Search Results

You are looking at 1 - 10 of 11 items for :

  • Author or Editor: István Szilágyi x
  • Medical and Health Sciences x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Észrevételek és javaslatok az onkoteamek felépítésére és működésére

A szabályozás szakmai, etikai és finanszírozási problémái

Magyar Onkológia
Authors: Miklós Kásler, Béla Pikó, Imre Poller, and István Szilágyi
Restricted access

A szerzők primer pajzsmirigy-angiosarcoma rendkívül ritka áttétét mutatják be egy 59 éves nőbeteg kapcsán, aki szurokszéklet és súlyos anaemia miatt jelentkezett kórházukban. Kórelőzményéből 15 éve ismert pajzsmirigy-hideggöb emelendő ki. A vérzésforrást sem a gasztroszkópia, sem a kolonoszkópia nem tudta pontosan kimutatni. A kapszulaendoszkópos vizsgálat a vékonybélben kettős lokalizációjú szövetszaporulatot talált, amelyből a distalis helyzetű aktív vérzés jeleit mutatta és a lument teljesen elzárta. A vérzés miatt a beteget explorálták és az ileumban talált kettős, vérző szövetszaporulatot eltávolították. Mikroszkóposan a vékonybél-nyálkahártyában vérrel telt űröket, valamint immunhisztokémiai reakcióval CD31-pozitív epitheloid sejteket találtak. A szövettan a bélfalban rendkívül szokatlan epitheloid angiosarcomát véleményezett és felvetette áttét gyanúját. A kemoterápia megkezdése előtt total thyreoidectomiát végeztek. Meglepő leletként a szövettan ugyanazt a bevérzésekkel tarkított epitheloid sejtproliferációt találta, mint a vékonybélben. Esetükben az áttét okozta bélvérzés és a következményes műtét kapcsán derült fény a primer pajzsmirigyfolyamatra. A primer pajzsmirigy-angiosarcoma vékonybéláttéte irodalmi ritkaságnak számít. Orv. Hetil., 2014, 155(23), 918–921.

Restricted access

Absztrakt

A szerzők egy elhanyagolt cc. planocellulare ani esetét ismertetik, amely környezetét beszűrve székletinkontinenciát, kifejezett végbéltáji fájdalmat, kifekélyesedést, vérzést okozott. Az elváltozás neoadjuváns radioterápia hatására vált operálhatóvá. Abdominoperinealis rectum exstirpatiót végeztünk, a jelentős méretű végbél- és gáttáji lágyrész-hiányt kétoldali m. gluteus maximus musculocutan lebenyplasztikával, a kismedence izomzatának hiányát és a megmaradt gáttáji bőrhiányt jobb oldali m. gracilis musculocutan lebenyplasztikával pótoltuk. A beteget 36 napos ápolás után bocsátottuk otthonába. Lebenyelhalás nem következett be. A műtét során kialakult proximalis húgycsősérülés direkt varrattal gyógyult. A beteg a posztoperatív második hónaptól kezdve fekhetett rövid ideig a lebenyre, három hónapos rehabilitáció után tudott ülni rajta. Hat hónappal a műtét után a jobb lágyéktájékon környezetével kapaszkodó, majd kifekélyesedő nyirokcsomó-metastasis jelent meg, amely már inoperábilis volt. A beteg a műtét után 10 hónappal exitált. Az eset kapcsán úgy gondoljuk, hogy az olyan analis tumorok esetében, amelyek eltávolítása után direkt varrattal nem zárható lágyrész-hiány keletkezik, a tumor eltávolításával és a hiány jó vérellátású musculocutan lebennyel való fedésével jelentős életminőségbeli javulást érhetünk el.

Restricted access

Extracellular proteinase production induced by carbon starvation was studied in a series of heterotrimeric G protein signaling pathway mutants of Aspergillus nidulans . All the mutants tested — including Δ fadA (G α ), ΔsfaD (G β ), ΔgpgA (G γ ) and ΔsfgA (regulator of FadA signaling) — showed an elevated proteinase production after glucose depletion. Our results strongly support the view that during growth, FadA/SfaD/GpgA G protein signaling inhibits proteinase production via both G α and G βγ subunits, and all conditions, which are not sufficient to support vegetative growth and, hence, inhibit this type of G protein signaling, elevate extracellular proteinase activities.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Eszter Mária Végh, Gábor Széplaki, Szabolcs Szilágyi, István Osztheimer, Tamás Tahin, Béla Merkely, and László Gellér

