Search Results

Abstract

There are increasing number of clinical cases with physician-modified endograft (PMEG) endograft for urgent reconstruction of large pararenal aneurysms to reduce the perioperative complication risks of fragile patients, but the risk of spinal cord ischemia due to the coverage of longer segment of thoracic aorta is relatively high.

We demonstrate an expedited endovascular treatment of an 88 mm pararenal aneurysm by performing a 4-vessel fenestrated endovascular aortic repair. A prominent Adamkiewicz artery, ectatic supraceliac aortic segment, median arcuate ligament compression of the celiac artery and severe tortuosity of the common iliac arteries made the endovascular repair more challenging. A PMEG was implanted with simultaneous deployment technique to achieve a short proximal landing zone to preserve the Adamkiewicz artery.

The proper risk assessment and preparation of the patient based on the clinical evaluation and procedure planning is essential for the clinical success of PMEG in urgent indication.

A másodlagos ruptura az endovascularis aneurysma műtéti megoldásának (endovascular aortic repair – EVAR) késői szövődménye. A nyílt műtét a legtöbb esetben technikailag kivitelezhető kezelési lehetőség, azonban a késői nyitott műtéti konverzió jelentős morbiditási és mortalitási kockázatot hordoz magában, hiszen az in situ eszköz legalább részleges eltávolításával jár, ami különösen nehéz, ha a sztentgraft rögzítése a veseartériák felett van. Nagy kihívást jelent az ilyen esetek endovascularis kezelése, különösen az esetek nagy részében szükséges egyedi gyártású eszközök hiánya miatt, hiszen többhetes gyártási idővel kell számolni egy ilyen implantátum esetében. Az időigényes gyártási procedúra okozta nehézség leküzdése érdekében az orvos által módosított sztentgraftok alkalmazása egyre szélesebb körben elfogadottá válik az ilyen sürgős esetek megoldására. Dolgozatunkban egy aortatágulat miatt történt primer EVAR szövődményeit mutatjuk be, melyeket először egy orvos által módosított fenesztrált endograft alkalmazásával, endocsavarozással, majd fél évvel később okkult endoleak miatt végül nyitott műtéti lumbalis ligaturával kezeltünk sikeresen. Orv Hetil. 2023; 164(36): 1426–1431.

Az aortaívet érintő aortabetegségek miatt végzett endovascularis rekonstrukciók (thoracic endovascular aneurysm repair – TEVAR) során a sztentgraft proximalis rögzítése az ívben vagy az aorta ascendensen van. Ilyen esetben hagyományosan nyitott műtéttel előzetesen biztosítjuk a lefedésre kerülő supraaorticus ágak keringését (ún. ’debranching’ műtétek). Nyitott műtétre nem alkalmas betegek esetén azonban az ágak endovascularis módszerekkel történő megtartására kényszerülünk. Tanulmányunkban ezen komplex endovascularis aortaív-rekonstrukciók lehetőségeit mutatjuk be. A párhuzamos graftokat jellemzően sürgősségi körülmények között alkalmazzuk. Az ascendensen történő proximalis rögzítés esetén a jobb arteria (a.) carotisról indított ’debranching’ és a truncus brachiocephalicus párhuzamos grafttal történő biztosításával kombinált hibrid műtétet végeztünk. Létfontosságú ér véletlen lefedésével járó TEVAR esetén sürgősséggel végezhetünk konverziót például a bal a. carotis communis keringésének gyors helyreállítására. A bal a. subclavia előzetes revascularisatiója nélkül végzett sürgősségi TEVAR után ritkán jelentkező bal felső végtagi ischaemia esetén utólagos konverziót végezhetünk a bal a. subclavia lumenének helyreállítására ugyancsak párhuzamos grafttal. A kisgörbületen elhelyezkedő, saccularis morfológiájú penetráló aortafekélyek sikeres kirekesztését segítheti egyedi gyártású graft alkalmazása, melyen a nagygörbületen lévő supraaorticus érszájadék köré kivágást, ún. ’scallop’-ot helyezünk a graft proximalis végéhez, megnövelve így a proximalis nyak hosszát. Elektív körülmények között ugyancsak egyedileg gyártott elágazó graftot is alkalmazhatunk, melynek során akár mindhárom ág megtartható az ascendensről induló proximalis rögzítés mellett, így arra alkalmas anatómia esetén endovascularis ívcserére is lehetőségünk van. Orv Hetil. 2023; 164(11): 426–431.