Search Results

You are looking at 61 - 70 of 99 items for

  • Author or Editor: János Fehér x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
Orvosi Hetilap
Authors:
Márta Kovács
,
Péter Pák
,
Gábor Pák
, and
János Fehér

A vékonybélben alakul ki az összes gastrointestinalis tumor 3-6%-a és a gastrointestinalis rosszindulatú tumorok 1-2%-a. Gyakrabban fordulnak elő férfiaknál, mint nőknél, és a gyakoriság csúcsa az 50–60. életév közé esik. Az eddigi epidemiológiai vizsgálatok alapján leggyakrabban adenocarcinomák, carcinoid tumorok, lymphomák és stromatumorok alakulnak ki primeren a vékonybélben. A tumorok hisztológiai típusától függetlenül klinikai megjelenésükben azonosak. A benignus tumorok 50%-a aszimptomatikus, és mellékleletként sectio során derül csak fény jelenlétükre. Ezzel szemben a malignus daganatok 80%-a tünetképző. A vékonybél rosszindulatú daganatainak prognózisa igen rossz, mert a diagnózis felállításakor már 45-75%-ban áttétet képeznek, és a műtéti beavatkozás időpontjában 20-50%-uk irreszekábilis. A késői diagnózis oka egyrészt a korai tünetek aspecifikussága, másrészt a hagyományos radiológiai és endoszkópos módszerekkel a teljes vékonybél vizualizálásának korlátozott volta. A kapszulás endoszkópia forradalmasította a vékonybél-diagnosztikát, mert segítségével lehetővé vált a teljes vékonybél noninvazív, fájdalmatlan vizsgálata. A tumordiagnosztikában a kapszulás endoszkópia kellő időben történő alkalmazása esetén számos, alacsony diagnosztikus értékű és költséges vizsgálat takarítható meg. Az eddig elvégzett vizsgálatok alapján a vékonybéltumorok prevalenciája magasabb, mint ahogy ezt a korábbi epidemiológiai vizsgálatok alapján becsülték. Az új módszer korai diagnózist és definitív terápiát eredményez, és ezzel a betegek túlélése jelentősen javulhat.

Restricted access

Egyre több kísérletes és klinikai tapasztalat bizonyítja az irritábilis bél, irritábilis szem és irritábilis elme tünetek együttes előfordulását. Ennek alapján egyre határozottabban fogalmazódik meg egy új koncepció, miszerint a gyomor-bél, a szem és a neuropszichiátriai tüneteket egy közös kórtani mechanizmus, a mikroflóra és a bélnyálkahártya szimbiózisának zavara (dysbiosis) kapcsolja egybe. Következésképpen, a szimbiózis fenntartása, illetve helyreállítása egy ígéretes új terápiás lehetőség a betegség kezelésére, továbbá a visszaesések megelőzésére. Napjainkban széles körben ajánlják az élő probiotikus baktériumokat tartalmazó készítményeket, esetenként prebiotikummal kombinálva a bélflóra egyensúlyának helyreállítására és ezáltal a panaszok csökkentésére. Több vizsgálat viszont előnyösebb hatásról számolt be a hővel kezelt (elölt) probiotikumok alkalmazásával. A szerzők saját vizsgálatai szerint a hatás tovább növelhető, ha a lizált (fragmentált) probiotikumokat kombinálva alkalmazzuk A-, B-, D-vitaminnal és ómega-3 zsírsavakkal, amelyek a gazdaszervezetre fejtik ki a hatásukat. Ezek a tapasztalatok koncepcióváltást sürgetnek, miszerint a szimbiózis helyreállítása akkor lehet eredményes, ha a kezelésben azonos súlyt kap a mikroflóra és a bélnyálkahártya funkcióinak helyreállítása. Orv. Hetil., 2014, 155(37), 1454–1460.

