Search Results

You are looking at 81 - 90 of 109 items for :

  • Author or Editor: László Csaba x
  • Medical and Health Sciences x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
Magyar Sebészet
Authors:
Csaba Dzsinich
,
Lajos Zsíros
,
Gábor Vallus
,
Péter Berek
,
Gabriella Nyiri
,
Sándor Pellek
,
János Görög
,
László Szentpétery
, and
Tibor Pataki

Absztrakt

A mellkasi aorta sérülése a traumatológia egyik legsúlyosabb fejezetét alkotja. A nyílt és transmuralis aortasérülés helyszíni halált okoz, a mellkasi aorta tompa sérülése azonban gyors szállítással, diagnosztikával és megfelelő kezelési taktikával az esetek egy részében eredményesen kezelhető. Az aorta tompa sérülése politrauma része, a beteg sorsát az aorta sérülésének súlyossága a társsérülésekkel együtt jelentősen befolyásolja. A prioritások meghatározása alapján dönthetünk a kezelés mikéntjéről és ütemezéséről. Az azonnali, a szubakut és a konzervatív kezelés lehetőségei változatosak, alkalmazásuk kiválasztása nagy tapasztalatot és megfelelő, egyénre szabott terápiás terv követését teszi szükségessé. A kórkép változatossága egységes vezérfonal kialakítását nehezíti, ezért fontosnak tartjuk saját tapasztalataink összefoglalását és a vonatkozó irodalom áttekintését.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors:
György Lázár
,
Attila Bursics
,
Zoltán Farsang
,
László Harsányi
,
Csaba Kósa
,
Róbert Maráz
,
Zoltán Mátrai
,
Attila Paszt
,
Gábor Pavlovics
, and
Róbert Tamás

Absztrakt

Az emlőrák sebészi terápiáját napjainkban és a jövőben is az egyre precízebb diagnosztikus módszerek és az egyre hatásosabb onkológiai kezelési eljárások határozzák meg. Az emlőmegtartás és az onkoplasztikai elvek alkalmazása egyre szélesebb körű; az axilla sebészi kezelésében az őrszemnyirokcsomó-biopszia az elsődleges, az axillaris blokkdissectio (ABD) indikációja tovább szűkült, és a sugárkezelés bizonyos esetekben az ABD alternatívája lett. Közleményünkben a III. Emlőrák-konszenzuskonferencia tartalmára épülve, a legfrissebb nemzetközi tanulmányok és szakértői javaslatokat figyelembe véve foglaljuk össze az emlőrák sebészi kezelésével kapcsolatos ajánlásainkat.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors:
Oszkár Hahn
,
Ibolyka Dudás
,
Péter Pajor
,
Tamás Györke
,
Csaba Korom
,
Attila Zsirka-Klein
,
Péter Kupcsulik
, and
László Harsányi

Absztrakt

Esetismertetés: 75 éves, nagyméretű, többgócú colorectalis májmetastasisban szenvedő nőbeteg esetét ismertetjük. Májsebészeti konzíliumát megelőzően többféle protokoll szerint több széria kemoterápiában részesült. A kezelések ellenére a korábban pár centiméteres metastasis mérete 5 hónap alatt mintegy háromszorosára nőtt. Az áttét kiterjesztett jobb oldali hemihepatectomiával technikailag eltávolítható lett volna, azonban a maradék májtömeg (FLR) kevésnek bizonyult. Az FLR indukált hypertrophizálása céljából portalis occlusiós eljárásra volt szükség. Az onkológiai kezelés ellenére tapasztalt rendkívül gyors tumorprogressziós tendencia miatt időnyerés céljából egy Magyarországon eddig nem alkalmazott, kétlépcsős eljárást (ALPPS: PVL + in situ split) választottunk. A gyors ütemű (9 nap) és jelentős (94%) hypertrophia után a májresectio elvégezhetővé vált. A beteg gyógyultan távozott.

