Search Results

You are looking at 71 - 80 of 110 items for

  • Author or Editor: Péter Horváth x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
Orvosi Hetilap
Authors:
Evelin Horváth
,
Bernadett Balla
,
János Kósa
,
Péter András Lakatos
,
Áron Lazáry
,
Dániel Németh
,
Hasan Jozilan
,
Áron Somorácz
,
Anna Korompay
,
Benedek Gyöngyösi
,
Katalin Borka
,
András Kiss
,
Péter Kupcsulik
,
Zsuzsa Schaff
, and
Ferenc Szalay

Absztrakt

Bevezetés: Az 1,25-dihidroxi-D3-vitamin tumorellenes hatása hepatocellularis carcinomában már részben ismert. Célkitűzés: Az 1,25-dihidroxi-D3-vitamint inaktiváló CYP24A1-mRNS- és fehérjeexpresszió, az aktiváló CYP27B1- és a VDR-mRNS-expresszió mértékének összehasonlítása humán hepatocellularis carcinomában és az azt körülvevő tumormentes májszövetben. Módszer: 13 beteg friss fagyasztott májszövetmintáját a CYP24A1-mRNS- és fehérje-, 36 beteg paraffinba ágyazott májszövetmintáját használtuk a VDR- és a CYP27B1-mRNS-expresszió kimutatására. Az mRNS-expressziót RT-PCR-rel, a fehérjét immunhisztokémiai vizsgálatokkal mértük. Eredmények: A hepatocellularis carcinomaminták többségében kimutatható volt a CYP24A1-mRNS-expresszió, míg a nem tumoros májszövetminták egyikében sem. A CYP27B1- és VDR-expresszió szignifikánsan alacsonyabb hepatocellularis carcinomában a tumormentes májszövethez képest (p<0,05). A CYP24A1-mRNS-expressziót fehérjeszintézis követi. Következtetések: A CYP24A1 inaktiváló enzim jelenléte, az aktiváló CYP27B1 és a VDR csökkent expressziója humán hepatocellularis carcinomában a D-vitamin csökkent helyi aktivitására enged következtetni, mint egy menekülő mechanizmus a tumor részéről a D-vitamin antitumorhatása ellen. Orv. Hetil., 2016, 157(48), 1910–1918.

Open access

Néhány potenciálisan mérgező fém frakcióinak meghatározására alkalmazott analitikai módszer értékelése eltérő fizikai talajféleségű mintákon

Evaluation of analytical methods for the determination of different potentially toxic metal fractions in soils with different physical properties

Agrokémia és Talajtan
Authors:
Katalin Kovács
,
Márk Horváth
,
Gábor Halász
,
Anita Takács
,
György Heltai
,
Norbert Boros
,
Péter Sipos
, and
Zoltán Győri

Munkánk során potenciálisan toxikus fémek frakcióinak meghatározására alkalmazott analitikai módszereket kívántunk értékelni, azok talajféleségtől való függése alapján.

A talajféleségtől való függés mértéke döntően megszabja a módszer használhatóságát. Jelen dolgozat célja, hogy a Cu, a Zn, a Fe és a Ni környezeti mobilitása szempontjából értékelje a vizsgálatba vont egy- és többlépéses kioldásos módszereket.

Vizsgálatainkhoz a TIM adatbázisból származó négy, eltérő fizikai talajféleségű mintát választottunk (homok-, homokos vályog-, vályog- és agyag-talaj sorrendjében növekvő agyag- és humusztartalommal és pH-val).

Öt különböző kivonószerrel végzett egylépéses extrakciót és kétféle szekvens, azaz 3+1 lépéses egymás utáni extrakciós vizsgálatot végeztünk (BCR és McGrath módszerekkel).

Elvégeztük a minták Magyar Szabvány (MSZ 21470-50) szerinti, mikrohullámú kezeléssel egybekötött, H2O2+HNO3 eleggyel való roncsolását is. Az így megállapított elemtartalom környezetvédelmi szempontból teljes („összes”) elemtartalomnak tekinthető.