Open access

A tanórán és iskolán kívüli tanulási elfoglaltságok motivációjának kvalitatív vizsgálata kiemelkedő kognitív képességű tanulóknál

Qualitative Analysis of the Motivation of Extracurricular and Outside School Learning Activities in Students with High Cognitive Abilities

Magyar Pszichológiai Szemle
Authors:
Szilvia Fodor
,
Judit Páskuné Kiss
,
János Máth
, and
Ágota Fehér

Háttér és célkitűzések

A tanulási és elsajátítási motiváció a tehetségfejlődés folyamatának az alapvető hajtóerejét jelenti. A motivációs háttér kvalitatív vizsgálata ezért különösen érdekes, ugyanakkor kevéssé alkalmazott módszer a tehetségkutatásban. Célunk, hogy kutatásunkkal a motiváció eddig kevésbé feltárt aspektusait vizsgáljuk, az eredményekkel pedig elősegítsük a tehetségfejlődés optimális támogatását. Módszer: A Magyar Templeton Program beválogatási folyamata során az intellektuális téren tehetségesnek nevezhető tanulók (N = 2132) motivációját különféle eszközökkel vizsgáltuk, többek között egy félig strukturált írásbeli interjú segítségével térképeztük fel a tanórán kívüli elfoglaltságaikat, illetve azok motivációs hátterét. Ez utóbbit elsősorban a kedvelt tevékenységre vonatkozó „Miért szereted?” kérdés mentén, mert a kedvelt tevékenység, illetve a választás indoklása feltételezhetően a személy jellegzetes motivációs témáira utal. A válaszokat tartalomelemzéssel vizsgáltuk.

Eredmények

Az elfoglaltságok mennyiségének és megjelenési formáinak feltérképezése során kiderült, hogy a kognitív téren tehetséges fiatalok között is jelentős az olyan iskolán kívüli tevékenységek mennyisége, amelyek nem az akadémiai területekhez kötődnek: a leggyakoribb válasz a sport volt. A válaszok tartalomelemzése során azt találtuk, hogy a kompetencia és az érdeklődés a kedvelt tevékenységek fő motivációs hajtóereje, illetve hogy az életkor előrehaladtával csökken az identifikáció és az érdeklődés, valamint nő a kompetencia és az ego-célok szerepe. A befektetett idő összefüggést mutat a sikerélmény megélésével és a társas élményekkel, de ebből a szempontból jelentősek a tanulási-tanítási kontextus jellegzetességei is.

Következtetések

Megállapíthatjuk, hogy a gyerekeket jellemző késztetések nem választhatók el a tanulási környezet tartós jellemzőitől (kihívást jelentő feladatok, kreatív klíma, társas inspiráció), valamint hogy az autonómia, a fejlődés iránti vágy és a kapcsolódás iránti szükséglet a tanulási tevékenységek belső motivációjának meghatározó elemei.

Open access

Abstract

Abstract

The estimated amounts of alcohol consumed regularly are data recorded on the basis of patients’ self-report at history-taking. In many instances, however, patients do not genuinely inform their physician on the extent of their alcohol consumption, and in some cases they simply conceal it. In such cases determination of the amount of carbohydrate-deficient transferrin (CDT) can be helpful.

Objective

To determine the levels of carbohydrate-deficient transferrin in a healthy population.

Methods

The authors performed examinations among inhabitants of a small Hungarian town (Enese). Data of 409 individuals (average age: 49.7 years) have been processed. They included 204 men (average age: 49.3 years) and 205 women (average age: 50.3 years). Subjects were divided into two groups: 1) those who consumed no alcohol or only small quantities (< 40 g/day) and 2) the so-called social drinkers who consumed an amount corresponding to 40 to 60 g alcohol/day. Levels of carbohydrate-deficient transferrin were measured by immune turbidimetry with an automated instrument Hitachi 912 (Roche USA).

