Search Results

You are looking at 1 - 7 of 7 items for :

  • Author or Editor: Éva Lehoczky x
  • Earth and Environmental Sciences x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

The pot experiment - carried out in 2000 under greenhouse conditions - was set up with seven soils differing in Cd and Pb contents and three test plants ( Lolium perenne L. cv. Georgikon), lettuce ( Lactuca sativa L. cv. Balatonzöld) and white mustard ( Sinapis alba L. cv. Sirola) with four replicates. From the seven experimental soils five samples (S1-S5) were collected from agricultural areas (arable sites) and two (S6-S7) from spoil-earth, with extremely high Cd and Pb contents.  The pots, each containing 1 kg air-dry soil, were kept at constant soil moisture (60% of maximum water capacity of the experimental soils) by daily watering, while pots were watered to weight once weekly. Before sowing the test plants: 50-50-50 mg N, P 2 O 5 and K 2 O was applied to the experimental soils to maintain the same nutrient supply. The above-soil plant parts were cut after four weeks. Fresh and dry weights of plants were determined after harvest. The aim of the experiment was to obtain results of Cd and Pb uptake by different plant species in relation to the heavy metal content and different characteristics of soils. The following conclusions were drawn: No definite correlation was found between the biomass production of the three test plants and the heavy metal content of the soils at early growth stage. The heavy metal concentration range in the soils and plants differed. In the case of Pb the soil concentration interval was broader than that of the plants'. The opposite was observed for Cd, where the plants had a wider concentration interval. Comparing the Pb and Cd concentrations of above-ground plant parts, Pb concentrations varied in a narrower interval. The maximum values of Pb content exceeded the Cd content levels, although the mobility of Pb in the soil-plant system is significantly lower. The comparison of Cd and Pb concentrations of plants and soils proved these differences. The Cd concentration of plants was 8-231% of the total Cd content of soils. The Pb concentration of plants was the 0.8-28% of the total Pb content of the soils, respectively. Comparing the three plants in respect of Cd concentrations the order found was as follows: ryegrass < white mustard < lettuce. In case of Pb, the order depended on the Pb content level (lower or higher) of the experimental soil. Symptoms of phytotoxicity were observed only on lettuce plants grown on the contaminated soils (S6, S7).

Restricted access

The effect of four NPK fertilizer rates (NPK[1:1:1]: 0, 300, 600, 900 kg active ingredients·ha -1 ) was studied on the growth of maize and on weed infestation - bio-mass production and nutrient uptake of weeds - in four replications in a 35-year old long-term maize continuous cropping field experiment (Keszthely, Hungary). The weed flora was recorded on 1 June, 2003 in the 6-8-leaf development stage of maize. The effect of the increasing rates of fertilizers was analyzed and evaluated from the results of biomass production as well as the nutrient uptake of weeds and maize, respectively. On the experimental plots 9 weed species were registered at the date of sampling, from which 4 species were perennial and 5 species were annual ones. All the weeds were collected from 1 m² areas of each plot and the different weed species were separated from each other. The fresh and dry weights of the canopy of maize and the different weed species were measured. The nutrient (NPK) contents of maize and weed samples were measured in the laboratory. Total and species scale nutrient concentration, as well as per-unit nutrient uptake of maize and weeds were compared. The increasing rates of mineral fertilizers had a significant effect on the biomass production and on the nutrient uptake of weeds. Significant differences were also found between the biomass production and nutrient uptake of the different weed species.

Restricted access

A nagy területeken elterjedt gyomfajok erős alkalmazkodó képességgel rendelkeznek, így - különösen a kukorica korai fejlődési időszakában - a tápanyagokért és vízért folyó versenyben intenzív növekedésükkel a kultúrnövény fölé kerekedhetnek. A gyomflóra diverzitásának és gyomnövény-gyomnövény kapcsolatrendszernek a tápanyag-ellátottsággal összefüggésben történő vizsgálata kukorica állományban segítséget nyújthat a gyombiomassza produkció, a gyomflóra dominancia viszonyainak és a versengés várható hatásainak meghatározásában.

