Search Results

You are looking at 1 - 10 of 22 items for :

  • Author or Editor: Gábor Tamás Tóth x
  • Medical and Health Sciences x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

A hegsérvek hálóval történő rekonstrukcióját követő késői szövődmény: a pseudocysta-képződés

Late complication after mesh repair of incisional hernias: pseudocyst formation

Magyar Sebészet
Authors:
Gábor Sahin-Tóth
,
Tamás Halász
,
Csaba Viczián
, and
Tibor Oláh

Absztrakt

Bevezetés: A háló alkalmazásával végzett rekonstrukciók egyre gyakoribbak a különféle sérvek ellátásánál, beleértve a posztoperatív sérveket is. A hálós sérvműtétek esetén a leggyakoribb szövődmény a seroma-, haematoma- és abscessusképződés. Korábban irodalmi ritkaságnak számított a késői posztoperatív időszakban megjelenő fibrosus cystás elváltozás, azonban több klinikai tanulmány, valamint saját tapasztalatunk is arra enged következtetni, hogy ez gyakoribb elváltozás, és esetleges jelentkezésével számolnunk kell.

Beteganyag: 2001. január 01. és 2005. december 31. között 148 esetben végeztünk háló beültetésével hasfali rekonstrukciót hegsérv miatt. Késői szövődményként 4–25 hónap után 5 esetben észleltük pseudocysta kialakulását onlay behelyezett polipropilén hálót követően. A cystafal széles excisióját követően betegeink szövődménymentesen gyógyultak.

Megbeszélés: A pseudocysta-képződés etiológiája nem tisztázott, de valószínűsíthető az összefüggés seroma, illetve haematoma kialakulásával, annak ellenére, hogy ezeket az elváltozásokat a közvetlen posztoperatív szakban betegeinknél nem észleltük. Nem bizonyítható az sem, hogy a háló tulajdonsága, illetve beültetésének módja hatással van-e a fibrosus cysta kialakulására. Kiemelendő, hogy az onlay hálós sérvrekonstrukcióknak ezen késői szövődménye csak egy ismételt műtéttel gyógyítható. A pseudocysta-képződés megelőzhetőnek tűnik a sublay és minimálisan invazív technikák szélesebb körű alkalmazásával.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors:
Gábor Sahin-Tóth
,
Gyula Farkas
,
Tamás Takács
,
László Leindler
, and
György Lázár

Absztrakt

A szerzők konzervatív módon sikeresen kezelt esetük kapcsán a pancreatopleuralis fistula (PPF) terápiás stratégiájának lehetőségeit foglalják össze. A PPF ritka szövődménye a krónikus pancreatitisnek. Többnyire alkoholos etiológiára visszavezethető, relapsusban levő pancreatitis talaján jön létre, és dominálóan dyspnoés tüneteket produkál. Diagnózishoz fizikális vizsgálat mellett a mellkasi folyadék laboratóriumi vizsgálatával, illetve képalkotó eljárások segítségével juthatunk. Az ERCP a legfontosabb lépés a PPF diagnózisának felállításában. Gyógyítása során a somatostatin analóg gyógyszeres, az endoscopos kezelés során végzett EST, illetve a ductus Wirsungianus stentelése és a folyamatos enteralis (jejunalis) táplálás együttes hatása vezethet eredményre. E komplex terápia melletti sikertelenség esetén a PPF műtéti megoldása javasolt.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors:
Csaba Dzsinich
,
Gábor Darabos
,
László Székely
,
László Barta
,
Gábor Vallus
,
Tamás Tóth
, and
László Szentpétery

Absztrakt:

