Search Results

You are looking at 1 - 3 of 3 items for :

  • Author or Editor: György Tizedes x
  • Medical and Health Sciences x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Kórosan elhízott betegeken végzett laparoszkópos csőgyomorképzés eredményességének vizsgálata

Efficacy of laparoscopic sleeve gastrectomy on morbidly obese patients

Orvosi Hetilap
Authors:
Miklós Siptár
,
Krisztina Tóth
,
Alexandra Csongor
,
Zsuzsanna Németh
,
Ferenc Molnár
,
György Tizedes
,
Zsombor Márton
, and
Sándor Márton

Bevezetés: Az elhízás korunk népbetegsége, amely nemcsak a társadalmak egészségügyi rendszereinek, de azok anyagi forrásainak tekintetében is jelentős és egyre növekvő megterhelést jelent. Célkitűzés: Prospektív, leíró klinikai tanulmányunk célja a laparoszkópos csőgyomorképzés (gastric sleeve) hatásának tanulmányozása kórosan elhízott betegeknél, egyéves nyomon követéssel. Módszer: Tanulmányunkba 151, laparoszkópos csőgyomorképzésen átesett beteget vontunk be, akiknél a műtét előtti kivizsgálás során szívultrahang-, légzésfunkciós és laborvizsgálatok történtek, felmértük az esetleges társbetegségeket, valamint a kóros elhízás paramétereit is rögzítettük a műtét előtt, majd fél és egy évvel azt követően. Eredmények: A betegek testtömegindexe az első hat hónapban 26,9%-kal, egy év alatt összesen 35,4%-kal csökkent, a testzsírszázalék esetében ugyanezen időintervallumokban a csökkenés 26,2%, illetve 35% volt. A betegek átlagéletkora 41 év volt. A műtét előtt a szívultrahang-, légzésfunkciós és laborvizsgálatok nem mutattak jelentős eltérést, illetve az elhízáshoz társuló kórképek alacsony arányát találtuk (magas vérnyomás 51,7%-ban, kettes típusú cukorbetegség 13,8%-ban igazolódott). Megbeszélés: Egyéves távlatban a műtét hatékony volt a testsúlycsökkenés tekintetében, de az eredmények tartóssága szempontjából az ötéves nyomon követés eredményei volnának mérvadóak, mivel fennáll az ismételt súlynövekedés veszélye. Vizsgálatunk alapján a konzervatív kezelés sikertelensége esetén a műtét minél fiatalabb életkorban való elvégzése javasolt, a társbetegségek megjelenése vagy további súlyosbodása előtt elérve a megfelelő testsúlycsökkenést. Így a perioperatív rizikó és a társbetegségek későbbi kialakulásának vagy további romlásának valószínűsége csökken, illetve nő a jobb életminőségben eltöltött évek száma. Következtetés: A laparoszkópos csőgyomorképzés rövid távon hatékony súlycsökkentő eljárás. A konzervatív kezelés eredménytelensége esetén érdemes a beteget mielőbb az invazív eljárások irányába terelni, a perioperatív rizikó és a rossz életminőségben eltöltött életévek számának csökkentése érdekében. Orv Hetil. 2023; 164(44): 1749–1754.

Open access
Magyar Sebészet
Authors:
István Zapf
,
György Tizedes
,
Gábor Pavlovics
,
Gyula Kovács
,
Endre Kálmán
,
Gábor Szalai
,
Erika Kövér
,
Róbert Farkas
, and
Örs Péter Horváth

Absztrakt

Bevezetés: A műtét előtti onkológiai kezelés az előrehaladott emlőrákok mellett az utóbbi években a primeren operábilis esetekben is egyre nagyobb teret hódít. Retrospektív vizsgálatunk célja volt a primer szisztémás terápián (PST) átesett emlőtumoros betegek radiológiai és szövettani leleteinek kiértékelése az alkalmazott sebészi kezelés tükrében. Anyag és módszerek: Klinikánkon 2007 márciusa és 2010 januárja között 114 esetben előzte meg preoperatív kemoterápia az emlőműtétet, ebből 22 esetben a kezelés indikációja lokális irresecabilitas volt. 92 esetben az onkoteam a beteg fiatal kora, magas gradusú daganat vagy axillaris nyirokcsomó-metastasis miatt döntött a PST mellett. A betegek 6 ciklus 5-Fluorouracil-Epirubicin-Cyclophosphamid vagy Taxotere-Epirubicin kezelésben részesültek, melyet radiológiai kontroll, majd műtét követett. Vizsgálatainkban a preoperatív staging eredményeket hasonlítottuk össze a műtéti specimenből meghatározott patológiai staging eredményekkel. Eredmények: A PST után az operált betegek 17%-nál komplett, 21%-nál jelentős, míg 43%-nál mérsékelt regressziót értünk el. A preoperatív kezelésre 19%-uk nem reagált. A feldolgozás során észlelt T és N stádiumok csökkenése nem minden esetben korrelált egymással, illetve a PST-re adott radiológiai és hisztológiai válasz is eltérő volt. Konklúzió: Az alkalmazott PST a daganat méretének csökkentésére kifejezetten hatásosnak bizonyult, de a nyirokcsomóstátusz változása tekintetében kevésbé volt hatásos. A residualis DCIS miatt gyakran nem tudjuk annyira csökkenteni a resectio volumenét, mint amennyire a daganat méretének csökkenése azt megengedné.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors:
F. Tamás Molnár
,
Örs Péter Horváth
,
László Farkas
,
Imre Gerlinger
,
László Pajor
,
Dezső Kelemen
,
Károly Kalmár Nagy
,
György Tizedes
,
Gábor Pavlovics
,
József Bódis
,
Péter Gőcze
, and
György Szekeres

Absztrakt

A modern onkológiai sebészetben elengedhetetlen a lokoregionális nyirokcsomók műtéti eltávolítása szövettani vizsgálatra stádiummeghatározás végett, mely a pTNM besorolás egyik feltétele is. Az egyes nyirokcsomók eltávolításának terápiás és/vagy prognosztikus értéke ellentmondásokkal teli, a protokollok pedig szervenként, szubspecialitásonként különböznek. Nemzetközi jelenség, hogy a műtéti területről a mikroszkópig vezető út számos csapdával terhes, az információvesztés veszélye nagy, melynek kiküszöbölése közös érdek. A felhasi, retroperitonealis (urológiai, nőgyógyászati), emlő- és nyaki dissectio során eltávolítandó nyirokcsomók azonosítására dolgoztunk ki egy közös elvű integrált rendszert, az adott régiók anatómiai jellegzetességeinek figyelembevételével.

Restricted access