Search Results

Arbuscular mycorrhizal (AM) fungi are obligatory biotrophic symbionts living in the roots of most terrestrial plants. AM fungi (AMF) have a positive effect on plant growth and plant nutrition, especially under stress conditions.  The aim of the present study was to observe the relationship between the mycorrhizal dependency and nutrient uptake of host plants and the rate of AMF colonization in a pot experiment. The degree of host growth responses to AMF colonization is expressed as mycorrhizal dependency (MD).  The pot trial was set up with a sterilized calcareous chernozem soil from Nagyhörcsök (Hungary) in a growth chamber under controlled climatic conditions. Tomato (Lycopersicon esculentum L.) plants were inoculated with Glomus claroideum (BEG23) , Glomus fasciculatum (BEG53), Glomus geosporum (BEG11), Glomus mosseae (BEG12) strains and a Glomus mosseae AMF culture produced by authors. The dry biomass production, the micro- and macronutrient concentrations of the shoots and the parameters of the mycorrhizal infection were determined. Each AM fungi species or isolate caused different and distinct changes in host plant growth and nutrient uptake. The biomass production of tomato increased significantly in the presence of AM symbiosis. The mean values of MD, calculated from shoot dry matter, varied between 36% and 55%. Mycorrhizal inoculation improved the P, N and K uptake of tomato. The highest values for root colonization, frequency of infection or arbuscular richness were found in the root of tomato inoculated with the two Glomus mosseae strains. The highest MD and nutrient contents appeared in the shoot of tomato treated withour Glomus mosseae strain, which may indicate a stronger affinity (compatibility) between the symbiotic partners. The results confirmed that the selected AMF strains are applicable in sustainable horticulture.

Abstract

This study aims to predict drought periods affecting the Tokaj-Hegyalja wine region and the application of this in crop protection. The Tokaj-Hegyalja wine region is the only closed wine region in Hungary with a specific mesoclimate and a corresponding wine grape variety composition, in which climate change strongly threatens cultivation. The probability that a randomly selected day in the vegetation period will fall into a drought period in the future was estimated using the daily precipitation amount and daily maximum temperature data from the Hungarian Meteorological Service for the period 2002–2020. The Markov model, a relatively new mathematical method for the statistical investigation of weather phenomena, was used for this. Markov chains can, therefore, be a valuable tool for organizing integrated pest management. This can be used to plan irrigation, control fungal pathogens infecting the vines, and plan the success of a given vintage.

The main objective of the DOSoReMI.hu (Digital, Optimized, Soil Related Maps and Information in Hungary) project is to significantly extend the potential, how demands on spatial soil related information could be satisfied in Hungary. Although a great amount of soil information is available due to former mappings and surveys, there are more and more frequently emerging discrepancies between the available and the expected data. The gaps are planned to be filled with optimized digital soil mapping (DSM) products heavily based on legacy soil data, which still represent a valuable treasure of soil information at the present time. The paper presents three approaches for the application of Hungarian legacy soil data in object oriented digital soil mapping.

A talajok tulajdonságainak javítása céljából végzett bioszénnel történő kezelések hatása a különböző fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságú talajok esetében még nem teljesen ismert. Kísérleteinket homoktalajon végeztük az MTA ATK TAKI Őrbottyánban lévő kísérleti telepén, ahol kukoricát vetettek. Hét kezelést vizsgáltunk, négy ismétlésben. Három esetben a talaj különböző dózisban bioszenet és konstans dózisú műtrágyát tartalmazott (0,1 m/m%; 0,5 m/m%; 1 m/m%; jelölésük BC0,1M; BC0,5M; BC1,0M), három esetben pedig a fent említett bioszén dózisokat egységesen 10 t/ha komposzttal egészítettük ki (BC0,1K; BC0,5K; BC1,0K). Ezek mellett pedig kialakítottunk egy bioszén és komposzt mentes abszolút kontroll (K) kezelést is. Kutatásunk során talajszondákkal monitoroztuk a talajnedvességtartalmának alakulását, valamint statikus kamrás mintavételi eljárással a talajlégzést is mértük a kezelésekben.