Results

In persons consuming no or only small quantities of alcohol, the levels of CDT rise gradually with the increasing age. In the age group between 45 and 65 years the values are significantly higher than in people under 25 years of age. In the younger age group under 45 years, women were found to have significantly higher levels than men. In the social drinkers (beverage consumption corresponding to 40 to 60 g alcohol/day) the values were higher in all cases as compared to those in the non-consuming group, and in the age group between 45 and 65 years the levels were significantly higher than in the younger age group. Of them, men had significantly higher values as compared to women.

Conclusion

CDT levels show a moderate rise with the age, and social drinking increases the values as well.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Emil Fraenkel
,
Rita Takács
,
József Hamvas
,
Gabriella Lengyel
, and
János Fehér

Bevezetés: A nem alkoholos zsírmáj szerzett metabolikus májbetegség, amely a májsejtekben a trigliceridek lerakódása következtében jön létre, és együtt jár nekrobiotikus gyulladásos reakcióval, fibrosissal és akár májcirózissal is. A nem alkoholos zsírmáj patogenezisében jelentős kóroki tényezők az elhízás, az inzulinrezisztencia, a 2-es típusú diabetes mellitus és a hyperlipidaemia, tehát a metabolikus szindróma egyes megnyilvánulási formái. Ismert, hogy azon epekövességben szenvedő betegeknél, akik anamnézisében diabétesz is szerepel, gyakoribbak az alapbetegség szövődményei. Célkitűzés: A kutatás célja az epekövességnek, továbbá szövődményei előfordulásának megfigyelése nem alkoholos zsírmájban szenvedő betegeknél, valamint az epekövesség gyakoriságának összehasonlítása nem alkoholos zsírmájban szenvedő betegek és egészségesek között. Módszer: A hasi ultrahang-vizsgálati leleteket elemezték ambuláns, illetőleg bentfekvő betegeknél, a megfigyelésből kizárták a súlyos társbetegségekben szenvedő betegeket. A vizsgált betegcsoport válogatott betegmintának tekinthető. A két valószínűségi változó függetlenségének vizsgálatakor a χ 2 próbát alkalmaztuk. Eredmények: A vizsgált betegek 38%-ánál a steatosis jelenlétét, és 16%-ban az epekövesség jelenlétét tudták igazolni. A nem alkoholos zsírmáj kétszeri gyakorisággal fordul elő epekövesség és szövődményei miatt vizsgált betegeknél (33%), mint az epekövesség a nem alkoholos zsírmáj irányában vizsgált betegeknél (16%). Az epekövesség szövődményei gyakrabban fordultak elő azon betegeknél, akiknél nem alkoholos zsírmáj diagnózisát is véleményezték, mint azoknál, akiknél ez nem volt jelen. A χ 2 -próba nem hozott szignifikáns eredményt az epekövesség és a zsírmáj függetlenségét illetően. Következtetés: A nem alkoholos zsírmáj kóroki tényezői szerepet játszhatnak az epekövesség kialakulásában, így valószínűsíthető, hogy a nem alkoholos zsírmáj gyorsabban alakul ki az adott közös kóroki tényezők hatására, mint az epekövesség.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
György Szabó
,
László Környei
,
Éva Keller
,
Gabriella Lengyel
, and
János Fehér

