Search Results

You are looking at 1 - 3 of 3 items for :

  • Author or Editor: István Szente x
  • Medical and Health Sciences x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Az egészségügyi ellátórendszer feladata a lakosság által igényelt egészségügyi szolgáltatások biztosítása. A lakossági szükségleteket leginkább az epidemiológiai kép határozza meg, ami az elmúlt évszázadban jelentősen átalakult. Az orvostudomány és a technológia fejlődésének köszönhetően a fertőző betegségek helyett már a krónikus, nem fertőző betegségek jelentik a legnagyobb számú betegséget a modern ipari társadalmakban. Az egészségügyi intézmények által nyújtott szolgáltatások azonban továbbra is meghatározóan reflektíven, azaz a kialakult akut állapotra reagálnak, és nehezen megfeleltethetőek a krónikus betegségek által támasztott igényeknek. A szerzők áttekintik a problémára kidolgozott nemzetközi és hazai modelleket és azok hiányosságait, valamint felvázolják a jövőbeni megoldás lehetséges útját. Az optimális modell struktúrájában is alkalmas a populációs szükségletek által indokolt szolgáltatások rendszerszintű biztosítására, ami döntően a krónikus, nem fertőző betegségek esetén szükséges periodikus, gondozási szolgáltatásokat érinti. Ez jelentős mértékben képes tehermentesíteni a drágán fenntartható, alapvetően technológiaigényesebb reflektív ellátórendszert úgy, hogy hatékony szolgáltatásokat nyújt elsősorban a tercier prevenció területén. A rendszer kiépítése olcsó, jelentős infrastruktúrát nem igényel, viszont fenntartása a jelentős humánerőforrás-szükséglet miatt csak a reflektív rendszer párhuzamos szűkítésével képzelhető el racionálisan. Orv. Hetil., 2015, 156(3), 83–91.

Restricted access

Absztrakt:

A bélflóra olyan, mint az ujjlenyomat: minden embernek egyedi összetételű, rá jellemző baktériumfajokból álló mikrobanépesség él a bélrendszerében, amit ma bélmikrobiomnak hívunk. A baktériumok változatosságának, sokszínűségének (diverzitásának) csökkenése szoros kapcsolatot mutat a funkcionális bélbetegségekkel, az elhízással, a 2-es típusú diabetesszel és a cardiovascularis betegségekkel, valamint sok autoimmun megbetegedéssel. A székletgenomikai teszt során a bélflórát alkotó fajok pontos identifikálása és filogenetikai azonosítása révén meghatározható a diverzitás változása, illetve azonosítható bizonyos bélbaktériumok túlnövekedése. Praehypertoniás, hypertoniás egyénekben a Firmicutes törzshöz tartozó baktériumok elszaporodása, míg a Bacteroidetes törzsek csökkenése gyakrabban volt kimutatható, mint normotonia esetén, mindemellett az egyes baktériumtörzsek fiziológiai aránya kevésbé volt kiegyenlített. Az első megfigyelések arra utalnak, hogy kapcsolat állhat fenn a magas vérnyomás és az intestinalis baktériumflóra egyensúlyának megbomlása között, mind állatkísérletekben, mind emberben észlelhető hypertonia esetén. A vizsgálatok eredményei azt is felvetik, hogy a bél mikrobiotájának étrenddel történő célzott befolyásolása a magas vérnyomás nem gyógyszeres kezelésének új innovatív módszere lehet. Orv Hetil. 2018; 159(9): 346–351.

Open access

Közleményükben a szerzők analgetikum nefropátiában (ANP) szenvedő páciensek pszichés jellemzőit vizsgálták. Az ANP egy olyan gyógyszer (leginkább fájdalomcsillapítók) indukálta, kétoldali, krónikus tubulointersticiális vesebetegség, mely gyakran vezet veseelégtelenséghez. Mivel a kialakulásának hátterében szerepet játszó pszichés tényezők vonatkozásában ma még alig állnak rendelkezésre megbízható adatok, a szerzők a Hungarian Analgesic Nephropathy Study multicentrikus kutatás keretében 91 analgetikum nefropátiás páciens körében vizsgálták a különböző pszichológiai problémák és személyiségjellemzők előfordulását. A vizsgálat eredményei megerősítették, hogy az analgetikum nefropátiában szenvedők között jelentős gyakorisággal szerepelnek pszichés problémák, különösen a depressziós tünetek és bizonyos személyiségjellemzők (szorongás, illetve érzelemkezelési problémák, önérvényesítési zavarok). Az analgetikum nefropátiások életük során lényegesen nagyobb arányban szedtek tartósan pszichofarmakonokat. A depresszió magas gyakorisága ellenére a gyógyszerek között legnagyobb arányban az altató- és nyugtatószerek szerepeltek, ez a tény pedig a depresszió fel nem ismerésének, illetve alulkezelésének lehetőségére hívja fel a figyelmet. Eredményeik alapján a szerzők kísérletet tesznek a kapott eredmények értelmezésére, és hangsúlyozzák, hogy az analgetikum nefropátia megelőzésében és kezelésében elengedhetetlennek tűnik a pszichiáterek, pszichológusok bevonása, hiszen csak a multidiszciplináris megközelítés teszi lehetővé, hogy a páciensek tüneteinek enyhítésén túl életminőségük is javuljon.

Restricted access