Az aortaív fejlődési rendellenességei az újszülöttek 1-2%-ában fordulnak elő. E betegcsoportban a bal oldali aortaívből eredő jobb arteria subclavia incidenciája 0,7–2%, míg a jobb oldali aortaívből eredő bal arteria subclavia 0,4%-ra tehető. A rendellenes eredésű arteria subclavia – arteria lusoria – okozta panaszok vagy az oesophagus, vagy a trachea compressiójából, vagy azok kombinációjából származnak. Ritka szövődményként a Kommerell diverticulum B típusú aortadissectióval vagy törmelékes bennékének elsodródásával felső végtagi embolisatiót okozhat. Dolgozatunkban 5 eset ismertetését adjuk közre. Egy beteg felső végtagi embolisatióval, 2 beteg akut B típusú aortadissectióval került észlelésre. Egy beteget krónikus I. típusú thoracoabdominalis aneurysma miatt operáltunk, akinél B típusú aortadissectio állumenének thrombotizált aneurysmáját találtuk, ami Kommerell diverticulum thrombosissal társult. Egy betegünkben jobb oldali aortaívből eredő bal arteria lusoriát transponáltunk a carotis communisba. Évekkel később a centralis csonk növekedő aneurysmája miatt kellett beavatkoznunk. Sternotomiából végzett debranching után thoracalis stentgraft-implantatiót végeztünk.

Full access
Interventional Medicine and Applied Science
Authors:
Gábor Mogyorósy
,
Enikő Felszeghy
,
Tamás Kovács
,
Andrea Berkes
,
László Tóth
,
György Balla
, and
Ilma Korponay-Szabó

Open access
Acta Microbiologica et Immunologica Hungarica
Authors:
József Klem
,
Dóra Dömötör
,
György Schneider
,
Tamás Kovács
,
András Tóth
, and
Gábor Rákhely

The emergence of the multi-drug-resistant Staphylococcus aureus strains has prompted interest in alternatives to conventional drugs. Among the possible options one of the most promising is the therapeutic use of bacteriophages. Over the recent decades, increasing amount of literature has validated the use of bacteriophages for therapy and prophylaxis against drug-resistant staphylococci. This work attempts to review the current knowledge on bacteriophages and their usages for treatment of staphylococcal diseases.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Péter Bogner
,
Levente Tóth
,
Tamás Simor
,
József Gulyás
,
Gábor Lukács
,
Lajos Papp
, and
Imre Repa

Az MR-vizsgálatok elterjedésével és a pacemaker-technológia fejlődésével bizonyos pacemakerimplantált betegekben is lehetőség nyílik az MR-vizsgálat elvégzésére. A pacemakerbeteg MR-vizsgálatának hazai gyakorlata szegényes, ugyanakkor egyre több irodalmi hivatkozás található a vizsgálatok biztonságos elvégezhetőségére. Célunk volt in vitro kísérletek, vizsgálatok alapján kidolgozni a pacemakerbeteg biztonságos vizsgálatának feltételrendszerét, és bizonyítani a vizsgálat potenciális szövődményeit. Megvizsgáltuk a hazánkban gyakran alkalmazott pacemakertípusok működését és az MR-készülékkel való kölcsönhatását 0,35 és 1,5 T térerejű készülékekben. Az ICD-pacemaker in vitro kísérletek alapján a statikus és változó mágneses térrel is interakciót mutatott, ami a készülék működését jelentősen befolyásolja. Pacemakerfüggő betegeknél az MR-vizsgálatot továbbra is abszolút kontraindikációnak kell tekinteni, de nem pacemakerfüggő betegnél az MR-vizsgálat elvégezhető a megfelelő személyi és tárgyi feltételekkel. A beteg széles körű tájékoztatása után a pacemakert az MR-vizsgálat időtartamára át kell programozni, a vizsgálat befejezésével ellenőrizni és az eredeti programot visszaállítani.

Restricted access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors:
Orsolya Balogh
,
Hedvig Fébel
,
Gyula Huszenicza
,
Margit Kulcsár
,
Zsolt Abonyi-Tóth
,
Tamás Endrődi
, and
György Gábor

