Search Results

You are looking at 1 - 10 of 18 items for :

  • Author or Editor: Botond Lakatos x
  • Medical and Health Sciences x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

A C-reaktívprotein- és -prokalcitoninszintek szérumkinetikája és a klinikai kimenetellel való kapcsolata közösségben szerzett szepszisben

Kinetics of serum C-reactive protein and procalcitonin levels and their connection to outcomes in community-acquired sepsis

Orvosi Hetilap
Authors:
Bence Marosi
,
Rebeka Kiss
,
Botond Lakatos
, and
Bálint Gergely Szabó

Bevezetés és célkitűzés: A közösségben szerzett szepszis fertőzésre adott életveszélyes válaszreakció, mely a kórházi felvételt követő 72 órán belül kezdődik. Kutatásunk célja a C-reaktívprotein (CRP)- és prokalcitonin (PCT)-szintek kinetikájának vizsgálata volt ezen kóroki entitásban. Módszerek: A centrumunkban 2016-ban közösségben szerzett szepszis miatt hospitalizált felnőtt betegek adatainak elemzését végeztük el. A szepszis definiálására az ACCP/SCCM definícióit használtuk, a közösségi eredetet a priori exklúziós kritériumokkal biztosítottuk. Valamennyi betegnél követtük az 1–14. kórházi napokon elérhető CRP- és PCT-értékeket. Elsődleges kimenetelnek a kórházi összhalálozást, az intenzív terápiás osztályra való felvétel igényét, másodlagos kimenetelnek a szepszis gócának és kórokozójának azonosítottságát választottuk. A diagnózis időpontjában (CRP0, PCT0) és az empirikus antimikrobiális terápia megkezdését követő 24 órán belül mért CRP- és PCT-értékek segítségével abszolút (ΔabsCRP, ΔabsPCT) és relatív (Δ%CRP, Δ%PCT) változásokat számítottunk a változás irányának megtartásával. Eredmények: Összesen 193 beteget vontunk be, a kórházi összhalálozás 13,9%, az intenzív terápiás osztályra történő felvételi arány 25,9% volt. A kórházban elhunytak kisebb medián Δ%PCT-csökkenést mutattak a túléltekhez viszonyítva (–7,7 ± 127,9% vs. –45,7 ± 88,8%, p = 0,01). Az elhunytak napi abszolút PCT-értékei a 2–14. napokon, CRP-értékei az 5–14. napokon voltak statisztikailag szignifikánsan magasabbak. Az intenzív terápiás osztályra átvett betegek körében szintén szignifikánsan kisebb medián Δ%PCT-csökkenést rögzítettünk (–19,6 ± 72,5% vs. –49,8 ± 100,8%, p = 0,01). A számított paraméterek a szepszis azonosított fókuszával, illetve kórokozójával nem mutattak statisztikai összefüggést. Megbeszélés, következtetés: Vizsgálatunk alapján az elsődleges kimenetelekre megfigyelhető specifikus CRP- és PCT-kinetika, és különösképpen a Δ%PCT lehet hasznos paraméter a negatív kimenetelek előjelzésére felnőtt betegek közösségben szerzett szepszise esetén. Orv Hetil. 2022; 163(43): 1713–1720.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Botond Lakatos
,
Radka Nikolova
,
László Ocskay
,
Judit Csomor
, and
Gyula Prinz

A zygomycosis (mucormycosis) ritka, kifejezetten agresszív lefolyású opportunista infekció, amelyet a Zygomycota (Járomspórás gombák) törzs Zygomycetes osztályába tartozó gombák okoznak. Jellemzően immunhiány, neutropenia, vastúlterhelés, hematológiai betegség, illetve diabeteses ketoacidosis eseteiben fordul elő. Esetismertetés: A szerzők 18 éves, 9 éve inzulindependens diabetes mellitusban szenvedő, rossz compliance-szel rendelkező beteg kórtörténetét ismertetik. Súlyos állapotban, beszűkült tudattal, ketoacidosisban, orrmelléküreg-gyulladásra utaló egyoldali periorbitalis duzzanattal, bőrpírral került kórházba. Bár az endoszkópos sinusműtét során vett váladékból methicillinrezisztens Staphylococcus aureus és Pseudomonas aeruginosa tenyészett, a beteg anamnézise, klinikuma zygomycosis gyanúját keltette, emiatt amphotericin-B-kezelést indítottak. Szövettani, illetve mikrobiológiai vizsgálatok során Rhizopus oryzae okozta invazív infekció igazolódott. Megbeszélés: Az antifungális kezelés ismételt sebészeti beavatkozásokkal és adjuváns granulocytakolónia-stimuláló faktor alkalmazásával kiegészítve eredményesnek bizonyult. A beteg négy hónappal hazabocsátását követően él és panaszmentes. Orv. Hetil., 2010, 39, 1591–1596.

