Search Results
You are looking at 1 - 10 of 57 items for
- Author or Editor: Balázs Nemes x
- Refine by Access: All Content x
A magyar májátültetési program eredményeit befolyásoló egyes tényezők, különös tekintettel a hepatitis C-vírusra
Evaluation of certain factors, with an impact on the outcome of the Hungarian Liver Transplant Program, with special regards to the hepatitis C virus
Absztrakt
A szerző a magyarországi májátültetési program adatait elemzi (1995–2006 között), retrospektív vizsgálattal. A hepatitis C-vírus (HCV) talaján kialakult cirrhosis miatt végzett májátültetéseket külön elemzi. Összefüggést keres a korai C-vírus-rekurrencia és a szérumban mért HCV-RNS-titer, valamint a graftbiopsziákban észlelt szövettani elváltozások és a PCR-módszerrel vizsgált, endoplazmatikus reticulum stresszt moderáló hepatocellularis chaperonok expressiója között. Ismerteti, hogy a műtétek száma 10 év alatt megnégyszereződött. Az időszakokra bontott 1, 3 és 5 éves kumulatív betegtúlélés 55%, 45% és 39% (1995–1997), 72%, 64% és 61% (1998–2000), illetve 78%, 77% és 77% (2001–2004) volt. A teljes mortalitás 53%-ról 31%-ra, a 60 napon belüli halálozás 24%-ról 5%-ra csökkent. A HCV miatt transzplantált betegek 1, 3 és 5 éves kumulatív túlélése 64%, 55% és 51%, minden más krónikus indikáció esetén ez 73%, 66% és 63% volt. A HCV miatt transzplantáltaknál az 1 éven belül észlelt víruskiújulás aránya 43% volt összességében. A betegtúlélést befolyásoló tényezők Cox-regressziós multivariációs analízise alapján a műtét utáni veseelégtelenség, a hepaticus artéria thrombosisa, epeúti necrosis, cholangitis, valamint a pulmonalis és hasüregi fertőzés, intraoperatív kolloid infúzió (HES) és a vértranszfúzió mennyisége voltak. A HCV miatt májátültetett betegek posztoperatív biopsziáiban az XBP1, ATF6, HSP70, GRP98, GP96, Calnexin és Calreticulin chaperonok expressiója szignifikánsan magasabb volt az interferonkezelés előtt, mint egy év antivirális kezelés után, függetlenül a szérumban mért vírus-RNS-titertől. Acut rejectio esetén a chaperonexpressio szignifikánsan és nagyságrenddel kifejezettebb volt, mint a hepatitis C-vírus reaktivációjának szövettani jelei esetén. Megállapítja, hogy a HCV miatt végzett májátültetések után, a korai víruskiújulás összefüggésbe hozható a májátültetés után a szérumban mért emelkedett vírus-RNS-titerrel. Ez számszerűen is kifejezhető egy határérték formájában, amely felett a szövettani jelek és a klinikum is progresszív májkárosodást jelez. Ezeknél a betegeknél a statisztikai túlélés is rosszabb.
Abstract
Cerebrovascular disease, including stroke, represents the third-leading cause of death in Hungary and a leading cause of disability among the elderly population. The majority of all strokes are ischemic, mostly secondary to thromboembolic disease of the supraaortic vessels. We investigated new therapeutic methods in the endovascular treatment of these diseases. Surgical revascularization of supraaortic trunk stenosis is associated with high morbidity and mortality rates. Balloon angioplasty has become an increasingly accepted treatment of stenoocclusive supraaortic arterial disease. Natural history data and treatment guidelines do not exist for innominate and proximal common carotid artery lesions. We have confirmed in a large series of innominate artery angioplasties that it is a safe and effective procedure with an excellent initial success rate, with a lower complication rate than the surgical option and with a similar long-term patency rate as for surgery.
In the largest published study on transfemoral angioplasty of ostial and proximal common carotid artery stenosis we have proved that endovascular treatment has high success rate with low stroke/death rate. Carotid stenting (CAS) is an evolving alternative to surgery in the treatment of patients with carotid stenosis. Stent selection is influenced by several factors, including the carotid anatomy and lesion characteristics. We examined the wall adaptability of a new closed-cell carotid stent (NexStent), which was designed for carotid bifurcation treatment. Data obtained from angiographic and computed tomographic images indicate that the stent provides adequate expansion and adaptation to the carotid bifurcation.
There are two types of restenosis after carotid artery interventions: the early restenosis develops mainly within the first 24 months after the revascularization procedure and its pathological background is myointimal hyperplasia; on the other hand late restenosis is rather due to progression of primary atherosclerosis and occurs more than 2 years after carotid endarterectomy (CEA). We compared the early restenosis rate in a consecutive series of CAS versus CEA patients at a single cardiovascular institution. The data suggest that the incidence of restenosis after stenting was less common than after surgery.
Our results may help vascular surgeons and interventional radiologists to consider risk versus benefit when deciding treatment options for supraaortic arterial stenosis.
Absztrakt
Az intervenciós radiológia módszerei gyors, egyszerű és kevéssé megterhelő megoldásokat kínálnak akut és szubakut helyzetekben is. Nem vascularis intervenciók körébe tartoznak a folyadékgyülemek aspirációja, drenázsa, az epeúti intervenciók egy része, a percutan nephrostoma behelyezése és a bélpasszázs átmeneti helyreállítása is. Ebben az összefoglalóban a szerzők részletesebben foglalkoznak a szintén akutan kezelendő haemoptysis intervenciós radiológiájával is. Az esetek jelentős részében a beavatkozások 12–24 órán belül elvégzendők, amelyhez ideális esetben a hét minden napján 24 órában szolgáltatást nyújtó, speciális tudással és felszereléssel rendelkező és megfelelően finanszírozott centrumok biztosítanak hátteret. A szakmák közötti konzultáció, együttműködés, a megfelelő indikációs konszenzus és a strukturált oktatás teszi igazán effektívvé az ilyen, még kialakításra váró centrumok működését. Orv. Hetil., 2015, 156(17), 687–695.
Absztrakt:
A vesetranszplantációhoz való viszony jelentősen befolyásolja a vesebetegek döntését a jobb életminőséget biztosító kezelés elfogadásában. Célunk a vesebetegek érzelmi-kognitív viszonyainak feltárása az egyes betegségstádiumok mentén. Vizsgálatunk 285 vesebeteg bevonásával készült. A vesebetegeknek három alcsoportját különítettük el: predializáltak, dializáltak és transzplantáltak. Elővizsgálatunk során egy 85 itemből álló attitűdkérdőívet alakítottunk ki, amelynek segítségével leírhattuk a betegeknek a betegségükhöz való kognitív-érzelmi viszonyulását. A transzplantáció előtt álló betegek körében a transzplantációval kapcsolatos negatív attitűdök jelentek meg. Ezzel szemben a már műtéten átesett betegek a veseátültetésről kifejezetten pozitívan vélekedtek. Sok beteg elutasítja a transzplantációt, ami összefüggést mutat a betegséggel és gyógyulással kapcsolatos attitűdökkel. Eredményeink azt mutatják, hogy a vesebetegek kognitív-érzelmi viszonyainak feltárása az orvosi diagnózis mellett jobb adherencia kialakítását teszi lehetővé, segíthet a jobb életminőséget biztosító vesepótló kezelés elfogadásában. Orv Hetil. 2018; 159(46): 1898–1904.
