Search Results

You are looking at 1 - 10 of 16 items for :

  • Author or Editor: Eszter Székely x
  • Medical and Health Sciences x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Bevezetés és célkitűzés: A szerzők a prosztatarák, a leggyakoribb férfi malignus daganat diagnosztizálását és kezelését vizsgálták a prosztataspecifikus antigén (PSA) klinikai bevezetése évének (1994) és a 10 évvel későbbi adatok összevetésével. Eredmények: Az évente végzett prosztatabiopsziák száma a vizsgált évtized alatt 4,5-szeresére nőtt. 1994-ben a biopsziák 36,2%-a, 2004-ben 47,5%-a bizonyult prosztataráknak. A biopsziázott betegek átlagéletkora a vizsgált évtized alatt 69,7 évről 62,3 évre csökkent, de a prosztatarákos betegek átlagéletkora változatlan (70,8 vs. 71,3 év). Következtetések: 2004-ben a korábban mért teljes PSA-szint mellett az ún. szabad PSA és a PSA-denzitás vizsgálata is a diagnózis részévé vált, a prosztatabiopsziákat transrectalis ultrahang-vezérelten, nem vakon és perinealisan – mint korábban – végezték. Ennek köszönhetően a prosztatabiopsziák hatékonysága fokozódott, de jelen módszerekkel mégsem sikerült a prosztatarákot fiatalabb életkorban felismerni. A diagnosztizált prosztatarákok Gleason-pontszámmal jellemezhető malignitása csökkent, így több kuratív beavatkozásra alkalmas beteget észleltek. Ugyanakkor a betegségspecifikus átlagos prosztataspecifikus antigén-érték magas volta jelzi, hogy még mindig az előrehaladottabb (és ezért csak palliatívan kezelhető) betegek vannak többségben.

Restricted access
Clinical and Experimental Medical Journal
Authors:
Zoltán Langmár
,
Miklós Németh
,
Tamás Mátrai
,
Kálmán Iványi
,
László Harsányi
,
Magdolna Dank
,
Eszter Székely
, and
Zoltán Kazy

Abstract

Primary adenocarcinoma of the rectovaginal septum is a rare clinical entity that arises most often from endometriosis. The authors report a successfully treated case of primary adenocarcinoma of the rectovaginal septum without associated endometriosis in a 68-year-old woman. Diagnostic and treatment modalities were reviewed by the authors emphasizing that early diagnosis is difficult and that the only curative method is primary surgical therapy.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Péter Riesz
,
Eszter Székely
,
Péter Törzsök
,
Attila Majoros
,
Attila Szendrői
,
Péter Dombovári
, and
Imre Romics

Invertált papilloma előfordulása a húgyhólyagban igen ritka. Irodalmi adatok szerint a betegség nem malignus, kiújulási hajlama alacsony. A szerzők a Semmelweis Egyetem Urológiai Klinikáján és Uroonkológiai Centrumában az elmúlt 11 évben felfedezett, invertált papillomás eseteket vizsgálták. Választ kívántak kapni arra, hogy az invertált papillomák milyen gyakorisággal újulnak ki, és milyen gyakran alakul ki belőlük rosszindulatú hólyagdaganat. Betegek és módszer: Harminc beteget prospektív módszerrel követtek, akiknél a húgyhólyagdaganat transurethralis reszekciójának szövettani eredménye invertált papilloma volt. A betegek szoros követését a háromhavonta esedékes vizeletvizsgálat, hasi ultrahangvizsgálat és hólyagtükrözés alkotta. Egy év után a fenti vizsgálatokat félévente végezték el. Eredmények: Három betegükben alakult ki a követési idő alatt transitiocellularis carcinoma (17, 60 és 92 hónap múlva). Egy betegnél szinkrón került felismerésre invertált papilloma és pTa G1 átmeneti sejtes daganat. Egy betegben 15 hónappal a nem izominvazív hólyagrák (pT1 G2) miatt végzett műtét és lokális kemoterápia után találtak invertált papillomát a kontroll-cisztoszkópia során. Következtetések: A szerzők vizsgálatai alapján az invertált papilloma jóindulatú betegség, de követése javasolt, mert előfordulhat malignizálódása, vagy kísérheti átmeneti sejtes hólyagrák. Eredményeik alapján, bár ebben az irodalom nem foglal teljesen egyformán állást, az invertált papillomával kezelt betegek követését a primer pTa G1 hólyagrákoknak megfelelően ajánlják.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Zoltán Langmár
,
László Harsányi
,
Eszter Székely
,
Balázs Járay
,
Sándor Csömör
, and
Zoltán Kazy

