Search Results

You are looking at 1 - 9 of 9 items for :

  • Author or Editor: Ferenc Bánhidy x
  • Medical and Health Sciences x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Az anotiát és microtiát kísérő, nem besorolt, többszörös veleszületett fejlődési rendellenességeket értékelik a szerzők abból a célból, hogy megállapítsák az egymással kapcsolódó összetevők eloszlását. Ennek ismeretében megkísérlik egy regiszterdiagnózis megállapítását, amelynek segítségével ösztönözni kívánják egy nemzetközi nyilvántartó rendszer létrehozását. Módszerek: A szerzők a céljaik eléréséhez a magyar Fejlődési Rendellenességek Eset-Kontroll Felügyeletének 1980–1996 közötti adatbázisát használták fel. Eredmények: Százötvenhat, máshova nem besorolt, többszörös veleszületett fejlődési rendellenesség esetét dolgozták fel az anotia és microtia tekintetében, kettő–kilenc összetevő alapján. Az összetevők eloszlása és gyakorisága szignifikáns különbséget mutatott más nem besorolt, többszörös fejlődési anomália eseteivel összehasonlítva. A 156-ból 48 esetben (30,8%) sikerült regiszterdiagnózist felállítaniuk. Következtetések: Az anotiát és microtiát is tartalmazó, nem besorolt, többszörös fejlődési rendellenességek adatbázisának értékelése segíthet új szindrómák és asszociációk körülhatárolásában, ezek újbóli előfordulási kockázatának becslésében, így jobb esélyt adhat a megelőzésükre. Orv. Hetil., 2011, 152, 1399–1416.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Zoltán Langmár
,
Máté Mátrai
,
Ferenc Bánhidy
, and
Sándor Csömör

A modern, kombinált onkoterápiás módszerek egyre jobb túlélési eredményeket és életminőséget biztosítanak, ezért várhatóan mind nagyobb számban lesznek olyan páciensek, akik a reproduktív funkciók megőrzésének igényével lépnek fel. Több módszer áll rendelkezésünkre, amellyel biztosítható a termékenység az onkoterápia kapcsán. Annak ellenére, hogy az eljárások többsége még kísérleti stádiumban van, és a hatékonyságuk, valamint biztonságosságuk nem pontosan meghatározott, a fertilitás megőrzésének lehetőségei mindenképpen ígéretesek. A szervezeten kívüli megtermékenyítés és az embriók krioprezervációja kidolgozott eljárás, de kivitelezése késlekedést okoz az onkoterápia megkezdésében, ami bizonyos ráktípusok esetében kockázatos lehet. Emellett a magas ösztrogénszinteket eredményező petefészek-stimulációs kezelések ellenjavalltak ösztrogénfüggő daganatok fennállása esetén. Az érett petesejtek krioprezervációját követően, intracitoplazmatikus spermiuminjekció segítségével végzett in vitro fertilizáció kivitelezhető lehet, de alkalmazhatósága korlátozott az alacsony sikerességi arány miatt. A petefészekszövet fagyasztással történő konzerválására és sikeres autotranszplantációjára vonatkozó klinikai tanulmányok ismertek. A fagyasztás/felolvasztás folyamán alkalmazott korszerű technológiák eredményei egyre ígéretesebbek. Ennek ellenére egyelőre még csak egy élveszülésről számoltak be a módszer alkalmazását követően. Ez az eljárás a közeljövőben alkalmas lehet a pubertás előtti életkorban levő nőbetegeknél a későbbi termékenység biztosítására. A petefészekszövet krioprezervációja és transzplantációja azonban egyelőre még kísérleti eljárásnak tekintendő, és további evidenciák szükségesek az eljárás hatékonyságára és biztonságára vonatkozóan.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Andrea Szabó
,
Bálint Alasztics
,
Ferenc Bánhidy
, and
Sándor Valent

Bevezetés: A leggyakrabban előforduló kromoszóma-rendellenesség a 21-es triszómia, ezért szűrésére és diagnosztikájára világszerte nagy hangsúlyt fektetnek. Előfordulása az anyai életkorral nő, 35 év felett lényegesen gyakoribb. Hatékony szűrőmódszere a kombinált szűrés, amely az anyai életkoron, ultrahangjeleken és biokémiai markereken alapul, és ezekből történik az egyedi kockázatszámítás. Célkitűzés: A Down-szindrómával érintett esetekben a praenatalis diagnózis elmaradásának felderítése a Semmelweis Egyetem, II. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika betegeinek körében. Módszer: Retrospektív vizsgálat során azon várandósok kórlapjait és szűrővizsgálatról szóló adatait gyűjtötték össze, akiknek Down-szindrómás magzatuk született 2008 és 2012 között a klinikán. Eredmények: A Down-szindróma praenatalis diagnózisa leginkább azért marad el, mert az anya nem vett részt a szűrővizsgálaton, vagy nem vállalta az invazív mintavételt a karyotypizálás elvégzéséhez. Következtetések: Az invazív diagnosztikát elutasítók számára megoldást jelenthet az anyai vérből történő magzati DNS kimutatásán alapuló módszer alkalmazása, amelynek érzékenysége magas és álpozitivitása nagyon alacsony. Az Egyesült Államokban 2011 végétől, hazánkban 2012 ősze óta érhető el térítés ellenében. Orv. Hetil., 2013, 154, 1026–1030.