A rendszeres alkoholfogyasztás mennyiségének a megítélése a beteg anamnézisfelvételekor a beteg elmondása alapján rögzíthető adat. Sok esetben azonban a betegek az alkoholfogyasztás mértékét érdemlegesen nem közlik orvosukkal, bizonyos esetekben egyszerűen eltitkolják. Ilyenkor a szénhidrátszegény transzferrin (CDT) mennyiségének meghatározása segíthet. Célkitűzés: A szénhidrátszegény transzferrin szintjének meghatározása egészséges populációban. Módszerek: A szerzők vizsgálataikat egy magyarországi település (Enese) lakosainak körében végezték. 409 beteg (átlagéletkor: 49,7 év) adatait dolgoztuk fel. Közülük 204 volt férfi (átlagéletkor: 49,3 év) és 205 nő (átlagéletkor: 50,3 év). A vizsgált egyéneket két csoportra osztottuk: 1. alkoholos italt nem vagy csak kismértékben (napi 40 g alatt) fogyasztók; illetve 2. napi 40–60 g-nak megfelelő, úgynevezett társasági ivók csoportjára. A szénhidrátszegény transzferrin mennyiségét immunturbidimetriás módszerrel, Roche/Hitachi Modular P 912 automata készülékkel (Roche, USA) mérték. Eredmények: A CDT értéke alkoholos italt nem vagy csak kis mennyiségben fogyasztók esetében a kor előrehaladtával fokozatosan nő. 45–65 éves korban szignifikánsan magasabb, mint a 25 év alattiak értéke. Nők esetén a fiatalabb, 45 év alatti korosztályban jelentősen nagyobb értéket találtak, mint férfiaknál. A társasági ivóknál (napi 40–60 g-nak megfelelő alkoholos italfogyasztás esetén) az értékek minden esetben magasabbak voltak, mint az alkoholt nem fogyasztók esetén, a 45–65 éves korcsoportban pedig szignifikánsan nagyobb szintet találtak, mint a fiatalabb korosztályban. Közöttük a férfiak esetén volt jelentősen magasabb az érték a nőkhöz viszonyítva. Következtetés: A CDT-szint a korral mérsékelten emelkedik, a társasági alkoholfogyasztás is növeli az értéket.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
János Fehér
,
Bálint Kovács
,
Illés Kovács
,
Mónika Schvöller
, and
Gabrieli Corrado Balacco

Az időskori makuladegeneráció napjaink egyik leggyakoribb, végleges és súlyos látáskárosodást okozó szemészeti betegsége. Becslések szerint Magyarországon 300–500 ezerre tehető az érintettek száma. Míg korábban semmilyen kezelés nem volt erre a betegségre, az elmúlt évtizedben igen elterjedt az antioxidáns-terápia, ami nagy adag antioxidáns vitaminok (C-vitamin, E-vitamin, béta-karotin) és cink kombinációja. Elméleti meggondolások és nagyrészt in vitro kísérletek alapján a reaktív oxigéngyökök közömbösítése révén fejti ki hatását. Egy klinikai tanulmány (AREDS) szerint jelentősen csökkentette az előrehaladott stádium kialakulását, de nem volt hatással a korai stádiumra. A potenciális mellékhatások miatt azonban ez az eredeti kombináció már nincs a forgalomban, a módosított összetételű és dózisú készítmények hatása viszont nincs bizonyítva. Új megközelítést jelent a metabolikus terápia, egy omega-3-zsírsavakat, koenzim-Q10-et és acetyl-L-carnitint tartalmazó készítmény, amely az időskori makuladegenerációban meghatározó szerepet játszó mitochondrialis diszfunkció csökkentése révén javítja a pigmenthám zsíranyagcseréjét, ATP-termelését, a fotoreceptor regenerációját, és csökkenti a reaktív oxigéngyökök képződését. Egy előzetes tanulmány és egy randomizált, placebokontrollált, kettős klinikai vakvizsgálat szerint az időskori makuladegeneráció korai stádiumában a metabolikus terápia már 3–6 hónap után kisfokú javulást eredményezett a centrális látótérben és a látásélességben, ami megmaradt az 1 éves megfigyelési idő végéig. A különbség statisztikailag szignifikáns volt mind a kiindulási értékhez, mind a kontrollhoz viszonyítva. A látásfunkciók javulása, majd stabilizálódása együtt járt a szemfenéki kép javulásával: a drusen kiterjedése szignifikánsan csökkent mind a kiindulási állapothoz, mind a kontrollhoz viszonyítva. Jellemző módon, a kezelés hatása szignifikánsan nagyobb volt kevésbé súlyos állapotú szemeken. A hosszabb időtartamú (6 éves) esettanulmányok megerősítették ezeket a tapasztalatokat azzal a megjegyzéssel, hogy a látásfunkciók a kezdeti javulás után már nem változtak, míg a drusenregresszió évekig tovább folytatódott. Esetenként igen jelentős drusenregresszió volt megfigyelhető a középsúlyos, illetve súlyos esetekben is. Mindezek a megfigyelések amellett szólnak, hogy a mitochondrialis anyagcsere javítása racionális és hatásos eljárás az időskori makuladegeneráció kezelésére. Jelenleg ez az egyetlen készítmény, amelynek adagolása megfelel a napi ajánlott mennyiségnek, ugyanakkor hatásosságát klinikai vizsgálatok támasztják alá.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Márta Kovács
,
Péter Pák
,
Gábor Pák
,
János Fehér
, and
Kálmán Hüttl