A 29 éves férfi beteg több alkalommal jelentkező és EKG-val is dokumentált palpitáció miatt kereste fel az ambulanciát. A szerzők az EKG alapján supraventricularis tachycardiát véleményeztek, elektrofiziológiai vizsgálatot és a ritmuszavar katéteres ablatióját javasolták. A vizsgálat során a katéterek pozicionálásakor a ritmuszavar spontán elindult. A sinus coronarius elektródán a ritmuszavar alatt distalistól proximalis irányba történő ingerületterjedést észleltek. A jobb pitvari entrainment ingerlése során hosszú return cycle-t kaptak, a sinus coronarius distalistól pacelve a return cycle a ritmuszavar ciklushosszánál 15 ms-mal volt hosszabb. Ezek alapján a ritmuszavar eredetét bal pitvarinak tartották és kettős transseptalis punctiót végeztek. Lasso diagnosztikus és hűtött fejű ablatiós katétert juttattak a bal pitvarba, majd elektroanatómiai és aktivációs térképezést végeztek CARTO3 rendszerrel. Az aktivációs térkép a tachycardia fókuszát a bal felső vena pulmonalisban proximalisan lokalizálta, a vénaszájadéktól distalisan. Rádiófrekvenciás ablatiót végeztek a legkorábbi aktiváció helyén, amelynek hatására kezdeti akceleráció után a ritmuszavar megszűnt. Ezt követően elvégezték az adott véna elektromos izolációját és bidirekcionális blokkot igazoltak a véna és a bal pitvar között. A ritmuszavar 30 perc várakozás után sem volt kiváltható. Három hónappal később a kontroll-Holter-vizsgálat sem mutatott ritmuszavart, a beteg az ablatio óta panaszmentes. A vena pulmonalis tachycardia a supraventricularis ritmuszavarok azon fajtája, amely minden életkorban előfordulhat, az EKG alapján a diagnózis nem mindig egyszerű. Az elektroanatómiai térképezőrendszerek használata az ilyen ritmuszavarok diagnosztikájában és terápiájában rendkívül hasznos lehet, bár ez konvencionális elektrofiziológiai módszerekkel is kivitelezhető. A fokális vena pulmonalis ritmuszavaroknál a fókusz ablatiója elegendő lehet, azonban a ritmuszavar kiújulása teljes vénaizoláció esetén ritkább. Orv. Hetil., 2011, 152, 1374–1378.

Open access
Acta Microbiologica et Immunologica Hungarica
Authors: Katalin Glatz, József Danka, Zsuzsanna Tombácz, Tivadar Bányai, Andrásné Szilágyi, and István Kucsera

In a small village of Hungary, a human trichinellosis outbreak (affecting eight people) occurred in January–February, 2009. In the outbreak investigation (i) Trichinella spiralis larvae were detected in meat products derived from the pigs slaughtered in the backyard of one of the patients (a foxhunter) in December 2008, and in a brown rat captured in the same backyard; (ii) sera of 24 pigs held in 11 yards of the village and that of some dogs of the foxhunter were found Trichinella-positive; (iii) sera of five villagers who could not be infected in the particular outbreak were also found reactive in Trichinella-specific laboratory tests. The followings helped the rise of an outbreak: the geographical position and the presence of empty houses favoured the multiplication of rats; there was no extermination of rats in the previous years; there was no meat inspection; raw meat and improperly processed meat products were tasted at the pig-slaughter; villagers gave tastes to each other. People were informed on the symptoms, the way of transmission, and the possibilities of prevention of trichinellosis by experts. With the help of local authorities, all the properties including the grounds with empty houses were involved in the extermination of rodents.

Restricted access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors: András Bersényi, Erzsébet Berta, István Kádár, Róbert Glávits, Mihály Szilágyi, and Sándor Fekete

To study the effects of high dietary molybdenum (Mo) content, rabbits were fed with commercial pellets and carrots containing 39 mg Mo/kg dry matter (DM) [Experiment 1] and with a commercial diet supplemented with 40 mg Mo/kg DM [Experiment 2] for 14 days. The high dietary Mo contents failed to reduce the growth performance of rabbits. Moreover, supplemental Mo given in a dose of 40 mg/kg non-significantly decreased the apparent digestibility of crude protein (CP) and crude fibre (CF) compared to the control (73.63 ± 2.49 and 18.56 ± 5.10 vs. 74.31 ± 3.03 and 21.38 ± 6.48, respectively). Molybdenum ingested with feeds was mainly excreted (57%) via the urine. The highest Mo levels were found in kidney and liver samples (3.464 ± 0.872; 5.27 ± 0.95 mg/kg DM [Experiment 1] and 1.878 ± 0.283; 1.62 ± 0.16 mg/kg DM [Experiment 2], respectively), and Mo could also be detected in limb meat (0.336 ± 0.205 mg/kg DM). It was stated that the testes were more sensitive to Mo exposure than the female reproductive organs because the number of germ cells was reduced. Due to the high dietary Mo intake free radicals could be generated, resulting in a marked increase of creatine kinase (CK) activity.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Gábor Füredi, István Varga, Csilla Máj, Anna Szilágyi, László Madácsy, Zoltán Paál, and Áron Altorjay

