Search Results
You are looking at 1 - 10 of 31 items for
- Author or Editor: Ágnes Lukács x
- Refine by Access: All Content x
Az összetett mondatok feldolgozására vonatkozó hipotézisek egyrészt nem különíthetőek el a hagyományosan vizsgált angolban, másrészt nem alkalmazhatóak közvetlenül tipológiailag eltérő nyelvekre. Tanulmányunk fő kérdései 1. a szerkezeti tényezőkkel összefüggő nyelvfüggetlen vagy specifikus feldolgozási nehézségekre, 2. a nyelvfejlődési zavarra jellemző profilbeli eltérésekre, illetve 3. a mondatmegértési teljesítmény és az általános információfeldolgozási képességek kapcsolatára irányultak. 12 fő iskoláskorú, nyelvfejlődési zavart mutató (NyZ), illetve hozzájuk receptívszókincs-pontszámban illesztett tipikus fejlődésű (TF) gyereket vizsgáltunk. A különböző vonatkozósszerkezetek megértését mondatlejátszási helyzetben teszteltük. A statisztikai elemzés szignifikáns csoport- és szerkezeti hatásokat jelzett, többek közt a főmondat megszakítottsága, a fej szerepe és a perspektívaváltáshatását. A mondattípusok viszonylagos nehézsége az OS > SS > OO > SOsorrendet mutatta. Miután ugyanazok a mondatszerkezetek bizonyultak nehezebbnek mindkét csoportszámára, eredményeink a nyelvfejlődési zavar nem reprezentációs elméleteit támogatják.A visszafelé számterjedelmet mint kovariánst tartalmazó statisztikai elemzés nem jelzett szerkezeti hatásokat, ami arra utalhat, hogy a szerkezetek közti bonyolultságbeli eltérések valójában a verbális munkamemória és a végrehajtó funkciók terhelésében jelentkez'
Focus sentences in Hungarian are claimed to express exhaustive identification by a syntactic-semantic operator in standard generative descriptions, but there are also arguments against this view. Our study aimed to gather empirical evidence for the exhaustive interpretation of focus sentences and to explore developmental changes with age. Two groups of children (mean ages 6;3 and 10;8 years) and a group of adults participated in a picture-sentence verification task that systematically varied sentence and context types. Adults showed a marked sensitivity for focus as a group, but focus sensitivity was not evident in either group of children. All participant groups were remarkably inconsistent in distinguishing neutral and focus sentences. In spite of the measurable sensitivity to focus in adults, the pattern of the results contradicts the predictions of the syntactic-semantic operator model concerning exhaustive interpretation, and urges further research.
Abstract
The Weather Prediction (WP) Task is one of the most widely used tasks in probabilistic category learning research. Earlier studies mainly tested adults on similarly structured but different versions of the WP task, mostly without specific focus given to the differences between these tasks. The current paper focuses on the effects of stimulus organization on learning, manipulating two variables: 1) transparency of cues and outcomes and 2) combination of cues into features of a single image vs presenting them as distinct cues. Results show that different variables affect probabilistic categorization differently; cue-based (as opposed to holistic) presentation leads to better performance, and transparency also helps categorization in the early phases of the task, but this advantage turns into a disadvantage later. In general, adults’ probabilistic categorization abilities surpass children's categorization, but the pattern of performance was similar regardless of age.
A Williams-szindróma egy ritka genetikai betegség, amely a 7. kromoszóma egy szakaszának sérülését követően jellegzetes fejlődési profillal jellemezhető. Hagyományosan a téri-vizuális és verbális képességek eltérő ütemű fejlőd_
In a previous study of language production, a group of Hungarian-speaking children with language impairment (LI) committed a larger number of errors than typically developing peers on verb inflections that mark person, number, tense, and definiteness (Lukács et al. 2009b). However, the error forms produced often differed from the correct form by only a single dimension (e.g., person, number, tense, or definiteness) with no single dimension proving consistently problematic. In the present study, we sought to determine whether a similar pattern applied to the children’s understanding of verb inflections, as reflected in a grammaticality judgment task. We compared the performance of 17 Hungarian-speaking children with language impairment (LI) between ages 8;0 and 11;9 with typically developing children between 6;10 and 11;1 years individually matched on receptive vocabulary raw scores (VC) and also to a control group of children matched on chronological age (AC; between 8;1–12;1). We obtained grammaticality judgments for 68 sentences, including 56 ill-formed sentences that contained a single error of person, number, tense, definiteness, or morphophonology. As the AC group performed at ceiling, the analysis focused on comparisons between the LI and VC groups. Besides comparing accuracy scores in the two groups, we tested how well performance could be predicted by a test of grammatical comprehension (TROG) and a measure of nonword repetition ability obtained prior to the administration of the grammaticality judgment task. There were no significant group differences in the accuracy of grammaticality judgments. Both groups recognized well-formed sentences, and agreement errors of number, person or definiteness, significantly more accurately than tense or morphophonological errors. Although there was no difference between performance levels of the LI and the VC groups, we found differences between the two groups in the types of measures that were most closely tied to performance on the grammaticality judgment task. Performance in the LI group was strongly associated with nonword repetition span, while in the VC group, TROG performance was associated with grammaticality judgment performance. These results suggest that the same level and pattern of performance can be supported by different background mechanisms in typical and atypical language development.
