Search Results

You are looking at 1 - 10 of 29 items for :

  • Author or Editor: Csaba Sándor x
  • Medical and Health Sciences x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Myastheniás betegek altatása thymectomia során

Anaesthesia of the myasthenic patients during thymectomy

Magyar Sebészet
Authors:
Judit Hallay
,
Csaba Micskei
,
Sándor Kollár
,
Sándor Sz. Kiss
, and
Béla Fülesdi

Absztrakt

A myasthenia gravis ritka autoimmun betegség, melyet az akaratlagosan működő izmok kóros fáradékonysága jellemez. Ennek oka a működő acetilkolin receptorok számának csökkenése az ideg-izom csatlakozásban. A szerzők visszatekintve vizsgálták 1981 és 2006 között 186 beteg myasthenia miatt végzett thymectomia-altatással nyert tapasztalataikat. Műtét után hét beteg igényelt 24 órát meghaladó gépi légzéstámogatást, amely egy esetben meghaladta a 7 napot, de sebészi halálozás nem volt. A műtét előtt a betegek előkészítésként promethazint és atropint kaptak. Az altatás bevezetéséhez propofolt, ethomidatot, thiopentalt, valamint sevoflurane-t alkalmaztak. Depolarizáló és nem depolarizáló izomellazítót nem adtak a műtét során. A megfelelő mélységű altatást sevoflurane-nal, a fájdalommentességet kis adagú opiáttal biztosították. A betegek 95%-át a műtétet követően a műtőasztalon sikerült extubálni. Az intenzív osztályon eltöltött idő csökkenthető, amennyiben a beteg nem igényel műtét utáni lélegeztetést. Fájdalomcsillapításhoz nemsteroid gyulladásgátló készítményt, illetve nalbuphint alkalmaztak. Következtetés: A myastheniás betegek altatása thymectomia során altatógázokon alapszik, kis adagú anticholinerg gyógyszerekkel és esetleg steroidokkal a légzési szövődmények megelőzhetők.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Viktória Ferencz
,
Csaba Horváth
,
Sándor Huszár
, and
Katalin Bors

Bevezetés: Az osteoporosis fő következménye a csonttörés. A csonttörés esélyét a csont mennyiségén kívül számos tényező befolyásolja. A kockázati tényezők egy csoportja egyszerű kérdőívekkel vizsgálható. Célkitűzés: A jelen vizsgálat (Score-HU) célja volt, hogy felmérje az osteoporosisban szenvedő, oszteológiai szakrendelésre irányított postmenopausás nőknél (n = 11 221) az ismert kockázati tényezők előfordulási gyakoriságát. Módszer: A kockázati tényezőket minden beteg esetében egyszerű kérdőív segítségével rögzítették. Eredmények: A csonttörés legfontosabb kockázati tényezői gyakorisági sorrendben a következők voltak: korábbi csonttörés (79,4%), nem antiporotikus gyógyszerek szedése (vérnyomáscsökkentők 67,9%, altatók 36%, antidepresszánsok 26,5%, kortikoszteroidok 13,5%), mozgásképesség csökkenése (44,6%), korai menopausa (31,9%), dohányzás (31,2%), gyakori elesés (29,1%), rossz egészségi állapot (legalább 3 krónikus betegség előfordulása 24,1%). Következtetések: Az említett kockázati tényezők egyszerű klinikai felmérése alapján az osteoporoticus betegek csonttörési kockázatát pontosabban adhatjuk meg, mint ha csupán az oszteodenzitometriás mérési eredményre hagyatkozunk a törési kockázatbecslés során. Orv. Hetil., 2015, 156(4), 146–153.

Open access

Akut acromioclavicularis ízületi ficamok műtéti kezelése anatómiai rekonstrukcióval

Operative treatment of acute acromioclavicular joint dislocation with anatomic reconstruction

Orvosi Hetilap
Authors:
Csaba Biró
,
Ákos Lukács
,
Tibor Balasa
, and
Zoltán Sándor