A mérési eredmények alapján megkíséreltük kiválasztani a vizsgálatba vont módszerek közül azokat, amelyek a talajból már biztonsággal meghatározható mennyiségű elemet vonnak ki, de a kivont mennyiség még nem a teljes elemtartalommal arányos.

A mikrohullámú feltárással kapott Zn-, Cu-, Fe- és Ni-tartalmak, a homok-, homokos vályog-, vályog- és agyag-talaj sorrendben, vagyis az agyag- és humusztartalmukkal, valamint pH-jukkal párhuzamosan nő. Egy olyan összetett rendszerben, mint a talaj, az egyes talajtulajdonságok, így az agyag- és humusztartalom, valamint a pH hatása vizsgálataink alapján nem különíthető el, de mint várható volt, a nagyobb agyag- és humusztartalmú és magasabb pH-jú talajok ezekből az elemekből többet halmoztak fel.

Mivel a kelátképzőket tartalmazó kivonószerek az összes réztartalomnak mintegy harmadát kivonták, a kivont mennyiség a réztartalommal volt arányos, vagyis a réztartalom növekedésével párhuzamosan nőtt.

Ezek a kivonószerek tehát Cu esetében kevésbé alkalmasak az egyes talajféleségek toxicitása közti különbségek kimutatására.

A rézzel ellentétben, a másik három elemnél az egyes talajféleségeknél kivont kis elemmennyiségek esetenként nagyságrendileg is különböztek, így az elméleti meggondolásunknak megfelelően feltételezhető, hogy az egyes talajféleségek toxicitása közti különbséget mutatják.

A két szekvens módszernél a vasnál kapott mérési eredményeket azok szórása miatt nem lehetett értékelni.

Megállapítható, hogy a BCR agresszívebb kivonószereket használ, mint a McGrath módszer, ennek megfelelően a BCR módszerrel a talajok átlagában az elemek 36, a McGrath módszerrel pedig csak 9%-át vontuk ki.

A BCR módszernél nincs vízszerű gyenge kivonószer, amiből a különböző talajok összes elemtartalmából felszabaduló ionok mennyiségére lehetne következtetni. Az ecetsav, a leggyengébb kivonószer, de a kicserélhető elemtartalom mellett kivonja a karbonátokhoz kötött, vagyis biztosan nem szabad ionos elemtartalmat is.

Mivel a BCR módszer minden kivonószerével sok elemet vonunk ki, nincs érdemi különbség az elemek egyes talajoknál mért kivonási százaléka között, ami figyelembe véve, hogy a talajok elemtartalma a homoktól az agyagtalajig nő, azt jelenti, hogy a kivont mennyiség az összes elemtartalommal arányos.

Lényegében ugyanezt mondhatjuk a McGrath módszer két agresszívebb kivonószeréről is, annak ellenére, hogy lényegesen kevesebb elemet vonnak ki. Ezzel szemben a módszer leírása szerint, a 0,1 mólos kalcium-kloridos kivonatból a vízoldható és kicserélhető elemtartalomra lehet következtetni, így minden bizonnyal a talajok toxicitását mutatja.

In this study, we aimed to evaluate some analytical methods used to determine the fractions of potentially toxic metals, based on their dependence on soil type.

The degree of dependence on soil type determines the applicability of the method. The aim of the present paper is to evaluate the single- and multi-step extraction methods included in the study in terms of the environmental mobility of Cu, Zn, Fe and Ni.

For the studies, we selected four samples with different physical soil types from the Soil Information and Monitoring System database.

In order to establish trends, soil samples were selected so that their clay and humus content, i.e., their adsorption capacity as well as their pH increased in the order of sand, sandy loam, loam and clay soils.

One-step extractions with five different extractants and two sequential extraction analyses including 3+1 steps were performed (BCR and McGrath methods).

