Search Results

Bevezetés: A Vas megyei Markusovszky Kórházban 2009. július óta folynak szív mágneses rezonanciás vizsgálatok. Leggyakrabban a myocardialis viabilitás megítélésére, kisebb arányban myocarditis, sportolóknál előforduló tisztázatlan etiológiájú syncope, cardiomyopathia és más ritkább betegségek kivizsgálására alkalmazzák. Célkitűzés: A szerzők arra a kérdésre kerestek választ, hogy a krónikus coronariaocclusio mögötti myocardiumrégiók mágneses rezonanciás vizsgálatával megítélt myocardium-életképesség megléte, illetve hiánya milyen arányban járult hozzá a klinikai döntéshozatalhoz, azaz a revascularisatiós stratégia megválasztásához. Módszerek: A fő elemzési szempontok az alábbiak voltak: az occlusio utáni szívizom-életképesség jelenléte vagy hiánya, a revascularisatio szükségessége, illetve ennek tényleges megtörténte. Eredmények: A vizsgálatba bevont 88 beteg 103 elzárt coronariájának ellátási területét vizsgálva 86 régió revascularisatiós stratégiáját a mágneses rezonanciás vizsgálat eredménye alapján határozták meg, ami az elzárt coronariák 83,5%-ának felelt meg. Következtetések: A szív mágneses rezonanciás vizsgálata jelentősen hozzájárult a krónikus occlusióval rendelkező coronariabetegek revascularisatiós stratégiájának felállításához. Bár a mágneses rezonanciás vizsgálat drága, az érintett myocardiumrégió életképességének megítélését mind az infarctustransmuralitás, mind a szegmentális kiterjedés tekintetében a szívizom-szcintigráfiánál és a terheléses echokardiográfiánál pontosabban határozza meg. Orv. Hetil., 2012, 153, 1638–1644.

Irodalmi adatok szerint az intenzív osztályokon a nosocomialis fertőzések száma többszöröse a nem intenzív osztályos betegekének. Az életmentő technológia fejlődése növelte a kórházi fertőzések kialakulásának veszélyét az elmúlt évtizedekben. Széles körben elfogadott, hogy epidemiológiai módszert szükséges alkalmazni a kórházi fertőzések felderítésére, az előfordulási arány megállapítására, a járvány korai felismerésére és az infekciókontroll-intézkedések hatékonyságának lemérésére. Cél: Nosocomialis surveillance alkalmazása a nosocomialis fertőzések epidemiológiájának megismerése a Kenézy Gyula Kórház Intenzív Osztályán. Módszerek: A Kenézy Gyula Kórház 1637 ágyas megyei kórház, 16 ágyas Központi Intenzív osztállyal. A vizsgált időszak alatt (2004. április 1.–2006. március 31.) az interdiszciplináris intenzív osztályon 1490 beteget ápoltak, az összes ápolási nap száma 8058 volt. Az ápoltak leggyakrabban légzési elégtelenség, politraumatizáció vagy fejsérülés diagnózisokkal kerültek felvételre. A klinikai adatokat epidemiológus szakápoló gyűjtötte, előzetesen összeállított infekciókontroll-adatlap alapján. A kórházi fertőzések azonosítására CDC-definíciókat alkalmaztak. Eredmények: A vizsgált időszakban 194 nosocomialis infekciót detektáltak 134 betegnél. Az incidencia 13,0 száz betegre vonatkoztatva, az incidenciasűrűség pedig 24,0 ezer ápolási napra vonatkoztatva. A leggyakoribb kórházi fertőzés a légúti infekció volt (44,3%) majd azt követték a húgyúti (21,1%) és a véráramfertőzések (20,1%). Következtetések: A nosocomialis fertőzések felkutatására nosocomialis surveillance-t kell folytatni az intenzív osztályokon. A nosocomialis surveillance interdiszciplináris megközelítést és orvos-nővér szakmai együttműködést kíván. A beteg-nővér arány független rizikófaktor. Az egészségügyi intézmények létszám-racionalizálásánál figyelembe kell venni, hogy az intenzív osztályokon a beteg-nővér arány csökkentése a kórházi fertőzések számának növekedéséhez vezet.

