Search Results

Absztrakt:

Az infertilitás leggyakoribb és egyértelmű organikus oka a petevezetékek lezártsága. Az átjárhatóság vizsgálatára már számos módszer áll rendelkezésünkre. A hiszteroszalpingográfia kontrasztanyagos röntgeneljárás, amely a méhüreg alaki rendellenességeit és a petevezetékek lefutását mutatja, azonban sugárterheléssel jár, és nem ad információt egyéb kismedencei eltérésekről. A szono-hiszteroszalpingográfiával hasonló érzékenységgel és fajlagossággal vizsgálhatjuk a méh üregét és a petevezetékek átjárhatóságát ultrahang segítségével, egyúttal a kismedencei képletek vizsgálatára is lehetőségünk van. A transvaginalis hidrolaparoszkópia egy új, minimálisan invazív vizsgálómódszer, amely során a hüvely hátsó boltozatán keresztül bevezetett endoszkóp segítségével a petevezetékek és petefészkek direkt vizsgálatára van mód. A laparoszkópos kromopertubáció a meddőségi kivizsgálás „gold standard”-ja, amely invazivitással és altatással jár, valamint az ellátó intézményt is jobban terheli. Biztonságos és költséghatékony átjárhatósági vizsgálat az office hiszteroszkópia során végzett szelektív pertubáció. Az ambulanter elvégezhető átjárhatósági vizsgálatok negatív prediktív értéke magas, így ezek a meddőségi kivizsgálás első vonalában választásra javasolt módszerek. Orv. Hetil., 2017, 158(9), 324–330.

Pitvarfibrilláció miatt végzett pulmonalis vena izolációját követően a betegek egy részénél iatrogén bal pitvari tachycardia jelentkezik. Cél: A sotalolterápia hatásosságának összehasonlítása az 1C tip. propafenonnal szemben, a postablatiós arrhythmiák kezelésében. Módszer és eredmények: A vizsgálatba 75, pitvarfibrillációban szenvedő beteget (átlagéletkor 55,4 ± 7,14 év) választottunk, akiknél a pulmonalis vénák valódi elektromos izolálását végeztük. A beavatkozás során az elektromos izolációt körkörös multipoláris katéterrel ellenőriztük. Az ablatiót követően folytattuk az antiarrhythmiás terápiát még minimum 6 hétig, de célunk annak leépítése volt. Az utánkövetést 1, majd 3 havonta tervezett, ambuláns vizsgálatok alapján végeztük. A 12. hónap végén 67 betegnél tudtuk a protokoll szerint gyűjtött adatokat elemezni. 21 betegnél jelentkezett 3 hónapot követően tartósan bal pitvari tachycardia (31,3%). 11 beteg propafenon-, 4 beteg amiodaron- és 6 beteg sotalolterápiában részesült. Az első két csoportnál sotalolterápiára váltottunk, míg az utolsó csoportnál propafenonterápiát kezdtünk. A 12. hónap végére a sotalol hatásossága 80%, a propafenon hatásossága 20% volt. Következtetések: Adataink alapján PV-izolációt követően a sotalolterápia nem hatásosabb a bal pitvari tachycardiák megelőzésében, mint a propafenon. A 3 hónapon túl fellépő postablatiós bal pitvari tachycardiák kezelésében a sotalol hatásosabb, mint az IC-csoportba tartozó propafenon.

A pitvarfibrilláció és a krónikus szívelégtelenség a kardiológiai betegségek két nagy csoportját alkotják, amelyek gyakran együtt jelentkeznek. A kardiális reszinkronizációs terápia egy fontos, nem gyógyszeres, eszközös terápiás lehetőség előrehaladott szívelégtelenségben, amelynek morbiditás- és mortalitáscsökkentő hatását nagy randomizált vizsgálatok igazolták. A legutóbbi európai és amerikai ajánlás javasolja bizonyos esetekben a reszinkronizációs kezelést pitvarfibrilláló szívelégtelen betegekben. A jelen összefoglaló az aktuális irodalmi áttekintés alapján elemzi a pitvarfibrilláció és krónikus szívelégtelenség együttesét, a reszinkronizációs terápia hatását pitvarfibrilláció esetén, valamint a terápiás lehetőségeket ritmuskontroll vagy frekvenciakontroll tekintetében. A szerzők részletezik, hogyan befolyásolja a pitvarfibrilláció a biventricularis ingerlést, hogyan mérsékelhető a pitvari tachyarrhythmia negatív hatása, miközben a problémakörről egy átfogó képet alkotnak. Orv. Hetil., 2011, 152, 1757–1763.

