Search Results

You are looking at 1 - 10 of 88 items for :

  • Author or Editor: István Nagy x
  • Medical and Health Sciences x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

The gene order conservation (GOC) between the species of family Streptococcaceae was analysed. The rate of GOC in the strains belonging to the same species is 70% or more. When we compared different species belonging to the same genus, the rate of GOC was 30–47% while it was below 20% when the species were from different genera. A molecular identification key was established for identifying those genera and species within the family Streptococcaceae which have an already known full genome sequence (24 Streptococcus and 2 Lactococcus species). Identical genome parts of the species belonging to the same genus were used for determination of genera. These are the sections surrounding the replication origin dnaA, the sequence from gene phaB to the gene accA, and the sequence of alr acpS secA. Sections around the genes pepX, leuS and rplM were used for identifying the species. The gene order analysis and data in molecular identification key showed that S. uberis and S. parauberis also belong to the same species, and our suggestion for their new names is S. uberis subsp. uberis and S uberis subsp. parauberis. Based on this data, a new definition of bacterial species is proposed: two isolates belong to the same species if the order of the genes in their genomes is almost identical.

Restricted access

Az egészségügyi ellátórendszer feladata a lakosság által igényelt egészségügyi szolgáltatások biztosítása. A lakossági szükségleteket leginkább az epidemiológiai kép határozza meg, ami az elmúlt évszázadban jelentősen átalakult. Az orvostudomány és a technológia fejlődésének köszönhetően a fertőző betegségek helyett már a krónikus, nem fertőző betegségek jelentik a legnagyobb számú betegséget a modern ipari társadalmakban. Az egészségügyi intézmények által nyújtott szolgáltatások azonban továbbra is meghatározóan reflektíven, azaz a kialakult akut állapotra reagálnak, és nehezen megfeleltethetőek a krónikus betegségek által támasztott igényeknek. A szerzők áttekintik a problémára kidolgozott nemzetközi és hazai modelleket és azok hiányosságait, valamint felvázolják a jövőbeni megoldás lehetséges útját. Az optimális modell struktúrájában is alkalmas a populációs szükségletek által indokolt szolgáltatások rendszerszintű biztosítására, ami döntően a krónikus, nem fertőző betegségek esetén szükséges periodikus, gondozási szolgáltatásokat érinti. Ez jelentős mértékben képes tehermentesíteni a drágán fenntartható, alapvetően technológiaigényesebb reflektív ellátórendszert úgy, hogy hatékony szolgáltatásokat nyújt elsősorban a tercier prevenció területén. A rendszer kiépítése olcsó, jelentős infrastruktúrát nem igényel, viszont fenntartása a jelentős humánerőforrás-szükséglet miatt csak a reflektív rendszer párhuzamos szűkítésével képzelhető el racionálisan. Orv. Hetil., 2015, 156(3), 83–91.

Restricted access

Neurofibromatosisban szenvedő anya hétéves leánya alsó állcsontjának középvonalában kifejlődő, klinikailag gingivalis hyperplasia képében jelentkező neurofibroma

A midline neurofibroma, clinically manifested as a mandibular gingival hyperplasia in a seven-year-old girl whose mother suffers from neurofibromatosis

Orvosi Hetilap
Authors: Mária Eper, Péter Nagy, and István Gera

Absztrakt:

