-ban végeztünk újbóli endoszkópos vérzéscsillapítást. Az ércsonkos fekélyesek (Forrest IIa) csoportjában 13,0%-ban, míg a thrombussal fedett fekélyesek (Forrest IIb) körében 13,3%-ban volt szükség újabb endoszkópos hemosztatikus kezelésre az ellenőrző endoszkópiák kapcsán. Bár a beavatkozások gyakorisága közötti különbségek statisztikailag nem szignifikánsak, mégis klinikailag számottevőnek tartható az, hogy az eredetileg aktívan vérző betegek negyedében hasznos volt a tervezett ellenőrző endoszkópia. Következtetés: Az eredmények arra engednek következtetni, hogy a tervezett ellenőrző endoszkópia stratégiája a kezdetben aktívan vérző és nagy újravérzési kockázatú betegek számára kedvezőbb kórlefolyást ígér.

Az elhízás mértékének megállapítására nincs egységesen elfogadott mérőmódszer. Célkitűzés annak megállapítása, hogy milyen összefüggés van a testtömegindex, a testzsírszázalék és a haskörfogat alapján felállított kategóriák és az inzulinrezisztencia, a szérumleptin és -rezisztin koncentrációja között. Módszerek: A vizsgálatot 101 fiú és 115 lány részvételével végezték el. Mérték a testmagasságot, a testtömeget, a haskörfogatot, a testösszetételt pedig InBody3 bioimpedancia-készülékkel határozták meg. A testtömegindexet és a testzsírszázalékot a készülék számította ki. A szérumban a glükózinzulin-, a leptin- és a rezisztintartalom került meghatározásra. Az inzulinrezisztencia mértékét a HOMA _IR modellel becsülték meg. Eredmények: A testzsírszázalék, a szérumleptin és -rezisztin koncentrációja szignifikánsan nagyobb volt a lányok, mint a fiúk esetében. A testtömegindex, a testzsírszázalék és a haskörfogat növekedésével összhangban szignifikánsan nőtt mind a HOMA _IR -érték, mind a szérumleptin koncentrációja. A túlsúlyos fiúk – akik, a testzsírszázalék alapján elhízottaknak bizonyultak – szérumleptin-koncentrációja szignifikánsan nagyobb volt, mint nem elhízott társaiké. Következtetés: Mind az epidemiológiai vizsgálatokban, mind a táplálkozási intervenciókban szükséges lenne a testösszetétel meghatározása a szervezetben lezajló biokémiai változások nyomon követése érdekében.

Az elhízás kezelésében az egyik alapvető követelmény az energiaszegény étrend bevezetése. Az ételek rosttartalmának növelése az éhségérzet csökkentésével hozzájárulhat a diéta betartásához. Az oligofruktózok az élelmi rostok csoportjába tartoznak. Célkitűzés: Oligofruktóz-tartalmú csicsókasűrítménnyel kiegészített, csökkentett energiaértékű étrend (2000 kcal/nap) hatásának tanulmányozása elhízott serdülők és felnőttek diétás kezelésében. Módszerek: Tizenkét elhízott tanuló (6 fiú és 6 lány) és 6 nő csökkentett energiaértékű étrendet fogyasztott 12 héten keresztül, míg 16 elhízott tanuló (10 fiú és 6 lány) és 17 nő a csökkentett energiaértékű étrendet 14 g/nap oligofruktóz-tartalmú csicsókasűrítménnyel készült termékekkel együtt fogyasztotta. Kiértékeltük a teltségérzetet, és meghatároztuk az antropometriai paraméterek mellett a lipid- és a szénhidrát-anyagcsere biomarkereit és az adipokinek szérumkoncentrációját. Eredmények: A csicsókasűrítménnyel kiegészített csökkentett energiaértékű étrend hatására csökkent az éhségérzet, szignifikánsan csökkent a testtömegindex és a testzsírszázalék, valamint javult a lányok és a nők szérumában a trigliceridszint és a homeosztázismodell alapján mért inzulinrezisztencia mértéke. Következtetés: Az elővizsgálat szerint az új technológiai eljárással készült csicsókasűrítmény beiktatása az étrendbe a dietoterápia ígéretes komponensének tűnik.

Absztrakt

A Streptococcus pneumoniae (pneumococcus) által okozott infekciók világszerte, így Magyarországon is, tartósan magas morbiditási és mortalitási mutatókkal rendelkeznek a gyermek- és felnőttpopulációban egyaránt. A felnőttkori, hospitalizációt igénylő, otthon szerzett tüdőgyulladások 35–40%-ában a pneumococcus kóroki szerepe igazolható, az S. pneumoniae-pneumoniák 25–30%-a bacteraemiával jár. Az összes fertőzés 5–7%-a fatális kimenetelű, idősek és rizikóbetegek körében az arány meredeken növekedik. A súlyos, invazív formában zajló infekciók esetében a mortalitás elérheti a 20%-ot, a szövődményráta adekvát antibiotikus terápia mellett is jelentős. A szerzők összefoglalják a pneumococcalis betegségek epidemiológiáját, a noninvazív és invazív fertőzések patogenezisét, valamint prezentálják a legfontosabb klinikai aspektusokat esetbemutatásokon keresztül. A betegek rizikóstratifikációja, a hemokultúrák vétele és a korai antibiotikum-kezelés mellett az aktív immunizáció széles körű alkalmazása segíthet csökkenteni az invazív fertőzések mortalitását. A pneumococcus elleni vakcináció javasolt minden 50 év feletti felnőttnek, illetve minden 18 év feletti krónikus betegnek, aki alapbetegsége miatt fogékony a pneumococcalis infekcióra. Orv. Hetil., 2015, 156(44), 1769–1777.