One accepted and straightforward approach to understand the genesis of social cognition - as of any particular human neoformation - is to look for specific developmental disorders in the hope to find clear double dissociations. In this regard, contrasting subjects with autistic spectrum disorders on the one hand and subjects with Williams syndrome on the other has gained large acceptance. Subjects with autistic spectrum disorders have been interpreted as being impaired specifically in social cognition, while in WS subjects social cognition is interpreted to be spared. Detailed studies, however, indicate that the situation is by far not that simple and straightforward. The seemingly simple term “social cognition” covers several aspects from gaze contact through different facets of theory of mind ability to social inferencing in language pragmatics. In this paper a survey of the different tasks and results will be presented that all seem to challenge the simplicity of the implied “social cognition” module. Our own empirical data also indicate that (1) in individuals with autistic spectrum disorders theory of mind ability, as a central aspect of social cognition, shows a highly heterogeneous pattern, as manifested in their ability to understand written irony; and that (2) in WS subjects the unfolding of the social mind can be differentiated into more specific social skills, as manifested in various tasks related to pragmatics of word meaning acquisition.
Magyar Afázia Szűrőteszt: új szűrőeljárás a poststroke aphasia gyors felismerésére
Hungarian Aphasia Screening Test: a new rapid screening tool for detecting aphasia in stroke patients
Bevezetés: Bár a szerzett neurogén nyelvi zavarok (aphasiák) szűrésére a nemzetközi gyakorlatban számos eljárás áll rendelkezésre, magyar nyelven mostanáig nem létezett pszichometriai mutatókkal rendelkező aphasia szűrőteszt. Célkitűzések: (1) A stroke következtében kialakuló aphasiák szűrésének, a szűrés szempontjainak és eszközeinek nemzetközi áttekintése. (2) Egy új, magyar nyelvű aphasia szűrőteszt bemutatása. Módszer: A Magyar Afázia Szűrőteszt öt rövid, beszédértést és beszédprodukciót vizsgáló feladatból áll. Öt–tíz perc alatt felvehető, pontozása egyszerű, és eszközigénye minimális, így sikeresen használható olyan klinikai helyzetekben is, amikor a vizsgálatra csak limitált idő áll rendelkezésre. A tanulmányban két vizsgálatot mutatunk be, melyek alapján értékeljük a teszt pszichometriai mutatóit és diagnosztikus pontosságát, valamint meghatározzuk a súlyossági övezetek (enyhe, közepes, súlyos aphasia) határértékeit a tesztben. A határértékek megállapítása 70 fős, poststroke aphasiás mintán (35 nő; átlagéletkor: 61,4 év; a ’postonset’ átlaga: 12,6 hónap) történt. Eredmények: A teszt diagnosztikus pontossága nagy, szenzitivitása 92,5%, specificitása 88,5%. A teszt strukturális és konvergens (MR = 0,68) validitása megfelelő, szubtesztjeinek belső konzisztenciája jó (Mα = 0,74). A teszt összpontszáma alapján az aphasiás és nem aphasiás stroke-betegek teljesítményét elválasztó érték (vágópont) 17. Megbeszélés: A teszt alkalmas az aphasiát mutató és nem mutató stroke-betegek elkülönítésére. Segítségével a páciens teljesítménye az enyhe (14–17 pont), a közepes (9–13 pont) vagy a súlyos (0–8 pont) aphasia övezetébe sorolható. Vizsgálataink eredményei a teszt megbízhatóságát és érvényességét támasztják alá. Következtetés: A teszt alkalmas a poststroke aphasia gyanújának és diagnózisának megállapítására, valamint az aphasia súlyosságának megítélésére. Az aphasia szűrésének és a teszt használatának klinikai jelentőségét az áttekintésben megfogalmazott szempontok tükrében részletesen tárgyaljuk. Orv Hetil. 2022; 163(50): 2000–2008.
Absztrakt
Bevezetés: Egészség- és betegségtudatunk kulturálisan meghatározott, etnikai és vallási szocializációnk az egészségüggyel kapcsolatos attitűdjeinket is alakítja. A többségi társadalom normáin alapuló betegjogok és betegkötelezettségek a mindennapi gyakorlat során többször szembekerülnek a roma népesség kisebbségi normáival. Célkitűzés: A szerzők célja annak feltárása, hogy a roma népesség egészségügyi ellátása során milyen ütközési pontok merülnek fel a betegjogokkal, valamint a betegkötelezettségekkel kapcsolatban. Módszer: A tanulmányban részben orvosantropológiai és szociológiai tanulmányok eredményeit, részben több mint 40, egészségügyi dolgozók számára tartott betegjogi kurzus tapasztalatait használták fel. Eredmények: A kulturális meghatározottságból, az alacsony társadalmi státuszból fakadó tényezők, valamint a kisebbségi létből eredő szociálpszichológiai mechanizmusok egyaránt alakítják az egészségügyi ellátás szituációit, valamint a betegjogok és kötelezettségek érvényesülését. Következtetések: Az egészségügyi dolgozók és a roma páciensek közötti félreértések többsége elsősorban a kulturális különbségek ismeretének hiányában gyökerezik, ezért is tartják a szerzők kiemelt fontosságúnak a transzkulturális szemléletmód, valamint a romológiai ismeretek népszerűsítését az egészségügyi alap- és továbbképzések során. Orv. Hetil., 2016, 157(18), 712–717.