Bevezetés: Az acromioclavicularis ízület operatívan kezelendő ficamainak megoldására osztályunkon korábban alkalmazott technikák eredményeinek vizsgálata módszerváltásra késztette a szerzőket. Célkitűzés: Egy olyan módszert kerestek, mely stabilan úgy rögzíti a sérült acromioclavicularis ízületet, hogy annak fiziológiás mozgásai is megmaradjanak. Módszer: Ezen a területen napjainkban is útkeresés folyik, melynek kapcsán a rigid rögzítést adó technikák helyett a kulcscsont fiziológiás mozgásait meghagyó dinamikus rögzítések kerültek előtérbe. Az alkalmazható modern technikák közül a szerzők a MINAR- (Minimally INvasive Acromioclavicular Joint Reconstruction) technikát választották és vezették be osztályuk gyakorlatába. A módszer előnye, hogy jó stabilitást ad, gyors rehabilitációt tesz lehetővé, minimalizáltan invazív eljárás mindamellett, hogy könnyen elsajátítható, biztonságosan elvégezhető műtét. Fontos tényező, hogy a stabilitás mellett biomechanikai szempontból is előnyös, mivel lehetővé teszi, meghagyja a kulcscsont fiziológiás mozgásait. A technikát 2012-ben kezdték alkalmazni a szerzők. Magyarországon a legtöbb ilyen műtétet ők végezték kórházukban, ami által referenciahelynek tekinthetők országos viszonylatban. A szerzők bemutatják a műtéti technikát, az indikációkat, a kontraindikációkat és a műtétet követő rehabilitáció lépéseit. Eredmények: Eredményeiket a szerzők radiológiai vizsgálatokkal, illetve 7 éves időszak retrospektív utánvizsgálatával a Constant- és DASH-score-ok segítségével elemezték, melyek alátámasztották azt, hogy jó megoldást választottak. Megbeszélés: A nemzetközi irodalmi adatokkal egybehangzó eredményeket találtak. Elemezték azokat a szempontokat, amelyek még jobb eredményességre vezethetnek, valamint elemzik a módszer további vizsgálatának, más módszerrel való összehasonlíthatóságának lehetőségeit. Következtetések: A módszer az előnyei alapján elsődlegesen választandó jó megoldásnak tekinthető, mely korrelál az Európai Vállsebészeti Társaság (European Shoulder Associates) álláspontjával. Orv Hetil. 2022; 163(50): 1992–1999.

Open access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors:
Zoltán Demeter
,
Elena Palade
,
Éva Balogh
,
Csaba Jakab
,
Róbert Farkas
,
Balázs Tánczos
, and
Sándor Hornok

Here we report a case of canine babesiosis with unusual morphology of the causative agent. A male, seven-week-old Labrador retriever puppy, exhibiting severe anaemia and haemoglobinuria, was presented at the Clinic of Internal Medicine in February 2011. The puppy was euthanised. The most relevant pathological changes were icterus, severe splenomegaly, generalised lymphadenopathy and haemoglobin nephrosis. Samples were collected from various organs for histology within one hour post mortem. Impression smears were also prepared from the spleen after overnight storage at 4 °C. Tissue sections and smears showed the presence of multiple, coccoid intraerythrocytic bodies that measured 1–2 μm and resembled small babesiae. No large piroplasms were seen. DNA was extracted from the spleen, and a conventional PCR was performed for the amplification of a 450-bp region of the 18S rRNA gene of piroplasms. The causative agent was identified as Babesia canis canis, with 99% sequence identity to other European isolates. Sequence identity to B. gibsoni was only 91%. This is the first account to verify that the morphology of the large canine piroplasm, B. canis, can be uniformly small babesia-like post mortem or following the storage of tissue samples.

Restricted access

A koronavírus-járvány hatása a komplementer terápiás gyógymódok igénybevételére elektív sebészeti műtétek előtt

Relationship between the coronavirus epidemic and the use of complementary and alternative medicine prior to elective surgical procedures

Orvosi Hetilap
Authors:
Sándor Árpád Soós
,
Orsolya Szűcs
,
Katalin Darvas
,
Csaba Hoffmann
,
László Harsányi
, and
Attila Szijártó

Összefoglaló. Bevezetés: A 2019 végén Vuhanból kiinduló, SARS-CoV-2 okozta koronavírus-járvány jelentős hatást gyakorolt életünkre. Specifikus terápia hiányában az emberek egy része alternatív gyógymódokhoz fordult. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja annak feltárása volt, milyen hatást gyakorolt a koronavírus-járvány a betegek komplementer gyógymódokhoz való viszonyulására elektív sebészeti műtétek előtt. Módszer: Egy magyarországi klinika és egy városi kórház elektív sebészeti műtétre váró betegei körében végeztünk anonim kérdőíves felmérést 2020. augusztus 3. és december 18. között. 279 kérdőívet dolgoztunk fel, a válaszadási arány 69,7% volt. Eredmények: A koronavírus-járvány hatására a válaszadók 91,4%-ának nem változott meg a véleménye a nem konvencionális kezelésekről, 8,2%-a bizakodóbban tekintett ezekre. A komplementer terápia betegségmegelőző hatása iránt a kitöltők 16,8%-a volt bizakodó, 25,4%-a elutasító, 57,7%-a nem formált véleményt. A válaszadók 24,7%-a vett igénybe élete során alternatív módszereket, a koronavírus-fertőzés megelőzésére csak a nyilatkozók 10%-a alkalmazna ilyen gyógymódokat. Kizárólag a pandémia hatására senki nem kezdett el komplementer gyógymódokat használni. A kérdőívet kitöltők 55,6%-a használt gyógynövénykészítményt élete során. A járvány ideje alatt a válaszadók 27,5%-a vett igénybe gyógynövénykészítményeket; a gyógymód alkalmazása és a vizsgált szociodemográfiai tényezők között nem találtunk összefüggést. A gyógynövények alkalmazása alacsonyabb mértékű volt a daganatos és a thromboemboliás betegek között. Következtetés: Vizsgálatunk alapján a komplementer gyógymódok használata feltehetően a járvány miatt elrendelt korlátozásokból adódóan csökkent, a gyógynövények alkalmazása azonban nem változott lényegesen. A válaszadók tizede használt komplementer gyógymódot a koronavírus-fertőzés megelőzésére. Orv Hetil. 2021; 162(42): 1678–1686.