Restricted access

Abstract

Objective

In this observational study we addressed accelerated arteriosclerosis (AS) in patients with chronic renal failure (CRF) on hemodialysis (HD) by measuring vascular stiffness (VS) parameters and attempted to relate them to pro-inflammatory and protective factors.

Patients

96 consecutive patients receiving regular HD were included. 20 adult patients without major renal, cardiovascular or metabolic morbidities served as controls.

Methods

AS parameters (carotid-femoral pulse wave velocity – PWV, aortic augmentation index – Aix) were measured by using applanation tonometry (SphygmoCor, AtCor Medical, Sidney). In addition to routine laboratory tests 25(OH) vitamin D3 (vitamin D3) and high-sensitivity C-reactive protein (hsCRP) were quantified by immunometric assay; whereas fetuin-A, α-Klotho, tumor necrosis factor-α (TNF-α) and transforming growth factor-β1 (TGF-β1) were determined by ELISA.

Results

Pro-inflammatory biomarkers (hsCRP, TNF-α and TGF-β1) were markedly elevated (P < 0.01), while anti-inflammatory factors (fetuin-A: P < 0.05, α-Klotho: P < 0.01, vitamin D3: P < 0.01) significantly depressed in HD patients when compared to controls. PWV was significantly affected only by total cholesterol, fetuin-A and dialysis time. Multiple linear regression analyses revealed that several clinical and laboratory parameters were associated with pro- and anti-inflammatory biomarkers rather than VS. The impact of baseline clinical and biochemical variables on outcome measures were also analyzed after three-year follow-up, and it was demonstrated that low levels of vitamin D, α-Klotho protein and fetuin-A were related to adverse cardiovascular outcomes, whereas all-cause mortality was associated with elevated hsCRP and depressed vitamin D.

Conclusions

Our results provide additional information on the pathomechanism of accelerated AS in patients with CRF, and documented direct influence of pro- and anti-inflammatory biomarkers on major outcome measures.

Open access

Abstract

Widespread introduction of HIV integrase inhibitors into clinical care may result in appearance of drug resistance mutations affecting treatment outcome. The aim of our study was to monitor the resistance patterns of integrase inhibitors beside protease and reverse transcriptase inhibitors in newly diagnosed therapy-naive HIV-positive patients in Hungary between 2017 and 2019.

Genotype-based resistance testing of HIV integrase, protease and reverse transcriptase was performed by amplification and Sanger population sequencing from plasma samples. Drug resistance mutations were identified by the algorithm of Stanford HIV Drug Resistance Database.

Potentially transmitted, non-polymorphic integrase major mutation was detected in 1 out of 249 samples, while accessory mutations were observed in further 31 patients (12.4%). The overall prevalence of transmitted drug resistance (TDR) mutations related to protease and reverse transcriptase inhibitors was 5.8% (10/173) between the end of 2017 and 2019. Nucleoside reverse transcriptase inhibitor associated resistance mutations were the most frequent indicators of TDR (6/173; 3.5%), followed by resistance mutations associated with protease (3/173; 1.7%) and non-nucleoside reverse transcriptase inhibitors (2/173, 1.2%).

