Search Results
You are looking at 1 - 10 of 29 items for
- Author or Editor: Attila Török x
- Refine by Access: All Content x
A külföldi tanulási motivációk és a felsőoktatással való elégedettség összefüggései
Study abroad Motivations
Absztrakt:
Kutatásunkban külföldi tanulmányi programban részt vevő hallgatók motivációs tényezőinek típusait és ezek elégedettséggel való kapcsolatát vizsgáltuk 20 külföldi hallgatóval készült mélyinterjú elemzésével. Eredményeink alapján hat motivációs csoport körvonalazódott: 1) társadalmi kényszer, 2) költséghatékony oktatás, 3) karrierépítés, 4) tanulmányok elmélyítése, 5) az adott ország megismerése és 6) élettapasztalat-szerzés. Azok a hallgatók, akik az ország megismerésére és élettapasztalat-szerzésre törekednek, sok esetben kihívásként tekintenek a külföldi tanulmányi program során tapasztalt nehézségekre, ami tovább növeli az elégedettségüket.
Absztrakt:
Az infertilitás leggyakoribb és egyértelmű organikus oka a petevezetékek lezártsága. Az átjárhatóság vizsgálatára már számos módszer áll rendelkezésünkre. A hiszteroszalpingográfia kontrasztanyagos röntgeneljárás, amely a méhüreg alaki rendellenességeit és a petevezetékek lefutását mutatja, azonban sugárterheléssel jár, és nem ad információt egyéb kismedencei eltérésekről. A szono-hiszteroszalpingográfiával hasonló érzékenységgel és fajlagossággal vizsgálhatjuk a méh üregét és a petevezetékek átjárhatóságát ultrahang segítségével, egyúttal a kismedencei képletek vizsgálatára is lehetőségünk van. A transvaginalis hidrolaparoszkópia egy új, minimálisan invazív vizsgálómódszer, amely során a hüvely hátsó boltozatán keresztül bevezetett endoszkóp segítségével a petevezetékek és petefészkek direkt vizsgálatára van mód. A laparoszkópos kromopertubáció a meddőségi kivizsgálás „gold standard”-ja, amely invazivitással és altatással jár, valamint az ellátó intézményt is jobban terheli. Biztonságos és költséghatékony átjárhatósági vizsgálat az office hiszteroszkópia során végzett szelektív pertubáció. Az ambulanter elvégezhető átjárhatósági vizsgálatok negatív prediktív értéke magas, így ezek a meddőségi kivizsgálás első vonalában választásra javasolt módszerek. Orv. Hetil., 2017, 158(9), 324–330.
Pitvarfibrilláció miatt végzett pulmonalis vena izolációját követően a betegek egy részénél iatrogén bal pitvari tachycardia jelentkezik. Cél: A sotalolterápia hatásosságának összehasonlítása az 1C tip. propafenonnal szemben, a postablatiós arrhythmiák kezelésében. Módszer és eredmények: A vizsgálatba 75, pitvarfibrillációban szenvedő beteget (átlagéletkor 55,4 ± 7,14 év) választottunk, akiknél a pulmonalis vénák valódi elektromos izolálását végeztük. A beavatkozás során az elektromos izolációt körkörös multipoláris katéterrel ellenőriztük. Az ablatiót követően folytattuk az antiarrhythmiás terápiát még minimum 6 hétig, de célunk annak leépítése volt. Az utánkövetést 1, majd 3 havonta tervezett, ambuláns vizsgálatok alapján végeztük. A 12. hónap végén 67 betegnél tudtuk a protokoll szerint gyűjtött adatokat elemezni. 21 betegnél jelentkezett 3 hónapot követően tartósan bal pitvari tachycardia (31,3%). 11 beteg propafenon-, 4 beteg amiodaron- és 6 beteg sotalolterápiában részesült. Az első két csoportnál sotalolterápiára váltottunk, míg az utolsó csoportnál propafenonterápiát kezdtünk. A 12. hónap végére a sotalol hatásossága 80%, a propafenon hatásossága 20% volt. Következtetések: Adataink alapján PV-izolációt követően a sotalolterápia nem hatásosabb a bal pitvari tachycardiák megelőzésében, mint a propafenon. A 3 hónapon túl fellépő postablatiós bal pitvari tachycardiák kezelésében a sotalol hatásosabb, mint az IC-csoportba tartozó propafenon.
