Search Results

You are looking at 1 - 10 of 11 items for :

  • Author or Editor: Béla Pikó x
  • Medical and Health Sciences x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Absztrakt

Az áttétes vastag- és végbélrákban szenvedő betegek kezelésében a panitumumab a biológiai célpontokra ható készítmények új csoportját jelenti, mint teljesen humán monoklonális antitest, mely sem speciális előkezelést, sem telítő adagolást nem igényel. Az epidermális növekedési faktor receptorán keresztül hat, és a törzskönyvezés alapjául szolgáló klinikai vizsgálatban szereplő betegcsoport utólagos elemzése a K-ras biológiai hatásának meggyőző bizonyítékát szolgáltatja: vad típusban a medián progressziómentes túlélés 16 hét volt (a legjobb szupportív kezelés 8 hetével szemben). A K-ras mutációja esetén a panitumumab gyakorlatilag hatástalannak bizonyult, ugyanakkor a mellékhatások gyakoribbak és súlyosabbak voltak. Az alkalmazási előírásnak megfelelően a készítmény EGFR-pozitív és K-ras vad típusú áttétes colorectalis rákban adható, monoterápiaként, fluoropirimidin-, oxaliplatin- és irinotecan-tartalmú kemoterápiás protokollok sikertelenségét követően. A mellékhatások az EGFR-gátlók alkalmazása során általában tapasztaltaknak megfelelőek: bőrtünetek (rash), tüdőinfiltrátum, hasmenés, vese-eredetű ioneltérések alakulhatnak ki. A panitumumab a korábbi, méltányossági eljárásban való hozzáférés után jelenleg a Homogén Betegségcsoportok körében elszámolva alkalmazható.

Restricted access

Az emlőrákok mintegy negyedében tapasztalható HER2-pozitivitás (sejtfelszíni receptorok felszaporodása) nemcsak a sejtosztódást elősegítő tényező, hanem terápiás célpont is egyben. A kezelés első lehetősége a receptorra extracellulárisan ható monoklonális antitest, a trastuzumab volt. A sejten belül, a tirozinkináz enzim gátlásával mind a HER2-, mind az EGFR által közvetített jelet blokkoló lapatinib ma az egyetlen törzskönyvezett szer trastuzumab-kezelés során progrediáló betegek kezelésére. A törzskönyvezés alapjául szolgáló klinikai vizsgálatban a lapatinib capecitabinnal kombinálva a medián progressziómentes túlélést 4,1 hónapról 8,4 hónapra, a teljes túlélést 15,3 hónapról 15,6 hónapra emelte capecitabin-monoterápiával szemben trastuzumab-rezisztens emlőrákos betegekben. További terápiás előny, hogy a lapatinib – kis molekula lévén – a vér-agy gáton áthatolva a központi idegrendszeri áttétekhez is eljutva kedvezően befolyásolja azok kórlefolyását. Mellékhatásai a (trastuzumabnál jóval ritkább) szívizom-károsodás, a QT-intervallum meghosszabbodása, hasmenés, pulmonális beszűrődés és jellegzetes bőrtünet (rash). A tünetek a szer adásának felfüggesztésével vagy befejezésével általában megszűnnek, a maradandó károsodás ritka. A lapatinib a törzskönyv szerint capecitabinnal kombinálva, előrehaladott vagy áttétes HER2-pozitív emlőrákos betegek kezelésére alkalmazható, antraciklin, taxán és a metasztatikus betegségben adott trastuzumab utáni progresszióban. A szer alkalmazása jelenleg egyedi méltányossági eljárás keretében kérvényezhető; reményeink szerint a jövőben a finanszírozási forma egyszerűbbé válik.