Az angiodysplasiák a gastrointestinalis traktus leggyakoribb vascularis anomáliái és a vérzésből eredő mortalitás jelentős tényezői. Az obskúrus gastrointestinalis vérzések (OGIV) hátterében megközelítőleg 40%-ban vékonybél-angiodysplasiák állnak, és ebben a betegcsoportban a leggyakoribb vérzésforrást jelentik. Kialakulásuk oka ismeretlen, valószínűleg dominálóan szerzettek, és korral összefüggő degeneratív folyamatok eredményezik őket. Diagnosztikájuk nehézsége egyrészt multiplex megjelenésükből, másrészt kicsiny nagyságukból adódik. Az eddig elvégzett kapszulás endoszkópos (CE) vizsgálatok azt igazolják, hogy manifeszt vérzés során elvégzett CE szenzitivitása lényegesen jobb, mint lezajlott vagy okkult vérzés esetén. Esetismertetés: 61 éves, 13 éve antikoaguláns terápiában részesülő nőbeteg vizsgálatát végeztük el tisztázatlan eredetű, ismétlődő gastrointestinalis vérzés miatt negatív felső endoszkópiát és kolonoszkópiát követően kapszulás endoszkópiával. A vizsgálat során a gyomor antrumában típusos angiodysplasiát és a jejunum felső harmadában aktív vérzést észleltünk látható vérzésforrás nélkül. Következő diagnosztikus lépésként szelektív mezenteriális angiográfiát végeztünk a diagnózis pontosítására, és egyidejűleg radiológiai intervencióra is sor került. Következtetés: A kapszulás endoszkópia megváltoztatta az OGIV-betegek diagnosztikáját, és negatív felső endoszkópiát és kolonoszkópiát követően elsődleges diagnosztikus eljárássá vált. A vizsgálat kellő időben történő alkalmazása esetén a CE jelentősen lerövidítheti a diagnosztikus ténykedések idejét, definitív terápiát eredményezhet, és számos alacsony diagnosztikus értékű és költséges vizsgálat takarítható meg. A vékonybél-angiodysplasiák sikeres terápiája ma is nehéz; a radiológiai intervenció jelenti a legkisebb megterhelést a beteg számára.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Ágnes Fehér
,
Mónika Fekete
,
János Tamás Varga
, and
Ildikó Horváth

Absztrakt:

