Search Results

You are looking at 1 - 1 of 1 items for :

  • Author or Editor: Csaba Pléh x
  • Social Sciences and Law x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Mérei Ferenc a polgári és a szocialista embereszmény feszültségei közepette

Ferenc Mérei in the Middle of Tensions of a Citoyen and Socialist Image of Man

Educatio
Author: Csaba Pléh

Összefoglaló. Mérei Ferenc (1909–1986) életműve sok nyilvánvaló paradoxont tartalmaz. Ott áll az egyik oldalon az 1945 és 1949 közti kommunista nevelési vezér, aki az általa vezetett budapesti műhelyben és a nagy hatáskörű Országos Neveléstudományi Intézetben aktívan alakította az államilag szervezett szocialista iskolát, és ott van az 1950-től a partvonalra került, majd bebörtönzött értelmiségi, harmadik lépésként pedig az 1970-es évektől a lelki ellenállás alapú, egyéni életmód-szerveződések és csoportterápiák irányítója. Felfogásom szerint a kettősségek nem csupán az élet külsőségeiből fakadó kényszerek következményei, hanem Mérei szellemi arculatára végig jellemző belső dilemmákból fakadtak. A Franciaországban töltött korai 1930-as évek óta élt benne az a hit, hogy összhang teremthető a francia felvilágosodás örökségeként értelmezett baloldali, gyerekközpontú pedagógiai hitvallás (én ezt a polgári, individualizációs eszménynek tartom) és a kommunista társadalomszervezés egyenlősítő centralizációs elvei között. Szervező munkájában, miközben sokat tett azért, hogy a demokratikus eszményképeket követő általános iskola egyenlőség eszméje hassa át a szocialista nevelést, ezt összekapcsolta azzal a hittel, hogy a gyermeki közösségek sajátos érzelmikohó-szerepe meg tudja teremteni az összhangot az egyenlőség és a centralizáció között. Igyekszem rámutatni arra, hogy valójában nehezen összeegyeztethető a polgári individualizáció, mint a modern pszichológia egyik kiindulópontja és a hivatalnok eszményű szocialista közösségi felszabadítás. A gyermekből induló liberális és az egyenlőség elvű baloldali eszmények az oktatás irányába nem olyan könnyen illeszkednek, mint sok baloldali polgár, köztük Mérei hitte volt.

Summary. The work of Ferenc Mérei (1909–1986) the Hungarian social and clinical psychologist and for a time communist educational leader involves several paradoxes. On one hand, we have the leader of the communist education reform between 1945 and 1949, who, as head of the Budapest municipal institute for education and the Countrywide Institute for Educational Research helped shape socialist schooling. On the other hand, from 1950 on, there is the expelled ostracized intellectual, who is even sentenced to prison after the 1956 revolution. As a third step, from the 1970s on, he appears as the leader of small groups, displaying life style reforms relying on mental resistance and resilience. In my view, these dualities are not only due to constraints of external life events, but are embedded in the internal dilemmas of the intellectual tensions continuously characterizing Mérei. From the time he spent in France in the early 1930s he cherished the belief that a harmony could be found between a child-centered educational commitment as a continuation of the heritage of French enlightenment (I consider this to be a citoyen individuation ideal) and the centralizing principles of communist social organization aimed at equalization. In his organizational work while he made many efforts to center socialist education around the program of a comprehensive school based on principles of democratic equality, he connected these to the belief that the peculiar emotional atmosphere of child communities could reconcile equality and centralization. I try to show that bourgeois individualization as one starting point of modern psychology is difficult to reconcile with community liberation with burocratic inspirations. The liberal child based ideals of education are not easy to reconcile with leftist ideals of equality – contrary to what was and is believed by many left wing citoyen thinkers, among them by Mérei.

Open access