A pitvarfibrilláció és a krónikus szívelégtelenség a kardiológiai betegségek két nagy csoportját alkotják, amelyek gyakran együtt jelentkeznek. A kardiális reszinkronizációs terápia egy fontos, nem gyógyszeres, eszközös terápiás lehetőség előrehaladott szívelégtelenségben, amelynek morbiditás- és mortalitáscsökkentő hatását nagy randomizált vizsgálatok igazolták. A legutóbbi európai és amerikai ajánlás javasolja bizonyos esetekben a reszinkronizációs kezelést pitvarfibrilláló szívelégtelen betegekben. A jelen összefoglaló az aktuális irodalmi áttekintés alapján elemzi a pitvarfibrilláció és krónikus szívelégtelenség együttesét, a reszinkronizációs terápia hatását pitvarfibrilláció esetén, valamint a terápiás lehetőségeket ritmuskontroll vagy frekvenciakontroll tekintetében. A szerzők részletezik, hogyan befolyásolja a pitvarfibrilláció a biventricularis ingerlést, hogyan mérsékelhető a pitvari tachyarrhythmia negatív hatása, miközben a problémakörről egy átfogó képet alkotnak. Orv. Hetil., 2011, 152, 1757–1763.
Elméleti háttér: Az 1984-ben Sabatelli által kifejlesztett, egydimenziósnak gondolt Házassági Összehasonlítási Szint Index (Marital Comparison Level Index, MCLI) a sokat kritizált párkapcsolati elégedettségre vonatkozó korábbi mérőeszközök alternatívájaként jelent meg. Az MCLI használatával nyert eredmények áttekintése felveti annak többdimenziós lehetőségét, illetve magyarországi adaptálhatóságának kérdését. Cél: Tanulmányunkban bemutatjuk az MCLI magyar változatának (MCLI-H) belső struktúráját, valamint javaslatot teszünk a mérőeszköz rövidített változatára. Módszer: Egy diádikus kutatás adatain (N = 175 pár) első lépésként faktorelemzést végeztünk az MCLI-H tételeinek bevonásával, majd az alskálák megbízhatóságát Cronbach-féle alfákkal teszteltük. A két faktor szociodemográfiai háttérváltozókkal való kapcsolatát lineáris regresszióval vizsgáltuk, végül a mérőeszköz validitását egy egytételes kapcsolati elégedettség kérdéssel való korrelációval mértük. Eredmények: A faktorelemzés során a párkapcsolati elégedettségnek két dimenziója jelent meg: az egymással való kapcsolat, valamint a külső tényezők és azok hatásai. A faktorstruktúra nemenként külön vizsgálva stabilnak bizonyult. Az MCLI-H újonnan kialakított alskáláinak megbízhatósági mutatói (Cronbach alfa 0,87 és 0,97 között) és validitásának jellemzői megfelelőek. Következtetések: Eredményeink azt jelzik, hogy az MCLI-H és rövidített változata is alkalmas a párkapcsolati elégedettségnek és annak két dimenziójának vizsgálatára.
