Search Results

You are looking at 61 - 70 of 168 items for

  • Author or Editor: László Csaba x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
Acta Orientalia Academiae Scientiarum Hungaricae
Authors:
Csaba Dezső
,
Dénes Gazsi
,
John Kieschnick
,
Alice Sárközi
, and
László Tüske
Restricted access
Cereal Research Communications
Authors:
Csaba Vágvölgyi
,
László Manczinger
,
Judit Krisch
,
Miklós Takó
, and
Tamás Papp
Restricted access

The best solution for enlarging chronic type B aortic dissection is not known. Hybrid surgical and endovascular procedures offer a reliable solution in such circumstances, but technically complex stent-graft designs are sometimes needed when the treatment segment of the aorta presents anatomical challenges. We report a case of a proximally scalloped custom-made stent-graft implantation following left subclavian artery transposition in a formerly cocaine-abuser patient. The one-month follow-up computed tomography angiography showed a proximal endoleak (type Ia) which was successfully solved by coil embolization. Proximally scalloped stent grafts offer a reliable solution in complex aortic dissections involving the supra-aortic branches.

Open access

Achillotenotomiák hosszú távú eredményei spasticus cerebralis paresisben szenvedő betegekben

Long-term follow-up of achillotenotomy in patients with cerebral palsy

Orvosi Hetilap
Authors:
Gábor Kérő
,
László Frigyesi
,
Tamás Szabó
,
Péter Than
, and
Csaba Vermes

Absztrakt:

Bevezetés: A spasticus cerebralis paresisben szenvedő betegek kezelésének egyik legfontosabb faktora az állást és a járásképességet befolyásoló equinuscontractura műtéti megoldása. Klinikánkon nyílt Z-achillotenotomia mellett az Achilles-ín percutan tripla hemisectióját végezzük rutinszerűen. Célkitűzés: Munkánk célja volt, hogy a klinikánkon spasticus cerebralis paresises betegeken végzett achillotenotomiák hosszú távú eredményeit elemezzük, keressük a fő komplikációk prediszponáló faktorait, illetve összehasonlítsuk a nyílt és percutan végzett műtétek hosszú távú kimenetelét. Módszer: Klinikánkon 1990 és 2006 között 211 betegnél, összesen 347 esetben végeztük el az Achilles-ín megnyújtását. 261 esetben percutan, 86 esetben pedig nyílt feltárásból történtek a műtétek. Munkánk során a betegek átlagosan 15 éves utánkövetésének retrospektív analízisét végeztük el. Az egyes esetek hosszú távú eredményeit a műtéti életkor, az alapbetegség topográfiai megjelenési formája és a cerebralis paresis súlyossága alapján elemeztük. A betegek járóképességét, illetve annak változását a kezelés során az úgynevezett ’Physician Rating Scale’ pontrendszer szerint értékeltük. Eredmények: Recidív equinuscontractura miatt 74 esetben végeztünk reachillotenotomiát (21,3%); 14 esetben (4%) a reachillotenotomiát második alkalommal is el kellett végezni. Túlkorrekcióval 12 esetben (3,5%) találkoztunk. Fiatalabb életkorban (<7 év) operált, illetve súlyosabb paresis (GMFCS II–III.) esetén bizonyult a recidívaráta a legmagasabbnak (~26%). A recidíva 9 és 14 éves kor között jelentős halmozódást mutatott. Következtetés: A műtétet követő legfontosabb komplikáció a recidíva volt. Recidíva a legnagyobb arányban a fiatalabb korban operált, az alapbetegség súlyosabb formájában szenvedő betegeknél jelentkezett. Megfigyeltük, hogy a recidíva szoros összefüggést mutat a testnövekedéssel, illetve halmozódást mutat serdülőkorban. Orv Hetil. 2020; 161(8): 306–312.