A vastagbélbetegségek intraluminalis diagnosztikájában a kolonoszkópia arany standardnak tekinthető, előnye, hogy szövettani mintavételre, terápiás beavatkozásra is van lehetőség. Technikai okokból nem kivitelezhető totális kolonoszkópia (stenosis, súlyos gyulladás, előrehaladott diverticulosis, anatómiai eltérések) vagy a beteg elzárkózása esetén napi rutinban radiológiai módszer (kettős kontrasztos kolonográfia) áll rendelkezésre a vastagbél teljes áttekintésére. Az újdonságnak számító colonkapszula elterjedése egyelőre még várat magára. Bélbetegségek esetén a lokális terjedés, a környező és a távoli szervekre való kiterjedés megítélése is fontos kritérium. A korrekt diagnosztika a terápia tervezésének nélkülözhetetlen alapja. A CT-kolonográfia standardizálható képalkotóként egy ülésben nyújt fontos információt az intraluminalis eltérésekről, a környezetre való terjedésről, a hasi státusról. A gyors, szedációt nem igénylő, minimálinvazív technika, a multidetektoros CT-k elterjedése széles körben teszi alkalmazhatóvá. Célkitűzés: A szerzők a CT-kolonográfia helyét keresik a vastagbél nem daganatos megbetegedéseinek diagnosztikájában, a colorectalis carcinoma szűrésében és a tumorstaging során. Módszer: A közlemény 92 férfi (átlagéletkor 61,2 ± 12,3 év) és l46 nő (átlagéletkor 61,4 ± 12,5 év) adatait dolgozza fel, akiknél a Zala Megyei Kórházban 2002 szeptemberétől 2007 januárjáig CT-kolonográfia történt. Áttekintettük az indikációk, a vizsgálatok kivitelezési protokollját, valamint a további teendőket meghatározó eredményeket. Eredmények: A 238 vizsgált beteg közül 29%-ban a nem vagy részlegesen kivitelezhető hagyományos kolonoszkópia miatt került sor CT-kolonográfiára. 45/238 főnél (19%) colonszűkület, 23/238 főnél (10%) fájdalomérzés, a compliance hiánya, technikai nehézség volt a sikertelenség oka. Az utóbbi 23 személynél 60%-ban fedeztünk fel organikus bélmegbetegedést. 151 esetben (63%) a hagyományos kolonoszkópiától való elzárkózás miatt történt elsőként a radiológiai vizsgálat, minden második betegnél kóros eltérést találtunk. A metodika betanulását célozva, a betegek beleegyezésével 19/238 esetben (8%) totális kolonoszkópiát követően a CT-kolonográfiát is elvégeztük. Következtetések: A colorectalis betegségek diagnosztikus algoritmusában a CT-kolonográfia nem vagy részlegesen kivitelezhető hagyományos kolonoszkópia esetén ajánlható diagnosztikus eljárás.

Absztrakt

A Muir–Torre-szindróma ritka, autoszomális domináns öröklődésű genodermatosis. A tünetegyüttes az örökletes nem polyposus vastagbélrák (vagy Lynch-szindróma) alfajának tekinthető. A kórkép hátterében az esetek kétharmadában a mismatch-repair gének – leggyakrabban MutS Homolog-2 és MutL Homolog-1 – örökletes mutációja áll. A diagnózis felállításához legalább egy faggyúmirigy-eredetű bőrtumor (sebaceoma, sebaceus adenoma, epithelioma, carcinoma vagy bazálsejtes carcinoma sebaceus differenciációval) és/vagy keratoacanthoma, valamint legalább egy belszervi daganat (többnyire jobb kolonfélre lokalizált carcinoma) jelenléte szükséges. A szerzők egy 52 éves férfi kórtörténetét mutatják be, akinek hátán halmozottan jelentkeztek sebaceus carcinomák. Immunhisztokémiai vizsgálatok alapján a daganatsejtek nem expresszáltak MutL Homolog-1 proteint. Részletes daganatkutatás eredményeképpen coecumtáji malignus folyamatra derült fény. Jobb oldali hemicolectomiát követő hisztopatológiai feldolgozás MutL Homolog-1 és postmeiotic segregation increased-2 defektussal rendelkező, közepesen differenciált adenocarcinomát igazolt. A faggyúmirigy-eredetű tumor felismerésével, korszerű diagnosztikai módszerek alkalmazásával a vastagbélrák korai stádiumban felfedezve kezelhetővé vált. Orv. Hetil., 2015, 156(24), 979–984.

