Search Results

You are looking at 1 - 10 of 21 items for :

  • Author or Editor: János Krähling x
  • Architecture and Architectonics x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Épületkutatás és építészettörténet – Néhány újkori és 19. Századi épülettípus kutatásának módszertana és eredményei

Habilitációs tézisek

Building archaeology and architectural history – Research methodology and results of some early modern and 19th century building types

Habilitation thesis
Építés - Építészettudomány
Author:
János Krähling

A címben megidézett kapcsolat a történeti épületkutatás és az építészettörténet között már sok kutatót foglalkoztatott.2 Téziseimben az újkori és 19. századi épülettípusokra vonatkozó vizsgálódásaim során alkalmazott kutatási alapelveket és módszereket kívánom a hazai és nemzetközi szakirodalom összefüggéseinek áttekintésével és kritikájával összegezni, értelmezni, bemutatva és pontokba rendezve a módszertan alkalmazásával elért eredményeimet.

Kiválasztott tíz publikációm alapján megfogalmazott öt tézis az építészeti kutatás különböző léptékeit és értelmezési lehetőségeit mutatja be öt különböző kérdésfelvetés példájával. Mind az öt példában fontos szerepet kap az épületkutatás módszertana a maga sajátos interdiszciplináris megközelítésében, a történeti írott és képi források elemzésével és az azzal szorosan összefüggő épületfelméréssel: az objektumcentrikus, részletkérdésekben elmélyült, egy épületre koncentráló „Bauforschung” szemléletű,3 alakhű felmérésen alapuló kutatástól a regionális-területi szintű építészeti jelenségeket átfogni képes, kisebb léptékű tipológiai és topográfiai kutatáson át az építészet társadalmi vonatkozásait érintő kulturális identitáskérdések megválaszolásáig.

Restricted access

Az ünnepi ülés megnyitója

Opening words of the festive session

Építés - Építészettudomány
Author:
János Krähling

Az MTA Építészettörténeti, Építészetelméleti és Műemléki Állandó Bizottsága, valamint az Építészettörténeti és Műemléki Tanszék közösen ünnepi ülést szervezett, amely tisztelgés a tanszéket korábban vezető két professzor – és a szervező Állandó Bizottság korábbi elnöke – előtt. Istvánfi Gyula 80. és Kalmár Miklós 70. születésnapja alkalmat adott arra, hogy – áttekintve és méltatva gazdag életpályájukat – saját oktatási és kutatási területükhöz illeszkedve néhány aktuális kérdésre fokuszálhassunk. Az előadók témaválasztásával, a 19–20. századi építészetelmélet és műemlékvédelem speciális kutatási kérdéseit érintő előadásokkal e két tudós életműve előtt tisztelgünk.

Restricted access

Bonta János 1921–2018

Krähling János emlékbeszéde

Építés - Építészettudomány
Author:
János Krähling
Open access

A BME Építészettörténeti és Műemléki Tanszéke konferenciát szervezett 2012. december 6–7-én Guzsik Tamás emlékére, születésének 65., halálának 10. évfordulóján. Életpályája egyedüli munkahelye volt a tanszék, ahol kiváló oktató- és kutatómunkát végzett. Hivatásának tekintette az építészettörténet-oktatást, amelyet a hallgatóság és a szakma kitüntetésekkel, 1996-ban Ybl-díjjal is honorált. Számos egyetemi jegyzetet írt, amelyek új kérdéseket felvetve szemléletformáló tanári kvalitásait is megmutatják. Fő kutatási területe volt a középkor építészettörténete. Kutatási eredményei új megközelítésbe helyezték a pálos és a ciszterci rend építészetét. Sokat tett Örményország történeti építészetének megismertetéséért, szerepének meghatározásáért az európai építészettörténetben. A középkor építészetének kutatása kapcsán dolgozta ki annak a tantárgynak a rendszerét, amely a történeti szakrális tereket funkcióik alapján tárja fel. A „Szakrális terek funkcióelemzése” című jegyzet az elmúlt kétezer év építészetét mutatja be a szakrális funkciók változása szerint. Műemléki topográfiai kutatásai módszertani szempontból is kiemelkedőek.A konferencia első részében a résztvevő építészettörténészek — elsősorban a középkor építészetét kutató építészek, régészek, művészettörténészek — és tanítványok Guzsik Tamás munkásságának főbb kutatási területeit követve mutatták be kutatási eredményeiket, a második részben — a legendás tanár tehetséggondozás iránti elkötelezettségéről is emlékezve - a tanszék doktoráns hallgatói és konzulensei, illetve egykori kollégái tartottak előadásokat aktuális kutatásaikról és elért eredményeikről. A konferencia sikere, a jelentős szakmai érdeklődéssel kísért előadások és a tanszék gazdag hagyományai alapján megfogalmazódott az igény, hogy az esemény tematikus elvét követve a jövőbeni hasonló konferenciák rendszeres sorozattá szerveződjenek.