Open access
Clinical and Experimental Medical Journal
Authors:
Zoltán Langmár
,
Kálmán Iványi
,
Ferenc Bánhidy
,
László Torgyík
, and
Magdolna Dank

Abstract

Improving survival rates and quality of life following modern combined cancer treatments have resulted in a growing number of patients requesting maintenance of reproductive functions. Few methods are currently available to maintain fertility during oncotherapy. Even though most of them are still experimental and their efficacy and safety have not been determined, the future for fertility preservation in women with cancer is promising. In vitro fertilization with embryo cryopreservation offers an established method, but it could be risky to delay cancer treatment regarding the progression of several cancer types. Moreover, exposure to a high estrogen milieu during ovarian stimulation is undesirable when patients have estrogen sensitive malignant tumors. Cryopreservation of mature oocytes following in vitro fertilization and intracytoplasmatic sperm injection offers advantages, but it is still limited due to its low success rate. Emerging techniques of ovarian tissue cryopreservation followed by autotransplantation have been clinically explored. Novel technologies of tissue freezing and thawing promise improving results. This procedure can be offered in the future for prepubertal girls before cancer treatment to maintain future fertility. Gonadal tissue cryopreservation and transplantation should be considered experimental in humans for the present time until greater evidence regarding efficacy and safety is accrued.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Réka Hegyaljay
,
Adrienn Paál
,
Zoltán Langmár
,
Gábor Sobel
, and
Ferenc Bánhidy

A humán papillomavírus-fertőzés az egyik leggyakoribb szexuális úton terjedő betegség. Csaknem minden méhnyakrákos megbetegedés esetén kimutatható a humán papillomavírus jelenléte. A méhnyakrák előfordulási gyakorisága sajnos még napjainkban is magas. Célkitűzés: Tanulmányunk célja a nők tudásszintjének felmérése a humán papillomavírussal és a méhnyakrákkal kapcsolatban, továbbá összefüggések keresése a gyakoribb halálozás, a szűréseken való alacsony részvételi arány és a méhnyakrákkal kapcsolatos ismeretek között. Módszer: A 18 kérdésből álló kérdőívet, amelyet több városban (illetve faluban) osztottunk szét, 422 nő töltötte ki. A kitöltött kérdőíveket korcsoport, lakhely, illetve iskolai végzettség alapján osztályoztuk, további szempont volt még, hogy van-e a nőnek gyermeke, valamint részesült-e humán papillomavírus elleni védőoltásban. Eredmények: Az eredmények alapján a nők közel fele alapkérdésekben ugyan tájékozottnak mutatkozott, azonban a gyakorlatias kérdésekre (például: Hogyan csökkenthető a fertőzés veszélye?) adott helyes válaszok aránya a nemzetközi irodalomban közölteknél alacsonyabb volt. A nők 56%-a tudta, hogy elsősorban vírus okozza a méhnyakrákot, de a lehetséges rizikófaktorok helyes kombinációját csupán 17%-uk adta meg pontosan. A középiskolások körében ez az arány még alacsonyabb volt. A nők 42%-a gondolta úgy, hogy férfiak is megfertőződhetnek a humán papillomavírussal. A megkérdezettek csupán 44%-a vesz részt évente nőgyógyászati szűrővizsgálaton, és 43%-uk gondolta úgy, hogy a méhnyakrák, illetve a rákmegelőző állapotok nem jelentenek komoly veszélyt. A nők 80%-a tudta, hogy a szűrővizsgálat részben egy kenet levételéből áll. A különböző csoportok között meglévő tájékozottságbeli eltérések szignifikanciájának megítélésére a χ 2 -próbát alkalmaztuk. Következtetések: Az eredmények alapján az általunk megkérdezettek feléről bebizonyosodott, hogy alapvető kérdésekben viszonylag tájékozottak. Véleményünk szerint ez részben az elmúlt évek felvilágosító kampányainak is köszönhető. Sajnos azonban számos olyan kérdés volt, amelyek esetében a helyes válaszok aránya még a 20%-ot sem érte el.