Elméleti háttér: Az 1984-ben Sabatelli által kifejlesztett, egydimenziósnak gondolt Házassági Összehasonlítási Szint Index (Marital Comparison Level Index, MCLI) a sokat kritizált párkapcsolati elégedettségre vonatkozó korábbi mérőeszközök alternatívájaként jelent meg. Az MCLI használatával nyert eredmények áttekintése felveti annak többdimenziós lehetőségét, illetve magyarországi adaptálhatóságának kérdését. Cél: Tanulmányunkban bemutatjuk az MCLI magyar változatának (MCLI-H) belső struktúráját, valamint javaslatot teszünk a mérőeszköz rövidített változatára. Módszer: Egy diádikus kutatás adatain (N = 175 pár) első lépésként faktorelemzést végeztünk az MCLI-H tételeinek bevonásával, majd az alskálák megbízhatóságát Cronbach-féle alfákkal teszteltük. A két faktor szociodemográfiai háttérváltozókkal való kapcsolatát lineáris regresszióval vizsgáltuk, végül a mérőeszköz validitását egy egytételes kapcsolati elégedettség kérdéssel való korrelációval mértük. Eredmények: A faktorelemzés során a párkapcsolati elégedettségnek két dimenziója jelent meg: az egymással való kapcsolat, valamint a külső tényezők és azok hatásai. A faktorstruktúra nemenként külön vizsgálva stabilnak bizonyult. Az MCLI-H újonnan kialakított alskáláinak megbízhatósági mutatói (Cronbach alfa 0,87 és 0,97 között) és validitásának jellemzői megfelelőek. Következtetések: Eredményeink azt jelzik, hogy az MCLI-H és rövidített változata is alkalmas a párkapcsolati elégedettségnek és annak két dimenziójának vizsgálatára.

A Fallot-tetralógia miatti műtétet követően a hosszú távú túlélést befolyásoló tényezők közé tartozik a kamrai tachycardia és a hirtelen szívhalál. E betegek gondozásában érdemi segítséget jelent az implantálható cardioverter defibrillátor rendszer. A végleges pacemaker és/vagy implantálható cardioverter defibrillátor implantációját követően ritka, ám potenciálisan letális kimenetelű fertőzéses szövődmény az endocarditis. Ez esetben a leghatékonyabb kezelési mód a kombinált terápia, amely a beültetett készülék + elektródák teljes körű eltávolításából és agresszív antibiotikus kezelésből áll. Célkitűzés: Ilyen esetekben a tervezett reimplantáció különös óvatosságot igényel a nagyobb recidívaarány miatt, amelynek rizikója fokozottabb pacemakerdependencia esetén. Célunk olyan módszer alkalmazása volt, amelynek segítségével a recidíva kockázata minimálisra csökkenthető. Módszer: Esetünkben a korábban Fallot-tetralógia miatt többször műtött, pacemaker-, majd implantálható cardioverter defibrillátor beültetéseken átesett betegnél recidív endocarditis miatt készülék- és elektródaeltávolítást végeztünk, standard antibiotikus terápia alkalmazásával. A reimplantációt minithoracotomián keresztül végeztük. Az így elhelyezett sokkelektróda elégtelen működése miatt egy másik sokkelektródát szubkután vezettünk a hátsó mellkasfali régióba; rendszerünk az indukált kamrafibrillációt sikerrel szüntette meg. Megbeszélés: Esetismertetésünk demonstrálja a szubkután defibrillátorrendszer alkalmazhatóságát és előnyeit speciális körülmények fennállásakor. Felhívjuk a figyelmet arra a tényre, hogy ezt a technikát gyakrabban is lehetne alkalmazni olyan esetekben, amelyekben a transzvénás implantáció nem optimális.