Bevezetés: A védőoltásokkal szembeni bizalmatlanság már az orvosok körében is tapasztalható. Fontos, hogy a fiatal orvosgenerációk megfelelő tájékozottsággal rendelkezzenek, betegeiket meg tudják győzni az oltások hasznosságáról, maguk jó példát mutassanak e téren. Célkitűzés: A tanulmány célkitűzése a Semmelweis Egyetem általánosorvostan-hallgatóinak vakcinológiai ismereteit, valamint a védőoltásokhoz való hozzáállásukat felmérni a ’Népegészségtan és preventív medicina’ oktatása előtt és után. A kanyaró és a hepatitis B-vírus elleni védőoltások mellett hangsúlyt kapott a hallgatók véleménye az influenza elleni védőoltásról és hatékonyságáról. Módszer: Az adatgyűjtés önkéntes résztvevőkkel, anonim, önkitöltéses kérdőívekkel történt. Az oktatás és az átoltottság közötti összefüggés igazolása Pearson-féle korreláció számításával és egytényezős varianciaanalízissel történt. Eredmények: Tanulmányunkban rávilágítunk a vakcinológia oktatását követő ismeret- és attitűdváltozás mértékére. Az orvostanhallgatók tudása hiányos, negatív attitűdökkel rendelkeznek az influenza elleni oltással kapcsolatban. A válaszadók általánosságban hasznosnak tartották a védőoltásokat, azonban az influenza elleni vakcinát a kitöltőknek csak a kétharmada vélte fontosnak. A hallgatók influenzaátoltottsága oktatás előtt 6,5%, az oktatást követően 24% volt. A statisztikai számítások igazolták az összefüggést az oktatás és az átoltottság mértékének emelkedése között. A hallgatók kétharmada (67,8%) volt tisztában azzal, hogy az influenza elleni oltóanyagot járvány idején is be szabad adni. Meglepő módon a kézmosás fontosságának nagyobb szerepet tulajdonítottak a védőoltásnál az influenza megelőzésében. Következtetések: Az oktatás jelentősége vitathatatlan a leendő orvosok szemléletének, felelősségtudatos magatartásának alakításában. Megbízható tudást kell szerezniük, hogy gyakorló orvosként meggyőzzék betegeiket a fertőző betegségek primer prevenciója leghatékonyabb eszközének igénybevételéről. Szemléletváltás szükséges, hogy a védőoltással – megszakítva a fertőzési útvonalat – nemcsak a saját, de a környezetük, ezáltal a betegeik egészségének védelmét is szolgálják. Orv Hetil. 2019; 160(30): 1193–1199.

Open access

A nem alkoholos zsírmáj gyakran fordul elő a metabolikus szindrómához tartozó 2-es típusú diabetesben, dyslipidaemiában és obesitasban. Célkitűzés: Az ezetimib/simvastatin 10/20 mg kombinált kezelés hatékonyságának és biztonságosságának meghatározása 2-es típusú diabeteses és nem alkoholos zsírmájú betegek esetében. Módszer: Tizenkilenc 2-es típusú diabeteses és nem alkoholos zsírmájú beteget vizsgáltunk, akiket 2005 és 2008 között diagnosztizáltak és kezeltek a Budaörsi Egészségügyi Központban. Hat hónappal az ezetimib/simvastatin (10/20 mg naponta) kombinált kezelést követően minden betegnél megfigyeltük a szérum-alanin-aminotranszferáz- (ALT-), aszpartát-aminotranszferáz- (AST-), koleszterin-, LDL-koleszterin-, HDL-koleszterin- és trigliceridszint változását. Eredmények: Hat hónappal az ezetimib/simvastatin adását követően szignifikánsan csökkent az ALT (63,78±5,12 vs. 32,57±3,92 U/L; p < 0,0001), az AST (50,79±3,66 vs. 23,68±3,42 U/L; p < 0,0001), a koleszterin (6,26±0,46 vs. 4,02±0,31 mmol/L; p < 0,0001) és az LDL-koleszterin (4,24±0,37 vs. 2,22±0,1 mmol/L; p < 0,0001) koncentrációja. A kombinált kezelés szignifikánsan csökkentette a triglicerid szintjét (2,62±0,48 vs. 1,33±0,20 mmol/L; p < 0,0001) és növelte a HDL-koleszterin (1,02±0,12 vs. 1,18±0,07 mmol/L; p < 0,0001) koncentrációját. Következtetések: Vizsgálatunk eredményei azt mutatják, hogy az ezetimib/simvastatin kombinált kezelés biztonságos és hatékony 2-es típusú diabeteses, nem alkoholos zsírmájú betegek esetében.

Open access