We also performed the digestion of the samples with H2O2 + HNO3 solvent combined with microwave treatment according to the Hungarian Standard (MSZ 21470-50). The element content determined in this way can be considered as the "total" element content from the environmental point of view.

Based on the results of the analyses, we tried to select from the methods included in the study those that already extract a safe amount of elements from the soil, but the extracted amount is not yet proportional to the total element content.

The Zn, Cu, Fe and Ni contents resulting from microwave digestion increased in the order of sand, sandy loam, loam and clay soils, i.e. in parallel with the clay and humus content and pH of the soils.

As the extractants containing chelating agents extracted about one-third of the total copper content, the amount extracted was proportional to the copper content, i.e. it increased in parallel with the increase in copper content. Thus, in the case of copper, these extractants are less suitable for detecting differences in the toxicity of different soil types.

In contrast to copper, in the case of the other three elements, the small amounts extracted from each soil type also differed in order of magnitude, so according to our theoretical consideration, it can be assumed that they show a difference between the toxicity of each soil type.

The results obtained with iron using the two sequential methods could not be evaluated due to their standard deviation.

It can be stated that BCR uses more aggressive extractants than the McGrath method, accordingly, the BCR method extracted 36%, whereas the McGrath method only 9% of the elements on average of the soils.

The BCR method does not have an aqueous weak extractant, which would indicate the amount of ions released from the total element content of the different soils. Acetic acid is the weakest extractant, but in addition to the exchangeable element content, it also extracts the ionic element content bound to carbonates, which is certainly not free.

Because a large amount of elements is extracted with each extractant in the BCR method, there is no significant difference in the percentage of elements extracted for each soil, which, given that soil element content increases from sand to clay soil, means that the extracted amount is proportional to total element content.

Basically, the same can be said for the two more aggressive extractants of the McGrath method, despite the fact that they extract significantly less amount of elements. In contrast, as described in the method, the water-soluble and exchangeable element content can be inferred from the 0.1 M calcium chloride extract, thus it certainly indicates soil toxicity.

Open access
Mentálhigiéné és Pszichoszomatika
Authors:
János Csorba
,
Beáta Ficsor
,
Ágnes Horváth
,
Edit Nagy
,
Adrienn Bóna
,
Zsuzsa Sörfőző
,
Péter Steiner
,
Éva Harkány
, and
Zsuzsa Babrik

A tanulmány bemutatja a „Pannónia” dunántúli serdülőpszichiátriai multicentrikus, keresztmetszeti felmérés célkitűzéseit és eredményeit. A tervezett hét megyéből ötben sikerült a dunántúli régióban klinikai vizsgálatot végezni, s így felmérni minden új, egy év alatt a gondozóban jelentkező serdülő pszichiátriai beteget. A szerzők ismertetik a beteganyag diagnosztikai megoszlását, az elutasítási és lemorzsolódási arányt, a pszichiátriai betegségek kumulatív és egyes incidenciáit, továbbá közölnek néhány kisebbségre vonatkozó és egyéb demográfiai adatot is.

Restricted access
Magyar Onkológia
Authors:
Zsolt Horváth
,
Péter Farkas
,
Erna Ganofszky
,
Erika Hitre
,
Éva Juhos
,
Tünde Nagy
,
Gábor Rubovszky
,
Eszter Szabó
, and
István Láng