Az utóbbi években a folyamatos technikai fejlesztéseknek köszönhetően az elektrofiziológiai szívlaborokban megjelentek az elektroanatómiai térképező rendszerek, melyek segítségével precízen jellemezhetők a ritmuszavar alapjául szolgáló anatómiai struktúrák, és könnyen reprodukálhatók egy adott szívüreg aktivációs folyamatai. Lehetővé vált a ritmuszavar kialakulásához szükséges élettani folyamatok megértése, és ezáltal pontosan meghatározható a tervezett intervenció térbeli helye. Az utóbbi években a képi diagnosztikai módszerek rohamos fejlődésének köszönhetően a ritmuszavarok anatómiai szubsztrátjának képi megjelenítése és az anatómiavezérelt katéterablatio került előtérbe. Jelenleg több térképező technológia áll rendelkezésünkre: Carto XP, Ensite NavX és Array, Real-time Position Management. A jelen közleményünkben röviden áttekintjük a felsorolt elektroanatómiai térképező rendszerek működési elveit, külön ismertetve egyes rendszerek előnyeit és hátrányait. A gyakorlati alkalmazások mellett elméleti lehetőségekkel is foglalkozunk, hiszen a jövő rendszerei, az aktivációs idők és feszültségek mellett, egy sor egyéb fiziológiai paramétert regisztrálnak majd, és képesek lesznek azokat elemezni, egyre tökéletesebb anatómiai megjelenítésben. Az új technológiák bevezetésének köszönhetően a katéterablatiós terápiás beavatkozások a ritmuszavarok széles spektrumánál sikeresen alkalmazhatók. Segítségükkel az atípusos flutter, a kamrai tachycardiák, a congenitalis vitiumok műtéti megoldását követő ritmuszavarok és a pitvarfibrilláció katéterablatiós kezelése rutinfeladattá vált. A technológiai újítások érdeme megkérdőjelezhetetlen, ám a terápiás és a költséghatékonyság mérlegelése további kérdéseket vet fel.

Absztrakt

Az utóbbi két évtizedben a katéterablatiós technológia és az ablatiós stratégiák fejlődésével jelentős előrelépés történt a kamrai tachycardiák ablatiós kezelésében. Jelen összefoglaló közlemény célja a kamrai ritmuszavarok aktuális katéterablatiós kezelésének áttekintő ismertetése. A szerzők részletezik a katéterablatiós kezelés technikai alapjait, a kamrai tachycardiák ablatiós kezelésének javallatait és ellenjavallatait, a beavatkozás előtti és az azt követő vizsgálatokat. Ezt követően a kamrai tachycardiák csoportosításán keresztül az egyes típusok katéteres ablatiójának jellemzőit ismertetik. Ezzel párhuzamosan kitérnek az adott ritmuszavar kezelésével kapcsolatos eredményekre is. Összegzésképpen kiemelik, hogy a katéteres ablatio sikeresen alkalmazható eszközös beavatkozás a kamrai tachycardiák kezelésében. Megfelelő javallat esetén a kezelést lehetőleg minél korábban be kell iktatni a terápiás stratégiába. Orv. Hetil., 2015, 156(25), 995–1002.

Elméleti háttér: A mentális egészség egyfajta jóllét biológiai, pszichológiai, társadalmi és spirituális szinten, ezen kívül pedig képesség a pozitív állapotok fenntartására és megélésére, amelyhez a hatékony megküzdés és savoring, valamint a reziliencia és a dinamikus önszabályozás jelenléte is társul. A pozitív pszichológia egyik feladata, hogy érvényes teszteket dolgozzon ki a mentális egészség mérésére. Cél: A Mentális Egészség Teszt (MET) legújabb változatának átfogó pszichometriai ellenőrzése. Módszer: Két, online módon lefolytatott kérdőíves keresztmetszeti vizsgálat. I. 1540 fő (391 férfi, 1149 nő; átlagéletkor 52,0 év, SD = 11,3 év) demográfiai, valamint testi és lelki egészségre vonatkozó kérdések mellett kitöltötte az alábbi kérdőíveket: MET, PERMA Kérdőív, Globális Jóllét Kérdőív, Diener-féle Virágzás skála, Rövidített Savoring Hit Kérdőív, Rövidített Pszichológiai Immunrendszer Kérdőív. II. 1083 fő (233 férfi, 847 nő; átlagéletkor 33,9 év, SD = 12,2 év) demográfiai, a vallásosságra, valamint a testi és lelki egészségre vonatkozó kérdések mellett kitöltötte a MET, Aspirációs Index, Rövidített Beck Depresszió, WHO Jól-Lét, Élettel való Elégedettség, valamint Életcél Kérdőíveket. Eredmények: Az I. mintán elvégzett feltáró faktoranalízis megerősítette a MET ötfaktoros szerkezetét 17 tétellel, s az ezt tesztelő konfirmatív faktoranalízis jó illeszkedésű modellt jelzett. A II. mintában ugyanezen a faktorstruktúrán elvégzett konfirmatív faktoranalízis kiváló illeszkedésű (RMSEA = 0,051; pClose = 0,408; CFI = 0,950; TLI = 0,936). Az öt skála Cronbach-a értékei mindkét vizsgálatban 0,70 felettiek, magas belső konzisztenciát mutatva. A diszkriminációs validitást igazolja, hogy minden skálának van egy minimum 44%-os olyan egyedi része, amelyet a többi négy skála nem fed le. A skálák tartalmi validitását a mentális egészség 10 tesztjével, speciális tesztkérdésekkel és szociodemográfiai mutatókkal sikerült igazolni. Fontos eredmény továbbá, hogy a jóllét pozitív irányú kapcsolatot mutat az anyagi helyzettel; az alkotó-végrehajtó hatékonyság a flow-val és az iskolázottsággal; az önreguláció és a reziliencia az életkorral; a savoring pedig a nőknél minden életkorban magasabb, mint a férfiaknál. Következtetés: a MET a jóllét, a savoring, az alkotó-végrehajtó hatékonyság, az önreguláció és a reziliencia konstruktumok megbízható és érvényes mérőeszközének tekinthető.