Restricted access

A landiolol alkalmazási lehetőségei a kardiológiai és intenzív terápiás ellátásban

The application of landiolol in the cardiovascular and intensive care

Orvosi Hetilap
Authors:
Péter Radics
,
Boldizsár Kiss
,
Enikő Kovács
,
Dávid Pilecky
,
Zoltán Ruzsa
,
Éva Straub
,
Csaba Fejér
,
László Gellér
,
Béla Merkely
, and
Endre Zima

Összefoglaló. A landiolol intravénásan alkalmazandó, kifejezetten cardioselectiv, gyors hatású és rövid felezési idejű béta-1-receptor-blokkoló, mely elsősorban negatív chronotrop és inotrop hatással bír, vérnyomáscsökkentő hatása elhanyagolható. Főleg hemodinamikailag instabil állapotú, supraventricularis ritmuszavarban szenvedő betegek kamrafrekvenciájának csökkentésére használható. Nagy esetszámú, randomizált vizsgálatok igazolták hatékonyságát szívműtétek után jelentkező pitvarfibrilláció megelőzésében, valamint súlyos akut szívelégtelenségben és szívműtétek posztoperatív szakában jelentkező pitvari tachyarrhythmiák kezelésében. Ezek mellett kisebb vizsgálatok alapján a használata biztonságosnak tűnik akut myocardialis infarctusban, hatékony szeptikus állapotú, pitvarfibrillációban szenvedő betegek kamrafrekvencia- és ritmuskontrolljára, valamint nem cardialis műtétek esetén a pitvarfibrilláció prevenciójára és kezelésére. Sikerrel alkalmazható elektromos vihar esetén is, és jól használható angiográfiás coronaria-CT-vizsgálat előtt az optimális szívfrekvencia elérésére. A gyógyszer 2016 óta Európában, 2018 óta Magyarországon is elérhető. Orv Hetil. 2022; 163(2): 53–62.

Summary. Landiolol is an intravenous, selective beta-1-receptor blocking agent with rapid onset of action and ultra-short half-life that has a predominant negative chronotropic and only mild negative inotropic effect without significant reduction of blood pressure. Landiolol is indicated to control the ventricular heart rate predominantly in patients with hemodynamic instability due to supraventricular tachyarrhythmia. Large randomized controlled trials have proven the efficacy of landiolol in the prevention of atrial fibrillation and atrial tachyarrhythmias in severe acute heart failure or post-cardiac surgery. Based on lower case-number studies, the administration of landiolol has been proven to be efficient and safe in rhythm and rate control in atrial fibrillation complicating acute myocardial infarction, sepsis, and in the prevention of atrial fibrillation in non-cardiac surgery. Landiolol may be used in electrical storm, and even during coronary CT-angiography to achieve an optimal heart rate for imaging. The drug is available in Europe since 2016 and in Hungary since 2018. Orv Hetil. 2022; 163(2): 53–62.

Open access

Az elhízás és a cukorbetegség légzőrendszeri következményei

Respiratory consequences of obesity and diabetes

Orvosi Hetilap
Authors:
Barbara Nóra Kovács
,
Roberta Südy
,
Ferenc Peták
,
Ádám László Balogh
,
H. Gergely Fodor
,
József Tolnai
,
Anita Korsós
,
Álmos Schranc
,
Csaba Lengyel
, and
Barna Babik

Összefoglaló. Bevezetés: A cukorbetegségben nő a simaizmok tónusa, és megváltozik az elasztin és a kollagén szerkezete. Mivel a tüdőszövetben ezek a strukturális elemek meghatározóak, a cukorbetegség várhatóan módosítja a légutak és a tüdőszövet mechanikai és funkcionális viselkedését. Célkitűzés: Vizsgálatunk során diabetesben szenvedő, elhízott és nem elhízott betegeink körében tanulmányoztuk a légzésmechanikai elváltozásokat és a gázcserefunkciót. Módszer: Elektív szívsebészeti beavatkozásra kerülő, normál testalkatú betegeket diabetesben nem szenvedő (n = 80), illetve cukorbeteg (n = 35) csoportokra osztottuk. További két betegcsoportba elhízott és nem cukorbeteg (n = 47), valamint elhízott és diabetesben szenvedő (n = 33) betegek kerültek. A légzőrendszer mechanikai tulajdonságait kényszerített oszcillációs technikával határoztuk meg, mellyel a légúti ellenállás (Raw), valamint a szöveti csillapítás (G) és rugalmasság (H) tényezői jellemezhetők. Volumetriás kapnográfia segítségével a kapnogram 3. fázisának meredekségét és a légzési térfogat különböző ventilációs/perfúziós illeszkedési zavaraiból adódó holttérfrakciókat határoztuk meg. Az intrapulmonalis shuntfrakciót és az oxigenizációs indexet (PaO2/FiO2) artériás és centrális vénás vérgázmintákból határoztuk meg. Eredmények: A megfelelő kontrollcsoportokhoz hasonlítva a cukorbetegség önmagában is növelte az Raw (7,4 ± 5 vs. 3,0 ± 1,7 H2Ocm.s/l), a G (11,3 ± 4,9 vs. 6,2 ± 2,4 H2Ocm/l) és a H (32,3 ± 12,0 vs. 25,1± 6,9 H2Ocm/l) értékét (p<0,001 mindegyik betegcsoportnál), de ez nem járt együtt a gázcserefunckció romlásával. Hasonló patológiás elváltozásokat észleltünk elhízás során a légzésmechanikában és az alveolaris heterogenitásban, amelyek azonban a gázcsere hatékonyságát is rontották. Következtetés: Cukorbetegségben a légzésmechanika romlását a fokozott hypoxiás pulmonalis vasoconstrictio ellensúlyozni képes, ezzel kivédve az intrapulmonalis shunt növekedését és az oxigenizációs képesség romlását. Orv Hetil. 2022; 163(2): 63–73.