Kutatómunkánkat az MTA ATK TAKI nagyhörcsöki kísérleti telepén, mészlepedékes csernozjom talajon 2003-ban beállított trágyázási tartamkísérletben végeztük 2014-ben, öt kezelésben (kontroll, PK, NK, NP, NPK), hat ismétlésben a kukorica korai fejlődési szakaszaiban (BBCH 12-14 és BBCH 16-18). Öt és hét héttel a vetést követően vizsgáltuk a gyomflóra faji összetételét, a gyomnövények egyedsűrűségét, dominancia viszonyait, továbbá mértük a gyomok földfeletti biomassza tömegét.

A mintaterületeken összesen 22 gyomfaj fordult elő. A gyomflóra diverzitásában a tápanyagkezelések szerint szignifikáns eltérések mutatkoztak. A kontroll (Ø), PK és NK kezelésekben az Ambrosia artemisiifolia L. és a Sorghum halepense (L.) Pers., az NP és NPK kezelésekben a Chenopodium album L., Chenopodium hybridum L. és Datura stramonium L. voltak a domináns fajok.

Az egyes gyomfajok egyedszáma és száraz biomassza tömege szignifikánsan változott a kezelések hatására. Az összes gyom egyedsűrűség az első mintavételkor 71 db·m−2 (NK) és 126 db·m−2 (NPK) között volt. Két hét alatt átlagosan 14%-kal nőtt meg: 80 (NK) és 142 db·m−2 (NPK) között volt az egy négyzetméterre eső egyedek száma. A kezelések egyedsűrűség szerinti sorrendje nem módosult, mindkét vizsgálati időpontban a következőképpen alakult: NK<NP<PK<Ø<NPK.

A gyomok összes száraz biomassza tömege mindkét vizsgált időpontban az NK kezelésben volt a legkisebb (5 és 40 g·m−2), a PK kezelésben pedig a legnagyobb (21 és 125 g·m−2). A száraz biomasszatömeg szerint az NK, NP és kontroll kezelések között nem volt szignifikáns különbség, valamint a PK és NPK kezelés között sem. A két időpont átlaga alapján a kezelések sorrendje a következő volt: NK<Ø<NP<NPK<PK. Az egyes tápanyag kezelések hatását a gyomflóra egyedsűrűségében és biomassza tömegében is kimutattuk.

Korai fenológiai fázisban a gyomok növekedését, ill. biomassza képzését az eltérő tápanyagellátás, a műtrágyázás hatására kialakuló eltérő fajösszetételű gyomnövényzet és a különböző összetételű gyomflóra kukoricával való kompetíciójának együttes hatása befolyásolta a legnagyobb mértékben.

Restricted access
Agrokémia és Talajtan
Authors:
Éva Lehoczky
,
M. Kamuti
,
N. Mazsu
,
J. Tamás
,
D. Sáringer-Kenyeres
, and
G. Gólya

Plant nutrition is one of the most important intensification factors of crop production. The utilization of nutrients, however, may be modified by a number of production factors, including weed presence. Thus, the knowledge of occurring weed species, their abundance, nutrient and water uptake is extremely important to establish an appropriate basis for the evaluation of their risks or negative effects on crops. That is why investigations were carried out in a long-term fertilization experiment on the influence of different nutrient supplies (Ø, PK, NK, NPK) on weed flora in maize field.The weed surveys recorded similar diversity on the experimental area: the species of A. artemisiifolia, S. halepense and D. stramonium were dominant, but C. album and C. hybridum were also common. These species and H. annuus were the most abundant weeds.Based on the totalized and average data of all treatments, density followed the same tendency in the experimental years. It was the highest in the PK treated and untreated plots, and significantly exceeded the values of NK fertilized areas. Presumably the better N availability promoted the development of nitrophilic weeds, while the mortality of other small species increased.Winter wheat and maize forecrops had no visible influence on the diversity and the intensity of weediness. On the contrary, there were consistent differences in the density of certain weed species in accordance to the applied nutrients. A. artemisiifolia was present in the largest number in the untreated control and PK fertilized plots. The density of S. halepense and H. annuus was also significantly higher in the control areas. The number of their individuals was smaller in those plots where N containing fertilizers were used. Contrary to them, the density of D. stramonium, C. album and C. hybridum was the highest in the NPK treatments.

Restricted access