Search Results

You are looking at 61 - 70 of 115 items for

  • Author or Editor: Tamás Tóth x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Sebészi megoldások krónikus multivisceralis arteriás elzáródások esetében

Surgical solutions in multivisceral arterial occlusions

Magyar Sebészet
Authors:
Csaba Dzsinich
,
László Barta
,
Klaudia Bogdány
,
Tamás Tóth
,
Tibor Pataki
, and
Gabriella Nagy

Összefoglaló. Bevezetés: A zsigeri artériák akut elzáródása fulmináns klinikai képpel társul, és az esetek jelentős százalékában gyorsan halálhoz vezet. Ha ezen artériák obliteratív folyamata lassan alakul ki, a zsigeri artériák gazdag kollaterális kapacitása a klinikai tüneteket sokáig elfedi. Az esetek egy részében az anatómiailag közel fekvő renalis artériák obliteratív folyamata, illetve a társuló aortoiliacalis szűkületek és/vagy elzáródások rendkívül szerteágazó klinikai képet okozhatnak. Az átfedések más hasi betegségekkel félrevezetők lehetnek, emiatt késedelmes felismerésük súlyos következményekkel járhat. Előfordulásuk nem gyakori, ismeretük azonban nélkülözhetetlen mind a diagnosztika, mind a megoldás szempontjából. Dolgozatunkban e bonyolult kórkép eseteit tárgyaljuk, és ismertetjük a megoldások lehetőségeit.

Summary. Introduction: Acute occlusions of the visceral arteries result in fulminant clinical consequences and without fast and appropriate treatment may lead to fatal outcome. If the obliterative disease has slow progression the huge capacity of the collateral circulation of the visceral arteries may remain free of symptoms at long run. By progression of the obliterative disease and extension to both, the renal arteries and the aortoiliac segment the clinical picture becomes more colourful. Symptoms mimicking other abdominal disorders may easily lead to misdiagnosis and/or unnecessary delay of adequate treatment – finally to organ or life threatening condition. In the present paper we deal with this infrequent, but severe disease in order to recognize it in time, to recommend proper diagnostic workup and propose adequate treatment.

Open access
Acta Microbiologica et Immunologica Hungarica
Authors:
Ákos Tóth
,
Brigitta Berta
,
Tamás Tirczka
,
Csilla Jekkel
,
Anita Ábrahám
,
Zoltán Prohászka
,
Zsófia Bognár
, and
Tímea Erdősi

A Hungarian soldier previously immunized against Neisseria meningitidis by quadrivalent polysaccharide vaccine was twice infected with meningococci within six weeks. The patient was treated with ceftriaxone during both episodes and he successfully recovered. His close contacts received rifampicin prophylaxis. An investigation was performed to characterize the genetic background of the pathogens to ascertain if the recurrent invasive meningococcal disease was caused by the same strain and to find out the reason for reinfection. Both meningococci belonged to the fine type Y:P1.5-2,10-1:F4-1:ST-23. This is the first description of the Europe-wide prevalent N. meningitidis serogroup Y in Hungary. In the first episode, we found wild-type rpoB allele in the non-culturable sample implying the susceptibility to rifampicin. The culturable isolate from the second episode proved resistant to rifampicin and had a point mutation in the rpoB gene. The rifampicin resistance might have evolved during the prophylactic treatment of contacts. Previous immunization of the patient with polysaccharide vaccine was ineffective due to his immunodeficiency, thus immunization with conjugate vaccine was proposed. We have proposed the implementation of centralized rifampicin susceptibility testing of N. meningitidis strains within a defined time frame to intervene and administer appropriate prophylaxis to close contacts.

