Search Results

You are looking at 81 - 90 of 99 items for

  • Author or Editor: Imre Kádár x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

The grass herbage had a very favourable wet year in 2001 with more than 700 mm rainfall during the total vegetation period. The hay yield of the unfertilized control plots was 1.7 and 1.2 t/ha in the 1 st and 2 nd cut, while the N 3 P 3 K 3 treatment produced 8.8 and 4.2 t/ha yields, resp. NPK fertilization increased the air-dry hay yield from 3 to 13 t/ha (1 st +2 nd cuts together). The N requirement of the young grass was moderate, while the P response significant in the 1 st cut. The optimum P supply was 150 mg/kg ammonium lactate soluble AL-P 2 O 5 in the ploughed layer. No K responses were observed on the soil with 135 mg/kg AL-K 2 O values. There were no P responses by the 2 nd cut even on the soil with low P supply (66 mg/kg AL-P 2 O 5 value), while the applied N caused a 4-fold increase in hay yield. The optimum N content in the hay, leading to maximum yield, amounted to 2% in the 1 st cut and 2.5-3.0% in the 2 nd . The applied N decreased the air-dry content of the 1 st cut from 33% to 31%, and that of the 2 nd cut from 27% to 21%. Summarizing the above, it can be stated that long-term fertilization can drastically change (in some cases with an order of magnitude) the concentrations and ratios of elements built in hay through synergetic or antagonistic effects. In the hay of the 1 st cut, for example, the minima-maxima contents of measured elements varied in air-dry hay as follows: N 0.90-3.02, Ca 0.4-0.7, S 0.14-0.32, P 0.12-0.30, Mg 0.10-0.24%; Na 70-700, Fe 100-288, Al 45-250, Mn 71-130, Sr 10-22, Zn 7-14, Ba 6-11, B 3.6-8.1, Ni 0.3-1.6, Cr 0.1-0.4, Mo 0.04-0.44, Co 0.04-0.12 mg/kg.

Restricted access

Tenyészedény-kísérletben vizsgáltuk az ipari-kommunális iszapterhelés hatását a tavaszi árpa ásványi összetételére, valamint a kísérleti talajok (savanyú és meszes homok, ill. savanyú agyagos vályog és meszes vályog) cc. HNO 3 +cc. H __

Restricted access

Összefoglalás

Egy műtrágyázási tartamkísérlet 34. évében, 2007-ben vizsgáltuk az eltérő N, P, K ellátottsági szintek és kombinációik hatását a réti csenkesz (Festuca pratensis) vezérnövényű, nyolckomponensű, pillangós nélküli gyepkeverék termésére, fejlődésére és N-felvételére. Termőhely talaja a szántott rétegben mintegy 3% humuszt, 3–5% CaCO3-ot és 20–22% agyagot tartalmazott, N és K elemekben közepesen, P és Zn elemekben gyengén ellátottnak minősült. A kísérlet 4N×4P×4K=64 kezelést×2 ismétlést=128 parcel lát foglalt magában. A talajvíz 13–15 m mélyen helyezkedik el, a terület aszályérzékeny. A gyep telepítése spenót elővetemény után 2000. szeptember 20-án történt gabona sortávra 60 kg/ha vetőmaggal. Főbb eredményeink: A száraz 2007. évben csak egy kaszálásra került sor. A 37 éve N-trágyázásban nem részesült talajon 0,5 t/ha, a 300 kg/ha/év N-adaggal trágyázott és P-ral is jól ellátott talajon 4,0 t/ha szénatermés képződött. Önmagában a P-trágyzás hatástalan maradt, de a Ntrágyázás hatékonysága is mérsékelt maradt a P-hiányos parcellákon. A K-ellátás növelése érdemi terméstöbblettel nem járt ezen a K-mal közepesen ellátott termőhelyen.