The aim of this study was to identify relationships among seasonal differences of fertility, metabolic parameters and appearance of irregular luteal forms in high-yielding dairy cows. Holstein-Friesian cows were put on the Provsynch regimen in winter (n = 10) and in summer (n = 10). Blood sampling (starting 35 days post partum) and rectal ultrasound examinations (starting post insemination) were carried out once a week in each examination period. Metabolic [plasma nonesterified fatty acid (NEFA) and beta-hydroxybutyrate (BHB) levels, ferric reducing ability of plasma (FRAP) and serum beta-carotene] and endocrine parameters [plasma thyroxine (T4), triiodothyronine (T3), insulin-like growth factor (IGF-I) and insulin levels] were measured. In summer, two cows were excluded from the study because of metritis and none of the remaining animals became pregnant, but 6 of the 8 cows had irregular luteal forms (ILF) on their ovaries. In winter, one cow was excluded because of metritis and 6 of the 9 cows became pregnant, while 2 of the 3 open cows had irregular luteal forms. In summer the mean plasma NEFA and BHB concentrations were significantly higher, while serum carotene and plasma IGF-I concentrations were significantly lower than in winter. The high plasma NEFA concentration found in summer seemed to be in association with the lower body condition score (BCS) caused by depressed appetite. In conclusion, statistical analysis supports the hypothesis that increased plasma NEFA and BHB and decreased plasma IGF-I concentrations may result in reduced fertility in summer. These changes may be associated with the more frequent appearance of ILFs and probably have a negative effect on ovarian function and/or oocyte quality.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Péter Lukovich
,
Balázs Pőcze
,
Jenő Nagy
,
Tamás Szpiszár
,
Alpár György
,
Adrienn Boga
,
Emese Merza
,
Huba Szabó
,
Gábor Tamás Tóth
,
Gyula Demeter
, and
György Bodoky

Absztrakt:

Bevezetés: A onkoterápia ígéretes gyógyszerei ellenére a primer és áttéti májtumorok kuratív kezelését egyelőre még mindig a műtét jelenti. A májdaganatok sebészetében ma már nem a reszekálandó májszövet mennyisége jelenti a kihívást, hanem a máj nagy ereit infiltráló tumorok. Betegek és módszer: Retrospektív vizsgálat során felmértük a Szent János Kórház Sebészeti Osztályán 2017. május 1. és 2019. május 1. között májreszekción átesett 33 beteg adatait. Vizsgáltuk a demográfiai, műtéti, szövettani adatokat és a posztoperatív szakot. Adataikat összehasonlítottuk a két vena cava reszekciót is igénylő betegünk adataival. Eredmények: A májreszekált betegek (LR) műtéti ideje 91,7 perc volt, míg a cavareszekált betegeknél (CR) 250 perc. Az átlagos transzfúziós igény 1,2 E volt az LR-csoportban és 5 E a CR-csoportban. R0-reszekciót elérni 23 esetben sikerült, 8 esetben R1-, míg 2 esetben csak R2-reszekciót sikerült végezni az LR-betegeknél, a CR-csoportban mindkét esetben R1-reszekciót. A posztoperatív intenzív osztályos kezelés hossza és az ápolási napok száma is nagyobb volt a CR-csoportban (5,0 versus 0,91 nap, illetve 10,5 versus 8,84 nap). Öt, colorectalis metasztázissal operált beteg adjuváns kemoterápia után került műtétre. Két esetben laparoszkópos reszekció történt, illetve két esetben a colorectalis tumorral egy ülésben került eltávolításra a májmetasztázis, ebből egy esetben mindkét beavatkozás laparoszkóposan történt. Következtetés: A nagy ereket (vena cava, vena hepatica) infiltráló tumorok során végzett érreszekciók jelenleg a májsebészet legtechnikásabb beavatkozásának számítanak. Az eseteink kapcsán áttekintett szakirodalom megerősíti, hogy a vena cava reszekcióját és rekonstrukcióját szükségessé tevő onkológiai májműtéteknek van létjogosultságuk. Orv Hetil. 2019; 160(33): 1304–1310.

Restricted access

Az antropometriai paraméterek szerepe a cadaveren végzett percutan tracheostomás módszerekben

Role of anthropometric parameters in percutaneous tracheostomies performed on cadavers

Orvosi Hetilap
Authors:
Fruzsina Bódis
,
Gábor Orosz
,
Marcell Szabó
,
Viktória Molnár
,
T. József Tóth
,
László Gergely Élő
,
László Tamás
, and
Gábor Élő