Egy hétéves leánygyermek az alsó állcsont lingualis felszínén szimmetrikusan elhelyezkedő, fájdalmatlan, diffúz, nem gyulladásos eredetű ínyduzzanat miatt került a Semmelweis Egyetem Parodontológiai Klinikájára. A családi kórtörténetből kiderült, hogy a páciens édesanyja és testvére Recklinghausen-kórban szenved, a neurofibromatosis-1 (NF1) jellegzetes bőrtüneteivel. Mindketten tagjai a Nemzeti NF Regiszternek. Az extraoralis vizsgálat során a mandibula protrusiója volt észlelhető. Az intraoralis vizsgálatkor az íny mindkét állcsonton buccalisan teljesen ép és gyulladásmentes volt. A páciensen a neurofibromatosis (NF1) egyéb jellegzetes bőrtünetei nem voltak észlelhetők. Szülői beleegyezéssel lokális érzéstelenítés mellett került sor a lingualis szövetszaporulat sebészi eltávolítására és ennek hisztológiai vizsgálatára. A szövettani vizsgálat igazolta a solitaer neurofibroma diagnózisát. A posztoperatív gyógyulás zavartalan volt. A páciens fiatal életkorára, valamint az elváltozás nem in toto eltávolítására való tekintettel a gyermeket folyamatosan ellenőrizzük. Másfél évvel a műtétet követően recidíva nem lépett fel. A panoráma-röntgenfelvételen az életkornak megfelelő vegyes fogazatot és a zavartalan fogváltás jeleit észleltük, egyéb kóros skeletalis elváltozás nélkül. Nagyon ritka, hogy egy genetikailag igazolt Recklinghausen-kórban szenvedő családban egy hétéves páciens szájában hisztológiailag igazolt bilateralis gingivalis neurofibroma fejlődjön ki, egyéb jellegzetes bőrelváltozások nélkül. Eddig ilyen esetet az elérhető nemzetközi irodalomban nem véltünk felfedezni. Orv Hetil. 2020; 161(22): 924–930.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: István Pintér, Katalin Vágási, István Wittmann, and Judit Nagy

A nefrogén szisztémás fibrosis, melyet korábban nefrogén fibrotizáló dermopathiaként említett az irodalom, egy ritka kórkép, mely vesebetegeknél jelentkezik. A kialakulását elsősorban gadolínium alapú MRI-kontrasztanyag alkalmazását követően észlelték beszűkült vesefunkciójú, többnyire dializált betegeken. A nefrogén szisztémás fibrosist a végtagok distalis részén kezdődő, majd a súlyosabb esetekben a tüdőt, májat, szív- és vázizomzatot is érintő fibrosis jellemzi. A betegség több szervrendszer együttes érintettsége esetén – az esetek mintegy 5%-ában – gyors lefolyású és halálos kimenetelű is lehet. Bizonyítékokon alapuló terápiája még nem ismert, de egy-egy esetben javulást észleltek vesetranszplantáció és plazmaferézis után, illetve gyógyulást írtak le extracorporalis fotoferézist követően.

Restricted access

Enteropathogenic Escherichia coli (EPEC) bacteria frequently cause severe enteric diseases primarily in children and in young rabbits. Their pathogenicity for pigs has been tested by oral infection of colostrum-deprived newborn, and of severely immunosuppressed weaned pigs, but colonisation of conventional weaned pigs by porcine EPEC has not been experimentally studied. EPEC show similarities to enterohaemorrhagic E. coli (EHEC) additionally carrying shiga toxin genes integrated into the chromosome by lambdoid phages. We have demonstrated earlier that the porcine EPEC prototype strain P86-1390 (O45) could be transduced in vivo (in ligated loops of weaned pigs), by Stx2 phage derived from a human EHEC. Thus, the ability of this porcine EPEC strain to colonise conventional weaned pigs under farming conditions became a question of relevance to human health. To clarify this question, four intragastric infection experiments were performed on a total of 95 conventional weaned pigs. The EPEC P86-1390 and other well-characterised porcine EPEC strains were applied to 54 pigs, leaving 41 weaned pigs as negative controls. In three experiments moderate predispositions were applied: coinfections with enterotoxigenic E. coli (ETEC) or with low-virulence TGE coronavirus, application of fumonisin B1 with a normal therapeutic dose of dexamethasone, and the increase of soybean protein concentration in the feed. A total of 41 weaned pigs served as negative controls inoculated with a commensal porcine E. coli. Housing conditions simulated the farm environment. As an overall result, ileal segments of 18.5% of infected pigs were shown to be colonised by EPEC, while no EPEC were detected in the ilea of controls. Among predisposing factors occurring on farms, feed protein content increased by 20% (26.3% crude protein, provided by 48% soybean meal) seemed to enhance EPEC colonisation and resulted in the mobilisation of spontaneous latent EPEC/ETEC infection. The results indicate that under normal farm conditions porcine EPEC may colonise conventional weaned pigs by inducing ileal attaching effacing (AE) lesions with reasonable frequency, without clinical signs. The results also suggest that conventional weaned pigs may represent undetected reservoirs of porcine EPEC, potentially giving rise to the emergence of new types of EHEC due to natural transduction by Stx phages.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Péter Szakály, Károly Kalmár Nagy, and István Wittmann