A N-kínálattal a legtöbb vizsgált elem (fémek, kationok) tartalma nőtt a szénában. A nagyobb terméssel előálló hígulás enyhén csökkentette a K, P és a S tartalmát. Érvényesült a nitrát-molibdenát antagonizmus, a N-bőség nyomán a Mo beépülése gátolt volt. A P-kínálat emelkedésével nőtt a P és S, illetve csökkent a Zn és Mo a szénában az ismert P-Zn, illetve foszfát-molibdenát antagonizmus miatt. A K-trágyázás a K-tartalmat emelte és igazolhatóan mérsékelte a Ca, Mg, Na, Sr, Cu kationok és a B beépülését.

Az N és P elemek közötti kölcsönhatások eredményeképpen a P 0,14–0,40%, S 0,13 – 0,23%, a NO3-N 0,2–3,2 g/kg, Zn 12–23 mg/kg, Sr 10–24 mg/kg, Mo 0,5–2,3 mg/kg szélső értékek között változott. Az N és K ellátottsági szinteken/kombinációkban a K 1,1–2,2%, Ca 0,4–0,8%, Na 0,1–1,5 g/kg, B 4–6 mg/kg tartományban volt.

A tápelemarányok is jól jellemezték a széna tápláltsági állapotát. A nagy termés a 2% feletti N és 0,2% feletti P, tehát a 8–10 körüli N/P arányhoz volt köthető. Itt az irodalmi utalásokkal összhangban termékeny talajon a P/Zn aránya 100–150, a P/NO3-N aránya 200 körüli volt, míg a Cu/Mo aránya elérte a 10 körüli értéket. Az extrém N-hiányt jelezte a 3 körüli N/P aránya, a kifejezett Zn-hiányt a 300 feletti P/Zn aránya, valamint az erősödő Cu-hiányt a 2 körülire szűkült Cu/Mo aránya. Növényelemzéssel az indukált elemaránytalanságok feltárhatók, a tápláltsági állapot diagnosztizálható.

Az N és P ellátottság hatásaként a mért hektáronkénti elemfelvételek az alábbiak szerint alakultak: 5–96 kg N, 2–26 kg Ca, 2–11 kg P, 1–7 kg Mg, 0,1–8,0 kg NO3-N. Ami a mikroelemeket illeti: 34–405 g Fe, 25–354 g Mn, 18–210 g Al, 5–95 g Sr, 7–89 g Zn, 2–20 g B, 1–15 g Ba és Cu, 0,7–4,0 g Mo, 0,1–1,4 g Ni, 0,01–0,11 g Cd hektáronként. Az As, Hg, Cr, Se, Co g/ha kimutatási határ alatt maradt. A K 8–84 kg/ha, a Na 0,1–4,9 kg/ha, Mo 0,6–3,6 g/ha szélső értékeket mutatta az N és K szintek függvényében.

A vizsgált pillangós nélküli gyepszéna fajlagos elemigénye 1 t széna előállításához kísérleti körülményeink között, eltekintve a szélső értékektől az alábbinak adódott: 10–23 kg N, 12–20 kg K (14–24 K2O), 4–6 kg Ca (5–8 kg CaO), 2–3 kg P (4–7 kg P2O5) és 2 kg körüli Mg (3–4 kg MgO). Adataink iránymutatóul szolgálhatnak a tervezett termés elemigényének számításakor a szaktanácsadásban.

Restricted access

Összefoglalás

Duna-Tisza közi karbonátos homoktalajon 1970-ben beállított NPK műtrágyázási szabadföldi tartamkísérletünk 35. évében, 2005-ben vizsgáltuk a kezelések hatását a borsó termésére, ásványi összetételére, elemfelvételére, valamint a feltalaj és a 2 m-es talajprofil jellemzőire. A termőhely feltalajában 7 körüli pH(H2O), 1% körüli humusz és 5–10% körüli agyagtartalom található. A talajvíz 5–7 m mélyen található, a terület aszályérzékeny, oldható tápelemekkel (N,P,K) gyengén ellátott. A kísérletből levonható tanulságok:

Restricted access

Összefoglalás

Duna-Tisza közi karbonátos homoktalajon 1970-ben beállított NPK műtrágyázási kísérletünk 31–34. évében, 2000–2001 között vizsgáltuk a kezelések hatását a lucerna fejlődésére, gyomosodási viszonyaira, szénahozamára, valamint a talaj szántott rétegének ammóniumlaktát-ecetsav (AL) oldható PK-tartalmára. A termőhely talaja 1% körüli CaCO3-ot és humuszt, valamint 5–10% agyagot tartalmaz a szántott rétegben, az altalaj sok CaCO3-ot tartalmaz. A talajvíz 5–7 m mélyen található, a terület aszályérzékeny, oldható tápelemekkel (N, P, K) gyengén ellátott. A kísérletből levonható főbb következtetések:

  1. A 29 éve trágyázatlan talaj ammóniumlaktát-ecetsavas (AL) oldható PK-készlete kicsi. A talajgazdagító PK trágyázás nyomán az AL-PK készlet feltalajban 150–200 mg/kg AL-P2O5, ill. AL-K2O “kielégítő” tartományba emelkedett vagy meghaladta azt.

  2. Trágyázatlan kontroll talajon a lucerna 2001 tavaszán vontatottan kelt, fejletlen és alacsony maradt világoszöld színezettel. Az NP-kezelések közepes sarjadási erényt, magasságot és erősen zöld színt mutattak. A bőséges NPK trágyázás nyomán erőteljesen sarjadó, sűrű, fejlett, méregzöld állomány jött létre.

  3. Az évekkel, ill. az egymást követő kaszálásokkal a kontroll és az NP-parcellák állománya egyaránt fokozatosan kiritkult, elgyomosodott és fejlődésben visszamaradt. A negyedik évre, 2004 tavaszára a K-nélküli NP-kezelésekben a lucerna gyakorlatilag kipusztult, a gyomok nagyságrenddel nagyobb borítást mutattak. Az abszolút kontroll talajon a lucerna és a gyom borítása közel fele-fele arányt képviselt. A bőséges K-trágyázással (az N2P2K4 kezelésekben) a lucerna borítása nagyságrenddel haladta meg a gyomborítást és az összes növényfedettség 80% fölé emelkedett, a gyomfajok száma felére csökkent.

  4. A vizsgált évek (8 kaszálás) szénahozamait tekintve a kontroll talajon 6,8 t/ha, az N1P1 kezelésben 8,4 t/ha, az N2P2 kezelésben 9,5 t/ha, az N2P2K4 kezelésekben 12,5 t/ha termést kaptunk. Az NP-kezelések terméstöbbletei az első két évben jelentkeztek. A 3. és 4. évre a K-mal nem trágyázott talaj/altalaj felvehető K-készlete kimerült, és így részben alkalmatlanná vált a lucernatermesztésre.

  5. Az extrém K-hiányos talajon (NP kezelések) a madárhúr (CER AR) 18%-os, az árva rozsnok (BRO IN) 4–6%-os, a pásztortáska (CAP BU) 2%-os, az összes gyom 24–29%-os borítást ért el, míg a lucerna 2–4%-ot. A kísérletben 2000-ben 18 gyomfajt, 2004-ben 27 gyomfajt azonosítottunk. Az őszi árpa elővetemény után 2000 tavaszán uralkodó fajok a kétszikűek (Amaranthus spp.), voltak még 2004-ben az egyszikűek.

