Search Results

You are looking at 81 - 90 of 158 items for

  • Author or Editor: Péter Tóth x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
Orvosi Hetilap
Authors:
Péter Bogner
,
Levente Tóth
,
Tamás Simor
,
József Gulyás
,
Gábor Lukács
,
Lajos Papp
, and
Imre Repa

Az MR-vizsgálatok elterjedésével és a pacemaker-technológia fejlődésével bizonyos pacemakerimplantált betegekben is lehetőség nyílik az MR-vizsgálat elvégzésére. A pacemakerbeteg MR-vizsgálatának hazai gyakorlata szegényes, ugyanakkor egyre több irodalmi hivatkozás található a vizsgálatok biztonságos elvégezhetőségére. Célunk volt in vitro kísérletek, vizsgálatok alapján kidolgozni a pacemakerbeteg biztonságos vizsgálatának feltételrendszerét, és bizonyítani a vizsgálat potenciális szövődményeit. Megvizsgáltuk a hazánkban gyakran alkalmazott pacemakertípusok működését és az MR-készülékkel való kölcsönhatását 0,35 és 1,5 T térerejű készülékekben. Az ICD-pacemaker in vitro kísérletek alapján a statikus és változó mágneses térrel is interakciót mutatott, ami a készülék működését jelentősen befolyásolja. Pacemakerfüggő betegeknél az MR-vizsgálatot továbbra is abszolút kontraindikációnak kell tekinteni, de nem pacemakerfüggő betegnél az MR-vizsgálat elvégezhető a megfelelő személyi és tárgyi feltételekkel. A beteg széles körű tájékoztatása után a pacemakert az MR-vizsgálat időtartamára át kell programozni, a vizsgálat befejezésével ellenőrizni és az eredeti programot visszaállítani.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Zita Pánczél
,
Levente Sára
,
Péter Tóth
,
Márta Hubay
,
Éva Keller
,
Zoltán Langmár
, and
Attila Pajor

Az aortadissectio ritka kórkép. A 40 évnél fiatalabb nőkben kialakuló aortadissectiók 50%-a várandósság alatt jelentkezik. A szerzők közleményükben a terhesség harmadik trimeszterében járó multipara esetét ismertetik, akinél hirtelen halál következett be, amelynek hátterében az aorta ascendens rupturáját igazolta a boncolás. Az esetet érdekessé teszi, hogy a beteg családjában már előfordult hasonló megbetegedés. A szerzők ismertetik a tüneteket, a háttérben álló esetleges genetikai eltéréseket és áttekintik a nemzetközi irodalomban előforduló hasonló eseteket is. Orv. Hetil., 2011, 152, 929–933.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Tünde Fischer
,
Márta Tiboly
,
Péter Tóth
,
Mária Szenes
,
Zoltán Völgyi
,
Otília Bali
, and
Beáta Gasztonyi

A Whipple-kór egy krónikus, szisztémás, relapsusokkal kísért, kezelés nélkül halálos kimenetelű bakteriális megbetegedés, amely jelentős diagnosztikus kihívást jelent mind a klinikusok, mind a patológusok számára. A betegség az esetek 80%-ában a középkorú, fehér, kaukázusi férfiakat érinti. Célkitűzés: A szerzők három eset kapcsán mutatnak rá a kórkép diagnosztikájának nehézségeire, valamint irodalmi áttekintést adnak a betegség etiológiájáról, klinikumáról, feltételezett patomechanizmusáról, valamint a kezelés lehetőségeiről. Következtetés: A kórkép kialakulásában immunológiai tényezők játszanak szerepet, azonban még nem tisztázott azok primer vagy szekunder jellege. Elsősorban a bélrendszer betegsége, azonban az extraintestinalis tünetek gyakran évekkel, évtizedekkel megelőzik az intestinalis tünetek megjelenését és a diagnózis felállítását. A betegség igazolásának klasszikus eszköze a vékonybél-biopsziás minták perjódsav-Schiff festése, valamint a kórokozó polimeráz láncreakcióval történő igazolása. A megfelelő antibiotikum kiválasztása és a terápia időtartama empirikus, azonban a kezelésre a legtöbb esetben azonnali válasz következik be. A relapsusok különösen központi idegrendszeri érintettség esetén gyakoriak.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Dominika Lendvai-Emmert
,
Vanessza Emmert
,
Katalin Fusz
,
Viktória Prémusz
,
Viktória Németh
,
Roland Ligetvári
, and
Gergely Péter Tóth

