Search Results
You are looking at 1 - 10 of 29 items for
- Author or Editor: Edit Czeglédi x
- Refine by Access: All Content x
Az elhízás növekvő prevalenciát mutató, az egyénre és a társadalomra egyaránt súlyos terheket rovó állapot. A bizonyítékokon alapuló, nem műtéti súlycsökkentő kezelési módok csak mérsékelt, átlagosan 5—10%-os fogyást eredményeznek, amit azonban többnyire visszahízás követ. Az egyének változásra való készenléte magyarázattal szolgálhat a professzionális súlycsökkentő kezelések alacsony hatásfokára. A viselkedésváltozás transzteoretikus modellje (TTM) elméleti keretként alkalmazva hozzájárulhat az elhízás jelenlegi kezelési lehetőségei költséghatékonyságának növeléséhez. A testsúlymenedzseléssel kapcsolatos változás stádiumának felmérése révén azonosíthatók azok az egyének, akik készen állnak a tradicionális súlycsökkentő programokban történő részvételre; emellett lehetőség nyílik azon terápiás stratégiák és technikák kiválasztására a kezelés során, amelyek optimálisan szolgálják a viselkedésváltozás folyamatát és a testsúlykontrollt. Mindez növelheti a kezelési együttműködést és csökkentheti a kezelésből történő idő előtti kilépést. A jelen tanulmányban az elhízás és a testsúlymenedzselés példáján keresztül mutatjuk be a TTM-et, és illusztráljuk e megközelítés alkalmazhatóságát az elhízás kezelésében.
Absztrakt:
Bevezetés: Az evési magatartás kulcsszerepet játszik az elhízás kialakulásában. Célkitűzés: A 21 tételes Háromfaktoros Evési Kérdőív pszichometriai elemzése és az elhízásra hajlamosító (obezogén) evési magatartások korrelátumainak felmérése férfiak körében. Módszer: A keresztmetszeti, kérdőíves vizsgálatban egyetemi hallgatók vettek részt (n = 239; átlagéletkor: 20,3 év; SD = 2,78 év). Mérőeszközök: önbeszámolóval nyert testtömeg és testmagasság, 21 tételes Háromfaktoros Evési Kérdőív, a Spielberger-féle Állapot- és Vonásszorongás Kérdőív Vonásszorongás Skálája. Eredmények: A konfirmatív faktoranalízis eredménye alátámasztotta a 21 tételes Háromfaktoros Evési Kérdőív elméleti faktorstruktúráját (χ2 (186) = 366,1; p<0,001; CFI = 0,959; TLI = 0,954; RMSEA = 0,064). A skálák belső megbízhatósága megfelelőnek bizonyult (Cronbach-α: 0,79–0,88). A testtömegindex és a vonásszorongás szignifikáns, pozitív irányú kapcsolatot mutatott mindhárom evési magatartással (úgymint kontrollálatlan evés, kognitív korlátozás, érzelmi evés). Következtetések: Eredményeink alátámasztják a 21 tételes Háromfaktoros Evési Kérdőív konstruktumvaliditását és reliabilitását férfiak körében, és rámutatnak a pszichológiai tényezők számításba vételének fontosságára az elhízás prevenciójában. Orv Hetil. 2017; 158(37): 1469–1477.
Absztrakt:
Bevezetés: Az irreális elvárások az elérendő súllyal, illetve a fogyásnak köszönhető előnyökkel kapcsolatban akadályozhatják a hosszú távú sikeres testsúlykontrollt. Célkitűzés: A fogyással kapcsolatos célok és ezek hátterének feltérképezése túlsúlyos/elhízott páciensek körében. Módszer: Résztvevők: a Fővárosi Önkormányzat Szent Imre Kórházának Lipidológiai Profilján zajló intézeti súlycsökkentő kezelés páciensei (n = 339; 19% férfi). Átlagéletkor 50,2 év (SD = 13,47 év). A BMI átlaga 38,6 (SD = 7,58). Mérőeszközök: önbeszámolóval nyert antropometriai adatok, a kezelt betegségek típusa és száma, Célok és Relatív Testsúlyok Kérdőív, fogyás motivációi skála, Testforma Kérdőív. Eredmények: A résztvevőket csalódással töltené el a fél év múlva reálisan elérhető 10% körüli súlycsökkenés. Az elfogadhatónak tartott százalékos súlycsökkenés a nőknél, a fiatalabbaknál és a nagyobb súlyfelesleggel bíróknál magasabb. A társas kívánatosság fogyás általi növekedésének motivációja a testi elégedetlenséggel, az egészségi motiváció a kezelt betegségek számával mutat összefüggést. Következtetések: Eredményeink hozzájárulnak a súlycsökkentési erőfeszítések hátterében álló motivációs tényezők megértéséhez, amelyek figyelembevétele javíthatja a kezelés sikerességét. Orv Hetil. 2017; 158(49): 1960–1967.