Restricted access

Absztrakt

A daganatos betegek kezelésében a hányinger és hányás – a megítélés némi javulása ellenére – még mindig a betegek által rettegett mellékhatások közé tartozik. A szerzők a hányinger és hányás szabályozásának bemutatása után kitérnek az ezeket befolyásoló legfontosabb tényezőkre (az alkalmazott készítmények emetogenitási szintek szerinti táblázatos bemutatásával), a betegek jellegzetességeire és a hányáscsillapító gyógyszerekre. A korai próbálkozások rövid felsorolása után a metoclopramid és a kortikoszteroidok bemutatását követően részletesebben foglalkoznak – az elsősorban az akut hányinger és hányás kezelésére kiváló, s elterjedten alkalmazott – szerotoninreceptor-antagonistákkal. A hányáscsillapításban a következő jelentős előrelépés a neurokininreceptorok antagonistáinak kifejlesztése volt; jelenleg hazánkban az aprepitant férhető hozzá, mely (kortikoszteroiddal és ondanszetronnal kombinálva) az erősen és mérsékelten emetogén kemoterápiás szerek és ezek kombinációi esetén indikált. Vizsgálatok igazolták, hogy ez az első vegyület, mely az akut hányinger- és hányáscsillapítás mellett az elhúzódó hányinger és hányás kezelésére is alkalmas. Jelenleg az aprepitant az 50 mg/m2 ciszplatin-tartalmú protokollokban kiemelt támogatással rendelhető a szerotoninantagonisták sikertelensége után. A szerzők a legújabb ajánlások adaptálásával adnak javaslatot a különböző mértékben hányást keltő gyógyszerek antiemetikus profilaxisára. A sugárkezeléssel kapcsolatban kialakuló hányinger és hányás mechanizmusa kissé eltérő, kockázati tényezői is mások; kezelésükben a metoclopramid és (finanszírozási szabályok miatt) az ondanszetron alkalmazhatók, míg a radiokemoterápia citosztatikus elemeit a megfelelő protokollok szerint szükséges ellátni.

Restricted access

Észrevételek és javaslatok az onkoteamek felépítésére és működésére

A szabályozás szakmai, etikai és finanszírozási problémái

Magyar Onkológia
Authors: Miklós Kásler, Béla Pikó, Imre Poller, and István Szilágyi
Restricted access
Magyar Onkológia
Authors: Róbert János Bánhegyi, Paul Ovidiu Rus-Gal, Ágnes Krisztina Nagy, Tibor Martyin, Róbert Wágner, Richárd Varga, and Béla Pikó

Napjaink modern életformájának terjedése nemcsak az elhízás, a 2-es típusú diabétesz és a kardiovaszkuláris kórképek kialakulásának kedvez, hanem a malignus tumoros betegségek számának rohamos növekedésével is jár. Ma már egyre több, elsősorban epidemiológiai jellegű vizsgálat bizonyítja, hogy a 2-es típusú cukorbetegség és a legtöbb daganat kialakulása között összefüggés van, melynek oka a kórfolyamatok közös részleteiben keresendő. Az egyik ilyen részlet a szervezet kezdeti hyperinsulinaemiával és kései hyperglycaemiával kísért inzulinrezisztens állapotának létrejötte. Ezt daganatos betegekben a tumorszövet fokozott inzulinérzékenysége és glükózfelvétele egészíti ki. A tumoros szervezetben tehát a daganat számára előnyös, a 2-es típusú diabéteszre jellemző szénhidrát-anyagcserezavar alakul ki. Ennek megfelelően logikusnak tűnik orális inzulinszenzitizáló antidiabetikumok alkalmazási lehetőségének felvetése tumorellenes indikációban is. Az irodalmi adatok túlnyomó része alátámasztja ezt az elgondolást, mind a biguanid típusú metformin, mind a tiazolidindionok (TZD) esetében. Kedvezőek az előzetes eredmények az inzulinszerű növekedési faktor receptor (IGFR) elleni monoklonális antitest-készítmények daganatellenes alkalmazásának terén is. A cukorbetegség és a malignus tumorok komplex anyagcserekontroll részeként történő, együttes kezelése tehát újabb lehetőségeket adhat az onkológiai terápiák körében, melyek révén nemcsak a szervezetet erősítjük a tumor ellenében, hanem a daganatot is gyengítjük a szervezet védelmében. Magyar Onkológia 54: 315–323, 2010

Restricted access
Magyar Onkológia
Authors: István Láng, Zsuzsanna Kahán, Tamás Pintér, Magdolna Dank, Katalin Boér, Gábor Pajkos, Zsolt Faluhelyi, Béla Pikó, Sándor Eckhardt, and Zsolt Horváth
Restricted access