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: Kisgyermekek körében a leggyakrabban előforduló ételallergia a tehéntejfehérje-allergia, melynek klinikai megnyilvánulása igen változatos; emiatt a betegség diagnosztizálása sok esetben kihívást jelent, ami a korrekt diagnózis késői felállításához vezethet. Humánrészvizsgálatunk célja az allergia fennállásának kimutatására szolgáló diagnosztikai módszerek vizsgálata, valamint a betegséggel összefüggő viselkedésbeli problémák objektív paraméterekkel való alátámasztása. Módszer: Vizsgálatunkba tehéntejfehérje-allergia gyanúját felvető tünetekkel érkező gyermekeket vontunk be (n = 47). A kutatásban részt vevő gyermekektől nyál- és vérmintát vettünk, valamint saját szerkesztésű kérdőívet (a DSM-5 figyelemhiányos hiperaktivitási zavarra vonatkozó tünetlistáját is tartalmazza) töltettünk ki a szülőkkel. A klinikumban az allergia kimutatásának egyik leggyakoribb diagnosztikai módszere a Prick-teszt, mely esetünkben 47 (n = 47, átlagéletkor: 7,36 év) gyermekből 2-nél adott tejre pozitív eredményt. A gyakorlatban leginkább gyógyszerallergia kimutatására használt lymphocytatranszformációs teszt 8 gyermeknél pozitív, további 4-nél kétes eredményt mutatott. A pszichés eltéréseket vizsgáló részkutatásunkban (n = 43, átlagéletkor: 7,88 év,) a figyelemhiányos hiperaktivitási zavar tünetlistája alapján a kapott pontok a diéta előtti értékhez képest (6,88, SD: 4,43) szignifikáns csökkenést mutattak 3 hónap eliminációs diétát követően (4,48, SD: 3,69, p = 0,001). Az alvászavart panaszként említők figyelemhiányra/hiperaktivitásra vonatkozó pontjainál (10,62, SD: 4,23) szignifikáns csökkenést tapasztaltunk a diétát követően (6,69, SD: 4,59, p = 0,009). A nyálkortizolszintek tekintetében a diéta előtti és utáni értékekben nem tapasztaltunk szignifikáns eltérést. Eredmények: Elmondhatjuk, hogy önmagában a Prick- és a lymphocytatranszformációs teszt nem alkalmas a tehéntejfehérje-allergia fennállásának kimutatására. Tapasztalataink azt mutatják, hogy a tejfehérje indukálta figyelemzavar, fokozott impulzivitás, illetve alvászavar tekintetében az eliminációs diéta a tünetek mérsékeltebb előfordulását vagy akár teljes megszűnését eredményezi. Következtetés: Vizsgálataink eredményeinek tükrében elmondhatjuk, hogy a klinikai tünetekben látványos javulás csak a szigorúan betartott diéta mellett várható. Orv Hetil. 2019; 160(33): 1311–1318.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Kinga Jenei
,
Ildikó Szatmári
,
Eszter Szabó
,
Anjum Mariam
,
Andrea Luczay
,
Petra Zsidegh
, and
Péter Tóth-Heyn

Absztrakt:

Bevezetés: A klinikumban ismert a diabeteses ketoacidosisban (DKA) kialakuló hyperlactataemia, azonban a háttérben álló mechanizmusok és a változások kinetikája tisztázatlan. Az emberi szervezetben fiziológiásan főleg a laktát L-izomere van jelen. Hyperglykaemiás állapotokban azonban fokozott lehet a D- és L-laktát-termelés is, így a szöveti hypoperfusio mellett ez a tényező is szerepet játszhat a laktátváltozásokban. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja a ketoacidosisban és a frissen diagnosztizált diabetesben jelentkező laktátváltozások kinetikájának és mechanizmusának feltérképezése volt. Módszer: Ketoacidosis (DKA-csoport, n = 13) és frissen diagnosztizált 1-es típusú diabetes mellitus (T1DM-csoport, n = 6) miatt felvett 5–18 éves gyermekek prospektív vizsgálata történt. A felvételt követően 0–12–24–48 órával vérgázvizsgálatot végeztünk, mely az L-laktát-koncentráció meghatározására is alkalmas. Minden időpontban meghatároztuk az összlaktátot (L + D) is gázkromatográfiás tömegspektrometriával. Eredmények: Felvételkor minden ketoacidoticus betegnél kórosan magas L-laktát-koncentrációt mértünk, ami magasabb volt, mint a T1DM-csoportban (p<0,05). 12 óra elteltével az L-laktát-szint ketoacidosisban csökkent, majd ismét megemelkedett 24 és 48 óra után (p<0,01). A T1DM-csoportban csak a 48 órás érték emelkedett szignifikánsan (p<0,05 versus 12 óra). 0–12 óra között az összlaktát-koncentráció jelentősen meghaladta az L-laktát-szintet, ez a D-laktátot tükröző különbség fokozatosan csökkenve 48 óra után megszűnt. Következtetés: A ketoacidosisban észlelt két laktátcsúcs közül az első 12 órában a hyperlactataemia kialakulásában az anaerob glikolízisnek van szerepe. A második, inzulinkezelés és rendezett folyadékháztartás mellett kialakuló csúcs hátterében fokozott aerob glikolízis állhat. Az L-laktát- és összlaktátszintek közötti kezdeti különbség D-laktát képződésére utal, amely a ketoacidosis kezdeti fázisában az L-laktáttal azonos nagyságrendben termelődik. Orv Hetil. 2019; 160(45): 1784–1790.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Péter Boros
,
Sándor Olvasztó
,
Krisztina Litauszky
,
Fruzsina Bodnár
,
Júlia Mészáros
, and
Csaba Tóth

Absztrakt:

A hasi aortaaneurysmák kezelése vesetranszplantált betegek esetén összetett feladat. Az endovascularis aneurysmarekonstrukció (EVAR) elterjedésével, arra alkalmas esetekben, hatékony megoldást jelent transzplantációt követően is. Esettanulmányunkban vesetranszplantált beteg infrarenalis aortaaneurysmájának terápiáját prezentáljuk. 50 éves vesetranszplantált férfi beteg infrarenalis aortaaneurysmájának endovascularis ellátása közben fellépő technikai nehézség miatt konverzióra kényszerültünk. Nyitott műtét során az aorta kirekesztésének ideje alatt a transzplantált vese keringését extraanatomikus áthidalással biztosítottuk. Átmeneti vesefunkció-romlást követően a graftvese működése évekig megfelelő volt. Saját esetünk kapcsán bemutatjuk az EVAR és a nyitott műtét nehézségeit, a graftvese funkciójának megőrzése érdekében alkalmazott módszereket. Áttekintjük a kapcsolódó szakirodalmat a transzplantált szerv ischaemiás károsodásának megelőzéséhez használható alternatívák tekintetében. Orv Hetil. 2019; 160(37): 1471–1475.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Judit Tőke
,
Attila Patócs
,
Péter Gergics
,
Rita Bertalan
,
Miklós Tóth
,
Károly Rácz
, and
Zsolt Tulassay