The first detection of integrase major mutation and the changing patterns of other resistance mutations in Hungarian untreated HIV-positive population indicate the necessity of continuous molecular surveillance of Hungarian HIV epidemic.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Botond Lakatos
,
Géza Prinz
,
Csilla Sárvári
,
Katalin Kamotsay
,
Péter Molnár
,
Anita Ábrahám
, and
József Budai

A központi idegrendszeri tuberkulózis az ötödik leggyakoribb, egyben legsúlyosabb lefolyású extrapulmonalis tuberkulózisforma. A nem specifikus tünetekkel kezdődő kórkép korai diagnózisa és a terápia elkezdése kulcsfontosságú a betegség kimenetele szempontjából. A szerzők egy esetismertetés és tizenöt beteg kórtörténetének retrospektív feldolgozása által mutatják be a kórkép jellemzőit, összefoglalják a diagnosztikus és terápiás lehetőségeket. Betegek és módszerek: 1998. január 1. és 2009. szeptember 1. között az Egyesített Szent István és Szent László Kórház Neuroinfektológiai Osztályán 15 központi idegrendszeri tuberkulózissal kezelt beteg orvosi dokumentációinak elemzése történt meg retrospektív módon. Eredmények: A betegek átlagéletkora 54,5 év, 40%-uk nő volt. A kezdeti kémiai liquorparaméterek emelkedett fehérjét [1,54 g/l; 95%-os konfidenciaintervallum (KI): 1,01–2,05] és sejtszámot (átlag: 337/μl; KI: 171,9–502,5), csökkent cukorindexet (0,32; KI: 0,15–0,52) mutattak. A betegek 93,3%-ánál (15/14 beteg) hyponatraemiát észleltünk. Átlagosan 16,3 (1–40) napos kezdeti panaszokkal érkeztek a betegek. Fizikális vizsgálattal kilenc betegnél (60%) meningealis izgalmi jeleket nem lehetett észlelni. Fejfájás és tudatzavar 53%-ban, míg fejfájás, láz, tarkókötöttség együttesen 33,3%-ban volt jelen felvételkor. Az esetek 46,7%-ában támasztotta alá a diagnózist tenyésztés és/vagy a polimerázláncreakció-vizsgálat. A betegek kétharmadát tudták követni legalább egy éven át, kilenc betegnél tapasztaltak neurológiai maradványtünetet. A szerzők megállapították, hogy kezdetben jellegtelen tünetek vezetik be a betegséget, amelyhez később progrediáló tudatzavar, agyidegbénulás, konvulziók társulhatnak. A betegek között a fejfájás és alterált tudat bizonyult vezető tünetnek. A diagnosztikában az arany standard eljárás ma is a tenyésztés szilárd és folyékony táptalajon. A polimeráz láncreakciós módszer érzékenysége átlagosan 27–85%-os. A korai diagnózishoz segít a hajlamosító tényezők (immunhiány, HIV-fertőzés, korábbi tbc-expozíció) feltérképezése. A négyes kombinációban alkalmazott gátlószeres kezelés 12 hónapig való alkalmazása a betegeket meggyógyította, de még a korán felismert és megfelelően kezelt megbetegedések esetén is változó súlyosságú idegrendszeri maradványtünetekkel, esetenként halállal kell számolni. Következtetések: A központi idegrendszeri tuberkulózis ritka, de rendszeresen előforduló, jellegtelen tünetegyüttessel jelentkező kórkép, aminek felismerése nehéz. Minden szubakut jellegű, fejfájással, tudatzavarral, emelkedett liquorfehérjével és alacsony liquorcukorértékkel járó betegség kapcsán a központi idegrendszeri tuberkulózisnak szerepelnie kell differenciáldiagnosztikai gondolkodásunkban. Orv. Hetil., 2011, 152, 588–596.

Restricted access
Acta Microbiologica et Immunologica Hungarica
Authors:
Botond Lakatos
,
Balint Gergely Szabo
,
Ilona Bobek
,
Laszlo Gopcsa
,
Gabriella Beko
,
Noemi Kiss-Dala
,
Borisz Petrik
,
Zsofia Gaspar
,
Balazs Ferenc Farkas
,
Janos Sinko
,
Peter Remenyi
,
Janos Szlavik
, and
Istvan Valyi-Nagy

Abstract

Large randomized clinical trials in severe Coronavirus Disease 2019 (COVID-19) patients have proven efficacy of intravenous tocilizumab. Our aim was to describe the laboratory parameters predicting in-hospital mortality of patients with tocilizumab administration in COVID-19 associated cytokine release syndrome (CRS).