Absztrakt

A biszfoszfonát-kezeléssel kapcsolatos vesefunkció-csökkenés e gyógyszercsoport ismert, de viszonylag ritka mellékhatása. Vizsgálatunkban 97 emlőrákos, kimutatható csontáttéttel rendelkező betegen a biszfoszfonát-kezelés megkezdését követő egy éves követés során vizsgáltuk, hogy (1) milyen gyakorisággal kezdődik el a kezelés beszűkült vesefunkció mellett; (2) milyen gyakoriságú a vesefunkció romlása a kezelés alatt; és (3) milyen összefüggéseket mutatnak a napi gyakorlatban alkalmazott (mért, számított) változók egymással és a kiinduláskor mért vesefunkciós paraméterekkel (szérum-kreatinin és kreatinin-clearence). A vizsgált betegcsoportban meglepően magas arányban, 26,80%-ban találtunk a biszfoszfonát-kezelés kezdetén – a Cockcroft-Gault képlettel számolt – alacsonyabb kreatinin-clearence értéket. A kezelés során legalább 32,99%-ban csökkent legkevesebb egy alkalommal a normális határ alá, és 13,40%-ban maradt alacsony a kiinduláskor alacsony clearence érték. A vesefunkció várható normális határon belül való maradását a kiinduláskor mért szérumkreatinin- és kálciumszintek előre jelzik. A vizsgált betegeknél sem a biszfoszfonát-kezelés alkalmazásának módja (per os, intravénás), sem a gyógyszer generációja, sem a gyógyszer fajtája, sem a korábbi platina-kezelés, valamint a további vizsgált változók nem mutattak szignifikáns összefüggést a vesefunkció romlásával. Vizsgálatunk megerősíti azt a tényt, hogy a biszfoszfonát-kezelés megkezdésekor és annak során indokolt a rendszeres kreatinin-ellenőrzés, a normális tartomány felső negyedébe eső értékeknél a clearence kiszámítása mindenképpen szükséges. Beszűkült vesefunkció észlelése esetén az adott gyógyszer alkalmazási előiratában foglaltak szerint kell eljárni, illetve kevésbé vesetoxikus biszfoszfonátot választani. Mivel eredményeink nincsenek összhangban az ismert irodalmi adatokkal, prospektív, nagyobb betegcsoportot felölelő vizsgálatban szükséges a meg nem válaszolt kérdések elemzése.

Restricted access
Magyar Onkológia
Authors:
Kornélia Szluha
,
Kornélia Lazányi
,
Ákos Horváth
,
János Szántó
,
Judit Tóth
,
Zoltán Hernádi
,
Róbert Póka
,
László Damjanovich
,
Zoltán Garami
,
Balázs Fülöp
, and
Péter Molnár

Absztrakt

Az egészségügyi dolgozóknak mindennapi munkájuk során gyakran meg kell változtatniuk valós érzelmeiket. Ezt a cselekvést a szakirodalom érzelmi munkavégzés névvel illette. A jelen cikkben a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum 50 onkológiai szakdolgozója által önkéntesen kitöltött, feleletválasztós kérdéseket tartalmazó kérdőív eredményei alapján mutatja be az érzelmi munkavégzés lehetséges negatív következményeinek leginkább kitett szakdolgozók jellemzőit. Az általunk vizsgált szakdolgozók közel 90%-a megváltoztatja munkája során a valós érzelmeit. Igen nehéz azonban meghatározni azok körét, akiket az érzelmi munka negatív pszichés hatásai fenyegetnek. Vizsgálatunk során érdekes munkamotivációs különbségeket találtunk, melyek szoros kapcsolatban voltak a válaszadók érzelmi munkavégzésével és az észlelt szerep/érzelmi elvárásokkal is. Sikerült három típuscsoportot körülhatárolnunk, melyeknek egyenként meghatároztuk a jellemzőit. A kapott eredmények arra utalnak, hogy a vizsgált szakdolgozók alig több mint fele igazi “segítő foglalkozású”. 45%-uk nem, vagy alig érzékelte a betegek munkájukra vonatkozó elvárásait. Fontosnak tartjuk ezért, hogy a szakdolgozók munkáját a munkahelyi környezet ne csak szakmai, de érzelmi dimenziók mentén is támogassa.

