Search Results

You are looking at 1 - 4 of 4 items for :

  • Author or Editor: Attila Marcell Szász x
  • Medical and Health Sciences x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

A rectum középső és alsó harmada válogatott daganatainak ellátására kifejlesztett transanalis endoscopos mikrosebészeti (TEM) eljárás alacsony recidíva- és szövődményrátájú, így a hagyományos műtéti technikák alternatívája lehet, ha az onkológiai radikalitás szempontjából nem jelent kompromisszumot. A TEM-eljárás 2013 őszétől érhető el – Magyarországon második centrumként, de jelenleg a legkorszerűbb felszereltségű − a Semmelweis Egyetem I. Sz. Sebészeti Klinikáján. Jelen vizsgálatunkban célul tűztük ki, hogy az utóbbi egy év klinikopatológiai adatait elemezzük. 2013. szeptember és 2014. szeptember között TEM-technikával operált betegek adatait elemeztük retrospektív módon. 44 beteg került TEM-eljárással ellátásra rectumneoplasia miatt. Szövettani vizsgálattal az elváltozások között 12 low grade adenoma, 14 high grade adenoma, 17 invasiv adenocarcinoma és 1 neuroendokrin tumor volt. A low grade és high grade adenomák, illetve adenocarcinomák mérete között nem tudtunk szignifikáns különbséget kimutatni (p = 0,210). A 30 mm alatti és feletti elváltozások között a szövettani diagnózisok tekintetében szignifikáns különbséget nem tapasztaltunk (p = 0,424). A 44 esetből 13 esetben a praeoperativ szövettani vizsgálat kedvezőbb prognózisú elváltozást jelzett, mint a TEM-excisiós preparátumon végzett végleges szövettani elemzés (p < 0,001). A szövettani vizsgálat 41 esetben (95,3%) igazolta az épben történő kimetszést. Mindazonáltal a több darabban vagy mucosectomiával történő polypectomia – különösen nagyméretű adenomák esetében – nem tekinthető elegendő kezelésnek, ezért – más kutatócsoportokhoz hasonlóan – javasoljuk a TEM-technikával a teljes rectumfalra kiterjedő excisiót. A pT2 stádiumú daganatok esetében a választandó eljárás tekintetében a jelenleg is zajló prospektív klinikai vizsgálatok fognak bizonyosságot adni.

Restricted access

Absztrakt

Bevezetés: A vastagbéldaganatokra jellemző genetikai instabilitás megnyilvánulhat több úton: kromoszomális instabilitás, mikroszatellita-instabilitás, illetve „CpG-island methylator phenotype”. Ezek pontosabb karakterizálásával a rendelkezésre álló kezelések elviekben optimalizálhatók lehetnek. Célkitűzés: A szerzők a mikroszatellita-instabilitás előfordulását, heterogenitását, prognosztikus és prediktív potenciálját vizsgálták 122 primer colontumor szisztematikusan szelektált régióiban és 69 párosított májmetasztázisban. Módszer: Szöveti multiblokkok kialakítása után az MLH1, MSH2, MSH6 és PMS2 kifejeződését vizsgálták immunhisztokémiai módszerrel. Eredmények: A betegek 11,5%-a (14/122) rendelkezett mikroszatellita-instabil fenotípusú daganattal. A különböző tumorrégiók fehérjekifejeződésében nem volt jelentős különbség. A primer tumor–májmetasztázis párok esetében 20,2%-ban a kettő más mismatch repair státusba volt sorolható. A relapsusmentes és teljes túlélést tekintve a mismatch repair státus nem volt prognosztikus. Az 5-fluorouracil-, oxaliplatin-, irinotecan-, bevacizumab-, cetuximab-, panitumumabterápia hatékonyságát tekintve mismatch repair státus nem volt prediktív a progressziómentes és teljes túlélés adatai alapján. Következtetések: A prognosztikus faktorok pontosabb meghatározása nagyobb esetszámú, pontosan szelektált vizsgálat keretében hatékonyabbá teheti a kezelés megválasztását. Orv. Hetil., 2015, 156(36), 1460–1471.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Zsolt Baranyai, Tamás Mersich, Kristóf Dede, István Besznyák, Attila Zaránd, Dániel Teknős, Péter Nagy, Ferenc Salamon, Pál Nagy, Zsolt Nagy, Zsuzsanna Kótai, Marcell Szász, Lilla Lukács, Zoltán Szállási, Valéria Jósa, and Ferenc Jakab