Bevezetés és célkitűzés: A tartós gépi lélegeztetésre szoruló betegeknél tracheostoma képzése javasolt, mely számos sebészi és percutan módszerrel történhet. Vizsgálatunk során három különböző percutan dilatatiós tracheostomás technikát alkalmaztunk. Célunk volt a megfelelő magasságban behelyezett légcsőkanüllel összefüggő antropometriai paraméterek azonosítása. Anyag és módszerek: Randomizált, kontrollált obszervációs cadavervizsgálatunk során 118 esetet vizsgáltunk. A tracheostomás technikák közül a Griggs-technikát (n = 37), az Élő szerint módosított Griggs-technikát (n = 45) és a Ciaglia szerinti Blue Rhino folyamatos tágítást (n = 36) alkalmaztuk. Megmértük a cadaverek nyakkörfogatát, jugulomentalis távolságát és felkarkörfogatát. Megvizsgáltuk ezek összefüggését a tracheostomás kanül helyzetével. Eredmények: A felkarkörfogat és a nem megfelelő magasságban (a 4. tracheaporc alatt) behelyezett kanülpozíció között találtunk szignifikáns összefüggést (p = 0,0287). Ideális vágópontnak a 30 cm-es felkarkörfogatot határoztuk meg (szenzitivitás: 63,63%, specificitás: 60,22%). Következtetés: Percutan tracheostoma tervezésekor fontos az antropometriai paraméterek mérése. 30 cm vagy annál nagyobb felkarkörfogat esetén egyéb vizsgálómódszer és/vagy fül-orr-gégészeti konzultáció javasolt. Orv Hetil. 2023; 164(16): 630–635.

Open access

Bortezomib-thalidomid-dexametazon-terápiára refrakter myeloma multiplexes esetek elemzése két budapesti centrum adatai alapján

Evaluation of bortezomib-thalidomide-dexamethason refractory cases of multiple myeloma treated in two centers in Budapest

Hematológia–Transzfuziológia
Authors:
András Dávid Tóth
,
Gergely Varga
,
Nikolett Wohner
,
Péter Farkas
,
Laura Horváth
,
Gergely Szombath
,
Andrea Ceglédi
,
András Kozma
,
Péter Reményi
,
Tamás Masszi
, and
Gábor Mikala

Absztrakt:

A bortezomib-thalidomid-dexametazon- (VTD-) alapú rezsim az egyik leggyakrabban alkalmazott kemoterápiás protokoll a myeloma multiplex első vonalbeli kezelésében Magyarországon. A válaszarány jelentős, de előfordulnak refrakter esetek is. Sokszor ekkor is hatásosak lehetnek az új, de jelentős költségű másodvonalbeli szerek, ezért a VTD-refrakteritás mihamarabbi felismerése fontos feladat. Nem ismert, hogy mely esetekben számíthatunk VTD-terápiára elégtelen válaszra. Ennek vizsgálatára 16, a Dél-pesti Centrum Kórházban és a Semmelweis Egyetem III. sz. Belgyógyászati Klinikáján 2009 és 2019 között kezelt VTD-refrakter beteg adatait elemeztük retrospektíven. Meglepő módon a refrakter betegek többsége nem rendelkezett az ismert kedvezőtlen prognosztikai faktorokkal. A szérum β2-mikroglobulin-, albumin-, LDH-szintekben a kiugró eltérések nem voltak jellemzőek, továbbá csak két esetben találtunk magas kockázattal járó citogenetikai (del(17p), illetve t(4;14)) elváltozást. A másodvonalbeli kezelésig medián 89 nap telt el, és amennyiben lehetséges volt, a terápia során törekedtünk autológ őssejt-transzplantáció végzésére. A másodvonalbeli kezelésre a betegek többsége már jól reagált, 16-ból 10 esetben nagyon jó részleges válasz vagy komplett remisszió lépett fel. A VTD-refrakter betegek medián túlélése 47 hónap volt, ami összevethető a nem VTD-refrakterek túlélési adataival.

Következtetésként elmondható, hogy az eddig használt prognosztikai faktorok nem alkalmasak a VTD-refrakteritás előrejelzésére myeloma multiplexben. Az adatok felhívják a figyelmet új markerek szükségességére, melyek segítségével korábban juthatna ez a betegpopuláció hatékony terápiához, valamint a kezelés során végzett szoros kontroll fontosságára, hogy mielőbb felismerjük a terápiaváltás szükségességét.

Open access