Theoretical background: Beyond that mental health is related to biological, psychological, social, and spiritual well-being, it is a capacity to maintain and experience the positive conditions with effective coping, savoring, resilience and dynamic self-regulation skills. One of the most important responsibility of positive psychology is to construct scales measuring mental health. Aim: the purpose of this study is to present the psychometric characteristics of the new version of the Mental Health Test (MHT) based on five pillars. Method: Two online cross-sectional studies with self-report questionnaires. Study I: 1540 persons (391 men, 1149 women; mean age 52.0 years, SD = 11.3 years) filled in MHT, PERMA Profiler, Global Health, Diener's Flourishing Scale, Shortened Savoring and Shortened Psychological Immune Competence questionnaires along with questions about physical and psychological well-being and demographic data. Study II: 1083 persons (233 men, 847 women; mean age 33.9 years, SD = 12.2 years) filled in MHT, Aspiration Index, Shortened Beck Depression Inventory, WHO Well-Being Scale, Satisfaction with Life Scale, Purpose in Life Test, and Shortened Young Maladaptive Schema Questionnaire, along with questions about demographic data, religiosity, physical and mental health. Results: In Study I exploratory factor analysis identified the five-factor structure of MHT with 17 items, having also good fit measures in confirmative factor analysis. In Study II the five-factor model of the five subscales yielded excellent fit measures in confirmatory factor analysis (RMSEA = .051, pClose = .408, CFI = .950, TLI = .936). In both studies, Cronbach's a values of the five subscales (all above 0.70) indicated a high level of internal consistency. The discriminant validity is proven by the fact that each subscale had a minimum 44% part not covered by the set of other subscales. The content validity of the subscales was confirmed by ten tests about mental health, some special questions and socio-demographic indicators. Subscale of well-being showed a definite positive correlation with financial background. Creative and executing efficiency correlated with flow and education. We found also a positive correlation of self-regulation and resilience subscales with age, and women showed a higher level of savoring than men at all age levels. Conclusion: MHT can be considered a reliable and valid measurement tool for well-being, savoring, creative and executing efficiency, self-regulation and resilience dimensions of mental health.

A pitvarfibrilláció a leggyakoribb tartós szívritmuszavar, amelynek prevalenciája az utóbbi évtizedekben egyre nőtt és így népegészségügyi problémává vált. Az antiaritmiásgyógyszer-választék bővülése ellenére a pitvarfibrilláció farmakoterápiájának továbbra is jelentős korlátai vannak. Mindezek miatt egyre nagyobb hangsúlyt kaptak a nem gyógyszeres megszüntetést és ritmusmegőrzést célzó technikai fejlesztések, köztük a legnagyobb fejlődést és perspektívát mutató transzkatéteres ablatiós technikák, amelyekhez energiaforrásként jellemzően rádiófrekvenciás energiát használunk. Az ablatiós technikától és a nem elhanyagolható interperszonális különbségektől függően (mind az operatőr, mind a beteg oldaláról) a rádiófrekvenciás ablatio alkalmazása esetén olyan, potenciálisan életveszélyes szövődményektől is kell tartani, mint a tüdővénák stenosisa, illetve atriooesophagealis fisztula kialakulása. A cryoablatio a transzkatéteres ablatio olyan speciális formája, amely nem égetéssel, hanem fagyasztással szünteti meg az aritmiaszubsztrátot. A cryoballonos ablatio során a tüdővénákat átmenetileg ballonnal okkludáljuk, majd a vénaszájadék körkörös fagyasztása révén érhető el a tüdővéna komplett izolációja, amely a paroxizmális pitvarfibrilláció ablatiós kezelésének sarokköve. A cryoballonos ablatióval a rádiófrekvenciás ablatióval megegyező tartós aritmiamentesség érhető el megnövekedett biztonságosság mellett. Intézetünkben hazánkban elsőként végeztünk cryoballonos ablatiót paroxizmális pitvarfibrillációban szenvedő betegeken. Az ennek kapcsán közölt jelen összefoglalóval szeretnénk felhívni a figyelmet e módszer előnyeire, amely viszonylagos egyszerűségével lehetővé teheti, hogy a jövőben e beavatkozás gyorsan és széles körben elterjedjen.