A kutatócsoport sebészeti műtétek során eltávolított daganatos szövetekből vesz ischaemiás időn belül molekuláris genetikai vizsgálatokra mintákat, amelyeket folyékony nitrogénben tárol. A betegek klinikai adatait egy saját fejlesztésű informatikai rendszerben tárolja. A vizsgálatokba bevont betegeket egy erre a célra létrehozott, nem OEP-támogatott ambuláns rendelésen követi. A szövettani mintákkal és a követési adatokkal molekuláris genetikai laboratóriumokkal alakít ki kutatások céljából együttműködéseket. Orv. Hetil., 2011, 152, 606–609.

Open access
Magyar Onkológia
Authors: Janina Kulka, Anna-Mária Tőkés, Adrienn Ildikó Tóth, Attila Marcell Szász, Andrea Farkas, Katalin Borka, Balázs Járay, Eszter Székely, Roland Istók, Gábor Lotz, Lilla Madaras, Anna Korompay, László Harsányi, Zsolt László, Zoltán Rusz, Béla Ákos Molnár, István Arthur Molnár, István Kenessey, Gyöngyvér Szentmártoni, Borbála Székely, and Magdolna Dank

A neoadjuváns kemoterápiára adott patológiai választ kívántuk elemezni az emlőtumorok immunhisztokémiai fenotípusai, valamint az alkalmazott kemoterápiás protokollok tükrében. 1998 és 2009 között 92 neoadjuváns kezelésen átesett emlőtumoros nőbeteg klinikai adatait, biopsziás és műtéti anyagát valamint túlélési mutatóit vizsgáltuk. A biopsziás- és műtéti anyagokon hormonreceptor (ER, PgR), Ki-67, p53, HER2 státusz meghatározás történt immunhisztokémiai módszerrel. A patológiai válasz megítélésére a Chevallier-osztályozást használtuk. 88 esetben elemeztük a betegségmentes- és a teljes túlélést a patológiai válasz függvényében. Patológiai komplett remisszió (pCR = Chevallier I és II) volt kimutatható 13/92 esetben (14,1%). A preoperatív daganatjellemzők alapján a patológiai komplett remissziót mutató daganatok a tripla negatív (9/13) valamint az ER-/HER2+ (1/13) és az ER+/HER2+ (3/13) csoportokból kerültek ki. 24 beteg részesült taxán-, 30 antraciklin-, 33 taxán+antraciklin alapú terápiában, 2 CMF típusú neoadjuváns kezelésben, 3 esetben nem állt rendelkezésünkre ez az adat. A taxánnal kezelt betegek 29,1%-ában, az antraciklin-származékkal kezelt betegek 6,6%-ában, a kombinált kezelésben részesült betegek 12,1%-ában volt kimutatható pCR. A pCR-t mutató csoportban kevesebb volt a recidíva és a távoli áttét kialakulása, de nem tudtunk szignifikáns különbséget igazolni. A kezelésre reagáló (Chevallier III) és a nem reagáló (Chevallier IV) csoport között ebben a tekintetben szignifikáns különbséget találtunk (p=0,006). A betegségspecifikus halálozás szignifikánsan alacsonyabb volt a pCR betegcsoportban (p=0,050). Eredményeink alapján a patológiai komplett remissziót mutató esetek a tripla negatív és a HER2-pozitív csoportból kerültek ki. A neoadjuváns kezelés az ER+/HER2- tumorcsoportban volt a legkevésbé hatékony.

Restricted access