Restricted access

Diádikus stressz és megküzdés – elméleti modellek és alkalmazások

Dyadic Stress and Dyadic Coping – Theoretical Models and Applications

Mentálhigiéné és Pszichoszomatika
Authors:
Júlia Martos
,
Viola Sallay
,
Evelin Szabó
,
Rita Tóth-Vajna
, and
Tamás Martos

A stresszel való egyéni megküzdés modelljei mellett mind elméleti, mind gyakorlati szempontból egyre inkább előtérbe kerülnek a megküzdés társas folyamatai. Elméleti összefoglalónkban ezért bemutatjuk a párkapcsolati stressz és megküzdés leírására létrejött különböző modelleket, ezek között a Kapcsolatfókuszú Megküzdési Modellt; a Rendszer- Tranzakciós Modellt; a Fejlődési-Kontextuális Megküzdési Modellt; valamint a Kapcsolati Intimitás Modellt. Az egyes elméleteket annak alapján hasonlítjuk össze, hogy milyen típusú kapcsolati stresszfajtákat integrálnak a modellben, illetve összevetjük az elméletek által leírt különböző megküzdési stratégiákat. Ismertetjük továbbá a diádikus megküzdés empirikus vizsgálatára létrehozott kérdőíves mérőeszközöket és kutatási elrendezéseket, valamint bemutatjuk az egyes elméletek alapján létrehozott gyakorlati, terápiás lehetőségeket is. Összességében megállapíthatjuk, hogy a páros stressz és megküzdés bemutatott modelljei egyrészt jól értelmezhetők a kapcsolati tudomány (relationship science) tágabb elméleti keretében, másrészt megfelelő alapot adnak a gyakorlati alkalmazás számára is.

Restricted access

SARS-CoV-2-fertőzés okozta Kikuchi–Fujimoto-betegség sikeres gyógyítása

Successful management of Kikuchi–Fujimoto disease caused by SARS-CoV-2

Orvosi Hetilap
Authors:
Zoltán Iszlai
,
László Török
,
Erika Tóth
, and
Tamás Karosi

A Kikuchi–Fujimoto-betegség (histiocytás nekrotizáló lymphadenitis) egy autolimitált folyamat, melynek kiváltó tényezőihez soroljuk az Epstein–Barr-vírust, a humán herpeszvírust, a HIV-et, a B19 parvovírust, a paromyxovirusokat, a SARS-CoV-2-t, illetve a Toxoplasmát és a Yersiniát. A pontos diagnózis felállításához elengedhetetlen a nyirokcsomó-biopszia, melyet szövettani vizsgálat követ. Egy 45 éves nőbeteg igazolt SARS-CoV-2-fertőzést követően egyoldali nyaki nyirokcsomó-megnagyobbodással, lázzal, rekedtséggel, illetve nyelési nehezítettséggel érkezett ambulanciánkra. SARS-CoV-2-fertőzése a tünetek megjelenése előtt 1 hónappal kettős pozitív (orrgarati) gyorsteszt formájában került bizonyításra, melyet 2 hetes otthoni karantén követett. Felszabadító teszt nem készült, az ambulanter vizsgálat előtt végzett COVID–19 orrgarati gyorsteszt negatív eredményt produkált. A fizikális status felmérését osztályos felvétel követte, melynek során intravénás antibiotikumterápia indult (Augmentin, 3 × 1,2 g; Klion, 2 × 100 mg) szteroidterápiával párhuzamosan (Solu-Medrol, 2 × 125 mg). A nyaki-mellkasi CT jobb oldali retropharyngealis tályogot írt le, nyaki nyirokcsomó-megnagyobbodással párhuzamosan. Sürgős tracheotomiát, illetve nyaki feltárást végeztünk nyirokcsomó-biopsziával egybekötve. A feltárás során tályogra utaló jelet nem találtunk. A szövettani vizsgálat nekrotizáló lymphadenitist igazolt. Annak ellenére, hogy a betegség autolimitált, látható, hogy a fenti esetben a SARS-CoV-2-fertőzést követően kialakuló nyaki lymphadenopathia életet veszélyeztető állapot okozott, mely miatt légcsőmetszés, nyaki feltárás, illetve nyirokcsomó-biopszia volt szükséges a beteg állapotának javulásáért és betegségének pontos tisztázásáért. A kialakult szöveti exsudatum nyaki tályog képét utánozta a CT-felvételeken. Az általunk felkeresett, nagyszámú szakirodalmi közleményben hasonló beavatkozás nem került leírásra. A nyaki feltárás, a tracheotomia, illetve a nyaki nyirokcsomóknak mint ,,trigger” zónáknak az eltávolítása jelen esetünkben a teljes gyógyulást eredményezte. Fontos a SARS-CoV-2, illetve a Kikuchi–Fujimoto-betegség korrelációjának további megerősítése, pontosabb tisztázása. Orv Hetil. 2022; 163(27): 1061–1065.