Restricted access

A preoperatív kemo-radioterápia hatása az előrehaladott felső és középső harmadi nyelőcső laphámrákok kezelésében

The effect of preoperative chemo-radiotherapy in the treatment of locally advanced squamous cell carcinoma in the upper- and middle-thirds of the oesophagus

Magyar Sebészet
Authors:
András Papp
,
László Cseke
,
Gábor Pavlovics
,
Róbert Farkas
,
Gábor Varga
,
Sándor Márton
,
László Pótó
,
Olga Ésik
, and
Örs Péter Horváth

Absztrakt

Cél: Összehasonlítani a preoperatív alkalmazott kemo-radioterápia (CRT) segítségével elért eredményeinket különböző lokalizáciojú nyelőcső laphámrákok esetében.

Módszer: 1997 és 2005 között klinikánkon 102 előrehaladott stádiumban lévő nyelőcsőrákos beteg részesült preoperatív kezelésben. 40 esetben a daganat a nyelőcső felső harmadában (I. csoport), 62 esetben a középső harmadában (II. csoport) helyezkedett el. A túlélési eredményeket történelmi kontrollcsoporttal vetettük össze, majd a kombinált kezelésben részesült betegeknél a különböző lokalizációjú csoportokat hasonlítottuk össze.

Eredmények: A történelmi kontrollcsoporttal történt összevetés szignifikáns túlélésbeni javulást igazolt a neoadjuváns kezelés hatására (p:0,0042). Az I-es csoportban 70%-ban került sor reszekcióra, ezek 50%-ában komplett patológiai remisszió (pCR) volt megfigyelhető. A perioperatív morbiditás 43%-os, a perioperatív mortalitás 14%-os volt. A II-es csoportban 69%-ban végeztünk reszekciót, pCR-t 7%-ban észleltünk. A perioperatív morbiditásunk 62%, a perioperatív mortalitásunk 18%-nak adódott. Az R0 reszekciók aránya (82% vs. 84%) és az átlagos túlélés (21 vs. 22 hónap) hasonló volt a két csoportban, azonban a pCR szignifikánsan jobb túlélést jelentett.

Következtetés: A multimodális kezelés alkalmazása javítja a túlélést lokálisan előrehaladott nyelőcső laphámrákok esetén. Az I. csoportban észlelt szignifikánsan több komplett patológiai remisszió alapján úgy tűnik, hogy a felső harmadi lokalizációjú nyelőcső laphámrákok jobban reagálnak a multimodális kezelésre, mely új prognosztikai tényezőként szerepelhet a lokálisan előrehaladott nyelőcsőrákok kezelésében.

Restricted access

A colorectalis tumorok tüdő metastasisainak sebészi kezelése

Surgical treatment of pulmonary metastases of colorectal cancers

Magyar Sebészet
Authors:
István Zapf
,
F Tamás Molnár
,
István Benkő
,
Károly Kalmár Nagy
,
Zalán Szántó
,
László Pótó
, and
Örs Péter Horváth

Absztrakt

A szerzők az utóbbi 5 évben operált colorectalis eredetű tüdő metastasisok sebészi kezelésének retrospektiv értékeléséről számolnak be. Megvizsgálják a colorectalis tumorok pulmonalis áttétképzésének sajátságait és a túlélést befolyásoló prognosztikus faktorokat, valamint összevetik saját tapasztalataikat a nemzetközi szakirodalommal.

2001 és 2005 között 33 betegen 37 műtétet végeztek. A betegek között 14 nő és 19 férfi volt, átlagéletkoruk 61.3 év (49–76 év). A műtéti típust, a betegségmentes időszakot (Disease Free Interval, DFI), az oldaliságot, az áttétszámot, a lokalizációt, a nyirokcsomó érintettséget, valamint a máj metastasisok jelenlétét vizsgálták lehetséges prognosztikus faktorként. A 37 műtét közül 20 szoliter, 17 multiplex elváltozás miatt történt. 25 esetben atypusos resectiot, 12 lobectomiát (melyből 1 sleeve resectio) és 1 esetben pulmonectomiát végeztek. 18 betegnél jobb, 9 betegnél bal oldali, és 6 betegnél kétoldali folyamatot operáltak. Hat páciensnél synchron ill. metachron hepaticus metastasis miatt máj resectio is történt.