A rectovaginalis sövény elsődleges adenocarcinomája igen ritka kórkép, amely az esetek jelentős részében endometriosis talaján keletkezik. A szerzők egy 68 éves, sikeresen kezelt páciens esetét ismertetik, akinél a rectovaginalis septum adenocarcinomája nem társult endometriosis egyidejű fennállásával. A diagnosztikában és a kezelésben eddig alkalmazott eljárásokat ismertetik, kiemelve a korai diagnózis nehézségét és az elsődleges sebészi ellátás szerepét.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Zsuzsanna Cserép
,
Eszter Losoncz
,
Anikó Malik
,
Andrea Székely
,
Piroska Balog
, and
Mária Kopp

A nyitott szívműtét kimenetelét, a műtét utáni felépülést nem csupán a beteg fizikai állapota és a klinikai változók határozzák meg. Ebben a kérdésben egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a szocioökonómiai és a pszichoszociális tényezők. Az utóbbi évtizedekben a revascularisatio eredményeinek értékelésekor előtérbe került a beteg egészségi állapotának, az egészséggel kapcsolatos életminőségének önértékelése, önbecslése (self-perceived health related quality of life). Az eddigi eredmények alapján valószínű, hogy az egészségi állapot önbecslése, a depressziós tünetegyüttes és a szorongás rövid és hosszú távon is befolyásolja a coronaria-bypassműtétet követő felépülést. Az egyedül élők, a szociálisan elszigeteltek körében szintén magasabb morbiditási és mortalitási kockázattal kell számolnunk. Az alacsonyabb iskolázottság és a rossz szociális háttér szintén szerepet játszhat a magasabb halálozási arányok alakulásában. Összefoglaló tanulmányunkban megpróbálunk áttekintést adni a szívműtét kimenetelét befolyásoló pszichoszociális tényezőkről.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Julianna Bircher
,
Eszter Kótyuk
,
Renáta Cserjési
,
Andrea Vereczkei
,
Zsolt Rónai
,
Mária Sasvári-Székely
,
Anna Székely
, and
Géza Nagy

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: Szakirodalmi eredmények alapján a kórosan sovány és az elhízott személyek gyengébben teljesítenek végrehajtó funkciókat mérő feladatokban, mint a normál súlyúak. Ismert továbbá, hogy a jutalmazó rendszerben kulcsfontosságú dopaminerg rendszer működésének fontos szerepe lehet a testsúlyszabályozásban és a táplálékfelvételben. A jelen vizsgálat célja az volt, hogy az egészséges spektrumon belül megvizsgáljuk a testtömegindex, egy kandidáns dopaminerg génvariáns és a végrehajtó funkciókat mérő Stroop-feladatban elért teljesítmény összefüggéseit, és mindezek alapján pszichogenetikai következtetéseket vonjunk le. Módszer: Kutatásunkban 152, cukorbetegségben vagy pszichiátriai zavarban nem szenvedő személy vett részt. DNS-izolálás céljából nem invazív mintavételt alkalmaztunk, a résztvevőktől demográfiai, testsúly- és testmagasságadatokat gyűjtöttünk, valamint megoldottak egy számítógépes Stroop-feladatot. 11 fő az alultáplált (átlag-testtömegindex: 17,9 kg/m2), 98 fő a normál súlyú (átlag-testtömegindex: 21,8 kg/m2), 43 fő a túlsúlyos (átlag-testtömegindex: 28,9 kg/m2) testtömegindex-kategóriába került. A testtömegindex és a genotípusok alapján csoportosított személyek átlagos teljesítményét összehasonlítva kerestünk pszichogenetikai összefüggéseket. Eredmények: A testtömegindex és a Stroop-feladat próbáinak típusa szignifikáns interakciót mutatott a hibaszámra (p = 0,045): az inkongruens próbákban a normál-testtömegindexet mutató személyek szignifikánsan kevesebbet hibáztak, mint az alultápláltak vagy a túlsúlyosak. A 7-es allélt hordozók tendenciaszinten többet hibáztak, mint a 7-es allélt nem hordozók. Míg a normál-BMI-kategóriába tartozó személyek genotípusuktól függetlenül hasonlóan alacsony szinten hibáztak, a szélsőséges súlycsoportokba tartozó személyek közül a 7-es alléllal rendelkezők többet hibáztak, mint azok, akik nem hordozták ezt a variánst. Következtetés: A válaszgátlást igénylő feladatok nehezebbek azok számára, akik az átlagostól eltérő testtömegindexet mutatnak. Ez összefüggésben lehet azzal, ahogyan a táplálkozással kapcsolatos jelzőingerekre reagálnak. Orv Hetil. 2019; 160(39): 1554–1562.