Restricted access

Löszön kialakult karbonátos csernozjom vályogtalajon, egy mutrágyázási tartamkísérlet 25. és 26. évében vizsgáltuk az eltéro N-, P- és K-ellátottsági szintek és kombinációik hatását az olaszperje (Barmultra fajta) fejlodésére, termésére, takarmányértékére, valamint a talaj oldható elemkészletére. A termohely talaja a szántott rétegben mintegy 3% humuszt, 5% CaCO3-ot és 20-22% agyagot tartalmazott, N és K elemekben közepesen, P és Zn elemekben gyengén ellátottnak minosült. A kísérlet 4N×4P×4K = 64 kezelést × 2 ismétlést = 128 parcellát foglalt magában. A talajvíz 13-15 m mélyen helyezkedik el, a terület aszályérzékeny. A vizsgált 1998. és 1999. években a lehullott csapadék mennyisége és eloszlása kedvezo volt: 1998-ban 682 mm, 1999. elso félévében 432 mm eso esett, mely a sokévi átlagot 20-30%-kal meghaladta.  Fobb eredményeink: - N-trágyázás nyomán a tavasszal mért 0-60 cm-es talajréteg NO3-N-készlete közel ötszörösére emelkedett. Kis mértékben nott az oldható Na-készlet is a szántott rétegben. P-trágyázással az oldható P-tartalom, K-trágyázással az oldható K-tartalom háromszorozódott meg mindkét módszerrel mérve (Egnér et al., 1960; Lakanen & Erviö, 1971). Az alkalmazott szuperfoszfátok 2% körüli Sr-tartalma igazolhatóan növelte a szántott réteg oldható Sr-készletét is. - Az olaszperje érdemi K-hatásokat nem mutatott ezen a káliummal közepesen ellátott vályogtalajon. A korai fejlodési stádiumban virágzás elott viszont kifejezett NP-hatások jelentkeztek: megkétszerezodött a növényborítottság és a növények átlagos magassága a 300 kg/ha/év N-adag és a 173 mg/kg AL-P2O5-ellátottsági szinteken a kontrollhoz viszonyítva. - Az 1. évben virágzás idején a 200 kg/ha/év feletti N-adagolás már igazolható terméstöbbleteket nem eredményezett, hasonlóképpen a 173 mg/kg AL-P2O5-ellátottság sem. Az együttes NP-trágyázással a kontrollhoz viszonyított zöldtömeg 17 t/ha-ról 40 t/ha körüli, a széna 3,8 t/ha-ról 7,0 körüli mennyiségre nott. - A 2. évben mérséklodtek vagy eltuntek a P-hatások. Az olaszperje idovel képes volt kielégíteni P-igényét P-trágyázás nélkül is ezen a foszforral gyengén ellátott talajon. Ezzel szemben a talaj N-szolgáltatása drasztikusan lecsökkent. A N-kontroll talajon 2,6 t/ha, a 200 kg/ha/év kezelésben 12 t/ha széna termett. - Érés idején az olaszperje elveszítette légszáraz tömegének több mint felét a leszáradó és lehulló lombbal, különösen a nitrogénnel boségesen ellátott kezelésben. A legnagyobb terméseket a 2. évben virágzáskor kaptuk. A légszáraz anyag %-a nott a növény korával és egyre kifejezettebben csökkent a N-trágyázással, ellensúlyozva az elöregedés folyamatait. - A fajlagos hatékonyság tekintetében leggazdaságosabbnak a 100 kg/ha/év N-adag bizonyult, az elso évben 1,3 t/ha, a 2. évben 7,4 t/ha szénatöbblettel. Minden kg felhasznált nitrogénre az 1. évben 110 kg zöld-, ill. 13 kg széna-, míg a 2. évben 220 kg zöld-, ill. 74 kg szénatöbblet jutott. - A takarmány minoségét döntoen a N-trágyázás módosította, bár a hamu mennyiségét a K-trágyázás is növelte. A nyersfehérje %-át megkétszerezte a N-túlsúly, közelítve a lucernaliszt összetételéhez. Igazolhatóan nott a nyersrost, ill. csökkent a N-mentes kivonható anyag mennyisége. Ami az 1. évben virágzáskor mért hozamokat illeti, a nyerszsír, hamu, nyersfehérje, nyersrost és N-mentes kivonható anyag 170, 550, 1280, 1600 és 2300 kg/ha maximális értéket ért el.