A túlélést Kaplan–Meier módszerrel, a tüdő resectio időpontjától kezdődően számították. Az átlagos betegségmentes időszak 27.6 hónap volt. A teljes beteganyagra vonatkoztatott átlagos túlélés 28 hónap volt. Ha csak tüdő metastasis jelentkezett, a 3 éves túlélés 52% volt.

A colorectalis tumor utáni tüdőáttétek resectioja kedvezően befolyásolja a túlélést. A várakozással szemben, az operált szoliter ill. multiplex metastasisok (max. 7 metastasis) túlélési eredményei között nem találtak szignifikáns eltérést. A vizsgált beteganyagban a regionális nyirokcsomó áttétes betegek túlélése átlagosan 12 hónappal rövidebb, mint a nyirokcsomó negatív eseteké. A relatíve alacsony esetszám miatt a statisztikai következtetés korlátozott. A szakirodalom megfigyeléseivel ellentétben nem észlelték, hogy a 24 hónapnál hosszabb DFI után szignifikánsan hosszabb lenne a túlélés. A synchron ill. metachron májáttéttel rendelkező 6 beteg átlagos túlélése 10 hónappal rövidebb a többi betegénél, de az alacsony esetszám miatt ez nem bizonyító erejű. A vizsgált többi faktornak (lokalizáció, áttétszám, oldaliság) analízisük szerint nincs prediktiv értéke.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors:
Rita Temesi
,
László Sikorszki
,
János Bezsilla
,
Ákos Botos
,
Attila Berencsi
,
András Papp
,
Örs Péter Horváth
, and
András Vereczkei

Absztrakt

Bevezetés/célkitűzés: A sebészi technika és tapasztalat jelentősen meghatározza a rectosigmoidealis tumorok kezelését. Anyag és módszerek: 2005 és 2009 között 200 rectum- és rectosigmoidealis tumor miatt operált betegünket prospektíve 39,8 hónapig követtük. Recidív tumor és távoli áttét kizáró ok volt. Elsődleges célunk volt összevetni az átlagos túlélést a két csoport közt; a másodlagos célunk volt összehasonlítani a stádiumfüggő túlélést, a helyi kiújulás és távoli áttétek incidenciáját. Kielemeztük az intra- és postoperativ szövődményeket, műtéti időt, a specimen oncopathologiai minőségét és az ápolási időket. Eredmények: A hároméves követés alatt a túlélési és kiújulási adatok nem mutattak szignifikáns különbségeket. Az ápolási idő a laparoscopos csoportban szignifikánsan rövidebb volt, valamint a középtávú túlélési adatok is az előrehaladottabb stádiumú eseteknél jobbnak mutatkoztak. Az incisionalis sérvek aránya is szignifikánsan kevesebb a laparoscopos csoportban. Következtetések: A laparoscopos rectum- és rectosigmoidealis resectiók eredményei nem rosszabbak, sőt jobbak, mint a nyitott műtétek esetén. Hozzáadva a minimálisan invasiv technika előnyeit, elsőként választandó módszer lehet.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors:
István Zapf
,
György Tizedes
,
Gábor Pavlovics
,
Gyula Kovács
,
Endre Kálmán
,
Gábor Szalai
,
Erika Kövér
,
Róbert Farkas
, and
Örs Péter Horváth