Régóta ismert, hogy az ionos kalcium fontos sejten belüli másodlagos hírvivő szerepet tölt be. Az utóbbi 15 évben megismert kísérletes vizsgálatok és klinikai tanulmányok eredményei alapján az is egyértelművé vált, hogy az ionos kalcium elsődleges jelként is működik: az extracelluláris kalciumion egy G-fehérjéhez kapcsolódó sejtfelszíni receptort aktivál, amit kalciumérzékelő receptornak neveztek el. A szerzők összefoglalják a kalciumérzékelő receptor szerepét a kalciumhomeosztázis fenntartásában, ismertetik a receptor működésének szövetspecifikus sajátosságait és azokat a kórképeket, amelyek a kalciumérzékelés zavarával járnak. A kalciumérzékelő receptor génjének funkcióvesztést vagy fokozott működést okozó csírasejtes mutációi hyper- vagy hypocalcaemiával járó öröklődő betegségeket váltanak ki. Az inaktiváló hatású mutációk heterozigóta formában familiáris hypocalciuriás hypercalcaemiát, míg homozigóta formában a gyakran életet veszélyeztető újszülöttkori hyperparathyreosist okozzák. Az autoszomális domináns hypocalcaemia hátterében aktiváló mutációk állnak. A szerzők összefoglalják ezeknek a betegségeknek a klinikai és laboratóriumi jellemzőit és a kezelés lehetőségeit. Áttekintik azokat a molekuláris folyamatokat, amelyek primer és szekunder hyperparathyreosisos betegekben hibás kalciumérzékelést váltanak ki, valamint azokat a klinikai vizsgálatokat, amelyek a kalciumérzékelő receptorgén genetikai variációinak funkcionális következményeiről számolnak be.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Anna Körner
,
Péter Tóth-Heyn
,
Antal Dezsőfi
,
Gábor Veres
,
László Madácsy
, and
András Arató

Ismert, hogy azok a betegek, akikben egy autoimmun betegség már kialakult, fokozottan veszélyeztetettek más autoimmun betegségek fellépésével szemben. Korábban a szerzők kimutatták, hogy 1-es típusú diabéteszben szenvedő betegekben a coeliakia előfordulása gyakoribb, mint a háttérpopulációban. Az autoimmun pajzsmirigybetegség az 1-es típusú diabétesz leggyakoribb társbetegsége, amely általában az élet második évtizedében, az 1-es típusú diabétesz manifesztációját követően lép fel. Célkitűzés: Mindezek alapján a szerzők megvizsgálták a thyreoidea-autoimmunitás, illetve az autoimmun pajzsmirigybetegségek előfordulási gyakoriságát 1-es típusú diabéteszben szenvedő betegekben. Választ kerestek arra a kérdésre is, hogy változik-e a thyreoidea-autoimmunitás prevalenciája azokban a gyermekekben, akik a diabétesz mellett coeliakiában is szenvednek. Módszerek: 268 1-es típusú diabéteszben, valamint 48 1-es típusú diabéteszben és coeliakában szenvedő betegben az autoimmun pajzsmirigybetegségek irányába szűrővizsgálatot végeztek a thyreoglobulin- és a peroxidáz-ellenes antitestek vizsgálatával. Pozitivitás esetén a betegséget a pajzsmirigyfunkció vizsgálatával, illetve ultrahang elvégzésével igazolták. Eredmények: Vizsgálataik szerint a pajzsmirigyellenes antitestek előfordulási gyakorisága szignifikánsan magasabb volt azokban az 1-es típusú diabéteszes betegekben, akik egyidejűleg coeliakában is szenvedtek (1-es típusú diabétesz: 43 (16%), 1-es típusú diabétesz + coeliakia: 16 (33,3%, p < 0,01). A thyreoiditis talaján kialakult hypothyreosis is gyakrabban fordult elő azokban a diabéteszes betegekben, akik coeliakiásak voltak. Következtetések: A szerzők hangsúlyozzák, hogy a coeliakiában szenvedő 1-es típusú diabéteszes betegekben az autoimmun pajzsmirigybetegség fellépésének nagyobb valószínűsége miatt ennek a populációnak az autoimmun pajzsmirigybetegségek iránti rendszeres szűrése feltétlenül indokolt.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
András Bánvölgyi
,
Eszter Balla
,
Péter Bognár
,
Béla Tóth
,
Eszter Ostorházi
,
Dénes Bánhegyi
,
Sarolta Kárpáti
, and
Márta Marschalkó