Open access
Imaging
Authors:
Boglárka Zsély
,
Aladár Dávid Rónaszéki
,
Ambrus Tóth
,
Bence Bakos
,
Eszter Székely
,
Gabriella Győri
,
Viktor Bérczi
, and
Pál Novák Kaposi

Abstract

Splenic hamartoma is a rare benign vascular lesion of the spleen. A splenic mass was incidentally detected in an asymptomatic 65-year-old male during an abdominal ultrasound scan. The workup of the splenic lesion included an abdominal CT angiography (CTA), contrast-enhanced ultrasound (CEUS), and microvascular flow imaging Doppler sonography. The CT scan confirmed that the splenic mass had benign characteristics, and its contrast enhancement was similar to the spleen. The CEUS was able to rule out the possibility of hemangioma. Meanwhile, chronic compression of the celiac trunk and the filling of the splenic artery from collaterals were also detected on CTA. The imaging studies suggested a splenic hamartoma, and the diagnosis was confirmed by the result of a fine needle aspiration biopsy.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Bálint Tóbiás
,
Bernadett Balla
,
János Kósa P.
,
János Horányi
,
István Takács
,
Eszter Bölöny
,
Csaba Halászlaki
,
Zsolt Nagy
,
Gábor Speer
,
Balázs Járay
,
Eszter Székely
,
Roland Istók
, and
Péter Lakatos

Az elmúlt években több munkacsoportnak sikerült olyan szomatikus mutációkat (BRAF, NRAS, HRAS, KRAS génekben) és génátrendeződéseket (RET/PTC, PAX8/PPAR-gamma) azonosítani, amelyek összefüggést mutatnak a pajzsmirigydaganatok kialakulásával. Jelen vizsgálatban 11 személy 22 (11 kóros és 11 betegségmentes) intraoperatív pajzsmirigy-szövetmintáit elemezték. A RAS géncsalád és a BRAF gének szomatikus egypontos nukleotid polimorfizmusait LigthCycler olvadáspontanalízis-módszerrel, míg a génátrendeződéseket valós idejű polimeráz láncreakció módszerével vizsgálták. A daganatos mintákban 3 BRAF-, 2 NRAS-, 1 HRAS-mutációt, valamint 1 RET/PTC1 átrendeződést találtak. Az eredmények megerősítik a nemzetközi adatokat, miszerint ezek az egypontos nukleotidpolimorfizmusok és génátrendeződések megtalálhatók a daganatos pajzsmirigyszövetekben. Valószínűsíthető, hogy ezen genetikai vizsgálatokkal kiegészült citológiai vizsgálat segítheti a malignus göbök azonosítását, illetve elképzelhető, hogy prognosztikai faktorként előre jelezhetik a későbbi daganatos átalakulást. Orv. Hetil., 2011, 152, 672–677.

Open access

Primer myxoid tüdősarcoma ritka esete

Rare case of primary pulmonary myxoid sarcoma

Orvosi Hetilap
Authors:
Zsófia Robotka
,
Károly Gábor Szabó
,
Imre Tóth
,
Zoltán Szöllősi
,
Tibor Barna
,
Zsolt Pápai-Székely
,
Gábor Grmela
,
Ilona Slárku
, and
Eszter Csánky