Absztrakt

Bevezetés: Napjainkban a súlyos panaszos aortastenosis kezelésében a transzkatéteres billentyűimplantáció a sebészi billentyűcsere elérhető alternatíváját jelenti sebészi kontraindikáció és elfogadhatatlanul magas műtéti kockázat esetén. A szerzők intézetében ez a beavatkozás ma már a mindennapi rutin részének számít. Célkitűzés: A szerzők az első 200, transzkatéteres billentyűimplantációban részesült beteg eredményeit tárgyalják. Módszer: 2016. januárig 200 sikeres implantáció történt. A betegek 55%-a nő, átlagéletkoruk 79,9 év volt, az átlagos EuroSCORE: 19,3%, az átlagos ejekciós frakció: 54%, az aortabillentyűn mérhető csúcsgradiens 81,2 Hgmm, az átlaggradiens: 50,9 Hgmm volt. Eredmények: A beavatkozásokat 99%-os sikeraránnyal végezték, a szövődmények feldolgozása a VARC-2 kritériumrendszer alapján történt. Az egy hónapos mortalitás 5%, az egyéves pedig 17,4% volt, utóbbiból a kardiális mortalitás 13,6% volt. Az egyéves cerebrovascularis történések előfordulása 5% volt. Az egyéves kontroll során a betegek 95%-a NYHA I vagy II funkcionális állapotban volt. Következtetés: Az eredmények nem térnek el lényegesen a nemzetközi vizsgálatok eredményeitől. Orv. Hetil., 2016, 157(45), 1786–1792.

Összefoglaló. A SARS-CoV-2-fertőzés ritka gyermekkori szövődménye a sokszervi gyulladás, angol terminológiával paediatric inflammatory multisystem syndrome (PIMS). Két vagy több szerv érintettségével járó, súlyos tünetekkel induló betegségről van szó, amelynek tünetei átfedést mutatnak a Kawasaki-betegséggel, a toxikus sokk szindrómával és a makrofágaktivációs szindrómával. A PIMS-betegek intenzív terápiás osztályon vagy intenzív terápiás háttérrel rendelkező intézményben kezelendők, ahol biztosítottak a kardiológiai ellátás feltételei is. A szükséges immunterápia a klinikai prezentációtól függ. A jelen közleményben a szerzők a releváns nemzetközi irodalom áttekintését követően ajánlást tesznek a PIMS diagnosztikai és terápiás algoritmusára. Orv Hetil. 2021; 162(17): 652–667.

Summary. Pediatric inflammatory multisystem syndrome (PIMS) is a rare complication of SARS-CoV-2 infection in children. PIMS is a severe condition, involving two or more organ systems. The symptoms overlap with Kawasaki disease, toxic shock syndrome and macrophage activation syndrome. PIMS patients should be treated in an intensive care unit or in an institution with an intensive care background, where cardiological care is also provided. The required specific immunotherapy depends on the clinical presentation. In this paper, after reviewing the relevant international literature, the authors make a recommendation for the diagnostic and therapeutic algorithm for PIMS. Orv Hetil. 2021; 162(17): 652–667.