Absztrakt:
A hosszú távú sikeres testsúlykontroll óriási kihívás elé állítja a súlyfelesleggel élőket és az őket kezelő szakembereket az elhízásra hajlamosító (obesogen) környezetben. A klinikailag jelentős (5–10%-os súlycsökkenés) elérése után az elért fogyás megtartása a cél. Ez azonban gyakorlatilag állandóan megköveteli a csábításnak való ellenállást, és tartós erőfeszítéseket igényel az étrendi korlátozás és a fizikai aktivitás tekintetében, amihez jelentős motivációs bázis szükséges. A viselkedés szempontjából a motiváció annak valószínűsége, hogy a páciens belekezd, folytat vagy kitartóan követ valamilyen, a változást előidéző stratégiát, azaz az elhízás esetében elköteleződik a testsúlykontrolláló egészségmagatartások mellett, illetve felhagy a testsúlykontrollt hátráltató egészségkárosító magatartásokkal. A tanulmány ismerteti a viselkedésváltozás transzteoretikus modelljét, és példákat hoz a motiváció, illetve az együttműködés növelésének gyakorlati lehetőségeire a viselkedésváltozás minden stádiumában. Mindez hozzájárulhat az alapellátásban és a szakellátásban dolgozó szakemberek munkájához a súlyfelesleggel élő páciensek testsúlycsökkentésének támogatásában. Orv Hetil. 2019; 160(43): 1687–1697.
Absztrakt
Az elhízás etiológiájában kitüntetett jelentőséggel bíró életmód (túltáplálkozás és fizikai inaktivitás) hátterében gyakorta pszichológiai tényezők húzódnak meg. A krónikus stressz hozzájárulhat a diéta betartását akadályozó magatartásokhoz (például rendszertelen étkezés, emocionális evés) és a fizikai inaktivitáshoz egyaránt. A randomizált kontrollcsoportos vizsgálatok eredményei szerint a relaxáció alkalmazása csökkenti az érzelmi evést, javítja a táplálékbevitel kognitív korlátozását és ezáltal elősegíti a súlycsökkenést. A stresszkezelés azonban túlmutat a relaxáción: adaptív problémafókuszú és emóciófókuszú megküzdési módokat, valamint kapcsolatépítő készségeket is magában foglal. A feszültséglevezető készségek segíthetnek az érzelmi evés más viselkedésekkel történő kiváltásában. A kognitív újrastrukturálás, a nemet mondás és a problémamegoldás technikája pedig hozzájárulhat azon konfliktusok és nehézségek megelőzéséhez vagy hatékony kezeléséhez, amelyekből az evésrohamok révén levezetést nyerő feszültségek származnak. A stresszkezelő készségek fejlesztése növelheti a páciensek együttműködését a súlycsökkentő kezelés során. A tanulmányban ismertetett módszerek a családorvosi és szakorvosi praxisban is könnyen megvalósíthatók, illetve támpontokat adhatnak az elhízott páciensek kezelésének optimalizálásához. Orv. Hetil., 2016, 157(7), 260–267.
Életmódváltás? Nincs kifogás!
A testsúlykontroll támogatása a mindennapi gyakorlatban
Lifestyle change? No excuse!
