Absztrakt:

Bevezetés: A kétoldali gégebénulások esetén kialakuló légszomj azonnali sebészeti beavatkozást tesz szükségessé. A nervus laryngeus recurrens esetleges regenerációja heteket, hónapokat vehet igénybe, előre nem jósolható meg. Az elmúlt évtizedekben a tracheotomia helyett számos nyitott és endoszkópos eljárást fejlesztettek ki a dyspnoe megszüntetésére, ugyanakkor ezek az eljárások a gégestruktúra reszekciója miatt irreverzibilis károsodást okoztak, mely a hangképzés minőségét hosszú távon gyengítette. Célkitűzés: Az endoszkópos arytenoid abdukciós lateropexia kétoldali gégebénulás esetén elfogadott reverzibilis eljárás, amely a kannaporc lateralizált helyzetben történő rögzítésével megszünteti a nehézlégzést. Célunk a hangszalagmozgások regenerációját követően a lateralizáló varrat eltávolítása után a beteg hangminőségének és légzésfunkciójának meghatározása. Módszer: Két, endoszkópos arytenoid abdukciós lateropexiával kezelt, kétoldali gégebénulásban szenvedő betegnél a hangszalagmozgások részleges, illetve teljes regenerációját követően eltávolítottuk a lateralizáló varratokat. Objektív és szubjektív módszerekkel vizsgáltuk a légzésfunkciót és a hangminőséget. Eredmények: Mindkét esetben megfelelő légzésfunkciós eredmények mellett jó hangminőséget sikerült elérni. Következtetések: Eredményeink bizonyítják a minimálisan invazív, endoszkópos arytenoid abdukciós lateropexia nagyfokú reverzibilitását. A hangszalagmozgások részleges vagy teljes visszatérése esetén a lateralizáció megszüntethető, ezt követően közel fiziológiás hangképzés észlelhető. Orv Hetil. 2018; 159(29): 1188–1192.

A sugárkezelés indukálta heterotop szövetkalcifikáció az irradiáció rendkívül ritka szövődménye a fej-nyaki régióban. Esetismertetésünkben egy nagy kiterjedésű, kombinált – subcutan és intramuscularis elhelyezkedésű –, sugárkezelés indukálta heterotop kalcifikációt mutatunk be a nyaki régióban. A 80 éves férfi beteg 2 hónapja tartó nyelési nehezítettség és a nyakon kialakult fájdalmas, fekélyszerű elváltozás miatt jelentkezett klinikánkon. 42 évvel ezelőtt T3N0M0-stádiumú glotticus laphámcarcinoma miatt teljes gégeeltávolításban, valamint 80 Gy összdózisú radioterápiában részesült. A szövettani és a CT-vizsgálat kizárta a residualis vagy a másodlagos malignitás lehetőségét. A CT-angiográfia kiterjedt subcutan és intramuscularis kalcifikációt mutatott a nyaki bőrfekély, illetve a hypopharynx falának közvetlen közelében, valamint az arteria carotis communis és az arteria vertebralis kétoldali teljes elzáródását írta le. A sebészi kezelés során a meszesedett terület eltávolítását követően a defektust fasciocutan transzpozíciós lebennyel zártuk. A páciens az elmúlt 48 hónapban tünetmentesnek bizonyult. A sugárkezelés elengedhetetlen szerepet játszik a fej-nyaki régió laphámrákjainak kezelésében. A nagyban deformált posztoperatív anatómia, a kiterjedt hegképződés, a sugárkezelés okozta fibrosis, valamint a bőr és a bőr alatti szövetek kalcifikációja összességében szokatlan, atípusos elváltozások kialakulásához vezethet. Orv Hetil. 2023; 164(10): 383–387.