Restricted access

Dohánytermő területek talajtani–agrokémiai felmérése 1990. és 1991. években

Pedological and agrochemical survey of tobacco-growing areas in 1990 and 1991

Agrokémia és Talajtan
Authors:
Kádár Imre
and
Gondola István

Az 1990. és 1991. évi dohányökológiai felmérésbe összesen 206 táblát, illetve parcellát vontunk be, amelyeken Virginia típusú dohányt termesztettek. A gazdaságok véletlenszerűen lettek kiválasztva és eloszlásuk arányos volt a Virginia dohány termőterületével régióként és országosan is. A talajmintákat a műtrágyázás/kiültetés előtt vettük a szántott rétegből. A táblánként gyűjtött 2–2 átlagminta minimum 10– 10 pontminta összekeveréséből készült. A levélmintákat a „B” válogatási osztály képviselte. Az átlagmintákat a beváltó-üzemi szakember vette értékesítéskor, a légszáraz levéltermés megállapításakor. A talajminták alapvizsgálatát a Debreceni NTÁ végezte, majd az MTA TAKI határozta meg a cc. HNO3 + cc. H2O2 feltárásából az „összes”, valamint az NH4-acetát+EDTA-oldható elemtartalmakat ICP technikát alkalmazva. A levélminták N- és ipari minőségvizsgálata a szokásos módszerekkel a Dohánykutató Intézetben, míg az ásványi összetételt a cc. HNO3 + cc.H2O2 roncsolást követően az MTA TAKI laboratóriuma állapította meg szintén ICP technika segítségével. A főbb megállapítások:

– A dohánytermő talajok tulajdonságai rendkívüli mértékben és széles sávban változtak (pH, CaCO3, humusz, kötöttség, makro- és mikroelem-tartalom). A homok termőhelyek aránya 91%-ot tett ki, 63% savanyú, ill. 28% meszes termőhelylyel.

– A pH(KCl) emelkedésével a 6–7 pH-tartományig nőtt a talajok kötöttsége, humusz- és oldható P-, K- és Mn-tartalma. A meszes tartományban e mutatók viszszaestek. A kötött talajok „összes” elemkészlete is nagyobb általában, kivételt a Cu, Zn, Cd és As képezhet. A homok termőhelyek egy része Cu- és Zn-elemdúsulást/ szennyezést mutatott.

– A cc. HNO3 + cc. H2O2 feltárásából meghatározott „összes” elemkészletből a Ca és Sr 74–75%-a; a Ba és Cu 54–57%-a, a Mn 32%-a; az Pb, Cd, Na és Co 21– 25%-a; a S, P, K és Zn 12–17%-a, a Mg és Ni 8–10%-a; a Fe és Al 1–2%-a; az As és Mo <1%-a volt kimutatható az NH4-acetát+EDTA módszerrel. Az átlagos Btartalom oldható készlete meghaladta az „összes” tartalmat, a savas-peroxidos roncsolásnál a bór veszteséget szenvedhetett.

– Erősen kilúgozott savanyú talajokban az „összes” Mg-tartalom 2–3-szorosan haladta meg a Ca-tartalmat, míg meszes termőhelyeken ez a tendencia megfordult. Savanyú talajaink elsősorban a kilúgozásnak kevésbé ellenálló kalciumban szegényednek. Az oldható Ca-mennyiség ezzel szemben már erősen savanyú talajban is 10-szerese az oldható Mg-nak, míg a meszes termőhelyeken 40–60-szorosára ugrik. Az NH4-acetát+EDTA módszer tehát közel egy nagyságrenddel jobban oldhatja a talaj Ca-vegyületeit, mint Mg-sóit.

