Search Results

You are looking at 61 - 70 of 99 items for

  • Author or Editor: János Fehér x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
Orvosi Hetilap
Authors:
Márta Kovács
,
Péter Pák
,
Gábor Pák
, and
János Fehér

A vékonybélben alakul ki az összes gastrointestinalis tumor 3-6%-a és a gastrointestinalis rosszindulatú tumorok 1-2%-a. Gyakrabban fordulnak elő férfiaknál, mint nőknél, és a gyakoriság csúcsa az 50–60. életév közé esik. Az eddigi epidemiológiai vizsgálatok alapján leggyakrabban adenocarcinomák, carcinoid tumorok, lymphomák és stromatumorok alakulnak ki primeren a vékonybélben. A tumorok hisztológiai típusától függetlenül klinikai megjelenésükben azonosak. A benignus tumorok 50%-a aszimptomatikus, és mellékleletként sectio során derül csak fény jelenlétükre. Ezzel szemben a malignus daganatok 80%-a tünetképző. A vékonybél rosszindulatú daganatainak prognózisa igen rossz, mert a diagnózis felállításakor már 45-75%-ban áttétet képeznek, és a műtéti beavatkozás időpontjában 20-50%-uk irreszekábilis. A késői diagnózis oka egyrészt a korai tünetek aspecifikussága, másrészt a hagyományos radiológiai és endoszkópos módszerekkel a teljes vékonybél vizualizálásának korlátozott volta. A kapszulás endoszkópia forradalmasította a vékonybél-diagnosztikát, mert segítségével lehetővé vált a teljes vékonybél noninvazív, fájdalmatlan vizsgálata. A tumordiagnosztikában a kapszulás endoszkópia kellő időben történő alkalmazása esetén számos, alacsony diagnosztikus értékű és költséges vizsgálat takarítható meg. Az eddig elvégzett vizsgálatok alapján a vékonybéltumorok prevalenciája magasabb, mint ahogy ezt a korábbi epidemiológiai vizsgálatok alapján becsülték. Az új módszer korai diagnózist és definitív terápiát eredményez, és ezzel a betegek túlélése jelentősen javulhat.

Restricted access

Egyre több kísérletes és klinikai tapasztalat bizonyítja az irritábilis bél, irritábilis szem és irritábilis elme tünetek együttes előfordulását. Ennek alapján egyre határozottabban fogalmazódik meg egy új koncepció, miszerint a gyomor-bél, a szem és a neuropszichiátriai tüneteket egy közös kórtani mechanizmus, a mikroflóra és a bélnyálkahártya szimbiózisának zavara (dysbiosis) kapcsolja egybe. Következésképpen, a szimbiózis fenntartása, illetve helyreállítása egy ígéretes új terápiás lehetőség a betegség kezelésére, továbbá a visszaesések megelőzésére. Napjainkban széles körben ajánlják az élő probiotikus baktériumokat tartalmazó készítményeket, esetenként prebiotikummal kombinálva a bélflóra egyensúlyának helyreállítására és ezáltal a panaszok csökkentésére. Több vizsgálat viszont előnyösebb hatásról számolt be a hővel kezelt (elölt) probiotikumok alkalmazásával. A szerzők saját vizsgálatai szerint a hatás tovább növelhető, ha a lizált (fragmentált) probiotikumokat kombinálva alkalmazzuk A-, B-, D-vitaminnal és ómega-3 zsírsavakkal, amelyek a gazdaszervezetre fejtik ki a hatásukat. Ezek a tapasztalatok koncepcióváltást sürgetnek, miszerint a szimbiózis helyreállítása akkor lehet eredményes, ha a kezelésben azonos súlyt kap a mikroflóra és a bélnyálkahártya funkcióinak helyreállítása. Orv. Hetil., 2014, 155(37), 1454–1460.