We evaluated high-dose (8 mg/kg) intravenous tocilizumab administration in severe and critically ill COVID-19 adult patients fulfilling predefined strict CRS criteria. A single-centre, prospective, observational cohort study was carried out among consecutive adult (≥18 years of age) in-patients with COVID-19 between April 1 and December 31, 2020. The primary endpoint was 28-day all-cause mortality. The changes in laboratory parameters from baseline on day 7 and 14 after administration of tocilizumab were analysed.

In total, 1801 patients were admitted to our centre during the study period. One hundred and six patients received tocilizumab, and among them 62 (58.5%) required intensive care unit admittance while 25 (23.6%) deceased. At day 7 after tocilizumab administration, inflammatory markers (CRP, IL-6, ferritin) and lactate dehydrogenase (LDH) values were significantly lower among survivors. Subsequently, at day 14, differences of IL-6 and LDH levels has become more pronounced between subgroups. Restoration of absolute lymphocyte count (ALC) by day 7 and 14 was insufficient among patients who died.

In our cohort, administration of high-dose tocilizumab for COVID-19 patients with CRS demonstrated clinical and sustained biochemical parameter improvement in 76.4%. In this patient population high and increasing LDH, IL-6, and low ALC levels had a predictive role for mortality.

Open access

Infekciók kockázatának csökkentése veleszületett és szerzett komplementdefektusokban.

Irodalmi áttekintés és javaslat hazai gyakorlatra

Reducing the risk of infections in hereditary and acquired complement deficiencies.

Review of the literature and proposal for best practice in Hungary
Orvosi Hetilap
Authors:
Éva Karászi
,
Beáta Onozó
,
Andrea Kulcsár
,
János Szlávik
,
Vera Goda
,
Gergely Kriván
,
Zoltán Prohászka
, and
Botond Lakatos

A veleszületett komplementdefektusok világszerte ritkán fordulnak elő, a primer immunhiányok 1–10%-át teszik ki. A szerzett komplementdefektusok gyakoribbak, és a komplementgátló kezelések egyre elterjedtebb alkalmazásával a szerzett komplementhiányos betegek incidenciája nő. A terápia okozta komplementdeficientia a genetikailag meghatározott formákhoz hasonlóan döntően tokos baktériumok által okozott, visszatérően jelentkező, életveszélyes fertőzésekre hajlamosít (sepsis, meningitis). A leggyakoribb kórokozók a Neisseria meningitidis, a Streptococcus pneumoniae és a Haemophilus influenzae. Hazánkban C5- és C3-komplement-gátló gyógyszerek érhetők el a klinikai gyakorlatban, melyek elsődlegesen paroxysmalis nocturnalis haemoglobinuria, myasthenia gravis, neuromyelitis optica és atípusos haemolyticus uraemiás szindrómás betegek kezelésére indikáltak. A fenti kezelésben részesülő betegek körében kiemelt jelentőségű és a kezelésnek elengedhetetlen feltétele a súlyos, potenciálisan életet veszélyeztető, gyors progressziójú bakteriális fertőzések megelőzése. Ennek ellenére az infekciós kockázatot csökkentő hazai ajánlás nem létezik, a megelőzési stratégia nem standardizált, gyakran hiányos, ami az érintett betegeket súlyosan veszélyezteti. Közleményünk célja a nemzetközi gyakorlat és klinikai útmutatók áttekintésével a komplementhiányos betegeknél alkalmazható szakmai javaslat megfogalmazása a bakteriális fertőzések prevenciójára vonatkozóan, mely egy későbbi hazai irányelv alapjául szolgálhat. Orv Hetil. 2023; 164(25): 971–980.

Restricted access

Kritikus állapotú, szeptikus felnőtt betegek antibiotikumkezelésének farmakokinetikai és farmakodinamikai megfontolásai

Pharmacokinetic and pharmacodynamic considerations of antibiotic therapy among critically ill adult patients with sepsis

Orvosi Hetilap
Authors:
Lili Holub
,
Bálint Gergely Szabó
,
Lőrinc Závorszky
,
Rózsa Hümpfner
,
Péter Andréka
,
Gellért Balázs Karvaly
, and
Botond Lakatos

