Search Results
You are looking at 1 - 2 of 2 items for :
- Author or Editor: Endre Takács x
- Medical and Health Sciences x
- Refine by Access: All Content x
Szemléletváltozás az alsó végtagi érrekonstrukciók gyakorlatában a Szegedi Tudományegyetem Érsebészeti Osztályán
Paradigm shift in the vascular surgery of the lower extremity at the Department of Vascular Surgery, University of Szeged, Hungary
Összefoglaló. Bevezetés: Az endovascularis intervenciókat kezdetben radiológusok alkalmazták, manapság, megfelelő képzést követően, jó eredménnyel végeznek ilyen beavatkozásokat érsebészek is. Ezt a világszerte uralkodóvá váló szemléletet kívántuk meghonosítani a Szegedi Tudományegyetemen, melynek bevezetése nélkül előrevetíthető az érsebészet működésének átalakulása az érrekonstrukciós beavatkozások csökkenésével. Célkitűzés: Egyetemünkön radiológus- és érsebész-munkacsoport végez perifériás érintervenciókat. Célunk a két intézet alsó végtagi endovascularis tevékenységének összehasonlítása volt. Módszer: Vizsgálatunkba a Szegedi Tudományegyetemen 2012. 01. 01. és 2019. 12. 31. között alsó végtagi endovascularis beavatkozásokon átesett betegeket válogattuk be. A betegeket a rizikófaktoraik, a kezelt anatómiai régiók, a hospitalizációs idő és a szövődmények tekintetében hasonlítottuk össze. Egyéves utánkövetés során vizsgáltuk a ’redo’ műtétek , az amputációk és a halálozások gyakoriságát. Eredmények: A beavatkozásokat 653 esetben radiológus, 573 esetben érsebész végezte. Az érműtőben infrainguinalis (63,2%), a radiológián suprainguinalis érintervenciók (68,6%) történtek nagyobb arányban. A percutan végzett beavatkozásokat vizsgálva a hospitalizációs időben (2,5 ± 4,4 nap vs. 2,4 ± 2,5 nap, p = 0,78), valamint a minimálisan invazív módon végzett beavatkozások utáni szövődmények gyakoriságában (30/653 – 4,6% és 11/257 – 4,3%, p = 0,837) nem volt különbség a két betegcsoport között. ’Redo’ műtétek (73/485 – 15,1% és 33/562 – 5,9%, p<0,001) és amputációk (31/485 – 6,4% és 12/562 – 2,1%, p<0,001) gyakrabban fordultak elő az érműtőben kezelt betegek körében, ebben a csoportban azonban a kritikus végtagischaemia előfordulása is gyakoribb volt (45,4% és 38,6%, p = 0,016). A mortalitásban nem volt szignifikáns különbség (5,8% és 3,9%, p = 0,16). Következtetés: A szoliter érelváltozások kezelését mindkét intézet hasonló hatásfokkal végezte. A több anatómiai régiót érintő betegség miatt érműtőben végzett beavatkozások utáni szövődmények előfordulása kissé magasabbnak bizonyult. Orv Hetil. 2021; 162(24): 943–951.
Summary. Introduction: Endovascular interventions were initially performed by radiologists. Nowadays properly trained vascular surgeons also effectively perform these interventions. We wished to apply this widespread practice at our university because without this advancement the number of reconstructive surgeries was expected to decrease significantly. Objective: Both radiologists and vascular surgeons perform endovascular interventions at our university. We compared the outcomes of lower extremity endovascular interventions between the two institutes. Method: We included patients who underwent lower extremity endovascular interventions between 01. 01. 2012 and 31. 12. 2019. We compared the risk factors, treated anatomical regions, hospitalization time and complication rate. During the one-year follow-up, we examined the occurrence of redo surgeries, amputations and mortality. Results: 653 interventions were performed by radiologists and 573 by vascular surgeons. Vascular surgeons carried out more interventions in the infrainguinal region (63.2%), while radiologists in the suprainguinal region (68.6%). The hospitalization time after percutaneous interventions (2.5 ± 4.4 days vs. 2.4 ± 2.5 days, p = 0.78), and the rate of complications after minimally invasive interventions did not show significant difference (30/653 – 4.6% vs. 11/257 – 4.3%, p = 0.837). Redo surgeries (73/485 – 15.1% vs. 33/562 – 5.9%, p<0.001) and amputations (31/485 – 6.4% vs. 12/562 – 2.1%, p<0.001) occurred more frequently in the surgical group. However, the incidence of chronic limb ischaemia was also higher (45.4% vs. 38.6%, p = 0.016). There was no significant difference in the mortality (5.8% vs. 3.9%, p = 0.16). Conclusion: Both institutes had similar efficacy in performing peripheral interventions on solitary vascular lesions. Complications occurred more frequently in the surgical group, but the majority of these patients had extended atherosclerotic diseases. Orv Hetil. 2021; 162(24): 943–951.
A perifériás érbetegség ellátásának változásai a Szegedi Tudományegyetemen
Changes in the care of peripheral vascular disease at the University of Szeged
Bevezetés és célkitűzés
Az elmúlt évtizedekben az élet egyéb területeihez hasonlóan az egészségügy változásai is rendkívüli módon felgyorsultak. Korábban egy-egy hatékony eljárás elsajátítása révén az orvos hosszú éveken át garantálhatta betegei számára a legmagasabb szintű ellátást. Napjainkra a fejlődés dinamikájának következtében az alkalmazott gyógyítás módszereinek megújulási ciklusai lerövidültek, folyamatos tanulás és képzés nélkül már elképzelhetetlen a betegek által igényelt korszerű ellátás biztosítása.
Anyag és módszerek
Az érsebészeti rekonstrukciók tekintetében sokáig vezető szerepet játszó, műérrel végzett érpótlások helyett meghatározóvá vált az endovasculáris technikák elsődlegessége. Különösen nagy előnyt jelenthet ez a nagy invazivitással operálható aorta aneurysmák vonatkozásában. A katéteres módszerek érsebészek által történő elsajátítása tette lehetővé az érpálya kiterjedt érintettségével járó megbetegedések sikeresebb kezelését az ún. hybrid műtétek révén. A diabetes világszerte emelkedő prevalenciájának és a kritikus végtagischemiás betegek arányának növekedése mellett előtérbe helyeződött a multirezisztens baktériumok kóroki szerepe is, amelyek végeredményben az eddig preferált prosteticus graftok alkalmazásának háttérbe szorulását eredményezték. Az így ritkábbá váló graftinfectiók kezelésének eredményességét javítja a homograftok és a negatív nyomásterápia alkalmazása. A stroke megelőzésének hatékony eszköze a carotis endraterectomia, amelynek morbiditását csökkenti a direkt neuromonitoringot lehetővé tevő locoregionalis anaesthesia bevezetése.
Eredmények/következtetések
Az új eljárások elsajátítása és mindennapi gyakorlatba történő átültetése az elmúlt 10 évben folyamatos kihívás elé állította szakdolgozóinkat és orvosainkat, elért eredményeink azonban az ország vezető érsebészeti centrumai közé emelték osztályunkat.