Weight control support in the everyday praxis
A hazánk felnőtt lakosságának közel egyharmadát érintő elhízás krónikus betegség, amely más krónikus betegségek kockázati tényezőjeként rontja a szomatikus és mentális egészséget, az életminőséget és az életkilátásokat. Valamennyi bizonyítékalapú testsúlycsökkentő terápia alapja az életmódváltás, amely minimálisan az energiabevitel korlátozását és a fizikai aktivitás növelését igényli. A betegek azonban az esetek túlnyomó többségében vonakodnak az életmódváltástól, aggodalmakat fejezve ki ezzel kapcsolatban (például „Én a levegőtől is hízom!”, „Nem bírok sportolni!”, „Nem akarok éhezni!”). Gyakori az orvosok részéről e félelmek „kifogásként” történő értelmezése. Ez az interpretáció egyfelől indulatot szül a páciensek irányában, másfelől meggátolja a figyelmes meghallgatást és az empátia kifejezését, így az ellenállás hátterében álló tényezők nem kerülnek feltárásra, feloldásra. Ennek következtében a szakember vagy nem tudja bevonni a pácienst a terápiába, vagy ha mégis, akkor az együttműködés mértéke elmarad az elvárttól, rontva a kezelés hatékonyságát. A páciens kioktatása vagy akár elmarasztalása pedig rontja az orvos-beteg kapcsolatot, és az egészségügyi ellátórendszer kerüléséhez vezethet, ami súlyosbíthatja úgy a súlyfelesleg mértékét, mint a kísérő betegségek lefolyását. A jelen tanulmány célja annak bemutatása, hogy hogyan érdemes reagálni a páciensek vonakodást kifejező mondataira, és milyen kommunikációs eszközökkel facilitálhatjuk a súlycsökkentő kezelésbe való sikeres bevonódást és az életmódváltás iránti elköteleződés erősödését, eszközöket adva az egészségkárosító szokások fokozatos leépítéséhez és a hosszú távon is fenntartható, hatékony, egészséges testtömegkontrollt szolgáló egészségvédő szokások kialakításához. Orv Hetil. 2024; 165(19): 727–733.
Absztrakt
Az elhízás az egészséggel kapcsolatos életminőség jelentős csökkenésével jár egyűtt. Mivel az életminőség javulása is az adott súlycsökkentő kezelés hatékonysági mutatójának tekinthető, az életminőség operacionalizálása kiemelt fontosságú. A vizsgálat fő célja az Elhízáshoz Való Alkalmazkodás Kérdőív rövidített változatának (Obesity Adjustment Survey — Short Form; OAS-SF; Butler, Vallis és mtsai, 1999) adaptálása és pszichometriai elemzése, valamint az elhízással kapcsolatos életminőség magyarázó változóinak vizsgálata volt.
Módszerek
Keresztmetszeti kérdőíves kutatásunkban a Szent Imre Kórház Lipidológiai Profilján zajló intézeti súlycsökkentő kezelés páciensei vettek részt (n = 339; 19% férfi). Átlagéletkor 50,2 év (SD = 13,47; terjedelem: 18–85). BMI-átlag 38,6 kg/m2 (SD = 7,58; terjedelem: 25,1–79,3). Mérőeszközök: OAS-SF, önbeszámolós antropometriai adatok, az egészségi állapot önmegítélése, a kezelt betegségek típusa és száma, CES-D Depresszió Skála, Rosenberg Önértékelési Skála, a Testforma Kérdőív rövidített 14 tételes változata, Elhízással Kapcsolatos Hiedelmek Skála.
Eredmények
A konfirmatív faktoranalízis nem támasztotta alá az OAS-SF egyfaktoros struktúráját (χ2 (170) = 538,5; p < 0,0001; CFI = 0,841; RMSEA = 0,080; RMSEA CI90 = 0,073–0,088). Az alternatív, hétfaktoros struktúra elfogadható adatokra való illeszkedést mutatott (χ2 (149) = 304,1; p < 0,0001; CFI = 0,933; RMSEA = 0,055; RMSEA CI90 = 0,047–0,064; Δχ2 = 234,4; ΔDF = 21; p < 0,0001). A kérdőív belső megbízhatósága jó (Cronbach-α: 0,89). A többváltozós modellben a súlyfelesleg mértéke, az egészségi állapot szubjektíve kedvezőtlenebb volta, a testtel való elégedetlenség, a testsúlykontroll költségeivel kapcsolatos hiedelmek, az elhízás társas és esztétikai következményeivel kapcsolatos hiedelmek és a depresszió magyarázó ereje emelkedett ki az elhízással kapcsolatos életminőség vonatkozásában.