Open access

A tanórán és iskolán kívüli tanulási elfoglaltságok motivációjának kvalitatív vizsgálata kiemelkedő kognitív képességű tanulóknál

Qualitative Analysis of the Motivation of Extracurricular and Outside School Learning Activities in Students with High Cognitive Abilities

Magyar Pszichológiai Szemle
Authors:
Szilvia Fodor
,
Judit Páskuné Kiss
,
János Máth
, and
Ágota Fehér

Háttér és célkitűzések

A tanulási és elsajátítási motiváció a tehetségfejlődés folyamatának az alapvető hajtóerejét jelenti. A motivációs háttér kvalitatív vizsgálata ezért különösen érdekes, ugyanakkor kevéssé alkalmazott módszer a tehetségkutatásban. Célunk, hogy kutatásunkkal a motiváció eddig kevésbé feltárt aspektusait vizsgáljuk, az eredményekkel pedig elősegítsük a tehetségfejlődés optimális támogatását. Módszer: A Magyar Templeton Program beválogatási folyamata során az intellektuális téren tehetségesnek nevezhető tanulók (N = 2132) motivációját különféle eszközökkel vizsgáltuk, többek között egy félig strukturált írásbeli interjú segítségével térképeztük fel a tanórán kívüli elfoglaltságaikat, illetve azok motivációs hátterét. Ez utóbbit elsősorban a kedvelt tevékenységre vonatkozó „Miért szereted?” kérdés mentén, mert a kedvelt tevékenység, illetve a választás indoklása feltételezhetően a személy jellegzetes motivációs témáira utal. A válaszokat tartalomelemzéssel vizsgáltuk.

Eredmények

Az elfoglaltságok mennyiségének és megjelenési formáinak feltérképezése során kiderült, hogy a kognitív téren tehetséges fiatalok között is jelentős az olyan iskolán kívüli tevékenységek mennyisége, amelyek nem az akadémiai területekhez kötődnek: a leggyakoribb válasz a sport volt. A válaszok tartalomelemzése során azt találtuk, hogy a kompetencia és az érdeklődés a kedvelt tevékenységek fő motivációs hajtóereje, illetve hogy az életkor előrehaladtával csökken az identifikáció és az érdeklődés, valamint nő a kompetencia és az ego-célok szerepe. A befektetett idő összefüggést mutat a sikerélmény megélésével és a társas élményekkel, de ebből a szempontból jelentősek a tanulási-tanítási kontextus jellegzetességei is.

Következtetések

Megállapíthatjuk, hogy a gyerekeket jellemző késztetések nem választhatók el a tanulási környezet tartós jellemzőitől (kihívást jelentő feladatok, kreatív klíma, társas inspiráció), valamint hogy az autonómia, a fejlődés iránti vágy és a kapcsolódás iránti szükséglet a tanulási tevékenységek belső motivációjának meghatározó elemei.

Open access
Hungarian Medical Journal
Authors:
György Szabó
,
Éva Keller
,
László Környei
,
Gabriella Lengyel
, and
János Fehér

Up to now, the measurement of carbohydrate-deficient transferrin (CDT) has been used in persons with a regular alcohol consumption of > 60 g/day, primarily due to aspects of insurance medicine, as its levels have an informative value even at 2 to 3 weeks after the discontinuation of consumption. Objective: There is scarce information in the literature concerning CDT levels in individuals who used chemicals, and therefore we think our cases deserve interest. Case Report: In the first case the measurement was performed at 1 month after the use of a nitro-based varnish, and the CDT value was elevated. In the other case the examination was performed in an agricultural worker who had used chemical weed-killers regularly but discontinued it 6 months before. He also had a very high CDT value. Conclusion: As both workers were documented abstainers, the CDT elevation might be due to the exposition to chemicals. The authors consider these high CDT values as markers of an injury caused by exposition to chemicals.