Elméleti háttér: Az olyan válsághelyzetekben, mint a COVID-19, kiemelt hangsúlyt kell kapjon a segítő szakmákban dolgozó szakemberek pszichés támogatása a szolgáltatások fenntarthatósága és a kiégés megelőzése szempontjából. Különösen fontos a kiégés hátterében felismerhető vitális kimerültség mérése. Cél: Keresztmetszeti vizsgálatunk célja a segítő területen dolgozók vitális kimerültségének és ennek különböző háttérváltozókkal való összefüggéseinek vizsgálata a COVID-19 első hullámában. Módszerek: Online kérdőívünket az egészségügy, a szociális ellátás, az oktatás és a hitélet területén dolgozó szakemberek (n = 931) töltötték ki. A kérdőív a vitális kimerültség felmérése mellett kitért a szociodemográfiai, fizikai (egészség-magatartással kapcsolatos), munkahelyi és családi jellemzők feltérképezésére. Eredmények: Megállapítottuk, hogy az egészségügyi és szociális dolgozók kimerültebbek, mint mások (F(1, 929) = 16,801; p < 0,001). A vitális kimerültség alakulásában a következő változóknak tulajdoníthattunk nagyobb prediktív hatást: az alvás minőségének változása ( β = 0,292; p < 0,01), a család és munka egyensúlyának változása ( β = –0,238; p < 0,01) és a szubjektív egészségi állapot ( β = –0,201; p < 0,01). Közepes erősségű összefüggést láttunk az étkezések gyakoriságának változása és az alvásminőség változása között (χ ²(4, n = 931) = 144,8; p < 0,001), valamint a család-munka egyensúly változása és az alvás minőségének változása között (χ ²(12, n = 788) = 171,4; p < 0,001). Következtetések: Az alvás megfelelő minőségének és mennyiségének, a rendszeres étkezésnek és a fizikai aktivitásnak nemcsak megelőző szerepe, hanem stabilizáló ereje van akut krízisekben is. Az egyéni tényezőkön túl a munkáltatóknak is fontos szerepük van az alkalmazottak jóllétének megőrzésében, hiszen a munkahelyi kommunikáció és a munkakörülmények is jelentős mértékben befolyásolják azt.

Theoretical background: In a critical situations such as COVID-19, priority should be given to the psychological support of helping professionals regarding the sustainability of services and prevention of burnout. It’s exceptionally important to measure the vital exhaustion that might be a reason of burnout. Aim: The purpose of this study was to investigate helping professionals’ vital exhaustion in relation to different groups of background variables during the first period of the COVID-19 pandemic. Methods: Helping professionals from health and social care, education, and the field of religion (n = 931) were contacted with an online questionnaire in Hungary in the spring of 2020. After calculating descriptive statistics of vital exhauson, we examined the sociodemographic, physical (related to health behavior), professional and personal background variables. Results: Health and social care workers were more exhausted than members of other helping professions (F(1, 929) = 16.801, p < 0.001). In the development of vital exhaustion, we could attribute a greater predictive effect to the following variables: change in the quality of sleep ( β = 0.292, p < 0.01), change in family-work balance ( β = –0.238, p < 0.01), and subjective health ( β = –0.201, p < 0.01). We could attribute a moderate correlation between changes in the frequency of meals and changes in sleep quality (χ ²(4, n = 931) = 144.8, p < 0.001), and changes in family-work balance and changes in sleep quality (χ ²(12, n = 788) = 171.4, p < 0.001). Conclusions: Proper quality and quantity of sleep, regular meals, and physical activity not only have preventive significance but they also have a stabilizing effect in acute crises. Work conditions and communication at work can have a major influence on wellbeing. Therefore beyond the individual factors employers also play an important role to maintain their employees’ wellbeing.