Következtetés
A faktoriális szerkezet feltárása céljából szűkséges az OAS-SF további mintákon történő tesztelése. A konstruktumvaliditás vizsgálata is hátra van még. Megfontolandó a mérőeszköz 95 tételes változatának adaptálása is. Az életminőség magyarázó változóival kapcsolatos eredményeink intervenciós pontokra mutatnak rá.
A vizsgálat során magyar nyelvre adaptáltuk a 21 tételes Háromfaktoros Evési Kérdőívet (Three-Factor Eating Questionnaire Revised 21-item; TFEQ-R21). Fő célkitűzésünk a kérdőív eredeti faktorstruktúrájának alátámasztása és pszichometriai elemzése volt. Célul tűztük ki továbbá az evési magatartás egyes determinánsainak vizsgálatát. Keresztmetszeti, kérdőíves kutatásunkban az ELTE PPK hallgatónői (n=262; átlagéletkor 21,7 év, szórás: 2,78; testtömeg-index (BMI) átlaga 20,8 kg/m 2 , szórás: 2,93) vettek részt. Az alábbi mérőeszközöket alkalmaztuk: a TFEQ-R21 magyar nyelvű változata, Vonásszorongás skála, Testi Attitűdök Tesztje. Az elemzés konfirmatív faktoranalízissel (CFA; MIMIC) és többjellemzős-többtételes elemzéssel történt. A CFA alátámasztotta a TFEQ-R21 eredeti faktoriális struktúráját. Skálák: kontrollálatlan evés, kognitív korlátozás, érzelmi evés. A skálák belső konzisztenciája (Cronbach α: 0,82–0,93) és kéthetes intervallumban vizsgált teszt-reteszt reliabilitása (r s : 0,79–0,91) kiváló. A többjellemzős-többtételes elemzés eredményei alátámasztják a tételek konvergens és diszkrimináns validitását. Az evési magatartás potenciális determinánsainak vizsgálata (MIMIC modell) azt az eredményt hozta, hogy a három táplálkozási viselkedés közül csak az érzelmi evés mutat szignifikáns, pozitív irányú kapcsolatot a tápláltsági állapottal. A testképpel való elégedetlenség szignifikáns magyarázó változója az étrendi korlátozásra való törekvésnek; a vonásszorongás pedig a kontrollálatlan evés és az érzelmi evés előrejelzője.
Hogyan fogyjunk tudatosan? Munkafüzet kognitív viselkedésterápiás testsúlycsökkentő programhoz
How to lose weight consciously? Workbook for a cognitive behavioral weight loss program
Az iskola-egészségügyi ellátórendszer szerepe a gyermekkori elhízás prevenciójában – egy pilotvizsgálat tanulságai
The role of the school health care system in the prevention of childhood obesity – lessons of a pilot study
A gyermekkori elhízás növekvő prevalenciát mutató, népegészségügyi jelentőségű probléma, ezért hatékony prevenciója társadalmi érdekünk. A gyermekkori elhízás prevenciójában az iskola-egészségügyi ellátórendszer szereplői kiemelt jelentőségűek. A tanulmány keretében egyfelől áttekintésre kerülnek a hazai iskola-egészségügyi ellátórendszer intézményi keretei, a szakemberek feladat- és kompetenciaköre és az Egészségügyi Világszervezet ajánlásai az elhízás prevenciója kapcsán. Másfelől interjút vettünk fel három iskolaorvossal és egy iskolavédőnővel. Az interjúkból kitűnt, hogy bár a leterheltségük magas, és a kapacitásuk véges, a rögzített feladataikon túl (mint amilyen például a rendszeres fizikális vizsgálat és a súlytöbblettel bíró tanulók szűrése, a testnevelésóra csoportbeosztásának elkészítése, a közegészségügyi teendők ellátása) számos esetben megvalósítják a súlyfelesleggel élő diákok szenzitív gondozását, a testsúlykontroll támogatását, gyakorta az iskola vezetőségével együttműködve. Kreatív megoldásaikkal, példamutató magatartásukkal, előremutató javaslataikkal rávilágítanak az iskola-egészségügyi ellátórendszer működésének optimalizálását szolgáló beavatkozási pontokra, hangsúlyt helyezve az egészségpolitikai döntéshozók szerepére is. Orv Hetil. 2022; 163(38): 1499–1505.