Summary. Introduction: While sustained hyperglicemia affects the smooth muscle tone and the elastin-collagen network, the effect of diabetes mellitus on the function and structure of the airways and the lung parenchyma has not been characterized, and the confounding influence of obesity has not been elucidated. Objective: To reveal the separate and additive roles of diabetes mellitus and obesity on the respiratory function. Method: Non-obese mechanically ventilated patients were categorized as control non-diabetic (n = 80) and diabetic (n = 35) groups. Obese patients with (n = 33) or without (n = 47) associated diabetes were also enrolled. Forced oscillation technique was applied to measure airway resistance (Raw), tissue damping (G), and tissue elastance (H). Capnography was utilized to determine phase 3 slopes and ventilation dead space parameters. Arterial and central venous blood samples were analyzed to assess intrapulmonary shunt fraction (Qs/Qt) and the lung oxygenation index (PaO2/FiO2). Results: Diabetes without obesity increased the Raw (7.4 ± 5 cmH2O.s/l vs. 3.0 ± 1.7 cmH2O.s/l), G (11.3 ± 4.9 cmH2O/l vs. 6.2 ± 2.4 cmH2O/l), and H (32.3 ± 12.0 cmH2O/l vs. 25.1 ± 6.9 cmH2O/l, (p<0.001 for all), compared with the corresponding control groups. Capnographic phase 3 slope was increased in diabetes without significant changes in PaO2/FiO2 or Qs/Qt. While similar detrimental changes in respiratory mechanics and alveolar heterogeneity were observed in obese patients without diabetes, these alterations also compromised gas exchange. Conclusion: The intrinsic mechanical abnormalities in the airways and lung tissue induced by diabetes are counterbalanced by hypoxic pulmonary vasoconstriction, thereby maintaining intrapulmonary shunt fraction and oxygenation ability of the lungs. Orv Hetil. 2022; 163(2): 63–73.

Open access

SARS-CoV-2-fehérjék kimutatása immunhisztokémiai módszerrel emberi szövetekben.

Patológiai körvizsgálat

Detection of SARS-CoV-2 proteins by immunohistochemistry in human tissues.

Pathology collaborative analysis
Orvosi Hetilap
Authors:
Adrián Pesti
,
Csaba Gyömörei
,
Péter Juhász
,
Endre Kálmán
,
András Kiss
,
Levente Kuthi
,
Gábor Lotz
,
Gábor Méhes
,
Zsuzsa Schaff
, and
László Tiszlavicz