– A dohánytermő talajok nagyobb része oldható foszforral és káliummal igen jól ellátott kerti talaj jelleget mutatott. A nehézfémek közül Pb, Ni és Co elemekkel nem szennyezettek, de heterogének. A Co 6-szoros, az Pb és Ni 20-szoros eltéréseket jelzett az oldható elemkészletben. A P, S, Cu és Zn elemtartalmak dúsulására a növényvédő szerek rendszeres és hosszúidejű használatával okozott talajszennyezés is magyarázatul szolgálhat. A Cu- és Zn-szennyeződést a levélminták is tükrözték.

– A kedvező csapadékosabb évben nőtt a levéltermés és javult a minősége. Az ásványi összetételt tekintve a P, Cr és Pb kivételével általában a legtöbb vizsgált elem tartalma mérséklődött. A talaj-pH emelkedésével csökkent a levél Mn-, Sr-, Fe-, Al-, Ba- és Zn-tartalma, különösen pedig a Cd, Cr, Co, Ni és Pb nehézfémek beépülése. Az erősen savanyú talajok meszezése humán-egészségügyi szempontból is ajánlható.

– A talajvizsgálati adatok és a növényi összetétel, az extrém Zn- és Cuszennyezéstől eltekintve, nem mutatott szignifikáns kapcsolatot. A talajvizsgálati határértékeket elsősorban a növényi felvételt meghatározó pH függvényében kell megállapítani a Zn, Cd, Cr, Co, Ni és Pb nehézfém-szennyezőkre. Az Pb és Cr beépülése a csapadék mennyiségével is pozitív összefüggést jelzett.

A total of 206 fields or plots in which Virginia tobacco was grown were included in an ecological survey on tobacco in 1990 and 1991. The farms were chosen randomly and their distribution was proportional to the area sown to Virginia tobacco in each region and on a national scale. Soil samples were taken from the ploughed layer prior to mineral fertilization and planting. The two mean samples collected from each field were the result of mixing samples taken from at least 10 points. The leaves sampled were of grade B quality. These mean samples were taken for the determination of air-dry leaf yield when the crop was purchased. Basic analysis of the soil samples was carried out by the Phytosanitary and Soil Protection Station in Debrecen, while the “total” and NH4-acetate + EDTA-soluble element contents were determined after digestion with cc. HNO3 + cc. H2O2 using the ICP technique at RISSAC. The N content and industrial quality of the leaf samples were analysed using standard methods in the Tobacco Research Institute, while the mineral composition was analysed after digestion with cc. HNO3 + cc. H2O2 using the ICP technique at RISSAC. The main conclusions are as follows:

– The properties (pH, CaCO3, humus, plasticity, macro- and microelement contents) of the soils used to grow tobacco varied widely. Sandy locations made up 91% of the total, including 63% acidic and 28% calcareous soils.

– As the pH(KCl) rose there was a corresponding rise in the heaviness of the soil and in the humus and soluble P, K and Mn contents up to pH 6–7. These parameters declined again for alkaline soils. The “total” element content of heavy soils was generally higher, with the exception of Cu, Zn, Cd and As. Some of the sandy locations exhibited Cu and Zn accumulation/contamination.

– Of the “total” element contents determined after digestion with cc. HNO3 + cc. H2O2, 74–75% of the Ca and Sr, 54–57% of the Ba and Cu, 32% of the Mn, 21–25% of the Pb, Cd, Na and Co, 12–17% of the S, P, K and Zn, 8–10% of the Mg and Ni, 1–2% of the Fe and Al and <1% of the As and Mo could be detected with the NH4-acetate + EDTA method. The mean soluble B content exceeded the “total” content, indicating a loss of boron during acid-peroxide digestion.

– In heavily leached acidic soils the “total” Mg content was 2–3 times greater than the Ca content, while in calcareous locations the opposite was found. Acidic soils in Hungary are particularly poor in Ca, which is prone to leaching. By contrast the soluble Ca content was ten times that of soluble Mg even in strongly acidic soil, and was 40–60 times as great in calcareous soil. This indicates that the dissolution of soil Ca compounds by NH4-acetate + EDTA is an order of magnitude greater than that of Mg salts.

