Search Results
You are looking at 1 - 4 of 4 items for :
- Author or Editor: Gyula Kovács x
- Behavioral Sciences x
- Refine by Access: All Content x
Az élő rendszerek egyik alapvető tulajdonsága - mely a környezetükhöz való alkalmazkodás és így a túlélés fontos eleme - az alkalmazkodás vagy adaptáció. A központi idegrendszeri neuronok adaptációját a perceptuálisan megfigyelhető utóhatások megjelenése mutatja. Az utóbbi időkben az egyszerű vizuális ingerekhez való adaptációra kialakuló utóhatások mellett egyre többet vizsgálják a komplex alakokra, többek közt az emberi arcokra megfigyelhető utóhatásokat is. Tanulmányunkban ezeket az újonnan leírt utóhatásokat foglaljuk össze, különös tekintettel arra, hogyan vetítenek fényt ezek az eredmények az emberi agy tárgy- és arcreprezentációjára.
Az emberi arcfelismerés neurális korrelátumait számos elektro- és pszichofizikai kísérlet keresi. Elektrofiziológiai vizsgálatok leírták, hogy az okcipito-temporális területek felől elvezethető egy nagy negatív hullám, mely latenciája miatt az N170 nevet kapta. Számos tanulmány szerint az N170 speci_
Az utóbbi időben egyre több tanulmány születik a szaglás és a vizuális rendszer egymásra hatásáról. Kutatásunkban férfi nemi hormonszerű anyag (5-α-androgenst-16-en-3-one) szaglásának hatását vizsgáltuk egészséges heteroszexuális férfiak arcpercepciójára. Kísérleti paradigmánk kétalternatívás nemi diszkriminációs feladat volt, ahol a személyeknek a bemutatott vizuális ingerekről kellett eldönteniük, hogy női vagy férfi arcok voltak-e, miközben olfaktorosan férfi nemi hormonszerű anyagot, illetve kontrollként vizet mutattunk be nekik. Eredményeink szerint ugyanazon arcot férfi nemi hormonszerű anyag szaglása közben nagyobb valószínűséggel ítélték a kísérleti személyek férfinak, mint a kontroll esetben. A kapott hatás hasonló mértékben változtatta meg a férfi és női arcok nemi diszkriminációját. Eredményeink megerősítik azt a tényt, miszerint az arcok nemi diszkriminációját a szex hormonszerű anyagok szaglása a bemutatott arc nemétől függetlenül képes megváltoztatni, vagyis a kemoszenzoros és vizuális modalitások szoros interakcióban vannak, és ez a kapcsolat kimutatható a szociálisan fontos szaganyagok és emberi arcok között.
Abstract
The processing of any noisy stimuli requires extra means from the nervous system. Several electrophysiological studies have proved that the processing of noise starts approximately 150–200 milliseconds after stimulus onset. This is suggested by the fact that the amplitude of the face-selective N170 component has been reduced and its latency prolonged by adding Gaussian noise to a face stimulus while the earlier P100 component is not influenced by added noise. While previous studies tested the electrophysiological correlates of noisy face perception in humans, the nature of added noise has not been studied yet in relation to face processing. Our goal was to distinguish the effects of added phase-noise from that of another irrelevant, overlapping non-face object (a car) on the electrophysiological correlates of human face processing. Subjects performed a two-alternative gender discrimination task with seven levels of difficulty, equalised between the phase-noise and overlapping object conditions. We found that the first component where an amplitude reduction took place was the N170 component when adding phase-noise to the face stimuli but not in the overlapping object condition. The amplitude of the later positive P220 component, on the other hand, increased significantly in both noisy conditions. Our results suggest that the processing of phase-noise starts in the time range, reflected by the N170 component, while the interaction of a face and of another overlapping irrelevant stimulus does not happen until the P220 component.