A tüdőből kiinduló rosszindulatú mesenchymalis daganatok ritkák, többnyire agresszív, áttétet képző tumorok, melyek az összes rosszindulatú tüdődaganatnak csak a 0,013–1,1%-át teszik ki. Az Egészségügyi Világszervezet 2015. évi beosztásában külön entitásként szereplő primer myxoid tüdősarcoma egy még ritkábban előforduló tüdősarcoma-típus: a legtöbb esetben ismétlődő kiegyensúlyozott kromoszomális transzlokáció jellemzi, amely az EWSR1–CREB1 fúziós génhez vezet. Eddig 37, myxoid tüdősarcomás esetet közöltek az irodalomban. Esetünk kapcsán áttekintjük a primer myxoid tüdősarcoma fontosabb jellemzőit és differenciáldiagnosztikáját, valamint áttekintést adunk az irodalomban eddig talált myxoid tüdősarcomás betegekről. Egy 47 éves, primer myxoid tüdősarcomás beteg esetét mutatjuk be, akinél rapid endobronchialis progressziót mutató, jobb oldali centrális tüdőtumor igazolódott, mely empyemával szövődött. Az EWSR1-gén transzlokációját betegünknél nem lehetett kimutatni. A kemoterápiás kezelés mellett, átmeneti egyensúlyi állapotot követően, tumorprogresszió alakult ki. A molekuláris genetikai vizsgálat során a MET-gén 14. exonjának ’skipping’ mutációját igazoltuk, amelyre célzott tirozin-kináz-gátló kezelés indult. A primer myxoid tüdősarcoma a mesenchymalis tumorok nonvascularis, orsósejtes tumorai közé sorolható, a jellegzetes EWSR1–CREB1 fúziós gén transzlokációjával. A férfi-nő arány közel egyező, középkorú nők körében némileg gyakoribb előfordulású (1,5 : 1). Az átlagéletkor 44 (23–80) év. Általában jobb felső lebenyi (62%), illetve endobronchialis (85%) elhelyezkedésű. Specifikus tünettan hiányában a diagnózis nem könnyű. Immunhisztokémiai módszerek, a jellegzetes szöveti kép, illetve a molekuláris genetikai vizsgálat erősítheti meg a diagnózist. A primer myxoid tüdősarcoma ritka entitás, specifikus tünetek nélkül. Betegünknél a myxoid tüdősarcoma empyemával szövődött, mely miatt mellűri drenázs történt. Az előrehaladott stádium miatt reszekcióra nem került sor. Pulmonalis sarcomákban a legjobb eredményeket radikális műtéti eltávolítással lehet elérni, inoperábilis esetekben a sarcomákra vonatkozó terápiás ajánlások irányadóak. Esetünk a myxoid tüdősarcomák azon ritka csoportjába tartozik, amelynél célzott kezelésre alkalmas MET-aktiváló mutációt lehetett kimutatni. Orv Hetil. 2023; 164(27): 1077–1083.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Barbara Szémán
,
Géza Nagy
,
Tímea Varga
,
Anna Veres-Székely
,
Mária Sasvári
,
Dávid Fitala
,
Adrienn Szöllősi
,
Rózsa Katonai
,
Eszter Kotyuk
, and
Anikó Somogyi

A cukorbetegség a kognitív hanyatlás kockázatát hozzávetőleg másfélszeresére növeli. Az eddigi adatok többsége alátámasztja, hogy a kognitív funkciók számos területe károsodhat a cukorbetegség következményeként. Az 1-es típusú cukorbetegek esetében a pszichomotoros teljesítmény, az információfeldolgozás, a mentális rugalmasság, a figyelmi funkció és a vizuális érzékelés lehet érintett. A 2-es típusú cukorbetegek esetében memóriazavarról, a pszichomotoros sebesség és végrehajtási funkciók sérüléséről számoltak be. A cukorbetegség központi idegrendszert érintő konkrét patofiziológiai változásai nem teljesen tisztázottak. Jelentősséggel bír a cukorbetegség kialakulásának ideje, a szénhidrát-anyagcsere állapota és az egyéb szövődmények jelenléte. A cukorbetegség neurológiai következményei az agy öregedési folyamatához hasonló képet mutatnak. A cukorbetegséget illetően a képalkotó vizsgálatok strukturális agyi elváltozásokat, corticalis és subcorticalis atrophiát, fokozott leukoaraiosist mutattak ki. Számos hipotézis bizonyítékokkal alátámasztva magyarázatul szolgálhat a cukorbetegség következményeként kialakuló kognitív hanyatlásra. A legfőbb feltevések hátterében a következő mechanizmusok feltételezhetőek: hyperglykaemia, hypoglykaemia, microvascularis elváltozások, inzulinrezisztencia, hyperinsulinismus, tau-fehérje hiperfoszforilációja és az amilod-β-lerakódás. Orv. Hetil., 2012, 153, 323–329.

Open access