Search Results

Bevezetés: A COVID–19-pandémia világszerte hatással volt nemcsak a tervezhető, hanem a sürgősen elvégzendő műtétekre is. Egyes tanulmányok több, későn ellátott gyermekkori herecsavarodást észleltek, illetve több semicastratio elvégzéséről számoltak be a járvány alatt. Célkitűzés: Célunk volt, hogy megvizsgáljuk a COVID–19-pandémia hatását a gyermekkori herecsavarodás ellátására és a torsio miatti semicastratio gyakoriságára az első szerző intézetében. Módszerek: Retrospektív, megfigyelésen alapuló kohorszvizsgálatot végeztünk hazánk egyik legnagyobb betegforgalmú intézetében. A 0–18 éves, herecsavarodás miatt operált betegeket két csoportra osztottuk: a pandémia előtt (2017. 07. 01. – 2019. 12. 31.) és a járvány alatt (2020. 01. 01. – 2022. 06. 30.) operált betegekre. Az első tünetektől a kórházba kerülésig eltelt időt (24 órán belüli vagy azon túli), a tünetek kezdetétől a műtétig eltelt időt és a semicastratiós rátát vizsgáltuk. A statisztikai analízishez a Mann–Whitney U-tesztet és a khi²-próbákat alkalmaztuk. Eredmények: A vizsgálat ideje alatt összesen 100 műtét történt, a pandémia előtt 45 és az alatt 55. Szignifikáns különbséget észleltünk: az első tünetektől a kórházban történő jelentkezésig eltelt idő (p = 0,048) és a kórházba kerülés után a műtétig eltelt idő szignifikánsan rövidebb volt a pandémia alatt (1,5; 2,5 óra), mint a pandémia előtt (1,5; 3,25 óra, p = 0,01). A semicastratiós rátában nem találtunk különbséget (p = 0,594). Megbeszélés: Az irodalommal ellentétben a vizsgált intézetben a COVID–19-járvány alatt a herecsavarodás miatt jelentkező betegek hamarabb jelentek meg kórházunkban, és ezt követően a műtétekre is hamarabb került sor, mint a járvány előtt. Következtetés: A pandémia alatti gyorsabb akut ellátás oka lehetett, hogy kórházunknak talán kevesebb, kevésbé súlyos esetet kellett ellátnia a járvány ideje alatt. A kevésbé súlyos betegek inkább otthon maradtak, és csak súlyos esetben kértek orvosi segítséget. Orv Hetil. 2023; 164(35): 1367–1372.