Open access

Összefoglalás

A Szent István Egyetem Növénytermesztési és Biomassza-hasznosítási Bemutató Központjában (Szárítópuszta) 2009-ben vizsgáltuk a műtrágyázás és a talajművelési kezelések kombinációinak hatását cukorcirokra. A kísérleti terület a Gödöllői dombvidék kistáján fekszik. A szabadföldi kísérletet kedvezőtlen adottságú, rozsdabarna erdőtalajon állítottuk be. A terület éghajlata kontinentális típusú, jellemzőek az időjárási szélsőségek. A kísérlet évében a vegetációs időben lehullott csapadék 133 mm volt. A talaj K és foszfor ellátottsága megfelelő, N-ellátottsága gyenge. A kísérletben 4 talajművelési eljárás (szántás, kultivátorozás, tárcsázás, direktvetés) és 6 különböző trágyakezelés (50, 100 kg/ha N hatóanyag; 40, 80 kg/ha K hatóanyag) szerepelt. A kísérletben használt cukorcirokhibrid a Sucrosorgo. A kapott eredmények alapján megállapítható, hogy a talajművelés módja és a trágyakezelés is hatással volt a zöldtömeg alakulására és a hektáronkénti etanol kihozatalra. A kontrollhoz képest az 50 kg/ha N hatóanyagszinten 9,8%–47,6%; 100 kg/ha N 9,7%–32%, 40 kg/ha K hatóanyagszinten 8,5%–17,6%, 80 kg/ha K 8,5%–33,9%, és a kombinált műtrágyaszinteken 50 kg/ha N–40 kg/ha K 9,2%–34,4%; 100 kg/ha N–80 kg/ha K 9,9%–39,9% refraktrométeres szárazanyag (Brix) növekedést mértünk a cukorcirok szárában. A talajművelés módja is hatással volt a kapott eredményekre. A direktvetéshez képest kontroll tápanyag-ellátási szinten a szántásos kezelésnél 82%-os, tárcsásnál 57%, kultivátorosnál 47%-os betakarításkori zöldtömeg-többletet mértünk. A direktvetés a 2009-es aszályos évben nem bizonyult megfelelőnek a cukorcirok számára. További kísérletek szükségesek annak megállapítására, hogy az évjárathatás miképpen befolyásolja a cukorcirok beltartalmi paramétereit.

Restricted access

Összefoglalás

A Szent István Egyetem Növénytermesztési és Biomassza-hasznosítási Bemutató Központjában Gödöllőn kedvezőtlen termőhelyi körülmények között rozsdabarna erdőtalajon 2007–2009 években három másodvetésű zöldtrágyanövény (facélia, mustár, olajretek) fejlődését, illetve beltartalmi paramétereinek alakulását vizsgáltuk két tápanyagdózis (0 kg/ha N, 50 kg/ha N) függvényében.

A kis mennyiségű 50 kg/ha nitrogén hatóanyag mindhárom növénynél többszörösére növelte a biomasszát – három év átlagában facéliánál 3,11-szeresére, mustárnál 3,09-szeresére, olajreteknél 2,78-szeresére. A szárazanyag növekedése valamivel elmaradt a zöldtömeg-növekedés mértéke mögött, mert nitrogén kiegészítés hatására a zöldtrágyanövények víztartalma is növekedett. Egy kilogramm nitrogén hatóanyag facéliánál három év átlagában hektáronként 455,9 kg-mal növelte a zöldtömeget és 31,8 kg-mal a száraztömeget. Mustárnál a zöldtömeg-növekedés 377,9 kg, a száraztömeg-növekedés 43,5 kg volt. Olajreteknél a zöldtömeg 342,9 kg-mal a száraztömeg 26,6 kg-mal nőtt. Nitrogén-kiegészítés nélkül azonban adott gyenge adottságú termőhelyen nem minden esetben volt elérhető az elégséges biomassza.

A hektáronként felvett NPK mennyisége szintén nőtt a nitrogén hatására − 2008–2009 átlagában facéliánál 3,32/2,89/2,63-szeresére, mustárnál 3,73/2,63/2,94-szeresére, olajreteknél pedig 3,54/2,62/2,51-szeresére. Egy kilogramm nitrogén hatóanyag a 2008–2009 évek átlagában facéliánál további 1,4 kg, mustárnál 3,0 kg, olajreteknél 2,1 kg nitrogén felvételét tette lehetővé. A nitrogén hatóanyag jelentősen elősegítette a foszfor és a kálium felvételét is. A nitrogén a P2O5 felvehetőségét kg-onként facéliánál 0,4 kg-mal, mustárnál és olajreteknél egyaránt 0,6 kg-mal növelte. A plusz nitrogén hatóanyag elősegítette a K2O felvehetőségét, hatóanyag kg-onként facéliánál 1,7 kg-mal, mustárnál 2,6 kg-mal, olajreteknél 1,8 kg-mal.

A kapott eredmények alapján adott termőhelyen másodvetésű zöldtrágyázásnál lehetőség szerint minden esetben, de a kalászosok szalmájának helyben hagyásakor feltétlenül javasolandó a nitrogén kijuttatás.

Restricted access
Physiology International
Authors:
András Szuák
,
Csaba Korom
,
Károly Németh
,
Ágnes Nemeskéri
, and
László Harsányi

Abstract

Purpose

According to current protocol, the separation of pancreatic head and body is performed at the level of superior mesenteric vein (SMV). Previous data indicate that the resection plane should be modified in portal annular pancreas. We presumed that the optimal line of pancreatic resections could also be different in other cases. Our aim is to simulate pancreatic resections in different planes and find the optimal resection line with the minimum number of cut vessels.

