Search Results
You are looking at 1 - 5 of 5 items for :
- Author or Editor: Éva Mészáros x
- Medical and Health Sciences x
- Refine by Access: All Content x
Absztrakt
A napfény gyógyító ereje évezredek óta ismert, de az utóbbi évtizedekben a légkör ózonrétegének fokozatos csökkenése, valamint a szoláriumok használata következtében az ultraibolya sugarak bőrkárosító hatása egyre jobban érvényesül. A szerzők a leggyakoribb photodermatosisokat, valamint kezelésük irányelveit tekintik át. Orv. Hetil., 2016, 157(3), 94–97.
A foniátria feladatai az onkológiai betegek rehabilitálásában
Swallowing and speech treatment in rehabilitation for head and neck cancer
Absztrakt
Az onkológiai kezelések célja a daganat eltávolítása mellett a funkciók lehetséges megtartása. Ennek ellenére vitális (nyelés) és kommunikatív (fonáció, artikuláció) funkciók sérülhetnek. A funkciózavarok közül kiemelkedő jelentőségű a nyelészavarok kezelése, hiszen a nyelésfunkció sérülése életveszélyes szövődményekkel járhat: aspirációs pneumonia (akár a nyál félrenyelése miatt), dehydratio, malnutritio, és szociális izoláció. A lézió helye szerint megkülönböztetünk oropharyngealis és oesophagealis dysphagiát. A félrenyelés létrejöhet pre-, intra- és posztdeglutitív módon, azaz a nyelési reflex kiváltódása előtt, a nyelési aktus alatt és után. A félrenyelés nem jár mindig köhögéssel, ez az ún. silent aspiration, azaz csendes félrenyelés. Ez jellemző a neurogén dysphagiákra, de a garat-gégetumorok kezelését követően kialakuló ún. strukturális dysphagia (a tumorterápiák során a nyelésben résztvevő struktúrák károsodása okozta nyelészavar) esetén is előfordulhat. Az elveszett szükségszerű funkció (nyelés, beszéd) pótlására különböző lehetőségek vannak a foniátriai rehabilitáció keretében. A nyelésrehabilitáció lehetőségei (kauzális, kompenzatorikus és adaptációs eljárások) és az artikulációs gyakorlatok, illetve póthangképzés kialakítása nagyban javítja a beteg életminőségét, visszailleszkedését a családba, társadalomba.
Elméleti háttér: A mentális egészséggel kapcsolatos kutatásokban a családi állapot gyakran kontrollváltozóként szerepel. Ez azt mutatja, hogy a pszichés egészség függ attól a családi státustól, ami a mindennapi élet egyik keretét adja. A családi állapot és főleg a párkapcsolat minősége szerepet játszik a pszichés jóllét alakulásában. Cél: Tanulmányunkban a családi állapot (házas, élettársi kapcsolatban élő, elvált) és a mentális egészségi állapot összefüggéseit vizsgáljuk a Hungarostudy 2006 keresztmetszeti mintáján. Összesen 3293 fő adatait elemezzük. Módszerek: A házastársi és az élettársi kapcsolatban élők csoportját a Rövidített Stockholm Házastársi Stressz Skála segítségével magas és alacsony házastársi stresszel jellemezhető csoportokra bontottuk, annak érdekében, hogy megnézzük, vajon a házastársi/élettársi kapcsolat minősége befolyásolja-e a mentális egészségi állapotot. A mentális egészség mutatóiként a szubjektív jóllét és a társas stressz szintjét, a depressziós és szorongásos tüneteket, illetve az öngyilkossági gondolatok meglétét vizsgáltuk. Eredmények: Vizsgálatunk szerint a legjobb pszichés egészségmutatóik a jó házasságban és jó élettársi kapcsolatban élőknek vannak. E csoportoknak szignifikánsan jobb az általános pszichés állapotuk, kevésbé depressziósak, kevésbé szoronganak, alacsonyabb a társasstressz-szintjük, és kevesebbszer merül föl körükben az öngyilkosság gondolata. Ezzel szemben a rossz házasságban és rossz élettársi kapcsolatban élőknek a legrosszabbak a pszichés egészségmutatóik. Következtetések: A jó minőségű házastársi/élettársi kapcsolat fontos szerepet tölthet be a mentális egészség megőrzésében.