A Fallot-tetralógia miatti műtétet követően a hosszú távú túlélést befolyásoló tényezők közé tartozik a kamrai tachycardia és a hirtelen szívhalál. E betegek gondozásában érdemi segítséget jelent az implantálható cardioverter defibrillátor rendszer. A végleges pacemaker és/vagy implantálható cardioverter defibrillátor implantációját követően ritka, ám potenciálisan letális kimenetelű fertőzéses szövődmény az endocarditis. Ez esetben a leghatékonyabb kezelési mód a kombinált terápia, amely a beültetett készülék + elektródák teljes körű eltávolításából és agresszív antibiotikus kezelésből áll. Célkitűzés: Ilyen esetekben a tervezett reimplantáció különös óvatosságot igényel a nagyobb recidívaarány miatt, amelynek rizikója fokozottabb pacemakerdependencia esetén. Célunk olyan módszer alkalmazása volt, amelynek segítségével a recidíva kockázata minimálisra csökkenthető. Módszer: Esetünkben a korábban Fallot-tetralógia miatt többször műtött, pacemaker-, majd implantálható cardioverter defibrillátor beültetéseken átesett betegnél recidív endocarditis miatt készülék- és elektródaeltávolítást végeztünk, standard antibiotikus terápia alkalmazásával. A reimplantációt minithoracotomián keresztül végeztük. Az így elhelyezett sokkelektróda elégtelen működése miatt egy másik sokkelektródát szubkután vezettünk a hátsó mellkasfali régióba; rendszerünk az indukált kamrafibrillációt sikerrel szüntette meg. Megbeszélés: Esetismertetésünk demonstrálja a szubkután defibrillátorrendszer alkalmazhatóságát és előnyeit speciális körülmények fennállásakor. Felhívjuk a figyelmet arra a tényre, hogy ezt a technikát gyakrabban is lehetne alkalmazni olyan esetekben, amelyekben a transzvénás implantáció nem optimális.
Az utóbbi években a folyamatos technikai fejlesztéseknek köszönhetően az elektrofiziológiai szívlaborokban megjelentek az elektroanatómiai térképező rendszerek, melyek segítségével precízen jellemezhetők a ritmuszavar alapjául szolgáló anatómiai struktúrák, és könnyen reprodukálhatók egy adott szívüreg aktivációs folyamatai. Lehetővé vált a ritmuszavar kialakulásához szükséges élettani folyamatok megértése, és ezáltal pontosan meghatározható a tervezett intervenció térbeli helye. Az utóbbi években a képi diagnosztikai módszerek rohamos fejlődésének köszönhetően a ritmuszavarok anatómiai szubsztrátjának képi megjelenítése és az anatómiavezérelt katéterablatio került előtérbe. Jelenleg több térképező technológia áll rendelkezésünkre: Carto XP, Ensite NavX és Array, Real-time Position Management. A jelen közleményünkben röviden áttekintjük a felsorolt elektroanatómiai térképező rendszerek működési elveit, külön ismertetve egyes rendszerek előnyeit és hátrányait. A gyakorlati alkalmazások mellett elméleti lehetőségekkel is foglalkozunk, hiszen a jövő rendszerei, az aktivációs idők és feszültségek mellett, egy sor egyéb fiziológiai paramétert regisztrálnak majd, és képesek lesznek azokat elemezni, egyre tökéletesebb anatómiai megjelenítésben. Az új technológiák bevezetésének köszönhetően a katéterablatiós terápiás beavatkozások a ritmuszavarok széles spektrumánál sikeresen alkalmazhatók. Segítségükkel az atípusos flutter, a kamrai tachycardiák, a congenitalis vitiumok műtéti megoldását követő ritmuszavarok és a pitvarfibrilláció katéterablatiós kezelése rutinfeladattá vált. A technológiai újítások érdeme megkérdőjelezhetetlen, ám a terápiás és a költséghatékonyság mérlegelése további kérdéseket vet fel.
Absztrakt
Az utóbbi két évtizedben a katéterablatiós technológia és az ablatiós stratégiák fejlődésével jelentős előrelépés történt a kamrai tachycardiák ablatiós kezelésében. Jelen összefoglaló közlemény célja a kamrai ritmuszavarok aktuális katéterablatiós kezelésének áttekintő ismertetése. A szerzők részletezik a katéterablatiós kezelés technikai alapjait, a kamrai tachycardiák ablatiós kezelésének javallatait és ellenjavallatait, a beavatkozás előtti és az azt követő vizsgálatokat. Ezt követően a kamrai tachycardiák csoportosításán keresztül az egyes típusok katéteres ablatiójának jellemzőit ismertetik. Ezzel párhuzamosan kitérnek az adott ritmuszavar kezelésével kapcsolatos eredményekre is. Összegzésképpen kiemelik, hogy a katéteres ablatio sikeresen alkalmazható eszközös beavatkozás a kamrai tachycardiák kezelésében. Megfelelő javallat esetén a kezelést lehetőleg minél korábban be kell iktatni a terápiás stratégiába. Orv. Hetil., 2015, 156(25), 995–1002.