Restricted access
Hungarian Medical Journal
Authors:
Emil Fraenkel
,
Rita Takács
,
József Hamvas
,
Gabriella Lengyel
, and
János Fehér

Non-alcoholic fatty liver disease (NAFLD) is an acquired metabolic disease of the liver caused by accumulation of triglycerides in the hepatocytes followed by necrobiotic inflammatory reaction, fibrosis, and even cirrhosis. The accumulation of fatty acids in consequence of insulin resistance lies in the background of the process; the next step of pathogenesis is activation of microsomal polysubstrate systems and the oxidative stress caused by the released free radicals. Obesity, insulin resistance, diabetes mellitus and hyperlipidaemia are important pathogenetic factors. Patients with cholelithiasis and with a history of diabetes mellitus are known to have complications of cholelithiasis more frequently in comparison to those without diabetes. Objective: The aim of the study was the observation of the incidence of cholelithiasis and its complications in patients with NAFLD, as well as the comparison of the incidence of cholelithiasis between healthy persons and patients with NAFLD. Method: Abdominal ultrasonographical findings of patients hospitalised at the authors’ department and of outpatients have been analysed. Patients with severe co-morbidity were excluded of the analysis. The patient population studied can be considered as a selected sample, since patients undergoing abdominal ultrasound examination attended the clinics because of various clinical complaints, and the majority of them were hospitalised at the department. Alcohol abuse was excluded with the help of history taking by several investigators. Gender distribution within each group was also analysed. The independence of the two examined variables was measured by the χ 2 test. Results: Steatosis was described in 38% of the examined patients; cholelithiasis was described in 16% of patients. Of patients diagnosed with steatosis, 16% had cholelithiasis or some of its complications. Non-alcoholic fatty liver disease has been diagnosed by ultrasonography in 33% of patients with cholelithiasis. The incidence of NAFLD among patients examined because of cholelithiasis and its complications is two times higher than the incidence of cholelithiasis among patients examined for NAFLD. Complications of cholelithiasis occurred more frequently among patients with NAFLD than in those without it. The χ 2 test has brought no significant result for the independence of cholelithiasis and NAFLD. Conclusion: The pathogenetic factors of non-alcoholic fatty liver disease may play a role in the development of cholelithiasis, and presumably the non-alcoholic fatty liver disease develops more quickly than cholelithiasis, upon the effect of the shared pathogenetic factors.

Restricted access

Increased prevalence of insulin resistance in patients with nonalcoholic fatty liver disease (NAFLD) has been demonstrated in various studies. However, there are only few references regarding the relationship between plasma insulin values or insulin sensitivity index and the biochemical severity of liver infiltration. The aim of this study was to examine a relationship between symptoms of the metabolic syndrome, i.e. insulin resistance, body weight and plasma lipoproteins and the laboratory parameters of liver fatty infiltration in patients with nonalcoholic fatty liver disease. There was found a significant positive correlation between plasma insulin and alaninaminotransferase ( r = 0.359, p < 0.01) and a significant positive correlation between plasma insulin and aspartateaminotransferase ( r = 0.42, p < 0.01). Additionally, a significant positive correlation was found between the index of insulin resistance (HOMA index) and alaninaminotransferase ( r = 0.637, p < 0.01) and a significant positive correlation between the index of insulin resistance (HOMA index) and aspartateaminotransferase ( r = 0.49, p < 0.01).

Restricted access
Hungarian Medical Journal
Authors:
Janos Feher
,
Balint Kovacs
,
Illes Kovacs
,
Monika Schvöller
, and
Corrado Balacco Gabrieli