Suspensions of a bioluminescent (luxAB) transformant of Listeria monocytogenes in pH 7.0 phosphate buffer were pressurised and the effect of the pressure treatment was monitored by plate counting. When the bacteria were suspended in NaCl- and nisin-free buffer the number of colony forming units (CFU) decreased by 3 and 6 log cycles after 300 MPA for 10 and 30 min, respectively. Supplementing the plating medium with 5% NaCl did not influence the colony forming capacity of non-pressurised cells, however, CFU of residual populations after respective treatments of 300 MPa for 10 and 30 min were reduced by a further 2 and 3.5 log cycles in case of salt containing plates. Nisin-addition to the plating medium caused less than one log unit decrease in the CFU of the non-pressurised population. However, the CFU of 10 min-pressurised sample was 4 log cycles less in the nisin-containing plates than in the nisin-free ones, whereas no colonies were formed in the nisin-containing plates even when 1 ml was inoculated from the originally 1010 CFU/ml population after 300 MPa for 30 min. The luciferase activities (bioluminescence intensities) decreased concomitant with the reduction of the viable cell counts, however, they were approx. 0.6-0.8 log units less in the presence of 5% NaCl in the pressurised suspension than those expected from the previously established linear correlation between the logarithmic light outputs and the logarithmic viable cell counts.
A gyermekkori csonttörések kapcsolata az időskori osteoporosissal: véletlen vagy előrejelzés?
Association of childhood fractures with osteoporosis of the elders: a coincidence or a forecast?
Összefoglaló. A gyermekek közel fele szenved el csonttörést. Ez lehet traumás esemény vagy a csontfejlődést megzavaró genetikus, hormonális vagy egyéb eltérés a csontváz bármely részén. A leggyakoribb azonban az enyhe trauma kapcsán jelentkező csuklótáji törés, amely többnyire a pubertas alatt fordul elő. A jelenség alapja, hogy a serdülés során átmenetileg elválik egymástól a csontok méretének gyors növekedése és a csonttömeg gyarapodása, ami a longitudinális növekedést kb. egy év késéssel követi. Az így kialakuló átmeneti csontgyengeség a gyermekkori csonttörés fő oka, aminek a hatásához az említett genetikai, hormonális és életmódi rendellenességek is csatlakozhatnak. A gyermekkorban előfordult kistraumás csonttörés a felnőtt férfiaknál az osteoporosisos csonttörések fokozott rizikójával jár, ezért szűrővizsgálati kérdésként is szolgál. Nők esetében ugyanez az összefüggés még bizonyításra vár. Orv Hetil. 2021; 162(42): 1687–1692.
Summary. Bone fracture occurs nearly in half of the children. Some fractures are severe traumatic events while others are the results of genetic or hormonal or other alterations disturbing the normal development of bone. However, the majority of fractures are associated with a mild trauma, dominantly in the pubertal period. The basic pathology of the pubertal fractures is the transient deviation of peak velocity of height growth from the gain velocity of bone mass; the latter goes to peak 1 year later than height growth. This difference has been resulted in a physiologic but transient weakening of bones that can coincide with genetic, hormonal or life-style problems and all of these factors together may cause the increased fragility of the pubertal bone. Low-trauma fractures in childhood may be followed in high fracture risk of adult and aging men, so the childhood fracture seems to be a useful screening question for testing the osteoporosis in males. However, the same relation is still not proved in aging women. Orv Hetil. 2021; 162(42): 1687–1692.