Bevezetés: A SARS-CoV-2 (súlyos akut légzőszervi szindrómát előidéző koronavírus) okozta COVID–19 világszerte sajnálatosan nagy halálozással jár. A fertőzés kimutatása elsősorban polimeráz-láncreakcióval (PCR) történik élőben vagy a halál után, amely azonban nem ad információt arról, hogy a vírus mely sejtekben, szövetekben van jelen. A SARS-CoV-2 tüske- és nukleokapszid-proteinjeinek, valamint a vírus-ribonukleinsavnak (RNS) az in situ kimutatása igazolhatja a vírus jelenlétét, valamint adatot szolgáltathat annak direkt vagy indirekt sejtpusztulást okozó mechanizmusáról. Jelenleg számos SARS-CoV-2-tüske- és -nukleokapszid fehérjeellenes antitest van kereskedelmi forgalomban, melyek eltérő eredménnyel képesek a megfelelő antigének kimutatására. Célkitűzés: A jelen munka célja a megfelelő, megbízhatóan működő antitest kiválasztása volt. Módszer: COVID–19-ben elhunyt 3 egyén formalinfixált, paraffinba ágyazott, SARS-CoV-2-PCR-pozitív tüdejének anyagai, valamint fertőzött placenta anonim módon jelölt mintái kerültek vizsgálatra, megfelelő negatív kontrollal. Az immunhisztokémiai reakciók intenzitását és specificitását hasonlították össze négy hazai orvostudományi egyetemi patológiai intézet részvételével, különböző antitesteket és hígításokat alkalmazva. Az elvégzett immunhisztokémiai reakciók szkennelt, kódolt metszeteken kerültek értékelésre, majd az eredmények összesítése után statisztikai elemzésre. Eredmények: A vizsgálatok alapján meghatározhatók voltak azon antitestek, amelyek a jelölt hígításban és módszerrel megfelelő intenzitású, megbízható eredményt adtak. Következtetés: A vizsgálat alapot ad arra, hogy a SARS-CoV-2 egyes komponensei biopsziás/sebészi anyagban és az elhunytak szöveteiben nagy pontossággal és reprodukálható módon kimutathatók legyenek a COVID–19-ben megbetegedett, elhunyt egyének élőben vagy halál után eltávolított szöveteiben, sejtjeiben. Orv Hetil. 2022; 163(25): 975–983.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
T. László Tamás
,
Tibor Garai
,
István Király
,
Andrea Mike
,
Csaba Nagy
,
Ágnes Paukovics
,
Péter Schmidt
,
Ferenc Szatmári
,
Tamás Tompos
,
Árpád Vadvári
, and
Ágnes Szirmai

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: A szemmozgások analízisén és az akut halláscsökkenés detektálásán alapuló 1A evidenciájú új diagnosztikai módszer hatékonyságának vizsgálata akut vestibularis szindrómákban. A perifériás és a centrális eredetű vestibularis kórképek és az izolált szédüléssel jelentkező hátsóscala-területi stroke-ok előfordulási gyakoriságának elemzése. A stroke kizárása céljából végzett sürgősségi koponya komputertomográfiás vizsgálat diagnosztikus értékének a felmérése. Egy videookulográfiás szemüveg és az audiológiai vizsgálat segítségével végzett eszközös és az eszköz nélküli, ágy melletti módszer diagnosztikai hatékonyságának az összehasonlítása. Módszer: Egy prospektív tanulmány során a győri Petz Aladár Megyei Oktató Kórház Sürgősségi Osztályán akut vestibularis szindrómával jelentkező 125 páciensnél (62 nő, 63 férfi, átlagéletkor 53 év) 2016. március 1. és 2017. március 1. között koponya komputertomográfiás vizsgálatot követően az ágy melletti fizikális, műszer nélküli és a kvantitatív, műszeres, a szemmozgások analízisén és az akut halláscsökkenés detektálásán alapuló vizsgálatot végeztük el egy video-fejimpulzusteszt szemüveg- és tisztahang-küszöb audiometriai vizsgálat segítségével. A kiszűrt stroke-esetek neuroradiológiai verifikálását végeztük koponya mágneses rezonanciás képalkotás alkalmazásával. Eredmények: Az eszközös vizsgálati módszerrel detektálva az AVS-ek 67%-a perifériás, 33%-a centrális eredetűnek bizonyult. A hátsóscala-stroke-ok 62%-a izolált szédüléssel jelentkezett, egyéb neurológiai kísérő tünet nélkül, és a stroke kizárására akutan elvégzett koponya-CT-k eredménye az esetek 96%-ában negatív volt. Az eszközös teszt a fizikális vizsgálat hatékonyságát javította, mivel detektálta a neuronitis inferior és a csak covert saccaddal kísért neuronitis superior eseteket. Következtetések: Az új, ágy melletti vizsgálati módszer, tapasztalataink szerint, alkalmas az izolált szédüléssel jelentkező hátsóscala-stroke-ok kiszűrésére a diagnosztika korai szakában, amikor a neuroradiológiai diagnosztika még alacsony szenzitivitású vagy nem elérhető. Orv Hetil. 2017; 158(51): 2029–2040.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Csaba Melczer
,
László Melczer
,
Ilona Goják
,
Attila Kónyi
,
Sándor Szabados
,
L. Bence Raposa
,
András Oláh
, and
Pongrác Ács

Absztrakt:

Bevezetés: A rendszeres fizikai aktivitás egészségre vonatkozó hatása közismert, azonban több kutatás leírta, hogy szívbetegek számára is nélkülözhetetlen, továbbá az ülő életmódot folytató szívbetegek számára szekunder prevenciós hatását is kimutatták. Célkitűzés: Jelen tanulmányunk célja annak meghatározása volt, hogy a szívelégtelen betegek esetében telemetriás úton kapott physical activity százalékos érték miként alakítható át MET-értékre, amellyel az egyén fizikai aktivitás során mért oxigénfogyasztása jellemezhető. Módszer: A kutatásban 17 szívelégtelen beteg vett részt, akik közül 3 nő és 14 férfi; életkor 57,35 ± 9,54 év; testtömeg 98,71 ± 9,89 kg; átlagos BMI 36,69 ± 3,67 volt. A fizikai aktivitást jellemző két adatsor felhasználásával lineáris regressziót végeztünk, amelynek során egy matematikai egyenletet kaptunk, így a physical activity százalékérték MET-értékké volt konvertálható. Eredmények: A hatperces sétateszt alatt átlag 416,6 ± 48,2 m-t tettek meg a betegek és a mért MET értékek átlaga 1,85 ± 0,18, a MET heti átlaga 1,12 ± 0,06 volt. Jól kivehető hogy a betegek számára még a 6MWT is egy emelkedett aktivitást jelent a mindennapok aktivitási szintjéhez képest. Következtetés: Módszerünk alkalmazásával a betegek állapotváltozása a reszinkronizációs készülékekbe beépített, fizikai aktivitást mérő mozgásérzékelő adatai alapján, magával az implantált elektronikus eszközzel telemetriásan monitorozható. Orv Hetil. 2017; 158(19): 748–753.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Zoltán Mátrai
,
Gusztáv Gulyás
,
László Tóth
,
Ákos Sávolt
,
Mária Bidlek
,
Éva Szabó
,
Pál Pesthy
,
Csaba Kunos
,
Alexandra Bartal
, and
Miklós Kásler

Az összes emlőtumor 5–20%-a centrális elhelyezkedésű. Évtizedeken át, tradicionálisan ezen daganatok sebészi kezelése a mastectomiát jelentette. Az emlőbimbó nagy arányú tumoros érintettsége az emlőbimbó-komplexum radikális sebészi eltávolítását teszi szükségessé. Az onkoplasztikus sebészi technikák jól szelektált esetekben lehetővé teszik, hogy az emlőbimbóval együtt történő radikális centrális quadrantectomiát követően megfelelő esztétikai eredményt érjünk el. Közleményünkben összefoglaljuk a centrális tumorok emlőmegtartó műtéteinek indikációit, technikáit és eredményeit. Orv. Hetil., 151, 2105–2112.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Balázs Tahin
,
Justin Cooke
,
Magdolna Grasselly
,
János László Iványi
,
Barna Szima
,
Mátyás Bobest
,
Erika Ligeti
,
Ferenc Brittig
,
Ferenc Garzuly
, and
Csaba Tóth

A hétköznapi klinikai gyakorlatban a központi idegrendszer gombás fertőzései gyakoribbá váltak. Ennek leginkább ismert okai a kortikoszteroidok, immunszuppresszív gyógyszerek, citosztatikumok, antibiotikumok egyre szélesebb körű alkalmazása, az AIDS elterjedése, az életben tartható koraszülöttek mind nagyobb száma. A szerzők a diagnosztikus problémák illusztrálására eseteket mutatnak be. Esetismertetés: 1. Multifokális haemorrhagiás agyi infarktus generalizált aspergillosis következtében, köpenysejtes malignus lymphomában. 2. Éretlen koraszülöttben kialakult cerebralis microabscessusok szisztémás candidiasis talaján. 3. A comb térfoglaló daganatát utánzó, az agyban radiológiailag metasztázisnak tűnő tályogot, a tüdőben gyulladást okozó lethalis actinomycosis. 4. Idegsebészeti szövetmintából diagnosztizált nocardiosis. A visszatérő, migráló pneumonia, majd agyi tályogok miatt hosszasan kezelt beteg a megfelelő terápiára gyógyult. Megbeszélés: Fel kell készülnünk a veszélyeztetett betegek gombás infekciójának kialakulására – elsősorban aspergillosisra és candidiasisra –, ezek jelentős része a központi idegrendszerre is ráterjed. Az actinomycosis és a nocardiosis kezelésre jobban reagál, felismerésük, kezelésük életmentő. Következtetések: Terápiás kilátásaink javulnak, ha a nagy rizikójú betegek jelentős mortalitást okozó mycosisainak lehetőségével számolva, azokat időben – még az idegrendszeri részvétel előtt – kórismézzük és kezeljük.

Open access