Open access
Clinical and Experimental Medical Journal
Authors:
Réka Hegyaljay
,
Adrienn Paál
,
Ferenc Bánhidy
,
Zoltán Mátrai
,
Miklós Németh
,
Balázs Langmár
, and
Zoltán Langmár

Abstract

Introduction

The human papillomavirus infection is one of the most frequent sexually transmitted diseases. The presence of human papillomavirus is demonstrable in nearly all cases of cervical cancer. Cervical cancer is the second most frequent tumourous disease among women, not just in the world but in Hungary.

Aim

Our aim was to estimate women's knowledge of the human papillomavirus and cervical cancer. We searched connection between the frequent mortality, the low participation rate of screenings and the knowledge of cervical cancer.

Methods

The related questionnaire contained 18 questions and was filled in by 422 women in cities and villages. The lower age limit of the randomly canvassed people was 14 years, but we reached older women as well. The incoming data were processed with a computer program. The completed questionnaires were differentiated by age, place of residence, qualification, whether the subject had children and whether she got human papillomavirus vaccination.

Results

The results show that almost half of the women know the basics well, but the number of answers to functional questions (e.g. “how can one decrease the risk of infection?”) was less than that expected according to the international journals. About 56% of the women knew that the virus causes cervical cancer, but only 17% of them named the right combination of the risk factors. The rate is much lower in high school circles, although the girls in that circle seem to be the most exposed to sex-related infections. About 42% of the women thought that men too can be infected; 47% gave right answers by knowing that the human papillomavirus infection does not involve symptoms. Only 44% of the respondents went for cervical cancer screening once a year and 43% of them thought that cervical cancer and precancerous lesions did not mean serious danger to them. About 80% of the women knew that the screening includes a smear taking. The significance of differences in knowledge level between groups was estimated by χ2-probe.

Conclusions

On the basis of the results, half of the women said to be familiar with the basic questions. In our opinion, this is mainly due to the commercial campaigns that have increased in number lately. There still were some questions which did not get more than 20% of right answers.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Zoltán Mátrai
,
Ferenc Bánhidy
,
Melinda Téglás
,
Eszter Kovács
,
Ákos Sávolt
,
Nóra Udvarhelyi
,
Alexandra Bartal
, and
Miklós Kásler

A terhességi emlőrák incidenciája növekszik. Klinikailag nyirokcsomó-negatív esetekben az őrszemnyirokcsomó-biopszia lenne az indikált minimál-invazív regionális staging eljárás. A nyirokelvezetés leképezéséhez szükséges radioizotóp, valamint kék festék teratogén hatásáról a múltban számos vélt és valós megállapítás vált általános érvényűvé, ami a közelmúltig az eljárás kontraindikációját képezte. Napjainkra az irodalomban az alacsony dózisú 99mTc-jelölt humán albumin nanokolloid alkalmazásával sikeres beavatkozásokról számolnak be, a dozimetriamodellezések által igazolt, a magzatot érő elhanyagolható sugárexpozíció alapján. Az eredményeknek köszönhetően mára az őrszemnyirokcsomó-biopszia terhességben biztonságosan és eredményesen végezhetőnek látszik, bár az axillaris lymphadenectomia általános érvényű kiváltására, biztos bizonyítékok hiányában, még nem képes. Az őrszemnyirokcsomó-biopszia lehetőségét korai emlőrákban szenvedő, klinikailag negatív axillával bíró kismamák számára fel kell ajánlani, és átfogó felvilágosítást követően a betegeket szükséges bevonni a döntésbe. Jelen közleményben a szerzők két terhesség során alacsony dózisú tracerrel sikeresen végzett őrszemnyirokcsomó-biopszia esetét mutatják be, és magyar nyelven elsőként tekintik át a téma szakirodalmát. Orv. Hetil., 2013, 154(50), 1991–1997.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Borbála Székely
,
Zoltán Langmár
,
Krisztián Somlai
,
Gyöngyvér Szentmártoni
,
Klára Szalay
,
Anna Korompay
,
A. Marcell Szász
,
Janina Kulka
,
Ferenc Bánhidy
, and
Magdolna Dank