Absztrakt

Bevezetés: A műtét előtti onkológiai kezelés az előrehaladott emlőrákok mellett az utóbbi években a primeren operábilis esetekben is egyre nagyobb teret hódít. Retrospektív vizsgálatunk célja volt a primer szisztémás terápián (PST) átesett emlőtumoros betegek radiológiai és szövettani leleteinek kiértékelése az alkalmazott sebészi kezelés tükrében. Anyag és módszerek: Klinikánkon 2007 márciusa és 2010 januárja között 114 esetben előzte meg preoperatív kemoterápia az emlőműtétet, ebből 22 esetben a kezelés indikációja lokális irresecabilitas volt. 92 esetben az onkoteam a beteg fiatal kora, magas gradusú daganat vagy axillaris nyirokcsomó-metastasis miatt döntött a PST mellett. A betegek 6 ciklus 5-Fluorouracil-Epirubicin-Cyclophosphamid vagy Taxotere-Epirubicin kezelésben részesültek, melyet radiológiai kontroll, majd műtét követett. Vizsgálatainkban a preoperatív staging eredményeket hasonlítottuk össze a műtéti specimenből meghatározott patológiai staging eredményekkel. Eredmények: A PST után az operált betegek 17%-nál komplett, 21%-nál jelentős, míg 43%-nál mérsékelt regressziót értünk el. A preoperatív kezelésre 19%-uk nem reagált. A feldolgozás során észlelt T és N stádiumok csökkenése nem minden esetben korrelált egymással, illetve a PST-re adott radiológiai és hisztológiai válasz is eltérő volt. Konklúzió: Az alkalmazott PST a daganat méretének csökkentésére kifejezetten hatásosnak bizonyult, de a nyirokcsomóstátusz változása tekintetében kevésbé volt hatásos. A residualis DCIS miatt gyakran nem tudjuk annyira csökkenteni a resectio volumenét, mint amennyire a daganat méretének csökkenése azt megengedné.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors:
András Papp
,
László Cseke
,
Gábor Varga
,
Gábor Pavlovics
,
László Potó
,
Sándor Márton
,
Róbert Farkas
,
Szabolcs Bellyei
, and
Örs Péter Horváth

Absztrakt

Bevezetés: A nyaki elhelyezkedésű nyelőcsőlaphámrák kritikus lokalizációjú, mert gyakran csak kiterjesztett műtéttel távolítható el (laryngo-pharyngo-oesophagectomia). Az utóbbi évtizedben a neoadjuváns kemo-radioterápia bevezetése azonban hatásosnak bizonyult az előrehaladott nyelőcsőlaphámrákok kezelésében. Beteganyag és módszer: Klinikánkon 1997 novembere és 2012 januárja között összesen 55 beteg részesült preoperatív kemo-radioterápiában lokálisan előrehaladott, felső harmadi nyelőcsőlaphámrák miatt. A kezelés során 3960 cGy összdózisú sugárterápiát kaptak 180 cGy frakciókban, valamint szimultán Cisplatin és 5-FU kemoterápiában részesültek. A kezelést követően 4–6 héttel az ismételt vizsgálatok eredményétől függően döntöttünk a műtétről. Eredmények: A nyaki elhelyezkedésű nyelőcsőtumoros betegeknél összesen 35 esetben (64%) végeztünk nyelőcső-resectiót vagy laryngo-pharyngectomiát. A műtéti resecatum hisztopatológiai vizsgálata 16 betegnél (16/35, 46%) komplett remissiót (pCR) igazolt. A perioperatív mortalitásunk és az anastomosiselégtelenség ugyanolyan számban fordult elő 5/35 (14%). Az R0 resectiók aránya 82% volt, a 2 és 5 éves túlélés 41%, illetve 18% lett. 19 esetben gégemegtartó pharyngo-oesophagectomiát, 11 esetben laryngo-pharyngectomiát végeztünk, utóbbi esetben a rekonstrukció szabad jejunum-transzplantációval történt. Következtetés: A magas arányú pCR (46%) igazolja, hogy a felső harmadi nyelőcsőtumorok jobban reagálnak a multimodális kezelésre. 30 esetben a neoadjuváns kezelés eredményezte tumorregressio lehetővé tette a laryngo-pharyngo-oesophagectomia elkerülését.

Restricted access