Az 1-es típusú inzulindependens cukorbetegség veseelégtelenséggel szövődött esetében a kombinált hasnyálmirigy- és veseátültetés az egyetlen olyan rutineljárás, mely inzulin nélkül normoglycaemiássá teszi a beteget jó vesefunkció mellett. A cukorbetegek egy részénél megtartott vesefunkció mellett is kialakulhat számos szövődmény. Ilyen esetben lehet választandó eljárás a hasnyálmirigy önmagában történő átültetése. 6 évvel hasnyálmirigy-transzplantációs programunk elindítását követően elvégeztük az első szóló hasnyálmirigy-átültetést. A beteg egy 40 éves férfi volt. Enterális drenázst alkalmaztunk portális vénás drenázs mellett. Időben kiterjesztett indukciós kezelésre IL-2-receptor-gátlót használtunk. A műtétből eredő technikai és immunológiai nehézségek ellenére szövődményünk nem volt, illetőleg kilökődést nem észleltünk. 3 évvel a műtét után betegünk életminősége jó, vesefunkciója megtartott, és nem szorul inzulinkezelésre. Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a szoliter hasnyálmirigy-átültetés rutinszerűen jó eredményekkel használható terápiás lehetőség az I-es típusú cukorbetegség veseelégtelenséggel nem komplikált eseteiben.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: A medialis orbitofrontalis kéreg fontos szerepet játszik a táplálkozás és az anyagcsere szabályozásában. Az itt található glükózmonitorozó idegsejtek e folyamatokbeli érintettsége, jellemző működési sajátosságaik azonban még kevéssé ismertek. Célkitűzés: Kísérletsorozatunkban e kemoszenzoros idegsejtek funkcionális jelentőségét kívántuk megvilágítani. Módszer: A multibarrel mikroelektroforetikus technika segítségével elektrofiziológiai kísérleteket folytattunk, valamint a glükózmonitorozó neuronok sztreptozotocinnal való szelektív elpusztítása után anyagcsere-vizsgálatokat végeztünk. Eredmények: A vizsgált sejtek mintegy 15%-a bizonyult az előagyi glükózmonitorozó ideghálózat elemének. E glükózmonitorozó és a glükózra válaszkészséget nem mutató, úgynevezett glükózinszenzitív idegsejtek eltérő neurotranszmitter- és ízérzékenységet mutattak. Akut glükóztolerancia-tesztben, a sztreptozotocinnal kezelt patkányok 30 és 60 perces vércukorértékei a kontrollállatokéinál szignifikánsan magasabbak voltak. A sztreptozotocinkezelt csoportban a plazmatriglicerid-koncentráció a kontrollokban mértnél szintén nagyobbnak bizonyult. Következtetések: Eredményeink azt igazolják, hogy a medialis orbitofrontalis kérgi glükózmonitorozó idegsejtek a belső és a külső környezet ingereinek integrációjával, az anyagcsere-folyamatok monitorozásával nélkülözhetetlenek az egészséges homeosztázis fenntartásában. Orv Hetil. 2017; 158(18): 692–700.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: Az 54 éves (1960–2014) retrospektív klinikopatológiai analízis a szegedi Fogászati és Szájsebészeti Klinika Orális Medicina Részlegén diagnosztizált jóindulatú orofacialis daganatok és daganatszerű elváltozások utánkövetéses epidemiológiai eredményeinek bemutatására irányult. Anyag és módszer: Összesen 14 661 biopszia történt, amelyek közül 7491 (51,09%) jóindulatú daganatos beteget vontunk be számítógépes vizsgálatunkba. Eredmények: A betegek átlagéletkora 55,3 év, a férfiak száma 2823 (37,7%), a nőké 4668 (62,3%) volt. A férfi : nő arány 1 : 1,65 volt. Az 51–60 éves korcsoportból emelhető ki a legtöbb, 1280 eset (17,1%), és ezen belül 1014 eset (13,6%) alakult ki gyermekkorban és 6477 eset (86,3%) felnőttkorban. Dominálóan több volt a nem neoplasma (6420, 85,7%), mint a neoplasma (1071, 14,3%), ezenfelül pedig több volt a mesenchymalis (5574, 74,4%), mint a nem mesenchymalis (982, 13,1%) daganat. A leggyakoribb daganattípus az irritációs fibroma volt (1806, 32,4%). A gyulladásos/fertőzéses csoportban a legtöbbször granuloma pyogenicumot (465, 8,3%) észleltünk. A cysták közül a mucokele (805, 10,7%), a fejlődési rendellenességek közül pedig a haemangioma (815, 14,6%) fordult elő a leggyakrabban. A daganatok lokalizációját tekintve a legtöbb esetet az ajkon (2081, 27,8%), a gingiván (2024, 27,0%), a buccán (1069, 14,3%), a nyelven (981, 13,1%) és az arcbőrön (695, 9,3%) regisztráltuk. Az orofacialis jóindulatú lágyrész-daganatok döntő többségét a biopsziavételt követően cryo- vagy lézer-, esetenként kombinált (cryo + lézer) kezelésben részesítettük. Következtetés: A jelen vizsgálatban a leggyakoribb jóindulatú tumor az irritációs fibroma volt, és a legtöbb elváltozás az alsó ajkakon fordult elő. A tanulmányok összehasonlító vizsgálatát megnehezítették a diagnosztikai klasszifikációban és a metodológiában alkalmazott különbözőségek, valamint a változó földrajzi és populációs eltérések. Orv Hetil. 2018; 159(37): 1516–1524.

