Search Results

You are looking at 1 - 3 of 3 items for :

  • Author or Editor: János Osztovits x
  • Medical and Health Sciences x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
Orvosi Hetilap
Authors:
János Osztovits
,
Csaba Balázs
, and
János Fehér

2009 márciusában egy új, addig csak sertésekben kimutatott influenza A-vírus H1N1-szubtípusa okozott emberi megbetegedéseket Mexikóban, majd három hónap alatt a föld minden régiójában elterjedt. Bár a mortalitás aránya alapján az új H1N1-fertőzések nem súlyosabbak a szezonális influenzajárványoknál, a gyors és globális terjedés miatt az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2009. július 11-én világméretű járványnak (pandémiának) nyilvánította a H1N1-fertőzést. 2009. október elejéig közel 400 000 igazolt H1N1-vírus-fertőzést és 5000 halálesetet ismerünk a világ minden tájáról. A fertőzés terjedésének üteme világszerte mérsékelten növekvő tendenciát mutat, bár Európában és Észak-Amerikában az őszi-téli időjárás várhatóan kedvezni fog a gyorsuló terjedésnek. A betegség az esetek többségében enyhe tünetekkel zajlik, láz, köhögés, torokfájás, izomfájdalmak jelentkezhetnek, melyek 3–7 nap alatt spontán elmúlnak. Ekkor az otthon maradás javasolt, a fertőzés továbbadásának elkerülése céljából. Orvoshoz kell fordulni a fokozott kockázatú betegeknek, és szövődmény kialakulásának gyanújakor. Ez esetben szóba jön az antivirális kezelés, illetve más gyógyszeres vagy szükség esetén intenzív terápia is. A H1N1-pandémia elleni védekezés legfontosabb eleme a megelőzés, amely egyrészt a higiénés előírások ismeretét és betartását jelenti, különösen közösségekben, másrészt a védőoltás mérlegelését. A rendelkezésre álló tudományos igényű tanulmányok nagy esetszámú és sokéves tapasztalatokról számolnak be a jelenleg is alkalmazott influenza-védőoltásokkal kapcsolatban. Néhány speciális csoport esetében (várandós anyák az első trimeszterben, 6 hónaposnál fiatalabb gyermekek) az influenzavakcina adása – tapasztalatok hiánya miatt – nem javasolt, de a népesség túlnyomó többsége számára a védőoltás ellen jelentős érv nem ismert. Az influenza elleni védőoltás hatására esetlegesen jelentkező szövődmények enyhék, ezek kockázata nagyságrendekkel kisebb az influenzafertőzés okozta szövődmények és mortalitás rizikójánál.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
György Jermendy
,
Levente Littvay
,
Rita Steinbach
,
Ádám Jermendy
,
Ádám Tárnoki
,
Dávid Tárnoki
,
Júlia Métneki
, and
János Osztovits

A metabolikus szindrómára jellemző cardiovascularis kockázati tényezők alakulásában örökletes és környezeti tényezők is szerepet kapnak. A genetikai és környezeti tényezők jellegzetességei populációkként változhatnak. Célkitűzés: Az ikervizsgálat célja a metabolikus szindrómában szereplő cardiovascularis kockázati tényezők genetikai, illetve környezeti meghatározottságának megállapítása volt. Módszer: A tanulmányban 101 egészséges felnőtt ikerpár (63 pár monozigóta, 38 pár azonos nemű dizigóta; n = 202, életkor: 43,3±15,8 év) szerepelt. Fizikális vizsgálat után a betegek kérdőívet töltöttek ki, majd éhomi vérvételre került sor. A statisztikai értékelés során a genetikai, a közös és egyéni környezeti determináltság százalékos arányát jelző öröklődési indexek meghatározása történt az A-C-E strukturált egyenletmodell illeszkedése alapján. Az adatok életkorra, nemre (Modell-1), illetve életkorra, nemre, BMI- és haskörfogatértékre korrigáltak (Modell-2). Eredmények: A haskörfogat (illetve a többi antropometriai paraméter [testmagasság, testsúly]) alakulása terén egyértelműen dominált a genetikai meghatározottság (Modell-1-érték: 71,0–88,1%). Kevésbé markánsan voltak az örökletes tényezők a meghatározók a szisztolés és a diasztolés vérnyomásérték alakulására (Modell-2-érték: 57,1% és 57,7%). A Modell-2-érték alapján az egyéni környezeti tényezők játszottak jelentősebb szerepet a szérumtriglicerid értékének (55,9%) alakulásában, míg a közös környezeti determináltság volt a meghatározó a szérum-HDL-koleszterin (58,1%) és az éhomi vércukor (57,1%) értékének alakulásában. A Modell-1- és Modell-2-értékek összehasonlítása arra utalt, hogy az antropometriai paraméterek (BMI, haskörfogat) csak kis hányadban (0,0–17,1%) kaptak szerepet a metabolikus szindróma genetikai és környezeti összetevőinek determináltságában. Következtetések: Felnőtt, magukat egészségesnek tartó egyének körében a metabolikus szindróma komponensei között a genetikai tényezőknek meghatározó szerepe van a haskörfogat és a vérnyomás alakulása terén, míg a szérumtriglicerid-, a HDL-koleszterin- és az éhomi vércukorérték alakulására környezeti tényezők vannak elsősorban befolyással. Az egyes kockázati tényezők eltérő öröklődése kétségessé teszi a metabolikus szindróma eredeti, egységes kóroktanon alapuló koncepciójának helyességét. A vizsgálat eredményei egyéni és társadalmi szinten egyaránt segíthetik a primer cardiovascularis prevenció megtervezését és kivitelezését. Orv. Hetil., 2011, 152, 1265–1271.

Open access