Search Results

You are looking at 1 - 4 of 4 items for :

  • Author or Editor: György Sipos x
  • Medical and Health Sciences x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
Orvosi Hetilap
Authors:
László Mangel
,
László Sipos
,
Imre Fedorcsák
,
Árpád Viola
,
Jenő Julow
,
András Bajcsay
,
György Németh
, and
János Fodor

Bevezetés: A háromdimenziós CT/MRI alapú besugárzástervezés és a konformális sugárterápiás technikák bevezetése lehetővé tette az elsődleges rosszindulatú agydaganatok újabb kezelési formáinak, például az újrabesugárzási (reirradiációs) módszereknek a kidolgozását. Célkitűzés: Az Országos Onkológiai Intézet Sugárterápiás Osztályán frakcionált külső reirradiációs kezelésben részesült agydaganatos betegeknél a túlélés és a kezelés mellékhatásainak vizsgálata. Módszer: A szerzők 2002 és 2006 között tizenegy, előzetesen teljes dózisú (50–64 Gy) sugárkezelésben részesített agydaganatos betegnél végeztek teljes (50–54 Gy) vagy csökkentett (34–40 Gy) dózisú ismételt frakcionált külső besugárzást. A kezelések között eltelt időszak 7 és 30 év között volt. Minden esetben kihasználták a háromdimenziós sugártervezés és besugárzás adta lehetőségeket, a frakcionálás konvencionális (napi 1,8–2 Gy) volt. Eredmények: A betegek az újrabesugárzást minden esetben jól tolerálták, a kezelés közben, illetve az azt követő napokban komoly (Grade 3–4) neurológiai toxicitást nem észleltünk, a későbbiekben az érdemi kontaktust is megnehezítő, és nem a daganatos progresszióval kapcsolatos Grade 3 mentális hanyatlás egy esetben mutatkozott. Szövettanilag igazolt és ismételt műtétet szükségessé tévő radionekrózis egyszer fordult elő, illetve egy esetben valószínűsíthettünk komoly funkciókárosodást okozó kiterjedt agyszöveti károsodást. A medián progressziómentes időszak 8 (2–33) hónap, a medián túlélés 13 (4,5–33) hónap volt. A vizsgálat lezárásakor 3 túlélő beteg volt. Következtetések: A központi idegrendszer elsődleges daganatainak kiújulásakor más terápiás alternatíva hiányában a közel teljes dózisú frakcionált reirradiáció megfelelő feltételek mellett elvégezhető. Az optimális kezelési stratégia kidolgozásához további klinikai vizsgálatok szükségesek.

Restricted access

A pszichológiai szűrés és ellátás helye az asszisztált reprodukcióban

The role of psychological screening and care in assisted reproduction

Orvosi Hetilap
Authors:
Judit Szigeti F.
,
Krisztina Soltész
,
Miklós Sipos
,
Anna Juhász
,
Katalin Szöllősi
,
Dóra Vesztergom
,
Przemyslaw Péter Ujma
, and
György Purebl

Bevezetés: Biopszichoszociális szemléletben a meddőség hátterében a biológiai hajlam, egyes lelki tényezők, különösen a krónikus stressz, valamint környezeti és társas faktorok összetett együttjárását feltételezzük. Kutatási eredmények egyértelműen bizonyítják, hogy a meddőség maga is gyakran okoz pszichológiai problémákat, különösen az asszisztált reprodukcióban részt vevő pácienseknél, akik 15–20%-a mentális zavart mutat. E komorbiditás szakszerű kezelése bizonyítottan emeli a teherbe esés esélyét, a leginkább azzal, hogy mentális állapotuk javulásával a páciensek jobb együttműködést mutatnak, és képesek lehetnek fenntartani egy, a reprodukciónak is kedvező egészségesebb életmódot. Célkitűzés: A pszichológiai segítségnyújtásra vonatkozó ajánlások meglétének és tartalmának áttekintése a meddőségkezelés főbb nemzetközi irányelveiben. Módszer: Az angol nyelven hozzáférhető irányelvek beszerzése és leíró elemzése. Eredmények: Az infertilis páciensek mentális szempontú szűrése és ellátása kivétel nélkül előírásként jelenik meg az áttekintett nemzetközi meddőségi orvosi irányelvekben, akár azokba beépített, akár különálló formában, jellemzően mindkét nemre vonatkozóan. Megbeszélés: A pszichológiai ellátás ma már elengedhetetlen része a korszerű meddőségkezelésnek. Ez a legcélszerűbben lépcsőzetes módon zajlik, a következő sorrendben: szűrés, edukáció, alacsony küszöbű, majd intenzív kezelési stratégiák. Az utóbbiak célja a meddőségspecifikus stressz csökkentése, a megküzdés és ezzel az életminőség javítása, mely indirekt módon nagyobb sikerarányhoz is vezethet. Következtetés: Időszerűvé vált a reproduktív pszichológiai szempont, ismeretanyag és módszertan beépítése a megújuló magyar szakmai irányelvbe. Orv Hetil. 2024; 165(12): 455–463.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Zoltán Szeberin
,
Gábor Firneisz
,
Gábor Bíró
,
Gábor Viktor Szabó
,
Péter Sótonyi
,
Mária Windisch
,
Miklós Krepuska
,
Ferenc Sípos
,
Emese Mihály
, and
György Acsády