A lymphogranuloma venereum a Chlamydia trachomatis L1–3 szerovariánsa által terjesztett nemi betegség, amely korábban elsősorban a trópusi éghajlatú országokban volt elterjedt. Az elmúlt évtizedekben Nyugat-Európában számos esetet jelentettek, elsősorban a humán immundeficientia vírus fertőzött homoszexuális férfi populációban. A szerzők intézetében 2013-ban két esetet, 2014-ben egy esetet diagnosztizáltak. A szerzők e három humán immundeficientia vírus fertőzött homoszexuális férfi kórtörténetét ismertetik, akik nyugat-európai tartózkodásuk alatti alkalmi kapcsolatok során fertőződtek meg. Két esetben urethralis fluor, diszkomfort és inguinalis lymphadenomegalia, egy esetben analis diszkomfort, illetve perianalis ulceratio volt a vezető klinikai tünet. Az urethralis váladékból, illetve a perianalis ulcus váladékából végzett célzott real-time polimeráz láncreakció vizsgálat eredménye két esetben lymphogranuloma venereum L2b, egy esetben L2 szerovariánst igazolt. Doxycyclinkezelést követően a betegek gyógyultak. A lymphogranuloma venereum a jövőben vélhetően fokozódó kihívást jelent, így ismerete számos szakterületen fontos a késői szövődmények megelőzése és a kórkép további terjedésének megállítása céljából. Orv. Hetil., 2015, 156(1), 36–40.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Judit Nádas
,
Sándor Czirják
,
Péter Igaz
,
Erika Vörös
,
György Jermendy
,
Károly Rácz
, and
Miklós Tóth

A nyúltvelő bal ventrolateralis részének kompressziója a terápiarezisztens hypertonia okaként ritkán diagnosztizált eltérés. A neurovascularis kompresszió okozta hypertonia gyógyszerre nem reagáló eseteiben dekompressziós műtét végzése jön szóba. A 20 éves férfi betegnél a hypertonia hátterében meghúzódó okot a szekunder hypertonia egyéb lehetőségeinek kizárása, a MR-angiográfiával igazolt neurovascularis kompresszió és a vérnyomáskiugrások alatt jelentkező fokozott szimpatikus aktivitás (sinus tachycardia) bizonyította. Ismételten jelentkező hypertoniás kríziseket követően műtétre került sor, amely során a bal arteria vertebralis és az agytörzs közé izomgraft behelyezése történt. A beteg a műtét után hat hónapig panaszmentes volt, a vérnyomáscsökkentő gyógyszereket jelentősen csökkenteni lehetett, a koponya MR-angiográfia is a nyúltvelői kompresszió megszűnését mutatta. Hat hónap után a vérnyomáskiugrások újra jelentkeztek, bár ritkábban és kisebb mértékben. A műtét után 22 hónappal készült koponya MR-angiográfia lelete alapján a betegnek reoperációt javasoltak. Szakirodalmi adatok alapján dekompressziós műtét után hosszú távon fennmaradó kedvező hatás csak az esetek harmadában várható. A betegek nagyobbik hányadában a műtét a vérnyomás csökkenéséhez, a vérnyomáscsökkentő terápia kifejezettebb hatásához, a vérnyomáskiugrással járó rosszullétek ritkulásához és ezzel a betegek életminőségének javulásához vezethet. A beteg története ez utóbbi kórlefolyást példázza. Orv. Hetil., 2014, 155(21), 838–842.

Open access