Összefoglaló. Az algaratot és a gégét érintő, minimálisan invazív transoralis műtéti eljárások elvégzésekor elsődleges ezen relatíve szűk anatómiai régiók megfelelő feltárása. A hagyományos operációs endoszkópok lehetővé teszik ugyan a műtéti terület kellő vizualizációját, kialakításukból adódóan azonban nem optimálisak a különböző mikrosebészeti eszközök koordinációja és szimultán használata szempontjából. A mikroszkóp és a feltáró eszköz közötti relatíve nagy távolság pedig negatívan hat a célterület megvilágíthatóságára és a lézernyaláb fizikai tulajdonságaira is. A szerzők egy, az algaratot, valamint a gégét érintő elváltozások lézer-mikrosebészetében használt feltáróeszközt módosítottak: az endoszkóp oldalain kialakított nyílások lehetővé teszik a mikrosebészeti eszközök oldalsó bevezetését, emellett a mikroszkóp és a célterület közötti távolság jelentős csökkentését. A glotticus területet és a nyelvgyököt érintő műtét kapcsán bemutatott módosított operációs endoszkóp lehetővé teszi a műtéti terület megfelelő feltárását, a lézer optimális használatát és több mikrosebészeti eszköz egyidejű, szabad mozgatását. Orv Hetil. 2022; 163(17): 688–692.

Summary. In cases of transoral laryngeal and hypopharyngeal surgeries, the exploration of these relatively narrow anatomical regions is paramount. The conventional operational endoscopes allow the visualization of the surgical field, but – due to their structure – are not optimal regarding the coordination and simultaneous moving of microsurgical instruments. Furthermore, the relatively great distance between the surgical microscope and the endoscope has a negative impact on the illumination of the surgical area and the physical characteristics of the laser beam. The authors introduce a modified laryngoscope used in the field of laryngeal and hypopharyngeal surgery. The openings in the sides of the endoscope allow the lateral insertion of microsurgical devices, while the distance between the microscope and the target area can be significantly reduced. The endoscope is presented in addition to a tongue base and a glottic surgery. The introduced operational endoscope allows optimal exploration of the area of interest, the free and simultaneous moving of the microsurgical instruments, and the optimal usage of the laser beam. Orv Hetil. 2022; 163(17): 688–692.

Absztrakt:

A légutak és a tápcsatorna felső szakaszának általános érzéstelenítésben történő, mikroszkópasszisztált direkt endoszkópiája a fül-orr-gégészet egyik alapvető diagnosztikai és terápiás módszere. A műtéti feltárás minősége a terület jó vizualizálhatósága és a mikrosebészeti eszközök kellő manőverezhetősége szempontjából kulcsfontosságú. A leggyakrabban alkalmazott Kleinsasser-laringoszkóp mellett a retrocricoid régió feltárására a kettős lapocú Weerda-laringoszkóp előnyösebb választás. A szűk anatómiai viszonyok, az algarat és a gége több alrégiójára is kiterjedő elváltozások vizsgálata és manipulálása bizonyos esetekben azonban még ezzel az eszközzel is problémás lehet. A szerzők négy eset kapcsán bemutatják az általuk módosított, aszimmetrikus lapochosszúságú Weerda-laringoszkópok alkalmazását. Az eszközökkel a retrocricoid régió, az algarat hátsó falának distalis és a nyelőcső proximalis része is jól vizualizálható. A módosítások lehetővé teszik új műtéti technikák bevezetését az alkalmazott mikrosebészeti eszközök számának növelésével és még rugalmasabb használatával. Orv Hetil. 2019; 160(7): 264–269.

Összefoglaló. A veleszületett légúti szűkületek gyakran kombináltan jelentkeznek, és más szervrendszert is érintő kísérőbetegségekkel, illetve malformációkkal is társulhatnak. Figyelembe véve ezeket a tényezőket, illetve a csecsemőkori légút speciális anatómiáját és sérülékeny szöveteit, a felső légúti szűkületek sebészi kezelése újszülött- és csecsemőkorban igen nagy kihívást jelentő feladat, melynek célja a mihamarabbi definitív, stabil légút biztosítása a hangképzés és a nyelési funkció megőrzésével. A laryngomalacia, a hangszalagbénulás és a subglotticus stenosis együttesen a gége veleszületett rendellenességeinek megközelítőleg 90%-áért felelős. A szerzők erre a három kórképre fókuszálva egy-egy eset kapcsán bemutatják a Szegedi Tudományegyetem Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinikáján működő légútsebészeti munkacsoport által rutinszerűen alkalmazott innovatív sebészi módszereket. A bemutatott sebészeti megoldások egy lépésben, tracheostoma, sztentelés és graft beültetése nélkül azonnali stabil légutat biztosítanak jó hangminőséggel és nyelési funkcióval a supraglottis, a glottis és a subglottis dinamikus és statikus szűkületei esetén egyaránt. Orv Hetil. 2021; 162(52): 2100–2106.

