Search Results
You are looking at 1 - 1 of 1 items for :
- Author or Editor: Ildikó Tombor x
- Behavioral Sciences x
- Refine by Access: All Content x
Elsődleges célunk a nikotinfüggést motivációs bázison nyugvó, multidimenzionális konstruktumként leképező Wisconsin Inventory of Smoking Dependence Motives (WISDM-68) mérőeszköz (Piper, Piasecki és munkatársai, 2004) faktorstruktúrájának igazolása volt. A mintát, legalább heti rendszerességgel dohányzó, magyar felsőoktatási intézményekben tanuló hallgatók alkották (N=243; 81% nő, 19% férfi; életkori átlag: 24,4 év, szórás: 6,86). Az adatgyűjtés módja: a dohányzó személyeket egyetemi évfolyam-előadások alkalmával kértük fel a vizsgálatban való részvételre. Mivel a 13 faktoros elméleti faktorstruktúra az elvártnál rosszabb illeszkedést mutatott, elvégeztük a WISDM-68 explorátoros faktorelemzését. Az így létrejött 8 faktoros struktúra belső megbízhatósága kifejezetten jónak mondható, a skálák Cronbach α-értékei meghaladják a 0,7-et. Elemeztük továbbá ezen skálák kapcsolatát a nikotinfüggés fizikai aspektusát mérő Fagerström Nikotin Dependencia Teszttel (FTND), valamint a depresszív tünetekkel (Center for Epidemiological Studies-Depression: CES-D). A két mérőeszköz konvergens validitására utalnak a WISDM skálák és az FTND összpontszám között lévő mérsékelt korrelációk. A többváltozós lineáris regressziós modell eredményei alapján az FTND pontszámot a WISDM skálák közül a Tolerancia és az Automatizmus határozta meg. Úgy tűnik, hogy ezek lehetnek a WISDM-ben, melyek a nikotinfüggés mögött meghúzódó motiváció, fizikai függésben megnyilvánuló aspektusait mérik. A Tolerancia skála a kilélegzett levegő CO-szintjét is magyarázza. A depresszív tünetekkel a WISDM Dohányzás mint megküzdés skálája mérsékelten korrelál. Szignifikáns összefüggés van a WISDM skálákon elért pontszám és a dohányzói státusz között. A megfelelő intervenciós módszerek megtervezéséhez ismernünk kell a dohányzás fenntartásában szerepet játszó motivációs tényezőket, az ebben felmerülő egyéni különbségeket. Eredményeink támogatják azt a feltételezést, mely szerint bizonyos motivációs faktorok eltérő fontossággal szerepelnek az alkalmi vagy könnyű dohányosok, illetve az erős dohányosok esetében.