A talajnedvesség éves átlagát nézve 1% bioszénnel és komposzttal kezelt parcella esetében a talaj nedvességtartalma nem szignifikáns mértékben növekedett a bioszén és komposzt mentes abszolút kontroll környezethez képest. Csapadékesemények alkalmával az 1% bioszenet és komposztot tartalmazó parcellában nőtt meg legjobban a talajnedvesség, illetve hasonlóan alakult a nedvességtartalom a 0,5% bioszénnel kezelt műtrágyás parcellában is. Csapadékesemények után az összes bioszenet és műtrágyát, illetve bioszenet és komposztot tartalmazó parcellában gyorsabban száradt ki a talaj a kontrollhoz képest. A csapadékban szegényebb, szárazabb időszak alkalmával egyedül az 1% bioszenet és komposztot tartalmazó kezelés talajnedvessége volt magasabb a kontrollhoz képest, a 0,5% bioszénnel és műtrágyával kezelt, komposzt mentes esetben a nedvesség hasonlóan alakult a kontrollhoz viszonyítva, az összes többi esetben jóval az alatt maradtak az értékek.

Összességében megállapítható, hogy a komposztot tartalmazó talajok érzékenyebben reagáltak a csapadékra, a legjobb vízgazdálkodást az 1% bioszén és komposzt kezelés esetében értük el. Önmagában a bioszén nagy mennyiségű (1,0 m/m%) adagolása nem volt egyértelműen talajnedvesség-növelő hatású.

A bioszén szén-dioxid forgalomra történő hatását a talajlégzés mérésével vizsgáltuk. A bioszénnel, valamint műtrágyával kezelt és a kontroll kezelések között csak néhány esetben volt különbség. A komposzttal kevert bioszén kezelések alkalmával hasonló eredményre jutottunk, mint a műtrágyával kevert bioszén esetében. Eredményeink alapján arra következtethetünk, hogy a talajlégzés nem függött a bioszén dózisától. A bioszén talajlégzésre gyakorolt hatása közvetett módon, a talajnedvesség befolyásolásán keresztül valósul meg, mivel bioszenet alkalmazva bizonyos esetekben a talajnedvesség emelkedett a kontrollhoz képest, ekkor a talajlégzés ugyancsak magasabb lett, amely jelenség a komposzttal kezelt esetekben jól megfigyelhető volt.

Depending on their origin, sedimentary phosphate rocks (PRs) may differ in their P solubility, and, as a consequence, in their agronomic effectiveness. The effect of six phosphate rocks (PR) - originating from Algeria (ALG), North Florida (FLO), North Carolina (NCA), Senegal (SEN) Morocco (MOR) and Hyperphosphate (HYP) with various P solubility (evaluated by 2% formic acid, 2% citric acid, and neutral ammonium citrate) - as well as single superphosphate (SSP) and superphosphate + lime (SSP + Ca) (each P source on 4 P levels, with doses of 0, 100, 400 and 1600 mg P ₂ O ₅ ·kg ^-1 soil) on the shoot yield of tillering stage spring barley, soil available P (i.e. H ₂ O, Olsen, Bray1, Lakanen-Erviö (LE) and ammonium lactate (AL) extractable P contents) were studied in pot experiments set up with acidic sandy soil (Nyírlugos, Hungary) and acidic clay loam soil (Ragály, Hungary), both with low P supplies.  The average spring barley shoot yield at the beginning of shooting was 95% higher on the colloid-rich acidic (pH _KCl : 4.5) clay loam soil than on the colloid-poor acidic (pH _KCl : 3.8) sandy soil. The differences in the solubility of phosphate rocks showed close correlation to the differences in P responses. On both soils, the correlation between total PR-P added and P responses in spring barley shoot yield was much weaker than that between neutral ammonium citrate soluble PR-P added and P responses in spring barley shoot yield. When phosphate rocks were applied as P sources, the comparison of soil test P methods showed a different picture on the two soils. In the case of the acidic sandy soil (Nyírlugos), the strongly acid LE-P (r² = 0.83) and AL-P (r² =0.74) tests gave the highest correlation coefficients with spring barley responses to P, while on the acidic clay loam soil (Ragály) these were achieved by the Olsen-P (r² = 0.88) and Bray1-P (r² =0.88) methods.