Restricted access

A membrán nanocsövek szerepe az intercelluláris mitokondrium átadásában és a tumorsejtek kemorezisztenciájában

The role of membrane nanotubes in the intercellular mitochondrial transfer and tumor cell chemoresistance

Hematológia–Transzfuziológia
Authors: Zsolt Matula, Gábor Mikala, István Vályi-Nagy, and Ferenc Uher

Absztrakt:

A rendkívül komplex mechanizmusok révén megvalósuló intercelluláris kommunikációnak meghatározó szerepe van mind az egészséges, mind a különböző megbetegedések esetében tapasztalható, megváltozott szöveti homeosztázisban. A tumorsejtek és azok mikrokörnyezetében található egyéb sejtek között megfigyelhető sejt–sejt interakciók nemcsak a tumoros megbetegedések progressziójában, hanem a terápiával szemben fellépő rezisztenciában is kulcsszerepet játszanak. A membrán nanocsövek olyan újonnan felfedezett, nagy távolságot áthidalni képes intercelluláris összeköttetések, amelyek számos sejtalkotó cseréjét teszik lehetővé két vagy több sejt között, beleértve a különböző ionokat, makromolekulákat, de akár még az olyan nagyobb méretű organellumokat is, mint amilyenek a mitokondriumok. A membrán nanocsöveken keresztül átadott mitokondriumok egyértelműen megváltoztatják a recipiens sejtek metabolizmusát, funkcionális jellemzőit, a jelenség pedig mind az egészséges, mind a rákos sejtek esetében kimutatható. A metabolikus plaszticitást manapság a rák egyik legfontosabb jellemzőjének tekintik, mivel cáfolhatatlanul kulcsszerepet játszik a kezelés következtében kialakuló gyógyszer-rezisztenciában. Az elmúlt néhány évben vált teljesen világossá, hogy a gyógyszer-rezisztencia kialakulásában a membrán nanocsöveken keresztül zajló mitokondriumátadásnak meghatározó szerepe van, amely újfajta terápiás megközelítések kidolgozását teszi szükségessé.

Restricted access