Search Results
You are looking at 81 - 90 of 245 items for
- Author or Editor: Anikó x
- Refine by Access: All Content x
This paper considers some paradoxes that arise in connection with repetitive adverbials in English. We propose a simple syntactic structure of verbal predicates along the lines of Ramchand (2008) and show how the apparent paradoxes can be resolved with that structure and some straightforward assumptions. One observation is that repetitives behave differently with verbs taking affected subjects (like read) than with verbs taking non-affected subjects (like paint). Another observation is the fact that repetitives are not uniform in their behaviour with respect to resultatives. Once again, structural assumptions, specifically, distinct structural positions of the resultatives, account for this varied behaviour.
A pioglitazon újrafelfedezése
Rediscovery of pioglitazone
Az elmúlt mintegy másfél évtizedben a klinikai diabetológia hatalmas fejlődésen ment keresztül. Új hatástani csoportok jelentek meg a mindennapi gyakorlatban (GLP1-receptor-agonisták, SGLT2-gátlók), melyek – a korábbi, nagy esetszámú, prospektív vizsgálatokban (UKPDS, VADT) alkalmazott gyógyszerekkel ellentétben – már néhány év vagy akár néhány hónap távlatában is képesek előnyösen befolyásolni a diabetesszel kapcsolatos szív-ér rendszeri (macrovascularis) szövődmények alakulását. Mind nemzetközi, mind hazai viszonylatban sajnálatosan és jelentősen visszaszorult a tiazolidindionok, ezen belül a pioglitazon alkalmazása az utóbbi években, holott randomizált, kontrollált keretek között vizsgálva (PROactive, 2005) e készítmény csökkentette először – mondhatni „korát megelőzően” – szignifikáns módon a 3 pontos MACE-ként ismertté vált és középpontba került, összevont kemény klinikai végpontot, mely a cardiovascularis halálozást, a nem fatális myocardialis infarktust és a nem fatális stroke-ot foglalja magában. Közleményünkben a pioglitazonnal kapcsolatban az elmúlt évek során felgyülemlett fontosabb evidenciákat, mértékadó klinikai vizsgálatokat foglaljuk össze. Először röviden kitérünk az általa előidézett molekuláris, sejtszintű és kórélettani változásokra, majd a cardiovascularis, metabolikus és egyéb előnyök taglalásán felül a korábban feltételezett, illetve mára bizonyosságot nyert lehetséges mellékhatásokat is tárgyaljuk. Meggyőződésünk, hogy megfelelően megválasztott betegek esetén, kellő gondosság mellett a pioglitazont napjainkban is eredményesen lehetne alkalmazni kombinált kezelés tagjaként 2-es típusú diabetesben szenvedő pácienseink személyre szabott gyógyításában. Orv Hetil. 2023; 164(26): 1012–1019.
Abstract
Background and aims
In this study we aimed to assess multiple potentially addictive behaviours simultaneously for an extended period of time during the Covid-19 pandemic and their relation to distress.
Methods
Data were collected every three days from Amazon’s MTurk between 26.03.2020 and 02.10.2020 in repeated cross-sectional samples of 25 participants resulting in a total sample of 1430 US adults (60% men, mean age 36.6 years, SD = 11). General distress and Covid-19 related fear were assessed as well as self-reported frequency of eight potentially addictive behaviours: shopping (compulsive buying), alcohol, smoking, legal substances, illegal substances, gambling, gaming and overeating.
Results
We found a positive relationship between time and the frequency of each self-reported potentially addictive behaviour (
Discussion
It is possible that people seek other maladaptive substitutes when other coping mechanisms (e.g. social recreation) are hindered depending on their level of distress.
Conclusion
Given the evidence for the increasing frequency of potentially addictive behaviours and their relevance to distress, special attention needs to be paid to reduce potential harmful effects of maladaptive coping during and after this demanding period.
Népesség, szelekció, oktatás
Population, Selection, Education
Összefoglaló. Írásunk a középiskolai és a felsőoktatási felvételi adatokat felhasználva mutatja be az elmúlt évtizedek beiskolázási trendjeit, fókuszálva az elmúlt másfél-két évtizedben végbemenő folyamatokra. A középiskolai beiskolázás adatai szerint egyrészt megállapítható, hogy a rendszerváltás utáni trend 2011 után megtört, a középiskolás korosztályon belül egyre csökken azok aránya, akik részt vesznek valamilyen középfokú képzésben, másrészt a képzésben maradók preferenciái ugyan az általános képzés felé törekednek, de a felvettek számát és arányát tekintve mégis a szakképzésben tanulnak többen. A felsőoktatásba újonnan bekerülők jelentős hányadát adják a frissen érettségizettek, akiknek a létszáma az utóbbi 15 évben folyamatosan csökken, ezzel egyidejűleg azonban a részidős képzésekben tanulók létszáma is meredeken visszaesett.