Summary. Congenital airway stenoses occur frequently in combinations or may be associated with comorbidities and malformations affecting other organ systems. Considering these factors as well as the special anatomy and vulnerable tissues of the pediatric airway, surgical treatment in neonates and infants is an extremely challenging task. The ultimate goal of the management is to ensure a definitive and adequate airway as soon as possible with the preservation of voice and swallowing. Laryngomalacia, vocal cord palsy and subglottic stenosis together account for approximately 90% of congenital laryngeal disorders. Focusing on these three diseases, the authors – the airway surgery working group at the Department of Otolaryngology and Head and Neck Surgery, University of Szeged, Hungary – present their routinely applied innovative surgical strategies in connection with three cases. The presented ‘one-step’ surgical solutions provide immediate stable airway with good voice quality and swallowing function without tracheostomy, stenting, or graft implantation for both dynamic and static stenoses of the supraglottis, glottis, and subglottis. Orv Hetil. 2021; 162(52): 2100–2106.

Bevezetés: Az akusztikusan kiváltott corticalis válaszok mérése objektív módon teszi lehetővé, hogy a hallórendszer legmagasabb szintjének működéséről kapjunk információkat. Célkitűzés: A szerzők célja egy új, a klinikai gyakorlatban is rutinszerűen alkalmazható, az akusztikusan kiváltott corticalis válaszok mérésére alkalmas eszköz, a HEARLab bemutatása és ép hallású egyénekben a vizsgált paraméterek standardjainak felállítása volt. Módszer: 25 ép hallású felnőtt beszédhangok által kiváltott válaszait vizsgálták, emellett frekvenciaspecifikus tesztelést is végeztek. Eredmények: A corticalis válaszok latenciájának és amplitúdójának elemzése során kapott eredmények alátámasztják a nemzetközileg is újnak számító eljárással kapcsolatban leírtakat. Következtetések: A HEARLab a hagyományos audiológiai vizsgálómódszerek nehezítettsége esetén kiváló segítség lehet. A vizsgálat kooperációra képtelen egyéneknél is elvégezhető, akár hallókészülék használata mellett is, továbbá a vizsgálat frekvenciaspecifikus és nem igényel altatást. Orv. Hetil., 2014, 155(38), 1524–1529.

Absztrakt:

A hangszalag-immobilitást okozó kórképek terápiás lehetőségeinek fejlődése megkövetelte a diagnosztikai módszerek párhuzamos megújulását is. Az utóbbi években ez a tendencia vezetett a már 70 éve ismert laryngealis electromyographia újrafelfedezéséhez. A nemzetközi irodalom áttekintésével és saját tapasztalataik alapján a szerzők bemutatják az eljárás alkalmazásának indikációját, technikai követelményeit és módszertanát, különös tekintettel az eredmények értékelésére. A laryngealis electromyographia lehetővé teszi a beidegzési zavarból és a mechanikus fixációból adódó hangszalag-immobilitás elkülönítését. Hangszalagbénulás esetén továbbá segítséget nyújt az idegsérülés fokának objektív megbecsülésében, a betegség prognózisának felállításában, az esetleges hangréstágító beavatkozás indikációjában és pontos típusának meghatározásában. A dinamikus rehabilitációs beavatkozások várható egyre szélesebb elterjedése sem képzelhető el az eljárás rutinszerű alkalmazása nélkül. Ezek a lehetőségek mindenképpen szükségessé teszik a laryngealis electromyographia bevezetését a gégészeti centrumokban. Orv Hetil. 2018; 159(8): 303–311.