Összefoglaló. Bevezetés: Az emberi sziklacsont a halántékcsont része, egy bonyolult és változatos anatómiai felépítésű struktúra. A sziklacsonton végzett beavatkozások előtt, a műtéti szövődmények megelőzése érdekében, nélkülözhetetlen a biztos anatómiai tudás és kézügyesség megszerzése, valamint az egyes műtéti lépések és mozdulatok begyakorlása. A VOXEL-MAN Tempo 3D fül-orr-gégészeti szimulátor a virtuális valóság és a robotika alkalmazásával nyújt gyakorlási lehetőséget. Célkitűzés: A Szegedi Tudományegyetem 2019-ben VOXEL-MAN fül-orr-gégészeti szimulátort helyezett üzembe az Orvosi Készségfejlesztési Központban. A cikk fül-orr-gégész szakorvos szerzői a VOXEL-MAN Tempo szimulátor megismerését követően bemutatják a készüléket, és megfogalmazzák a szimulátorral végzett beavatkozásokkal szemben támasztott igényüket. Módszer: A szerzők a megfogalmazott szempontoknak megfelelően értékelik a VOXEL-MAN Tempo szimulátort, és meghatározzák, milyen szerepet szánnak neki a gyakorlati képzésben. Eredmények: A szimulátor virtuálisan, mégis valósághűen mutatja meg a sziklacsont anatómiai viszonyait, a fontos anatómiai struktúrák valós térbeli elhelyezkedését és egymástól, illetve a sebészi eszköztől mért távolságát. A rendszer lehetővé teszi a fülműtétek valósághű elvégzését (kétkezes csontmunka fúróval és szívóval, vérzés szimulálása) taktilis visszacsatolással. Az egy- vagy kétkezes feladatokkal fejleszthetjük a sebészi készségeket. A fülműtétek csontmunkája reprodukálható módon elvégezhető valódi beteg halántékcsontjáról készített rutin, nagy felbontású komputertomográfiás vizsgálat anyagából. Következtetés: Tapasztalataink alapján a szimulátor kiválóan alkalmas az egyes műtéti lépesek begyakorlására. A jövőben fontos szerepet szánunk a virtuális rendszernek a fül-orr-gégészeti graduális és a fülsebészeti posztgraduális képzésben. Orv Hetil. 2021; 162(16): 623–628.

Summary. Introduction: The pars petrosa of the human temporal bone is a structure of complex and diverse anatomy. Prior to surgical interventions, in order to prevent surgical complications, it is essential to acquire sound anatomical knowledge and dexterity as well as to practice each surgical step and movement. The VOXEL-MAN Tempo 3D simulator uses virtual reality and robotics to provide an opportunity to practice. Objective: In 2019, the University of Szeged installed a VOXEL-MAN Virtual Reality simulator at the Medical Skills Development Center. After learning about the VOXEL-MAN Tempo simulator, the authors present the device and articulate their need for interventions with the simulator. Method: The VOXEL-MAN Tempo simulator is evaluated according to the formulated criteria and the role assigned to it in the practical training is determined. Results: The simulator shows the anatomical structure of the temporal bone virtually, yet realistically, the real spatial location of the important anatomical structures and their distance from each other and from the surgical instrument. The system allows ear surgery to be performed realistically (two-handed bone work with a drill and suction) with tactile (vibration) and visual (bleeding) feedback. One can improve surgical skills with one- or two-handed tasks. Bone work in ear surgeries can be performed in a reproducible manner from routine, high-resolution computer tomography of the temporal bone of a real patient. Conclusion: With reference to our experience, the simulator is excellent for practicing each surgical step. In the future, we intend to use this virtual system in undergraduate and postgraduate training in otolaryngology. Orv Hetil. 2021; 162(16): 623–628.

Absztrakt

A tirozinkináz-gátlók bizonyos onkohematológiai betegségek kezelésében elterjedten használt gyógyszerek. Több klinikai tanulmány igazolta, hogy a BCR-ABL specifikus tirozinkináz-gátlók alkalmazása komplex és még nem egyértelműen azonosított módon változtatja meg a csontszövet élettani folyamatait. Mivel a kezelések egyre több beteget érintenek, illetve hosszú évtizedekig vagy akár élethosszig is tarthatnak, indokolt ezen mechanizmusok molekuláris hátterének részletesebb megismerése. A szerzők összefoglalják az imatinibbel és a nilotinibbel végzett, csontanyagcseréhez kapcsolódó alapkutatási eredményeket, humán klinikai megfigyeléseket, kiegészítve in vitro osteoblast-sejtkultúrákon végzett saját kísérleteik eredményeivel. Az összefoglalt kutatási eredmények alapján az imatinib és a nilotinib csontsejtekre gyakorolt hatása függ az alkalmazott hatóanyag-koncentrációtól, a sejtek érettségi állapotától, illetve az általuk kötött receptor-tirozinkináz útvonalak megoszlási arányától. Jelen közleményben elsőként készítettek a hazai szakirodalomban hiánypótló, átfogó irodalmi áttekintést a tirozinkináz-gátlók csontanyagcserét befolyásoló hatásaival kapcsolatban és végeztek teljes transzkriptom-analízist osteoblastokon a sejtszintű hatásmechanizmus jobb megértését szolgálva. Orv. Hetil., 2016, 157(36), 1429–1437.