Summary. The study presents enrolment trends using secondary and tertiary enrolment data, focusing on trends over the last two decades. The data on secondary school enrolment shows that, on the one hand, the post-transition trend was broken after 2011, with the proportion of secondary school students enrolled in some form of upper secondary education decreasing, and on the other hand, while the preferences of those who remain in education are tending towards general education, more people are enrolled in vocational education and training in terms of both the number and the proportion of enrolments. A significant proportion of new entrants to higher education are recent graduates from secondary education, whose number have been declining steadily over the last 15 years, but at the same time the number of part-time students in higher education has also fallen sharply.
A fogyatékosság reprezentációja az általános iskolák magyar irodalom tananyagához kapcsolódó irodalmi művekben
Representation of Disability in Literary Works Related to the Hungarian Literature Curriculum of Primary Schools
Összefoglaló. Az irodalmi alkotások jól alkalmazhatók az oktatásban arra, hogy a tanulók megismerkedjenek a társadalom sokszínűségével és annak kulturális összefüggéseivel, amennyiben megfelelően ábrázolják ezeket a társadalmi csoportokat.
Jelen írás célja, hogy a tartalomelemzés módszerével feltárja és elemezze a magyar általános iskolák tananyagához kapcsolódó irodalmi szemelvénye fogyatékossággal kapcsolatos tartalmait.
A kutatás eredményei rávilágítanak, hogy a vizsgált irodalmi szemelvényekben a fogyatékossággal élő szereplők rendkívül alulreprezentáltak és sztereotip módon ábrázoltak, ezáltal erősíthetik a tanulók fogyatékossággal élő emberekkel kapcsolatos előítéleteit, így feldolgozásukkor hangsúlyt kell fektetni a sztereotip tartalmak tisztázására.
Summary. Literary works are a readily available resource in education to help students learn about the diversity of society and its cultural contexts, as long as they depict these social groups appropriately.
The study aimed to identify the different recurring patterns of the disability conception within the content of youth literature in primary education, employing content analysis.
The results of the research reveal that in the examined literary works people with disabilities are extremely underrepresented and depicted stereotypically. This way of representation can reinforce students’ negative attitude towards people with disabilities, therefore the stereotypical content should be clarified and discussed during the lessons.
Absztrakt
Kutatásunkban1 egy olyan módszert dolgoztunk ki, ami alkalmas kisiskolások asszociatív emlékezeti fejlődésének vizsgálatához, mely képesség összefügg az epizodikus emlékezettel. A vizsgálathoz páros asszociációs emlékezeti feladatot alkottunk és az elemfelismerést, automatikus asszociatív képességet és rekollekciós teljesítményt mértük. A tanulási fázisban a személyek képpárokat tanultak, majd rövid késleltetés után egy felismerési emlékezeti feladat következett. A felismerési feladat 4 típusú képpárt tartalmazott: új-új, régi-új, régi-régi újrarendezett és régi-régi eredeti pár. A résztvevők feladata az volt, hogy minden egyes képpár eleméről egy régi-új döntést hozzanak, és a régi-régi válaszok után azt is meg kellett mondaniuk, hogy a látott képpárt újrarendezett vagy eredeti párosításban látják-e. A rekollekciós képességet az jelentette, hogy mennyire képesek megkülönböztetni az újrarendezett és eredeti képpárokat. Az automatikus asszociatív hatást az eredeti és újrarendezett képpárok bemutatásakor mért elemfelismerési teljesítmények különbsége mutatta. Kutatásunkban 6 és 10 éves gyermekeket és fiatal felnőtteket vizsgáltunk. Eredményeink szerint a kétféle asszociatív képesség tekintetében jelentős fejlődési különbség mutatható ki. A rekollekció képessége 6 és 10 éves kor között növekedést mutatott, míg az automatikus asszociatív hatás — bár már 6 éves korban kimutatható volt — nem mutatott fejlődést az életkorok között. Vizsgálatunk kimutatja az epizodikus emlékezeti képesség kisiskoláskori fejlődését, és bizonyítékot szolgáltat arra, hogy asszociatív emlékezetünk nem egységes képességeket takar.