A kokainfogyasztás gyakorisága Magyarországon is növekszik. E drog használata fokozott kockázatot jelent szív- és érrendszeri betegségek kialakulása, például aortadissectio szempontjából. Klinikánkon zajlik hazánkban a B típusú aortadissectiós betegek döntő többségének ellátása. Célkitűzés: Egy rendszeresen kokaint használó, akut B típusú aortadissectiót elszenvedett beteg műtéti kezelését mutatjuk be esetismertetésünkben, amely tudomásunk szerint az első hasonló eset hazánkban. Módszer: Esetleírás. Eredmények: Egy 35 éves férfi erős, mellkasi-háti-deréktáji fájdalmak miatt először a gerincsebészeti osztályhoz fordult, majd kiugróan magas vérnyomásértékek miatt belgyógyászati osztályra helyezték át. A B típusú aortadissectio diagnózisát CT-angiographia igazolta, a beteg érsebészeti centrumba került, ahol sikeres műtétet, thoracoabdominalis aortarefenesztrációt végeztünk. A beteg 3 hónappal a műtét után jól van, antihipertenzív szerek szedése mellett mindennapi feladatait ellátja, szövődményt nem észleltünk, a kokainról leszokott. Következtetések: Az akut B típusú dissectio sebészi ellátása megmentheti a beteg életét. A hosszú távú eredményes kezelésben a hipertónia kontrollja mellett a kokainról történő leszokás alapvető jelentőségű. Hasonló esetek előfordulására a kokainfogyasztás növekedése esetén hazánkban is számíthatunk.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Béla Hunyady
,
Margit Abonyi
,
Klára Csefkó
,
Judit Gervain
,
Attila Haragh
,
Gábor Horváth
,
Viktor Jancsik
,
Erzsébet Makkai
,
Zsófia Müller
,
Pál Ribiczey
,
Béla Sipos
,
Olga Szabó
,
Ferenc Szalay
,
László Szentgyörgyi
,
István Tornai
,
Eszter Újhelyi
,
Márta Varga
,
György Weisz
, and
Mihály Makara

Absztrakt

Bevezetés: Magyarországon 2011 és 2013 között korai hozzáférési program keretében a forgalmazó jóvoltából 155, döntően előrehaladott fibrosis stádiumú, hepatitis C-vírus 1-es genotípussal fertőzött beteg kezdhetett el az akkor számára egyedüli gyógyulási esélyt jelentő boceprevir + pegilált interferon + ribavirin hármas kezelést. Célkitűzés és módszer: A szerzők a terápia eredményességének és biztonságosságának retrospektív értékelését végezték el egyrészt a kezelés alatti és utáni virológiai válasz, másrészt a súlyos nemkívánatos, illetve terápialeállítást eredményező mellékhatások alapján. Eredmények: Intent-to-treat analízis szerint a 155 betegből 61 beteg vált tartósan vírusmentessé (39,4%). A korábbi kettős kezelésre relabáló, parciálisan reagáló, illetve nullreagáló betegek esetében sorrendben 59,5%, 41,4%, illetve 22,9% (p<0,05 a másik két kategóriához képest), míg cirrhosis nélkül 52,5%, cirrhosis esetén 31,3% (p<0,05 a nem cirrhosisosokhoz képest) volt a tartós virológiai válasz. A legnehezebben kezelhető cirrhosisos és korábban nullreagáló 33 betegből 6 vált tartósan vírusmentessé (18,2%). A kezelés idő előtti leállítására elégtelen virológiai válasz miatt a betegek 31,1%-ánál, mellékhatás miatt 10,3%-ánál került sor. A súlyos nemkívánatos események gyakorisága 9,8% volt. Ezek okai: anaemia, hasmenés, depresszió, agranulocytosis, jelentős aminotranszferáz-emelkedés, generalizált dermatitis és súlyos gingivitis fogvesztéssel, QT-szakasz-megnyúlás az EKG-n, generalizált oedemák és fulladás, uroinfekció, Crohn-betegség fellángolása, Campylobacter pylori-fertőzés és a beteg által nem tolerálható gyengeség/fáradékonyság. Nyolc betegnél volt szükséges transzfúzió, 4 beteg eritropoetin-, 1 pedig granulocytakolónia-stimuláló faktor kezelésben részesült. A programban halálesetet nem jelentettek. Következtetések: A 2011–2013-ban hazánkban elérhető, legkorszerűbbek közé tartozó bocepreviralapú hármas kezeléssel a betegek jelentős része ért el véglegesnek tekinthető vírusmentességet. A kezelések a törzskönyvezési vizsgálatokból megismert eredményességgel és – esetenként súlyos – mellékhatásokkal jártak, amely utóbbiak jelentősen korlátozták a terápia sikerességét. Orv. Hetil., 2016, 157(34), 1366–1374.

Open access