Terhességi emlőráknak a várandósság ideje alatt, illetve a szülést követő egy éven belül kialakuló rosszindulatú emlődaganatot nevezzük. Háromezer várandós nőből körülbelül 1-ben alakul ki. A tumor incidenciája növekedő tendenciát mutat, amelyben elsősorban a gyermekvállalás egyre későbbi életkorra való kitolódása játszhat szerepet. A várandós állapot késlekedést okozhat mind a diagnózis felállításában, mind a megfelelő kezelés elindításában. Közleményünkben egy 30 éves nőbeteg esetét ismertetjük, aki első terhességének 21. hetében önvizsgálat során észlelte a jobb emlő bőrének gyulladásos elváltozását, és a hónaljárokban levő megnagyobbodott nyirokcsomókat. Az antibiotikus kezelésre a páciens panaszai nem javultak, ezért az axillaris képlet vékonytű-aspirációs citológiai vizsgálatát végezték el, amelynek során metasztatikus emlőrák igazolódott. A klinikánkon végzett vizsgálat során cT4 cN3 lokoregionális kiterjedésű daganatot véleményeztünk. Az emlő bőrének elváltozása gyulladásos emlőrákra utalt, emellett axillaris, valamint supraclavicularis nyirokcsomó-konglomerátumot is tapintottunk. A core-bioptátum értékelése során hormonreceptor-negatív, Her-2-pozitív, grade III differenciáltságú invazív carcinoma igazolódott. Neonatológiai és onkológiai konzíliumot követően a beteg úgy döntött, hogy a várandósság alatt elzárkózik a kemoterápiás kezeléstől, ezért a 30. gesztációs héten elektív császármetszést végeztünk. A további vizsgálatok távoli áttétet nem igazoltak, így primer szisztémás kemoterápiát kezdtünk, majd ezt követően mastectomia és axillaris blokkdisszekció történt. Az eltávolított emlőállományban visszamaradt tumort a kórszövettani vizsgálat során már nem azonosítottunk, a szöveti kép alapján komplett patológiai remissziót véleményeztünk. A sugárkezelés befejezése után trastuzumabkezelést indítottunk. Az ellenőrző vizsgálatok a páciensnél eddig sem helyi kiújulást, sem távoli áttétet nem igazoltak. Az újszülött generalizált izomtónus-eloszlási zavarok miatt jelenleg is fejlődésneurológiai gondozás alatt áll.

Open access
Magyar Onkológia
Authors:
Borbála Székely
,
Lilla Madaras
,
Gyöngyvér Szentmártoni
,
A. Marcell Szász
,
Zsuzsanna Baranyák
,
Liliána Szittya
,
László Torgyík
,
Éva Zergényi
,
Erika Borbényi
,
István Kenessey
,
Anna Korompay
,
Zoltán Langmár
,
Ferenc Bánhidy
,
Janina Kulka
, and
Magdolna Dank

Absztrakt

Az emlőrák diagnózisakor betöltött életkor alapján a két szélsőséges, egymástól várhatóan legjobban különböző csoportot a 35 évnél fiatalabb és a 70 évnél idősebb betegek csoportja képezi. A jelen vizsgálat célja e két csoport összehasonlításán keresztül annak alátámasztása, hogy az életkor prognosztikai faktornak tekinthető a vizsgált betegek esetében. A Semmelweis Egyetem Radiológiai és Onkoterápiás Klinikáján 1995. október és 2009. március között kezelt 131 nőbeteg (80 idős és 51 fiatal) adatai kerültek feldolgozásra a diagnózis idején vizsgált prediktív és prognosztikus faktorok felhasználásával. Emellett vizsgáltuk a betegek teljes- (OS) és betegségmentes túlélését (DFS) is, valamint az ezeket befolyásoló faktorokat. Statisztikailag szignifikáns eltérés adódott a két csoport között a menarche időpontja, a reproduktív faktorok, a tumor hisztológiai jellemzői és immunfenotípusa tekintetében. A tumorméret, a nyirokcsomóstátusz és a Nottingham Prognosztikai Index (NPI) értékek tekintetében nem mutatkozott szignifikáns eltérés a két csoport között. Annak ellenére, hogy a fiatal betegek között több volt a vizsgálat végéig kialakult áttétes betegség, a betegségmentes túlélés tekintetében nem tapasztaltunk szignifikáns különbséget. A teljes túlélés azonban szignifikánsan hosszabbnak bizonyult az idős páciensek csoportjában. A fenti eredmények az irodalmi adatokkal egybehangzóan arra utalnak, hogy a fiatal nőknél a betegség rosszabb prognózisú, agresszívebb és rapidabb a klinikai lefolyás. Mivel egyik csoport sem tartozik a hazánkban szervezetten szűrt populációba, igen nagy jelentősége lenne az önvizsgálat (már iskolás korban történő) oktatásának, a tömegkommunikáció adta lehetőségek szélesebb körű kihasználásának, a pozitív familiáris anamnézissel bíró nők (különös tekintettel a fiatalok) esetében az egyéni követés megoldásának.

Restricted access