Currently, age-related macular degeneration is one of the most common eye diseases causing severe and permanent loss of vision. This disease is estimated to affect approximately 300–500 thousand Hungarians. While no treatment was available earlier, in the recent decade an antioxidant therapy became very popular using combinations of high dosage antioxidant vitamins C, E, beta carotene and zinc. Based on theoretical concepts and mostly in vitro experiences, this combination was thought to be effective through neutralizing reactive oxygen species. According to a large clinical trial (AREDS), it reduced progression of intermediate stage disease to advanced stage, but did not influence early stage disease. This original combination, due to potential severe side effects, is not on the market anymore. However, the efficacy of modified formulas has not yet been proven. Recently, a combination of omega 3 fatty acids, acetyl-L-carnitine and Coenzyme Q10 has been introduced for treating early stage age-related macular degeneration through improving mitochondrial lipid metabolism and ATP production in the retinal pigment epithelium, improving photoreceptor turnover and reducing generation of reactive oxygen species. According to a pilot study and a randomized, placebo controlled, double blind clinical trial, both central visual field and visual acuity slightly improved after 3–6 months of treatment and they remained unchanged by the end of the study. The difference was statistically significant as compared to the base line or to controls. These functional changes were accompanied with an improvement in fundus alterations: drusen covered area decreased significantly as compared to the base line or to control. Characteristically, all these changes were more marked in less affected eyes. A prospective case study on long-term treatment confirmed these observations, with an exception that after slight improvement, visual functions remained stable, while drusen regression continued for years. Sometimes significant regression of drusen was found even in intermediate and advanced cases. All these findings strongly suggested that the metabolic approach may be the first choice for treating age-related macular degeneration. Currently, this is the only combination of ingredients which corresponds to the recommended daily allowances and shows clinically proven efficacy.

Restricted access

Abstract

Abstract

The estimated amounts of alcohol consumed regularly are data recorded on the basis of patients’ self-report at history-taking. In many instances, however, patients do not genuinely inform their physician on the extent of their alcohol consumption, and in some cases they simply conceal it. In such cases determination of the amount of carbohydrate-deficient transferrin (CDT) can be helpful.

Objective

To determine the levels of carbohydrate-deficient transferrin in a healthy population.

Methods

The authors performed examinations among inhabitants of a small Hungarian town (Enese). Data of 409 individuals (average age: 49.7 years) have been processed. They included 204 men (average age: 49.3 years) and 205 women (average age: 50.3 years). Subjects were divided into two groups: 1) those who consumed no alcohol or only small quantities (< 40 g/day) and 2) the so-called social drinkers who consumed an amount corresponding to 40 to 60 g alcohol/day. Levels of carbohydrate-deficient transferrin were measured by immune turbidimetry with an automated instrument Hitachi 912 (Roche USA).

Results

In persons consuming no or only small quantities of alcohol, the levels of CDT rise gradually with the increasing age. In the age group between 45 and 65 years the values are significantly higher than in people under 25 years of age. In the younger age group under 45 years, women were found to have significantly higher levels than men. In the social drinkers (beverage consumption corresponding to 40 to 60 g alcohol/day) the values were higher in all cases as compared to those in the non-consuming group, and in the age group between 45 and 65 years the levels were significantly higher than in the younger age group. Of them, men had significantly higher values as compared to women.

Conclusion

CDT levels show a moderate rise with the age, and social drinking increases the values as well.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Emil Fraenkel
,
Rita Takács
,
József Hamvas
,
Gabriella Lengyel
, and
János Fehér