A szepszis életet veszélyeztető, komplex klinikai állapot, melynek kezelése jelentős kihívást és számottevő költségráfordítást jelent a betegellátás számára. A szepszis által előidézett patofiziológiai változások jelentős mértékben megváltoztatják a gyógyszerek és a szervezet kölcsönhatását, megnehezítve az optimális gyógyszerelést. A kapillárisszivárgás jelensége, valamint az ellátás során alkalmazott folyadékterápia hatására megemelkedhet egyes antibiotikumok megoszlási térfogata. A hypalbuminaemia következtében megnövekedett szabad frakció a nagy fehérjekötődésű antibiotikumok gyorsabb eliminációját okozhatja. A megnövekedett perctérfogat és a vascularis ellenállás csökkenése a fiatalabb betegpopulációkban megnövekedett renalis clearance-t idézhet elő. A betegek nagyobb hányadában azonban a hipoperfúzió miatt szepszis indukálta akut veseelégtelenség jellemző, melynek hatására a renalis clearance csökken. A klinikai képet tovább árnyalja, ha vesepótló vagy extracorporalis membránoxigenizációs kezelést alkalmazunk. Az antibiotikumok fizikai-kémiai jellemzői meghatározzák, hogy a patofiziológiai változások milyen mértékben befolyásolják az egyes gyógyszermolekulák farmakokinetikai paramétereit. A várttól eltérő gyógyszer-expozíciót előidéző folyamatok ellensúlyozására a farmakokinetikai-farmakodinamikai indexek, valamint a fizikokémiai értékek ismeretében többféle klinikai stratégia áll rendelkezésre. A terápia racionális szempontok szerint történő személyre szabásával és a terápiás gyógyszerszint monitorozásával növelhető a hatékonyság, és csökkenthető az antibiotikumrezisztencia kialakulásának esélye. Orv Hetil. 2024; 165(11): 403–415.

Open access

Béta-laktám antibiotikumok terápiás gyógyszerszint-monitorozása kritikus állapotú felnőtt betegekben: egycentrumos, prospektív, obszervációs pilotvizsgálat

Therapeutic drug monitoring of beta-lactam antibiotics in critically ill adult patients.

A single-center prospective observational pilot study
Orvosi Hetilap
Authors:
Lőrinc Závorszky
,
Andrea Rádler
,
Júlia Galgóczi
,
Bence Tóth
,
Ákos Csomós
,
Attila Erőss
,
Róbert Farkas
,
Gellért Karvaly
,
Lili Holub
,
Bálint Gergely Szabó
, and
Botond Lakatos

Bevezetés: A béta-laktám antibiotikumok a leggyakrabban alkalmazott antibiotikumok közé tartoznak. Effektivitásuk időfüggő, adagolásuk így akkor optimális, ha az antibiotikum plazmakoncentrációja az idő 100%-ában meghaladja a baktérium minimális gátló koncentrációját (100%fT>MIC). Az Európai Klinikai Mikrobiológiai és Infektológiai Társaság (European Society of Clinical Microbiology and Infectious Diseases – ESCMID) ezt a célértéket javasolja a béta-laktámok terápiás gyógyszerszint-monitorozása esetén. Számos vizsgálat alapján azonban úgy tűnik, hogy kritikus állapotú betegek esetében a béta-laktámok plazmakoncentrációja szuboptimális. Célkitűzés: Kutatásunk célja volt egy hazai súlyponti kórház intenzív osztályán legnagyobb gyakorisággal alkalmazott béta-laktám antibiotikumok szérumkoncentrációinak meghatározása és a terápiás céltartomány elérésének vizsgálata pilotjelleggel a kritikus állapotú betegek körében. Módszer: Prospektív, obszervációs egycentrumos vizsgálatunkba intenzív osztályon fekvő, meropenem, piperacillin/tazobaktám vagy ceftriaxon antibiotikummal kezelt betegeket vontunk be. A gyógyszerek völgykoncentrációját mértük szérumban, nagy hatékonyságú folyadékkromatográfiás (HPLC) módszerrel és folyadékkromatográffal kapcsolt tandem tömegspektrométerrel (LC–MS/MS) a 100%fT>MIC farmakodinámiás cél elérésének megítéléséhez. A célkoncentrációt kórokozótól függően az Európai Antimikrobiális Érzékenységi Bizottság (European Committee on Antimicrobial Susceptibility Testing – EUCAST) definíciói alapján határoztuk meg. Elsődleges végpontként a terápiás szérumkoncentrációt el nem érő betegek arányát vizsgáltuk. Eredmények: Vizsgálatunkban 28 beteg esetében összesen 60 antibiotikumszint-mérés történt. A betegek medián életkora 64,5 ± 28,7 év volt, 80,0%-uk (n = 22) férfi; 35,7%-uk (n = 10) belgyógyászati, 53,5%-uk (n = 15) sebészeti/traumatológiai okkal, míg 10,7%-uk (n = 3) égési sérülés miatt került intenzív osztályra. A betegek 39,3%-ánál (n = 11) volt detektálható a terápiás célt el nem érő antibiotikum-szérumkoncentráció. A meropenemkezelésben részesülő betegek közül 6 (66,6%), a piperacillin esetében 5 (41,6%), míg a ceftriaxon esetében 1 (12,5%) betegnél volt szubterápiás a mért koncentráció. Megbeszélés: Kutatásunk alapján a béta-laktám antibiotikumokkal kezelt, kritikus állapotú felnőtt betegek releváns része nem érte el a kívánt farmakodinámiás célt, különösen a piperacillin és a meropenem esetében. Következtetés: Pilotvizsgálatunk kisszámú hazai mintán reprodukálja a nemzetközi eredményeket, és megerősíti a terápiás gyógyszerszint-monitorozás szükségességét a béta-laktám-terápiában részesülő kritikus állapotú betegek körében. Orv Hetil. 2023; 164(48): 1904–1911.