Restricted access

A BME Építészettörténeti és Műemléki Tanszéke konferenciát szervezett Szentkirályi Zoltán, a tanszék kivételes műveltségű és nagy tekintélyű professzora tiszteletére, 2014. február 6–7-én, halálának tizenötödik évfordulója alkalmából. Szentkirályi Zoltán tudományos munkásságát a széles körű elméleti és filozófiai alapon kibontakozó építészettörténészi szemlélet határozza meg. Ennek alapja az a következetesen felépített, a tér, tömeg és idő viszonylatában definiált térszemléleti kategóriarendszer volt, amely a világ építészeti és képzőművészeti jelenségeinek értelmezéséhez nyújtott támpontot. Legjelentősebb elméleti tanulmányai és összefoglaló építészettörténeti kötetei ezen az elvi alapon íródtak, amelyet először „A térművészet történeti kategóriái” c. tanulmányban publikált 1967-ben. Építészettörténeti tankönyvei — az építészet történetét röviden összefoglaló, illetve a barokkról szóló mű — számos kiadást értek meg, és ezeket ma is használják a felsőoktatásban. Munkássága — különösen a barokk építészetről szóló írásai és előadásai — építészgenerációk szemléletére hatott iránymutatásként. Munkásságáért 1986-ban Ybl-díjjal, 1998-ban Széchenyi-díjjal tüntették ki. A konferencia első napján a meghívott építészettörténészek — elsősorban az újkor, illetve az építészetelmélet témáit kutató művészettörténészek és építészek — adták elő kutatási eredményeiket, amelyek sokféleképpen kapcsolódtak az ünnepelt munkásságához. A második napon — a korábbi hasonló konferencia gyakorlatát követve — a tanszék doktoráns hallgatói és konzulenseik, továbbá Szentkirályi Zoltán egykori kollégái tartottak előadásokat, aktuális kutatásaikat és elért eredményeiket bemutatva.

Restricted access

Analytical Space Theories and Gyula Hajnóczi’s Spatiology

Analitikai Térelméletek És Hajnóczi Gyula Spaciológiája

Analytische Raumtheorien und Gyula Hajnóczis „Spaciologie“

Építés - Építészettudomány
Author:
János Krähling

Gyula Hajnóczi’s scientific career is characterized by the intertwined cultivation of ancient architectural history of the Antiquity, architectural theory, and the preservation of monuments of the Antique world. From the late 1960s onwards, the need to develop a new theory of architecture became more and more pronounced in his researches, which was completed in the 1980s with the creation of the analytical space theory called Spatiology. This paper aims to analyse his complex analytical research methodology in the international research context. Hajnóczi’s research method of analysing the architectural space includes also the socially and psychologically determined factors of spatial perception. According to his analytical theory, the constructive-initiative medium can initiate spatial relations called vallum and inter-vallum, and by referring their quantitative survey, the definition of spatial qualities can be interpreted in relation to building, man and space in a wholistic approach. Architectural creation is theoretically approached in this duality, from the point of view of quantitative and qualitative characteristics. Hajnóczi’s work is little known internationally, however, by comparing and analysing it with the researches of his contemporaries, it can play an important role in the international research context. It is considered as one of the relevant theoretical architectural achievements in Hungary in the second half of the 20th century.

Hajnóczi Gyula tudományos pályáját az ókori építészettörténet, az építészetelmélet és az antikvitás műemlékvédelmének egymásba fonódó művelése jellemzi. Az 1960-as évek végétől egyre markánsabban jelenik meg egy új építészetelmélet kidolgozásának igénye, amely az 1980-as években a Spaciológiaként elnevezett analitikus térelmélet megalkotásával vált teljessé.

A cikk célja ennek az építészeti térre vonatkozó komplex analitikai kutatási módszertannak elemzése a nemzetközi kutatások tükrében. Hajnóczi építészeti térelméleti kutatási módszere magában foglalja a térészlelés társadalmilag és pszichológiailag meghatározott tényezőit is. Analitikai elmélete szerint a konstruktív-iniciatív közeg határozza meg a vallum és intervallum fogalmakkal meghatározott térbeli kapcsolatokat, majd ennek a kvantitatív elemzése alapján a térbeli minőségek meghatározása az épület, az ember és a tér vonatkozásában komplex módon értelmezhető. Az építészeti alkotás elméletileg ebben a kettősségben ragadható meg, kvantitatív és kvalitatív jellemzőivel. Hajnóczi munkássága nemzetközileg kevéssé ismert, azonban kortársainak kutatásaival összehasonlítva és elemezve fontos szerepet játszhat a nemzetközi kutatásokkal párhuzamba állítva. Műve a 20. század második felében hazánk egyik releváns elméleti építészeti eredményének számít.

Die wissenschaftliche Karriere von Gyula Hajnóczi ist von der Verflechtung der Architekturgeschichte der Antike, der Architekturtheorie und der Erhaltung von Denkmälern der antiken Welt geprägt. Ab den späten 1960er Jahren wurde die Notwendigkeit, eine neue Architekturtheorie zu entwickeln, in seinen Forschungen immer deutlicher, die er in den 1980er Jahren mit der Schaffung der analytischen Raumtheorie namens Spaciologie abgeschlossen hat. Dieser Beitrag zielt darauf ab, seine komplexe analytische Forschungsmethodik im internationalen Forschungskontext zu analysieren. Hajnóczis Forschungsmethode zur Analyse des architektonischen Raums umfasst auch die sozial und psychologisch bestimmten Faktoren der räumlichen Wahrnehmung. Nach seiner analytischen Theorie initiiert das konstruktive-initiative Medium räumliche Beziehungen, die als Vallum und Intervallum bezeichnet werden, und unter Bezugnahme auf ihre quantitative Untersuchung kann die Definition räumlicher Qualitäten in Bezug auf Gebäude, Mensch und Raum in einem ganzheitlichen Ansatz interpretiert werden. Das architektonische Schaffen wird theoretisch in dieser Dualität unter dem Gesichtspunkt quantitativer und qualitativer Merkmale angegangen. Hajnóczis Werk ist international wenig bekannt. Durch den Vergleich und die Analyse mit den Forschungen seiner Zeitgenossen kann es jedoch eine wichtige Rolle im internationalen Forschungskontext spielen. Es gilt als eine der relevanten theoretischen architektonischen Errungenschaften in Ungarn in der zweiten Hälfte des 20. Jahrhunderts.

Open access