Bevezetés: A májcirrhosis egyik legsúlyosabb szövődményének, a nyelőcsővarix-vérzésnek a prevenciójában a varixok korai felismerése és kezelése alapvető fontosságú. A vérzés kockázata függ a fibrosis/cirrhosis előrehaladásával súlyosbodó portalis hypertoniától és a varixok nagyságától. A varixdiagnosztika eszköze az endoszkópia, amire a kórlefolyás alatt ismételten szükség lehet a varixméret alakulásának követésére. Mivel az ismételt endoszkópos vizsgálatok nemcsak költségesek, hanem gyakran a betegek ellenállásába is ütközhetnek, felvetődött, hogy nem invazív eljárással lehetne-e kiszűrni a vérzés veszélyének különösen kitett, nagy varixokat hordozó betegeket, illetve csökkenteni a feleslegesnek tartható endoszkópiák számát. Célkitűzés: A varixvérzés kockázatának felmérésére a fibrosisstádium megítélésére használt tranziens elasztográfiát is ajánlották, ezért a szerzők célul tűzték ki e módszer prediktív szerepének vizsgálatát oesophagogastrobulboscopiával vizsgált májbetegekben. Módszer: 27 krónikus hepatitises és 47 cirrhosisos beteget vizsgáltak, akik etiológia szerint hepatitis B-vírus- (n = 4), illetve C-vírus-fertőzésben (n = 24), primer biliaris cirrhosisban (n = 12), nem alkoholos steatohepatitisben (n = 12), alkoholos (n = 11), autoimmun hepatitis (n = 9) és cryptogen cirrhosis (n = 2) eredetű kórképekben szenvedtek. Felső endoszkópiával megállapították a nyelőcső-varicositas Paquet szerinti súlyosságát (P0–IV), és párhuzamosan tranziens elasztográfiával a fibrosist jelző májtömöttséget. Vizsgálták a varicositasnak a vérkép, a szérumtranszamináz, gamma-glutamiltranszferáz, albumin és protombin, valamint a fibrosist jelző aszpartát-aminotranszferáz/thrombocyta hányados indexértékekkel való összefüggését is. Eredmények: A májtömöttség korrelált a Paquet-súlyossággal (r = 0,67, p<0,0001). Az adatok alapján 19,2 kPa májtömöttségérték varix jelenlétére vonatkozóan 85%-os szenzitivitású, 86%-os specificitású, míg a PII–PIV súlyosságú varixok kockázatát illetően 95% szenzitivitású és 70% specificitású, pozitív prediktív értéke 54%, negatív prediktív értéke 97%. Következtetések: A tranziens elasztográfia segíti a nyelőcsővarix-vérzés kockázatának kitett betegek kiszűrését, akiknek feltehetően P≥II súlyosságú varicositásuk van, és endoszkópos vizsgálatot igényelnek. 19,2 kP feletti májtömöttség esetén a betegek 85%-ában lehet számítani varix jelenlétére; ilyen esetekben oesophagogastrobulboscopia javasolt. Ugyanakkor a 19,2 kP alatti májtömöttség esetén kicsi a valószínűsége P≥II súlyosságú varicositásnak. A tranziens elasztográfia nem helyettesíti a cirrhosis diagnosztikája során ajánlott endoszkópiát, de a kórlefolyás alatt csökkentheti az ismételt endoszkópiák számát. Orv. Hetil., 2014, 155(7), 270–276.

Bevezetés: A congenitalis aniridia ritka panocularis betegség, amelyben a szem csaknem minden struktúrája érintett, és a betegek többségének jelentősen csökkent a látóélessége. A congenitalis aniridia szemészeti jelei lehetnek az aniridiához társult keratopathia, másodlagos zöld hályog, szürke hályog, macula- és opticus-hypoplasia, nystagmus. Noha az aniridiához társult keratopathia kifejezés régóta elterjedt az irodalomban, sokféle stádiumbeosztási javaslata került már leírásra. Célkitűzés: Az aniridiához társult keratopathia egyes stádiumainak vizsgálata az irodalomban elérhető stádiumbeosztások szerint, magyarországi aniridiás betegeknél. Betegek és módszerek: 33, congenitalis aniridiás beteg 65 szemét vizsgáltuk (életkor: 25,69 ± 17,49 [5–59] év, 17 nő [51,51%]). Réslámpás vizsgálattal rögzítettük a szaruhártya állapotát, majd Mackman, Mayer, López-García, Lagali stádiumbeosztása alapján osztályoztuk a corneaeltéréseket. Eredmények: A Mackman beosztása szerinti 0. stádiumba 8 szem (12,3%), az 1A stádiumba 0 szem, az 1B stádiumba 38 szem (58,46%), végül a 2. stádiumba 19 szem (29,23%) került. Mayer szerint az I. stádiumba 8 szem (12,3%), a II. stádiumba 38 szem (58,46%), a III. stádiumba 5 szem (7,7%), a IV. stádiumba 7 szem (10,77%), az V. stádiumba pedig 7 szem (10,77%) tartozott. López-García csoportosítása alapján nem került beosztásra 8 szem (12,3%), az 1. stádiumba 20 szem (30,77%), a 2. stádiumba 18 szem (27,7%), a 3. stádiumba pedig 19 szem (29,23%) került. Lagali osztályozása szerint a 0. stádiumba 8 szem (12,3%), az 1. stádiumba 20 szem (30,77%), a 2. stádiumba 18 szem (27,7%), a 3. stádiumba 5 szem (7,7%), a 4. stádiumba pedig 14 szem (21,54%) tartozott. Következtetés: Jelenleg a Lagali és mtsai által kialakított, aniridiához társult keratopathia stádiumbeosztási használatát javasoljuk, hiszen a stádiumbesoroláshoz szükséges vizsgálat könnyen kivitelezhető, a stádiumok kellő részletességgel követik az állapot előrehaladását, segítve a prognózis megítélését, a terápiás terv felállítását. A Lagali szerinti 1. stádiumban az erek legfeljebb 1 mm-rel lépik át a limbust, a 2. stádiumban a centrális 2–3 mm szaruhártya-terület erektől megkímélt. Amikor az erek elérik a szaruhártya centrumát, 3. stádiumról, majd az átlátszatlan, vaskos, egyenetlen cornealis pannus esetén 4. stádiumról beszélünk. Orv Hetil. 2023; 164(27): 1063–1069.