Open access

Előrehaladott végbéldaganatok neoadjuváns (preoperatív) kemoradioterápiája

Neoadjuvant (preoperative) chemoradiotherapy of advanced rectal tumors

Orvosi Hetilap
Authors:
Gergely Kóder
,
Judit Olasz
,
László Tóth
,
Csilla András
,
Tamás Bubán
,
Károly Palatka
,
Zsolt Karányi
,
Dezső Tóth
,
László Damjanovich
, and
Miklós Tanyi

Bevezetés: A végbéldaganatok kezelési protokolljában az elmúlt évtizedekben jelentős változások történtek, melyek nagymértékben csökkentették a helyi kiújulások és a távoli áttétek számát, ezzel növelve a teljes túlélést. Az egyik jelentős előrelépést a kombinált neoadjuváns kezelés bevezetése jelentette. Módszer: A Debreceni Egyetem Sebészeti Klinikáján 2010. január 1. és 2017. december 31. között lokális neoadjuváns kemoradioterápiában részesített, majd műtéten átesett 362, rectumtumoros beteg adatainak retrospektív feldolgozását végeztük statisztikai elemzéssel. A lokális neoadjuváns kezelésre adott válasz mértékét és késői túlélési eredményeinket összehasonlítottuk az időközben megjelent nagy nemzetközi tanulmányokban közölt teljes neoadjuváns kezeléssel elért eredményekkel. Eredmények: Betegeink között 8,6%-ban tapasztaltunk teljes patológiai regressziót. A műtét időpontjára, valamint az azt követő 3 hónapon belül betegeink 10,7%-ában tapasztaltuk távoli áttét kialakulását. Vizsgálataink során a neoadjuváns kezelésre adott válasz mértéke a felismerési stádiumtól független prognosztikai faktornak bizonyult. A jobb választ adó csoportok szignifikánsan jobb túlélési eredményeket produkáltak. Következtetés: A legújabb nemzetközi tanulmányokban teljes neoadjuváns kezelés hatására a teljes patológiai választ adó betegek száma megduplázódott, a távoli áttét pedig 7%-kal kevesebb volt a lokális neoadjuváns csoporthoz képest. Betegeink 85%-a a felismerés pillanatában T3–4N+ stádiumú volt. Tekintettel a műtét pillanatában vagy 3 hónapon belül felismert távoli áttétek 10,7%-os arányára megállapítható, hogy betegeink mintegy felében eredményesebb lett volna a teljes neoadjuváns kezelés alkalmazása. Ennek megfelelően a jövőben intézetünkben is a teljes neoadjuváns protokoll szerint kívánunk eljárni. Orv Hetil. 2022; 163(30): 1196–1205.

Open access
Interventional Medicine and Applied Science
Authors:
Dániel Lex
,
Péter Szántó
,
Tamás Breuer
,
Roland Tóth
,
Mihály Gergely
,
Zsolt Prodán
,
Erzsébet Sápi
,
András Szatmári
,
Tamás Szántó
,
János Gál
, and
Andrea Székely

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Péter Lukovich
,
Balázs Pőcze
,
Jenő Nagy
,
Tamás Szpiszár
,
Alpár György
,
Adrienn Boga
,
Emese Merza
,
Huba Szabó
,
Gábor Tamás Tóth
,
Gyula Demeter
, and
György Bodoky

Absztrakt:

Bevezetés: A onkoterápia ígéretes gyógyszerei ellenére a primer és áttéti májtumorok kuratív kezelését egyelőre még mindig a műtét jelenti. A májdaganatok sebészetében ma már nem a reszekálandó májszövet mennyisége jelenti a kihívást, hanem a máj nagy ereit infiltráló tumorok. Betegek és módszer: Retrospektív vizsgálat során felmértük a Szent János Kórház Sebészeti Osztályán 2017. május 1. és 2019. május 1. között májreszekción átesett 33 beteg adatait. Vizsgáltuk a demográfiai, műtéti, szövettani adatokat és a posztoperatív szakot. Adataikat összehasonlítottuk a két vena cava reszekciót is igénylő betegünk adataival. Eredmények: A májreszekált betegek (LR) műtéti ideje 91,7 perc volt, míg a cavareszekált betegeknél (CR) 250 perc. Az átlagos transzfúziós igény 1,2 E volt az LR-csoportban és 5 E a CR-csoportban. R0-reszekciót elérni 23 esetben sikerült, 8 esetben R1-, míg 2 esetben csak R2-reszekciót sikerült végezni az LR-betegeknél, a CR-csoportban mindkét esetben R1-reszekciót. A posztoperatív intenzív osztályos kezelés hossza és az ápolási napok száma is nagyobb volt a CR-csoportban (5,0 versus 0,91 nap, illetve 10,5 versus 8,84 nap). Öt, colorectalis metasztázissal operált beteg adjuváns kemoterápia után került műtétre. Két esetben laparoszkópos reszekció történt, illetve két esetben a colorectalis tumorral egy ülésben került eltávolításra a májmetasztázis, ebből egy esetben mindkét beavatkozás laparoszkóposan történt. Következtetés: A nagy ereket (vena cava, vena hepatica) infiltráló tumorok során végzett érreszekciók jelenleg a májsebészet legtechnikásabb beavatkozásának számítanak. Az eseteink kapcsán áttekintett szakirodalom megerősíti, hogy a vena cava reszekcióját és rekonstrukcióját szükségessé tevő onkológiai májműtéteknek van létjogosultságuk. Orv Hetil. 2019; 160(33): 1304–1310.

Restricted access

Akut Stanford B típusú aortadissectio konzervatív és invazív terápiájának hosszú távú eredményei Magyarországon

Long-term results of the treatment of Stanford type B aortic dissection with medical and invasive therapy in Hungary

Orvosi Hetilap
Authors:
Péter Legeza
,
Enikő Pomozi
,
Tamás Tóth
,
László Benkő
,
György Juhász
,
Zsolt Kövesi
,
Éva Veres
,
Lóránt Illésy
, and
Zoltán Szeberin

Összefoglaló. Bevezetés és célkitűzés: Az akut Stanford B típusú aortadissectio (ATBAD) egy potenciálisan életet veszélyeztető kórkép, melynek adekvát ellátása kritikus lehet a beteg túlélése szempontjából. A jelen vizsgálat célja az ATBAD ellátásával kapcsolatosan végzett konzervatív, nyitott vagy endovascularis terápiás modalitások rövid és hosszú távú eredményeinek összehasonlítása. Módszer: Retrospektív, multicentrikus kohorszvizsgálatunk során a 2011. 01. 01. és 2020. 12. 31. között akut és szubakut TBAD-val kezelt betegeket vizsgáltuk. A terápia módja szerint a konzervatívan, nyitott műtéttel kezelt és a thoracalis endovascularis aortasztentgraft -implantáción (TEVAR) átesett betegek eredményeit hasonlítottuk össze. Regisztráltuk a posztoperatív 30 napban történt halálozást, major szövődményeket, valamint az utánkövetés során való reoperáció szükségességét és a túlélést. Eredmények: A vizsgálatba 188 beteget vontunk be (69,7% férfi, átlagéletkor: 57 ± 12,2 év). A betegek 88,8%-a szenvedett magasvérnyomás-betegségben. A posztoperatív 30 napban a nyitott műtéten átesett betegek között magasabb arányban fordult elő halálozás, mint a TEVAR-on átesett betegek között (26% és 16,7%, p = 0,12). A nyitott műtéten és a TEVAR-on átesett betegek között hasonlóan magas arányban fordult elő posztoperatív lélegeztetést igénylő tüdőszövődmény (22,6% és 19,4%), valamint műtétet igénylő vascularis szövődmény (25,9% és 16,7%). A konzervatívan kezelt csoportban 3 esetben volt szükséges a dissectióval kapcsolatos műtét végzése 30 napon belül (renalis sztentimplantáció: n = 2, TEVAR: n = 1). A medián utánkövetési idő 41 (IQR, 73,5) hónap volt. Utánkövetésünk alatt a reoperációk tekintetében nem volt szignifikáns különbség a három csoport között (p = 0,428). A 6 éves túlélés a nyitott műtéten átesett betegek között szignifikánsan alacsonyabb volt, mint a másik két vizsgált betegcsoportban (54,8% vs. 79,3% és 75%, p = 0,017). Következtetés: Amennyiben ATBAD esetén műtét indikált, TEVAR végzése előnyösebb a nyitott műtéthez képest mind a rövid, mind a hosszú távú eredmények tekintetében. A nem komplikált esetekben folytatott konzervatív terápia hosszú távú eredményei nem mutatnak szignifikáns különbséget a TEVAR eredményeihez képest. Orv Hetil. 2022; 163(16): 637–644.