Open access

Agyi myeloma képét utánzó toxoplasmosis

Toxoplasmosis masquerading as cerebral myeloma

Hematológia–Transzfuziológia
Authors:
Eszter Nagy
,
Andrea Ceglédi
,
Bálint Gergely Szabó
,
Botond Lakatos
,
Viktória Kiss Anita
,
András Kozma
,
Attila Balogh
,
Hajnalka Rajnai
,
Péter Reményi
, and
Gábor Mikala

Bevezetés

Myeloma multiplexben és társuló plazmasejtes leukémiában szenvedő 63 éves nőbetegünk másodvonalbeli carfilzomib-lenalidomid-dexamethason mentőkezeléssel komplett remissziót ért el, melyet autológ őssejt-átültetéssel konszolidáltunk. A transzplantációt követően gyors relapszusa alakult ki, melyre harmadvonalbeli daratumumab-lenalidomid-dexamethason kezelést indítottunk.

A kezelések szövődményeként Clostridioides difficile okozta pseudomembranosus colitis jelentkezett, mely során intenzív osztályra került, így a kúrát felfüggesztettük. Osztályunkra visszavéve szótalálási nehézséget, jobb oldali felső végtagi túlsúlyú hemiparesist, ködös tudatállapotot észleltünk. Az elvégzett koponya MRI-vizsgálat a capsula interna-thalamus határán 28 × 25 mm-es térfoglalást igazolt, perifokális ödémával, bal oldali oldalkamra kompresszióval és középvonali áttolással. A kép myeloma multiplex agyi relapszusának alapos gyanúját keltette, de felmerült gyulladásos folyamat lehetősége is. Idegsebészeti javaslatra sztereotaxiás biopsziás mintavétel történt, melynek szövettana toxoplasmosist igazolt. Infektológiai megbeszélés alapján pyrimethamin, sulfadiazin és folinsav kombinációt kezdtünk, melyre a beteg jól reagált, az ágyból kikelt, sétált, tudata feltisztult. A klinikai javulást képalkotó vizsgálat is megerősítette. Közben a myeloma multiplex betegség progressziója alakult ki, ezért a daratumumab adását újrakezdtük. Sajnos a beteg klinikai állapota hanyatlott, újból ágyhoz kötötté vált, Klebsiella pneumoniae véráram-infekció miatt ismételten intenzív osztályos ellátást igényelt. A kontroll koponya-MRI újabb agyi góc megjelenését igazolta.

A beteget progresszív myeloma multiplex és agyi toxoplasmosis együttes fennállásában elveszítettük. Esetünk legfontosabb tanulsága, hogy agyi toxoplasmosis lehetőségére immunszupprimált, myelomás betegeink agyi plasmocytomának megfelelő képe esetén is gondolnunk kell.

Restricted access