Main methods

25 abdominal vascular corrosion casts were prepared, the aorta and the portal vein were cannulated. CT scans were taken on the casts, and specific planes were reconstructed simulating different resection lines. The total amount of cross sections of vessels were calculated in the different planes.

Results

In our series, the optimal plane is the SMV in 11/25, 2 cm left in 10/25, 1 cm left in 4/25, 1 cm right in 1/25 and 2 cm right in none of our cases. The group of left sided extension contain more than half of the cases. With left sided resections, the cut surface of the vessels may be lowered to even 29% compared to the SMV plane.

Conclusion

Our study revealed that pancreatic resections should be extended to the left side of the SMV in more than half of our cases. Therefore, the resection plane should be determined by preoperative imaging methods. Using DICOM viewer with multiplanar reconstruction, the resection planes can be simulated in clinical practice, which would reduce the risk of postoperative bleeding.

Open access

Venetoclax-rezisztencia krónikus lymphocytás leukémiában

Venetoclax resistance in chronic lymphocytic leukemia

Hematológia–Transzfuziológia
Authors:
Tamás László
,
Lili Kotmayer
,
Donát Alpár
, and
Csaba Bödör

Összefoglaló. Bevezetés: A krónikus lymphocytás leukémia (CLL) a nyugati világban leggyakrabban előforduló felnőttkori hematológiai malignitás, amely változatos klinikai lefolyással, valamint jelentős citogenetikai és molekuláris heterogenitással bír. A CLL kezelésében alkalmazott kemo-immunoterápiák mellett az elmúlt években megjelent célzott terápiák, mint a Bruton-féle tirozin kináz (BTK) gátló ibrutinib és acalabrutinib, a foszfatidilinozitol-3-kináz gátló idelalisib vagy az antiapoptotikus hatású B sejtes lymphoma 2 (B cell lymphoma 2, BCL2) fehérje gátló venetoclax forradalmasította a kedvezőtlen prognózisú újonnan diagnosztizált és refrakter/relabáló (R/R) betegek kezelését. A venetoclax egy nagy szelektivitással rendelkező, orálisan adható BCL2-inhibitor, amely jelentős sikerrel alkalmazható CLL-ben, beleértve a TP53 aberrációval rendelkező betegeket is. A meggyőző klinikai eredmények ellenére a betegek egy részében a terápia során rezisztencia alakul ki, amelynek pontos háttérmechanizmusa jelenleg is aktív kutatás tárgyát képezi. Közleményünkben ismertetjük a BCL2 apoptózist szabályozó fehérje CLL-ben betöltött szerepét, a venetoclaxnak a BCL2 fehérjére, valamint a sejtmetabolizmusra gyakorolt hatását. Ezen felül bemutatjuk a venetoclax-rezisztencia hátterében álló potenciális molekuláris mechanizmusokat, a rezisztenciával asszociált, újonnan leírt genetikai mutációkat, valamint a genetikai elváltozások kimutatására és követésére szolgáló vizsgálatok előnyeit és határait. A közlemény végén röviden kitérünk a venetoclax-rezisztencia megjelenését követő terápiás kihívásokra és kezelési lehetőségekre is.

Summary. Introduction: Chronic lymphocytic leukemia (CLL) is the most common type of leukemia in the Western world. Besides the widely used chemo-immunotherapeutic approaches, in the last couple of years, new targeted therapies have become available, such as the Bruton tyrosine kinase inhibitors ibrutinib and acalabrutinib, the phosphoinositide 3-kinase inhibitor idelalisib or the antiapoptotic B–cell lymphoma 2 (BCL2) inhibitor venetoclax, which have revolutionized the treatment of both treatment naïve and relapsed/refractory (R/R) patients. Venetoclax is a highly selective, oral BCL2-inhibitor, successfully applied in the treatment of patients harboring TP53 aberrations or failing on prior lines of therapy. Despite the promising clinical results, a subset of venetoclax treated patients experience resistance. The underlying mechanisms of venetoclax resistance are still intensively studied. In our review we provide an overview of the role of BCL2 apoptosis regulator protein in CLL, the effect of venetoclax on the BCL2 protein and cellular metabolism. Moreover, we aim to summarize the possible mechanisms of venetoclax resistance, with special emphasis on recently described genetic aberrations along with the advantages and limitations of molecular techniques commonly applied for the detection and monitoring of disease associated genetic alterations. Finally, we briefly discuss the therapeutic challenges and treatment options to overcome venetoclax resistance.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Valentin Brodszky
,
Viktor Nagy
,
Csaba Farsang
,
Krisztián Kárpáti
, and
László Gulácsi