Summary. Introduction and objective: Acute Stanford type B aortic dissection (ATBAD) is a potentially life-threatening condition, which may require immediate intervention. This study aims to compare the short- and long-term results of medical, open surgical and endovascular management of ATBAD. Method: This is a retrospective, multi-centre cohort study, where patients admitted with acute and subacute TBAD between Jan. 2011 and Dec. 2020 were included. Results were compared between patients treated with medical, open surgical and thoracic endovascular aortic repair (TEVAR). 30-day mortality and major complications were registered. Survival and freedom from reintervention were noted. Results: A total number of 188 patients were included (69.7% man, mean age: 57 ± 12.2 years). Hypertension was present in 88.8% of the patients. The 30-day mortality was more higher among patients who underwent open surgery, than among patients after TEVAR (26% and 16.7%, p = 0.12). Postoperative lung complication (22.6% and 19.4%) and vascular complication (25.9% and 16.7%) were common in both open and TEVAR groups. In the conservatively treated group, three patients required intervention in the first 30 days (renal stent implantation: n = 2, TEVAR: n = 1). Median follow-up was 41 (IQR, 73.5) months. There was no significant difference in reoperations during follow-up between the three groups (p = 0.428). 6-year survival was significantly lower among patients with open surgery compared to the other two patient populations (54.8% vs. 79.3% and 75%, p = 0.017). Conclusion: In the invasive treatment of ATBAD, TEVAR is associated with superior short- and long-term complication rate, and survival. There is no significant difference between the long-term results of medical therapy and TEVAR. Orv Hetil. 2022; 163(16): 637–644.

Open access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors:
Péter Csébi
,
Csaba Jakab
,
Katalin Jánosi
,
Boglárka Sellyei
,
Tamás Ipolyi
,
Zoltán Szabó
,
Attila Arany-Tóth
, and
Tibor Németh

A clinicopathological case study of vertebral osteomyelitis caused by Pasteurella canis in a 2.5-year-old male Jack Russell Terrier is presented. The case was characterised by a chronic course with signs of spinal pain and acute paraplegia. The diagnosis was established by radiography, myelography, post-myelographic CT examination, and laboratory tests including routine blood work and cerebrospinal fluid (CSF) cytology, and confirmed by postmortem pathological and microbiological examinations. Diagnostic imaging showed severe osteolysis, ventral spondylosis and spinal cord compression at the 4th and 5th lumbar vertebrae. The blood tests revealed mild leukocytosis and anaemia, while CSF cytology showed lymphocytic and mononuclear pleocytosis. Necropsy demonstrated severe osteomyelitis and meningomyelitis, but the source of infection could not be established. To the authors’ knowledge, this is the first description of canine vertebral osteomyelitis caused by this organism.

Restricted access
Central European Geology
Authors:
Tamás Madarász
,
Péter Szűcs
,
Balázs Kovács
,
László Lénárt
,
Zoltán Fejes
,
Andrea Kolencsik-Tóth
,
István Székely
,
László Kompár
, and
Imre Gombkötő

The Institute of Environmental Management at the University of Miskolc, as a major Hungarian research entity in groundwater management, is dedicated to finding solutions to regional issues of global sustainable water resource management challenges, thus further developing its scope of groundwater management competence. WELLaHEAD is an EU-funded fundamental research program coordinated by the faculty members of the institute, covering a broad spectrum of relevant groundwater related research topics based on Northern Hungarian test sites. The research concept is described in the detailed Research Plan of the project, and after 14 project months some of intermediate results can be presented from three research modules.

Open access