Bevezetés: A nem alkoholos zsírmáj szerzett metabolikus májbetegség, amely a májsejtekben a trigliceridek lerakódása következtében jön létre, és együtt jár nekrobiotikus gyulladásos reakcióval, fibrosissal és akár májcirózissal is. A nem alkoholos zsírmáj patogenezisében jelentős kóroki tényezők az elhízás, az inzulinrezisztencia, a 2-es típusú diabetes mellitus és a hyperlipidaemia, tehát a metabolikus szindróma egyes megnyilvánulási formái. Ismert, hogy azon epekövességben szenvedő betegeknél, akik anamnézisében diabétesz is szerepel, gyakoribbak az alapbetegség szövődményei. Célkitűzés: A kutatás célja az epekövességnek, továbbá szövődményei előfordulásának megfigyelése nem alkoholos zsírmájban szenvedő betegeknél, valamint az epekövesség gyakoriságának összehasonlítása nem alkoholos zsírmájban szenvedő betegek és egészségesek között. Módszer: A hasi ultrahang-vizsgálati leleteket elemezték ambuláns, illetőleg bentfekvő betegeknél, a megfigyelésből kizárták a súlyos társbetegségekben szenvedő betegeket. A vizsgált betegcsoport válogatott betegmintának tekinthető. A két valószínűségi változó függetlenségének vizsgálatakor a χ 2 próbát alkalmaztuk. Eredmények: A vizsgált betegek 38%-ánál a steatosis jelenlétét, és 16%-ban az epekövesség jelenlétét tudták igazolni. A nem alkoholos zsírmáj kétszeri gyakorisággal fordul elő epekövesség és szövődményei miatt vizsgált betegeknél (33%), mint az epekövesség a nem alkoholos zsírmáj irányában vizsgált betegeknél (16%). Az epekövesség szövődményei gyakrabban fordultak elő azon betegeknél, akiknél nem alkoholos zsírmáj diagnózisát is véleményezték, mint azoknál, akiknél ez nem volt jelen. A χ 2 -próba nem hozott szignifikáns eredményt az epekövesség és a zsírmáj függetlenségét illetően. Következtetés: A nem alkoholos zsírmáj kóroki tényezői szerepet játszhatnak az epekövesség kialakulásában, így valószínűsíthető, hogy a nem alkoholos zsírmáj gyorsabban alakul ki az adott közös kóroki tényezők hatására, mint az epekövesség.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
György Szabó
,
László Környei
,
Éva Keller
,
Gabriella Lengyel
, and
János Fehér

A rendszeres alkoholfogyasztás mennyiségének a megítélése a beteg anamnézisfelvételekor a beteg elmondása alapján rögzíthető adat. Sok esetben azonban a betegek az alkoholfogyasztás mértékét érdemlegesen nem közlik orvosukkal, bizonyos esetekben egyszerűen eltitkolják. Ilyenkor a szénhidrátszegény transzferrin (CDT) mennyiségének meghatározása segíthet. Célkitűzés: A szénhidrátszegény transzferrin szintjének meghatározása egészséges populációban. Módszerek: A szerzők vizsgálataikat egy magyarországi település (Enese) lakosainak körében végezték. 409 beteg (átlagéletkor: 49,7 év) adatait dolgoztuk fel. Közülük 204 volt férfi (átlagéletkor: 49,3 év) és 205 nő (átlagéletkor: 50,3 év). A vizsgált egyéneket két csoportra osztottuk: 1. alkoholos italt nem vagy csak kismértékben (napi 40 g alatt) fogyasztók; illetve 2. napi 40–60 g-nak megfelelő, úgynevezett társasági ivók csoportjára. A szénhidrátszegény transzferrin mennyiségét immunturbidimetriás módszerrel, Roche/Hitachi Modular P 912 automata készülékkel (Roche, USA) mérték. Eredmények: A CDT értéke alkoholos italt nem vagy csak kis mennyiségben fogyasztók esetében a kor előrehaladtával fokozatosan nő. 45–65 éves korban szignifikánsan magasabb, mint a 25 év alattiak értéke. Nők esetén a fiatalabb, 45 év alatti korosztályban jelentősen nagyobb értéket találtak, mint férfiaknál. A társasági ivóknál (napi 40–60 g-nak megfelelő alkoholos italfogyasztás esetén) az értékek minden esetben magasabbak voltak, mint az alkoholt nem fogyasztók esetén, a 45–65 éves korcsoportban pedig szignifikánsan nagyobb szintet találtak, mint a fiatalabb korosztályban. Közöttük a férfiak esetén volt jelentősen magasabb az érték a nőkhöz viszonyítva. Következtetés: A CDT-szint a korral mérsékelten emelkedik, a társasági alkoholfogyasztás is növeli az értéket.

Restricted access