Bevezetés: A felnőtt-, illetve a gyermekkori appendicitis kezelése kapcsán számos irodalmi adat áll rendelkezésre mind a nyitott, mind a laparoszkópos appendectomia előnyeiről és hátrányairól. Célkitűzés: Egy országos centrumban kívántuk vizsgálni a gyermekkorban végzett laparoszkópos és nyitott appendectomiák eredményeit. Módszer: Retrospektív, megfigyelésen alapuló kohorszvizsgálatot végeztünk a 2011 és 2020 között nyitott vagy laparoszkópos appendectomián átesett 0–18 éves gyermekek körében. A társbetegséggel bíró betegeket kizártuk a vizsgálatból. A betegeket nyitott (idesoroltuk a konvertált műtéteket is) és laparoszkópos appendectomia szerint csoportosítottuk, illetve a szövettani eredményeik alapján „nem komplikált” (negatív, simplex, catarrhalis, phlegmonosus, gangraenás) és „komplikált” (perforált) appendicitis-alcsoportokat állítottunk fel. A posztoperatív szövődményeket (sebgyógyulási zavar, ileus, intraabdominalis abscessus) és a kórházi ápolási időt vizsgáltuk. A statisztikai analízisekhez Fisher -féle egzakt, khi²- (chi² test for trend) és Mann–Whitney-féle U-tesztet használtunk. Eredmények: A vizsgálatba 1444 beteget vontunk be (nyitott: 842, laparoszkópos: 602), a mediánéletkor 10,93 (SD 3,49) év volt. Szövődményeket számottevően inkább nyitott műtétek után (83/842, 9,86%), kevésbé a laparoszkópos megoldás után (45/602, 7,48%) észleltünk (p = 0,1163). A kórházi tartózkodás mediánértéke nyitott műtétek után 3 (2,4) nap, laparoszkópia esetén 4 (3,5) nap volt (p<0,0001). A nem komplikált eseteknél a medián ápolási idő laparoszkópia után rövidebb: 3 (2,3) nap, míg nyitott műtétet követően hosszabb: 3 (3,5) nap volt (p<0,0001). Komplikált esetek mellett a kórházi tartózkodás mediánideje laparoszkópia után 8 (6, 10), nyitott műtét után 8 (7, 10) napnak adódott (p = 0,0202). Megbeszélés: A laparoszkópia eleinte a nőgyógyászatban, majd a sebészetben és csak ezek után a gyermeksebészetben is a napi rutin része lett. Következtetés: Mind a nyitott, mind a laparoszkópos appendectomia biztonságos beavatkozás gyermekkorban. A két módszer között nem észleltünk különbséget a szövődmények tekintetében, de laparoszkópos beavatkozás után szignifikánsan rövidebbnek találtuk a kórházi ápolási időt. A gyermekkori nem komplikált (korai stádiumban felismert) appendicitisek műtéti kezelésében a rövidebb kórházi tartózkodás miatt a laparoszkópos appendectomia a választandó módszer. Orv Hetil. 2024; 165(19): 742–746.

Bevezetés: A laparoszkópos appendectomiának a gyermekek esetében is számos előnye lehet a nyílt műtéttel szemben. Célkitűzés: A szerzők vizsgálni kívánták, hogy a nyílt műtétről a laparoszkópos appendectomiára történő áttérés hozott-e változást a műtéti idő, a kórházi ápolási idő és szövődmények tekintetében. Módszerek: A retrospektív, megfigyelésen alapuló vizsgálatba a 2016 és 2017 között akut appendectomián átesett, 0–18 éves betegek kerültek bevonásra. Kizárási kritérium volt az egyidejűleg történő egyéb műtét és/vagy a diagnosztikát befolyásoló társbetegség (például malignitás, Meckel-diverticulum, ovarialis folyamat), valamint a laparoszkópiával indított, de nyílt műtétbe történő konverzió. A betegeket nyílt és laparoszkópos appendectomiás csoportokba osztották. A szerzők a műtéti időtartamot, a kórházi tartózkodás idejét és a posztoperatív szövődményeket hasonlították össze. A statisztikai analízishez a Mann–Whitney-tesztet, a Fisher-féle egzakt és khi-négyzet-teszteket alkalmazták. Eredmények: A vizsgált időszakban 297 appendectomia történt (nyílt : laparoszkópos = 149 : 148). A laparoszkópos eljárás műtéti ideje a „betanulási fázis” végére (2017) számottevően rövidebbnek bizonyult a nyílttal szemben (p = 0,0003). A kórházi tartózkodás rövidebbnek bizonyult laparoszkópia után (p<0,0001). Szövődmény kialakulásában nem volt különbség a nyílt és a laparoszkópos csoport (p = 0,2409) között. Megbeszélés: Tanulmányunk támogatja azon angol nyelvű nemzetközi tanulmányokat, melyek alapján egy laparoszkóppal, gyermekkorban is elvégezhető műtét eredményei a „betanulási fázist” követően nem különböznek, adott esetben jobbak, a nyílt műtét eredményeihez képest. Következtetés: A laparoszkópos appendectomia gyermekkorban is biztonságosan elvégezhető műtét. A laparoszkópos technikára a korábban csak nyílt műtétet végzett gyermeksebészek is át tudnak állni rövid tanulási időszak után. Orv Hetil. 2022; 163(25): 1001–1004.