– The majority of tobacco-growing soils are well supplied with available phosphorus and potassium. Among the heavy metals, they were not contaminated with Pb, Ni or Co, but were heterogeneous. Deviations were as much as 6 times for Co and 20 times for Pb and Ni. The accumulation of P, S, Cu and Zn could be attributed to soil pollution caused by the regular application of plant protection agents over long periods. The Cu and Zn contamination was also reflected in the leaf samples.

– In the wetter of the two years the leaf yield was higher and of better quality. With the exception of P, Cr and Pb, the contents of the other elements analysed were lower. Due to a rise in the soil pH there was a drop in the Mn, Sr, Fe, Al, Ba and Zn contents of the leaves, and an even greater reduction in the incorporation of the heavy metals Cd, Cr, Co, Ni and Pb. The liming of strongly acidic soils is thus recommended for human health reasons.

– Apart from the extreme Zn and Cu contamination, there was no significant relationship between the soil analytical data and the plant element composition. Limit values for soil analysis should be determined as a function of pH for the heavy metal pollutants Zn, Cd, Cr, Co, Ni and Pb, as this influences plant uptake. The incorporation of Pb and Cr also exhibited a positive correlation with rainfall quantities.

Restricted access

Szabadföldi P—Zn műtrágyázási tartamkísérletünket 1978 őszén állítottuk be löszön képződött, mély humuszrétegű, vályog mechanikai összetételű karbonátos csernozjom talajon, Intézetünk nagyhörcsöki kísérleti telepén. A talaj szántott rétege 5 % CaCO3-ot, 3 % humuszt tartalmaz; Ca, Mg, Mn és Cu elemekkel kielégítően, N és K elemekkel közepesen, P és Zn elemekkel gyengén ellátott. A talajvíz 13–15 m mélyen helyezkedik el, a termőhely aszályra hajló, vízmérlege negatív.

A 4P × 3Zn = 12 kezelést 3 ismétlésben, split-plot elrendezésben állítottuk be. A parcellák mérete 4,9x15=73,5 m². Főparcellaként a 0, 100 kg/ha/év, 500 kg/ha/5 év, 1000 kg/ha/5 év P2O5-trágyázás, alparcellaként a 0, 20, 40 kg/ha/5 év Zn-trágyázás szolgált szuperfoszfát és ZnSO4 formájában. Alaptrágyaként az egész kísérletben egységesen 200 kg/ha N-és 200 kg/ha K2O-műtrágyát alkalmaztunk NH4NO3 és KCl formájában. A termesztett kukoricahibrid az Mv-SC 580 volt. Az első 4 év eredményei alapján levonható főbb következtetések:

  • Kísérleti körülményeink között, ezen a foszforral gyengén ellátott talajon, az évenként adott 100 kg/ha P2O5-trágyázás kielégítheti a kukorica P-igényét. Előretrágyázás formájában ez a mennyiségű foszfor 4–5 évre számolva egyszerre is kiadható. Az 1000 kg/ha feltöltő P2O5-trágyázás gazdaságtalan és Znhiányt indukálva terméscsökkenéshez vezethet. Az AL-oldható P2O5-tartalom optimumát a 100–150 mg/kg érték jelezheti a szántott rétegben.

  • Az egyoldalú, 1000 kg P2O5/ha adaggal előidézett P-túlsúlyt és szemterméscsökkenést a 40 kg/ha Zn-trágyázással lehetett ellensúlyozni. A KCl+EDTA módszerrel meghatározott Zn-tartalom optimumát 2–3 mg/kg talajbani koncentráció mutatta.