Absztrakt:

Bevezetés: A Gardner-syndroma a Familiaris Adenomatosus Polyposis klinikai altípusa, egy igen ritka autoszomálisan öröklődő betegség, amelyet a gastrointestinalis traktus polyposisa, valamint extraintestinalis elváltozásként multiplex osteomák, bőr- és lágyrésztumorok jellemeznek.

A szerzők egy férfi betegük kapcsán áttekintik a Gardner-syndroma diagnosztikáját, kezelését, gondozását, valamint felhívják a figyelmet arra, hogy a ritka betegségcsoportok ismerete az ellátás mindegyik szintjén fontos – kiváltképp a nagy forgalmú osztályokon történő korrekt betegellátás szempontjából.

Full access
Interventional Medicine and Applied Science
Authors: Emin Evren Ozcan, Gábor Széplaki, Tamás Tahin, István Osztheimer, Szabolcs Szilágyi, Béla Merkely, and László Gellér

Abstract

Early recognition of ventricular tachycardias (VTs) with epicardial circuits is crucial. Surface electrocardiogram (ECG) suggesting an epicardial origin could guide ablation procedures and increase success rates. A 35-year-old female patient with VT treated by combined epicardial and endocardial ablation approach is presented in this report, and the role of surface electrocardiogram and timing of epicardial access is discussed.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Tamás Tahin, Szilvia Herczeg, László Gellér, András Mihály Boros, Orsolya Mária Kovács, Nándor Szegedi, Éva Fórizs, Szabolcs Szilágyi, István Osztheimer, Béla Merkely, and Gábor Széplaki

Absztrakt:

Bevezetés: Ismert, hogy katéteres ablatio által okozott szívizom-károsodás következtében megnő a szívizom-specifikus nekroenzimek koncentrációja. Célkitűzés: A magas érzékenységű troponin T (hsTnT) és a szívizom-specifikus kreatin-kináz (CKMB) szintje középtávú változásának elemzése pitvarfibrilláció (PF), pitvari flutter (PFlu), AV-csomó reentry tachycardia (AVNRT) rádiófrekvenciás katéteres ablatióját követően, illetve elektrofiziológiai vizsgálat után. Módszer: Rádiófrekvenciás ablatión, illetve elektrofiziológiai vizsgálaton átesett betegeket vontunk be konszekutívan prospektív vizsgálatunkba. Sorozatvérmintákból meghatároztuk a hsTnT- és a CKMB-szinteket a procedúra előtt és után közvetlenül, majd 4 és 20 órával és 3 hónappal később. Eredmények: Negyvenhét, 55 ± 13 év átlagéletkorú beteget (10 elektrofiziológiai vizsgálat, 12 AVNRT, 13 PFlu és 12 PF) vontunk be vizsgálatunkba. A hsTnT-szintek minden csoportban szignifikánsan megemelkedtek a beavatkozást követően, a CKMB csak a PF-csoportban változott. A hsTnT-szint négy órával a beavatkozást követően az összes ablatión átesett betegnél és az elektrofiziológiai vizsgálaton átesett betegek 80%-ánál meghaladta a referenciatartományt. A legmagasabb átlagos hsTnT-koncentrációk EFV, AVNRT, PFlu esetén 24 ± 11, 260 ± 218 és 541 ± 233 ng/l-nek bizonyultak. A legmagasabb hsTnT-szint a PF-ablatiós csoportban volt kimutatható 20 órával az ablatio után (799 ± 433 ng/l). Pozitív korrelációt találtunk a rádiófrekvenciás ablatiót követő hsTnT-szint és az ablatio ideje között. Következtetések: A hsTnT alkalmas a rádiófrekvenciás ablatio és az elektrofiziológiai vizsgálat utáni myocardialis necrosis vizsgálatára, az ablatión átesett betegek mindegyikénél; elektrofiziológiai vizsgálat után 80%-ban pozitív a hsTnT. A necrosis mértéke jelentősen függ a beavatkozás típusától, és korrelál az ablatio kiterjedtségével. A fentiekben leírt megfigyelések iránymutatásként szolgálnak a rádiófrekvenciás ablatio utáni hsTnT-szint megfelelő értelmezéséhez. Orv Hetil. 2019; 160(14): 540–548.

Open access