Absztrakt
Szakirodalmi eredmények szerint a téri és az idői információk összekapcsolása kognitív erőfeszítéssel jár. Tanulmányunkban a háttérben álló folyamatokat fejlődési megközelítésben elemezzük. A kérdés vizsgálatának érdekében hoztuk létre az alkalmazott tér-idői emlékezeti terjedelmet mérő eljárást, amely által a tér-idői kontextuális összeillesztés (epizodikus binding) fejlődését követtük 6 és 10 éves gyerekek, illetve fiatal felnőttek teljesítményét összehasonlítva. Az egyszerű feladatok elkülönülten mérik a képek téri lokalizációjára (tisztán téri feladat) és a tárgyak fogalmi sorrendjére való emlékezést (tisztán sorrendi feladat). Az összetett feladatok megtervezésénél szem előtt tartottuk az idő kettős természetét: összehasonlítottuk a tételek téri szerveződését (szekvenciális feladat) és az önálló azonosságú tárgyak téri szekvenciális és fogalmi sorrendi szerveződését (szekvenciális-sorrendi feladat). A terjedelem tekintetében folyamatos életkori fejlődés figyelhető meg mind a négy feladatban. Emellett, gyermekeknél az összetett tér-idői feladatokban a téri információk előnye jelentkezik, akár az idői információk figyelmen kívül hagyásának árán is. A mind a négy információt (tárgyidentitás, tárgylokalizáció, szekvenciális és sorrendi szerveződés) magában foglaló komplex feladat esetében a téri és idői hibamutatók különbségére építettük az értelmezést. Az eredmények felhívják a figyelmet az időbeliség kettős természetére: a fogalmi sorrendi és a téri szekvenciális szerveződés elkülönülésére és e kettő integrálásának nehézségére.
Absztrakt
A személyes önéletrajzi emlék élménygazdagságát az emlékezetkutatás két megközelítésben vizsgálja: az élmény és az elbeszélés felől. A felidézés során átélt élményállapot feltárása fenomenológiai ítéleteken alapuló kérdőíves eljárások segítségével történik. Más módszerek az elbeszélt emlékből kiemelhető epizodikus tartalmakra koncentrálnak. Első vizsgálatunkban arra kerestük a választ, hogy a felidézést kísérő szubjektív élmény hogyan bontható fel. Az egyik legelterjedtebb élményskála (MCQ; Johnson, Foley és mtsai, 1988) módosított magyar változatának (m-MCQ) tételeit 214 személy adatai alapján a következő öt faktorba soroltuk: (1) Általános élénkség; (2) Idői lokalizáció és idői integráció; (3) Érzelmi intenzitás és személyes jelentőség; (4) Szenzoros részletek; (5) Újraélés gyakorisága. Második vizsgálatunk arra a kérdésre irányult, hogy az emlékezeti élmény mennyiben feleltethető meg az elbeszélt önéletrajzi esemény tartalmának. Ennek feltárásához az m-MCQ faktorait összevetettük az Önéletrajzi Interjú eljárásban (Autobiographical Interview, AI; Levine, Svoboda és mtsai, 2002; Szőllősi, Büki és Kónya, 2011) kidolgozott epizodicitás-mutatókkal. Az összehasonlítás rámutat a fenomenológiai ítéletek, illetve az emlékezeti elbeszélés elemzésén alapuló eljárások hasonlóságaira és különbségeire.
Commentary on: Are we overpathologizing everyday life? A tenable blueprint for behavioral addiction research
The diagnostic pitfalls of surveys: If you score positive on a test of addiction, you still have a good chance not to be addicted
Background and Aims
Survey-based studies often fail to take into account the predictive value of a test, in other words, the probability of a person having (or not having) the disease when scoring positive (or negative) on the given screening test.
Methods
We re-visited the theory and basic calculations of diagnostic accuracy.
Results
In general, the lower the prevalence the worse the predictive value is. When the disorder is relatively rare, a positive test finding is typically not useful in confirming its presence given the high proportion of false positive cases. For example, using the Compulsive Buying Scale (Faber & O’Guinn, 1992) three in four people classified as having compulsive buying disorder will in fact not have the disorder.
Conclusions
Screening tests are limited to serve as an early detection “gate” and only clinical (interview-based) studies are suitable to claim that a certain behaviour is truly “pathological”.
Abstract
The present study showcases the achievements of Slovakian Hungarian prose in the past three decades. It shows the changes in the literary institutional system brought about by the change of regime in 1989. It devotes detailed attention to the careers of Lajos Grendel and Alfonz Talamon; furthermore, it highlights some characteristic poetics and uses of language which resulted in intriguing works by Gábor Farnbauer, Attila Győry, Daniel Levicky Archleb, Zsófia Bárczi, József Gazdag, Norbert György, and Péter Hunčík. It also touches upon the experiments of the younger generation of prose writers such as Zoltán Szalay and Pál Száz.