  • Irodalmi adagokkal összhangban a kukorica kiegyensúlyozott tápláltsági állapotát a 4–6 leveles légszáraz hajtásban mért 0,3–0,5 % P és 30–60 mg/kg Zn, míg a címerhányáskori levél optimális összetételét 0,25–0,40 % P és 25 mg/kg feletti Zn-koncentráció-tartomány jellemezheti. A P/Zn arányának ideális értéke a vegetatív növényi részekben 50–150 közöttire tehető. Amennyiben ez a P/Zn arány jelentősen 200 fölé emelkedik, a Zn-trágyázás hatékony lehet.

  • A P-túlsúly növelte a meddő tövek előfordulását 1978-ban, amikor szemtelítődés idején (augusztusban) aszály uralkodott. Ebben az évben a termő tövek 13–20 %-a bizonyult terméketlennek.

Restricted access

Összefoglalás

Egy műtrágyázási tartamkísérlet 28–36. éveiben (a 28. évben, pillangósvirágú gyepalkotók nélkül 8 fűfajból álló magkeverékkel telepített gyep 1–9. évei alatt, 2001–2009 között) vizsgáltuk az eltérő N, P, K ellátottsági szintek és kombinációk hatását a réti csenkesz vezérnövényű, nyolckomponensű pillangós nélküli gyep botanikai összetételére. A termőhely talaja a szántott rétegben mintegy 3% humuszt, 3–5% CaCO3-ot és 20–22% agyagot tartalmazott. Talajvizsgálatok szerint a termőhely N és K elemekkel közepesen, P és Zn elemekkel viszonylag gyengén ellátottnak minősült. A kísérlet 4N×4P×4K=64 kezelést×2 ismétlést=128 parcellát foglal magában. A talajvíz 13–15 m mélyen helyezkedik el, a kísérleti terület aszályérzékeny. Főbb eredményeink: A zöld pántlikafű már ki sem kelt, az 1. évben sem tudott elszaporodni. A 3. évben a réti komócsin, 5. évben az angol perje, 6. évben a réti csenkesz és a vörös csenkesz pusztult ki. A csomós ebír borítása az 1. évben becsült 6%-ról a 6. évre 15%-ra emelkedett, majd a 9. évre 3%-ra süllyedt. Előretört az évek során a nádképű csenkesz (26–32%), a taréjos búzafű (14%) és a betelepült magyar rozsnok (14%). A gyomok borítása a kezdeti 1–2%-ról 6–7%-ra nőtt a ritkuló, öregedő gyepben. Az összes növényborítottság az első években mért 96–99%-ról a 9. évben 64%-ra csökkent. A botanikai összetételt drasztikusan módosította az N×p ellátottság. A nádképű csenkesz pl. 2008-ban az N0P0 kontrollon 34%, N1P1 kezelésben 61%, míg az N3P3 kezelésben 6% borítást mutatott közepes trágyaigénnyel. Extrém NP-bőséget igényelt ezzel szemben a magyar rozsnok, melynek borítása az NP-kontrollon talált 8%-ról az N3P3 kezelésben 28%-ra nőtt. Hasonlóképpen a taréjos búzafű 0%-ban fordult elő az NP-hiányos, illetve 33%-ban az N3P3 kezelésben. Az összes növényborítás 2008-ban (fű+gyom fajok) az NP-kontroll talajon 48%-ot, az N1P1 kezelésben 92%-ot, az NP-túlsúlyos talajon 82%-ot tett ki. Az átlagos borítás 76%-nak adódott. 3. A kölcsönhatások évenként eltérhetnek, de irányuk egybecseng, hasonló. Így pl. 2009-ben az összes borítás az NP-kontroll talajon 63%, az N1P1 kezelésben 79%, míg az NP-túlsúlyos talajon 55% volt. Az átlagos borítottság 64%-nak adódott. A K-trágyázás érdemben nem befolyásolta a gyep botanikai összetételét (ahogyan a szénahozamokat sem) ezen a K-mal közepesen ellátott vályogtalajon.

Restricted access