Summary. Introduction: The coronavirus epidemic caused by SARS-CoV-2 from Wuhan at the end of 2019 had considerable impact on our lives. In the absence of specific therapy, some people have resorted to alternative therapies. Objective: The aim of our study was to explore the effect of the coronavirus epidemic on the patients’ attitudes toward complementary and alternative medicine. Method: We have performed anonymous questionnaire survey among patients of a Hungarian university hospital and a city hospital waiting for elective surgery between August 3, 2020 and December 18, 2020. We received 279 questionnaires, the response rate was 69.7%. Results: As a result of the coronavirus epidemic, 91.4% of the respondents did not change their opinion about complementary and alternative treatments, 8.2% were more optimistic about them. 16.8% of respondents were optimistic, 25.4% rejected, and 57.7% did not form an opinion about the disease-preventing effect of complementary therapy. A quarter of respondents (24.7%) had used complementary therapies in their lifetime, with only 10% of respondents using such therapies to prevent coronavirus infection. As a result of the pandemic, no one started using complementary therapies. 55.6% of the respondents used a herbal preparation during their lifetime. In the course of the epidemic, a high proportion of respondents (27.5%) used herbal preparations; no correlation was found between the use of the treatment and the socio-demographic factors examined. The use of herbs was lower among cancer and thromboembolic patients. Conclusion: Based on our study, the use of complementary therapies presumably decreased due to the restrictions imposed in the epidemic, however, the use of herbs did not change significantly. One-tenth of the respondents used naturopathic cure to prevent coronavirus infection. Orv Hetil. 2021; 162(42): 1678–1686.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Csaba Dudás
,
Bernadette Kerekes-Máthé
,
Mária Henrietta Gábor
,
I. Krisztina Mártha
, and
Szilárd Sándor Gál

Absztrakt:

Bevezetés: A fogazat a szervezet egységes részeként nem képez kivételt az embernek a fejlődéstani okokból és életformából következő fizikai antropológiai változásai alól. A különböző káros stresszhatások mellett a természetes kiválasztódás is hozzájárul bizonyos fogmorfológiai jellemzők hangsúlyosabbá válásához. Célkitűzés: Középkori embertani leletek és mai páciensek gipszmintáin végzett odontometriai elemzés eredményeinek, valamint a járulékos csücskök jelenlétének összehasonlítása. Anyag és módszer: A 19 embertani leletből származó 132, valamint 30 páciens modelljén meglévő 694 fog morfológiai jellegzetességeit figyeltük meg. A koronák mesiodistalis, incisivogingivalis és vestibulooralis átmérőinek kétdimenziós képanalízise során nyert értékeit összehasonlítottuk, és megvizsgáltuk az antropológiai szempontból kiemelt fontosságú Carabelli- és taloncsücsköket. Eredmények: A XIV. századi és a jelenkori fogak méretei között statisztikai szempontból jelentős változást találtunk néhány fogcsoport esetében. A középkori leleteken az oldalsó fogak kevésbé széles koronával rendelkeztek, mint a mai populációban mért fogak. A történeti leleteken talált Carabelli-csücskök a Dahlberg-skála szerinti 1. és 3. fokozathoz tartoztak (23,07%-os előfordulás), míg a mai eseteken megfigyelt Carabelli-csücskök a 3., 4., 5., 6. és 7. fokozathoz tartoztak (50,90%-os előfordulás). Taloncsücsökkel a jelenkori csoportban találkoztunk, mindössze egy esetben. Következtetés: A vizsgált jelenkori fogakon a Carabelli-csücskök hangsúlyosabb morfológiai formában és nagyobb gyakorisággal jelentek meg, ami a mai populáció europid jellegét hangsúlyozza. Orv Hetil. 2018; 159(30): 1235–1240.