Bevezetés: Az első vonalba tartozó vérnyomáscsökkentőktől elvárható, hogy csökkentsék a cardiovascularis morbiditást és mortalitást. A thiazid vízhajtók ez irányú hatékonyságát több metaanalízisben leírták. Az indapamid hatásosságát bár számos tanulmány vizsgálja, eddig nem készült az összes adatot összefoglaló elemzés. Célkitűzés: az indapamid hatásosságát vizsgáló összes randomizált kontrollált vizsgálat adatainak szintézise. A tanulmányok eredményeit a különböző cardiovascularis és biztonsági végpontok szerint elemezzük. Módszer: A MEDLINE adatbázisban megkerestük az összes randomizált kontrollált indapamidvizsgálatot 1995 és 2005 között. Csak a kettős vak-, párhuzamos lebonyolítású vizsgálatokat vontuk be. Az adatok metaanalízisét állandó és véletlen hatású modellekben is elvégeztük, az eredményeket Mantel–Haenzel-próbával, inverz varianciapróbával teszteltük. Eredmények: 9 vizsgálat és 10 108 beteg adatait elemeztük. 48, stroke-on átesett beteg indapamidkezelésével megelőzhető egy újabb stroke-esemény (NNT = 47,8; 95%; KI: 29,6–126,6). 5 vizsgálatban 7085 beteg adatai alapján az indapamid a szisztolés vérnyomást 7,28 (95%; KI: 6,37–8,19), a diasztolés vérnyomást 3,50 Hgmm-rel (95%; KI 2,99–4,01) nagyobb mértékben csökkentette, mint a placebo. 5 vizsgálatban 2856 beteg szisztolés vérnyomását az indapamid 1,30 Hgmm-rel (95%; KI: 0,28–2,31) nagyobb mértékben csökkentette, mint az aktív kontroll, a diasztolés vérnyomáscsökkentés esetében nem volt szignifikáns különbség. 505 beteg adatai alapján az indapamid 6,50 g/m 2 -rel (95%; KI: 0,81–12,9) nagyobb mértékben csökkenti a bal kamrai izomtömegindexet, mint az enalapril. 6206 beteg követése során a gyógyszerhez köthető mellékhatások előfordulásának gyakorisága hasonló a placebóéhoz (rr = 0,97; 95%; KI: 0,76–1,22). Következtetések: Az indapamid hatásos az újabb stroke megelőzésében, hatékonyan csökkenti a vérnyomást és a bal kamrai izomtömegindexet. A kezelés biztonságosan alkalmazható.

Restricted access
Hungarian Medical Journal
Authors:
Valentin Brodszky
,
Viktor Nagy
,
Csaba Farsang
,
Krisztián Kárpáti
, and
László Gulácsi

First-line antihypertensive treatment’s drugs have to be able to decrease the cardiovascular morbidity and mortality. This kind of efficacy of thiazide-type diuretics has been published earlier in several studies. The efficacy of indapamide was investigated in several studies, but there is no analysis which is including all of the indapamide-studies. Objective: We conducted a meta-analysis of all relevant randomized-controlled-trials with indapamide. Efficacy of indapamide was analyzed in different cardiovascular and safety outcomes. Methods: We searched the MEDLINE database 1995–2006 for indapamide-trials. Only double-blind, parallel-group design trials were involved. Both the fixed effect model and the random effect model were used for data synthesis, results were probed with Mantel–Hanzel test and inverse variance test. Results: Data were combined from 9 trials that included 10,108 patients. Indapamide treatment of 48 patients with a history of stroke prevents one stroke (NNT = 47.8 95% CI: 29.6–126.6). Data from 5 trials including 7,085 patients show that indapamide is superior to placebo in reducing blood pressure, the differences are: 7.28 mm Hg (95% CI: 6.37–8.19) in systolic blood pressure and 3.50 mm Hg (95% CI: 2.99–4.01) in diastolic blood pressure. Data from 5 trials including 2,856 patients show that indapamide is superior to active controls in reducing systolic blood pressure, the difference is significant: 1.30 mm Hg (95% CI: 0.28–2.31). The difference in diastolic blood pressure was not significant. Data of 505 patients show that indapamide reduced left ventricular mass index significantly more than enalapril 20 mg, the difference is 6.50 g/m 2 (95% CI: 0.81–12.19). Data of 6,206 patients show that the frequency of adverse drug reaction is similar in the indapamide and placebo groups (RR = 0.97 95% CI: 0.76–1.22). Conclusions: Indapamide is efficacious in the prevention of further stroke, reduces effectively the blood pressure and the left ventricular mass index. Indapamide treatment is well tolerated.

Restricted access