Restricted access

Retrospektív tanulmányunkban, amely 2002-ben regisztrált 66 budapesti hajléktalantól származó M. tuberculosis törzset ölel fel, egy helyi mikrojárványt igazoltunk Budapest legmagasabb tuberculosis-incidenciájú kerületében. A molekuláris genetikai vizsgálatok (IS 6110 -RFLP DNS-ujjlenyomat, spoligotyping, mycobacterial interspred repetitive unit < MIRU > és katG - gyrA tipizálás) egy helyi eredetű, Budapest-specifikus M. tuberculosis törzs jelenlétét igazolták. Ugyancsak figyelemre méltó a világszerte elterjedt, virulens Beijing-törzs hiánya. Eredményeink arra utalnak, hogy a hajléktalanok között a tuberculosis kontrolljára nagyobb figyelmet kell fordítani, és a megelőzés területén komolyabb lépésekre van szükség.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Péter Boros
,
Sándor Olvasztó
,
Krisztina Litauszky
,
Fruzsina Bodnár
,
Júlia Mészáros
, and
Csaba Tóth

Absztrakt:

A hasi aortaaneurysmák kezelése vesetranszplantált betegek esetén összetett feladat. Az endovascularis aneurysmarekonstrukció (EVAR) elterjedésével, arra alkalmas esetekben, hatékony megoldást jelent transzplantációt követően is. Esettanulmányunkban vesetranszplantált beteg infrarenalis aortaaneurysmájának terápiáját prezentáljuk. 50 éves vesetranszplantált férfi beteg infrarenalis aortaaneurysmájának endovascularis ellátása közben fellépő technikai nehézség miatt konverzióra kényszerültünk. Nyitott műtét során az aorta kirekesztésének ideje alatt a transzplantált vese keringését extraanatomikus áthidalással biztosítottuk. Átmeneti vesefunkció-romlást követően a graftvese működése évekig megfelelő volt. Saját esetünk kapcsán bemutatjuk az EVAR és a nyitott műtét nehézségeit, a graftvese funkciójának megőrzése érdekében alkalmazott módszereket. Áttekintjük a kapcsolódó szakirodalmat a transzplantált szerv ischaemiás károsodásának megelőzéséhez használható alternatívák tekintetében. Orv Hetil. 2019; 160(37): 1471–1475.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Edit Szomják
,
Henrietta Dér
,
György Kerekes
,
Katalin Veres
,
Judit Tóth
,
Sándor Olvasztó
,
Csaba Herczku
, and
Pál Soltész

A perifériás artériás érbetegség napjainkban is aluldiagnosztizált kórkép. Kialakulásában és progressziójában számos befolyásolható és nem befolyásolható rizikótényező bír szereppel. Mint rendszerbetegség részjelensége és indikátora is lehet fatális kimenetelű cardio- és cerebrovascularis eseményeknek. Esetismertetés: A betegség multilokularitását jól példázza a szerzők által ismertetett 73 éves férfi beteg esete, akinél egyidejű carotisérintettség és az alsó végtagok kritikus végtagischaemiáját okozó és aortobifemoralis bypassra szoruló eltérés mellett a szív vonatkozásában többszörös, mechanikai szövődménnyel társult infarktus, inoperábilis coronariastátus, valamint implantálható cardioverter defibrillátort igénylő kamrai ritmuszavar volt jelen. Következtetések: A perifériás artériás érbetegek kezelése során mindenképpen számolni kell a betegség teljes érrendszert involváló természetével, és a körültekintő, komplex terápia mellett is számítani kell a betegség progressziójára, súlyos cardialis, valamint cerebralis események bekövetkeztére, amelyek a beteg halálához is vezethetnek.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors:
Zoltán Lóderer
,
Gábor Bognár
,
András Novák
,
Csaba Berki
,
Gábor Sándor
,
Gábor Bognár
, and
Pál Ondrejka

Absztrakt

Bevezetés: A radiális alkari szabad lebeny gyakran az első választott eljárás a nyelv rekonstrukciójában, de hátránya az adóhely morbiditása. Egy másik, vékony, fasciocutan szabad lebeny iránti igény eredményezte az arteria suralis medialis perforator lebeny (MSAP) alkalmazását. Módszer: A nyelvgyöki és szájfenéki daganatok miatti radikális exstirpatiót követő helyreállításra három betegnél alkalmaztunk MSAP lebenyt. Eredmények: A lebenyt minden esetben egy domináns perforator látta el. A bőrlebenyek mérete 20 és 34 cm2 között volt, az értörzs hossza 8,2–11 cm, az átlagos lebenyvastagság 6,5 mm volt. Összefoglalás: A vékony MSAP lebeny kiváló alternatíva a szájfenék és a nyelv helyreállításában elenyésző adóhelyi morbiditás mellett.

Restricted access