Search Results

You are looking at 1 - 4 of 4 items for :

  • Author or Editor: Júlia Papp x
  • Medical and Health Sciences x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
Orvosi Hetilap
Authors:
Ervin Hruby
,
Júlia Hajdú
,
Éva Görbe
,
Petronella Hupuczi
, and
Zoltán Papp

A hármasiker-fogamzás felismerését követően a várandósok számára részletes felvilágosítást kell nyújtani a hármasiker-terhesség kihordásának kockázatairól, a trigemini terhességből származó újszülöttek esélyeiről, amely alapján valóban körültekintő döntést tudnak hozni a terhesség továbbviseléséről, illetve a redukció lehetőségének igénybevételéről. Célkitűzés: A magyar hármasiker-populáció reprezentatívnak tekinthető, nagy esetszámú mintáján az anyai életkor mint kockázati tényező vizsgálata az anyai szövődmények és a perinatalis eredmények elemzésével. Módszer: Retrospektív kohorsz tanulmányunkban az I. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán az 1990. július 1. és 2006. június 30. közötti időszakban szüléssel végződött 114 hármasiker-terhességet vizsgáltuk. Eredmények: A vizsgált hármasiker-terhes populációban 15 beteg volt 35 éves vagy annál idősebb (35–39 éves) a szüléskor (13,2%), 99 várandós pedig 35 évnél fiatalabb (20–34 éves) (86,8%). A terhesség alatt jelentkező anyai szövődmények hasonló arányban voltak megfigyelhetők a két vizsgált csoportban, és nem volt szignifikáns különbség a szüléskor betöltött átlagos terhességi kort tekintve (33,0 ± 2,9 és 32,2 ± 3,3 hét), valamint az igen éretlen (6,7% és 9,1%) és éretlen koraszülések (32,9% és 43,4%) arányában, bár mindhárom jellemző a 35 év felettieknél mutatott kedvezőbb értéket. Az élve született újszülöttek átlagos születési súlya magasabb volt a 35 év feletti betegek csoportjában (1796 ± 492 és 1664 ± 506 g, p = 0,064), és az igen-igen kis súlyú (6,8% és 10,7%), valamint az igen kis súlyú újszülöttek aránya (34,1% és 38,6%) is alacsonyabb volt ebben a csoportban. A 35 év feletti várandósok újszülöttjeinek egyperces és ötperces Apgar-értéke szignifikánsan magasabb volt (8,4 ± 0,5 és 8,0 ± 1,0, p = 0,016, valamint 9,5 ± 0,7 és 9,2 ± 0,8, p = 0,006). A perinatalis halálozási mutatók nem jeleztek szignifikáns különbséget a két csoport között, és a puerperalis szövődmények tekintetében sem volt különbség. Sepsis/pneumonia ritkábban fordult elő a 35 év feletti betegek újszülöttjeinek körében (6,9% és 28,6%, p = 0,011), és ebben a csoportban lélegeztetésre is ritkábban volt szükség (31,0% és 58,2%, p = 0,011). A többi újszülöttkori szövődmény közel azonos arányban fordult elő a két csoportban. Következtetések: Bár a terhesség alatt és a gyermekágyas időszakban bizonyos anyai szövődmények kockázata magasabb idősebb életkorban, a kedvezőbb perinatalis eredmények és neonatalis morbiditási adatok alapján az idős anyai életkor hármasiker-terhességben kockázatot csökkentő (protektív) tényező.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Barbara Pete
,
Ágnes Harmath
,
Zsanett Szigeti
,
Csaba Papp
, and
Júlia Hajdú

A szerzők az 1976 és 2005 közötti időszakban, az intézetük genetikai tanácsadásán előforduló autoszomális dominánsan öröklődő Holt–Oram-szindrómás esetekről számolnak be. Első betegük, egy Holt–Oram-szindrómás férfi a betegség 50%-os átörökítési esélyét túl magasnak ítélve, lemondott a gyermeknemzésről. Két, Holt–Oram-szindrómában szenvedő nő terhességében történt magzati ultrahangvizsgálat és echokardiográfia. Az egyik esetben kizárták a betegség lehetőségét, a másik esetben diagnosztizálták a magzat Holt–Oram-szindrómáját. Ezenkívül két, genetikai szempontból nem terhelt nő magzatában ismerték fel a Holt–Oram-szindrómát praenatalisan a második trimeszterben. Az egyik esetben a szív- és végtagfejlődési rendellenességek olyan súlyosak voltak, hogy a házaspár a terhesség megszakításához folyamodott. A vetélésindukciót követő fetopatológiai vizsgálat megerősítette a praenatalis diagnózist.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Júlia Hajdú
,
Barbara Pete
,
Ágnes Harmath
,
Artúr Beke
,
Csaba Papp
,
Zsanett Szigeti
, and
Zoltán Papp

Célkitűzés: Tíz, praenatalisan diagnosztizált pulmonalis billentyűagenesia esetében a társuló cardialis, extracardialis és kromoszóma-rendellenességek, valamint a terhesség kimenetelének elemzése alapján a diagnosztikus és prognosztikus tényezők azonosítása. Beteganyag és módszer: A Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Kar I. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika Magzati Echokardiográfiás Laboratóriumában 1993. január 1. és 2005. december 31. között praenatalisan felismert pulmonalis billentyűagenesia-esetek adatainak retrospektív elemzése. A diagnózis ellenőrzése fetopatológiai, patológiai, illetve postnatalis ultrahangvizsgálattal történt. Vizsgálták a terhességi kort a praenatalis diagnózis idején, a magzati echokardiográfia indikációját, a társuló cardialis, extracardialis és kromoszóma-rendellenességek előfordulását. Eredmények: A pulmonalis billentyű agenesiájának diagnózisát praenatalisan tíz esetben állapították meg. A terhesség kora a diagnózis felállításának idején átlagosan 23,1 hét (18–33 hét) volt. Hat esetben a rendellenességet a 24. hét előtt, négy esetben pedig annál későbbi terhességi korban diagnosztizálták. A szülők kérésére hat esetben került sor a terhesség megszakítására. Négy terhességet viseltek tovább. Egy magzat elhalt méhen belül, két beteg újszülöttkorban halt meg. Egy újszülött sikeres műtéti beavatkozást követően él, és jól van, a közlemény írása idején 5 éves. Öt magzatnál a Botallo-vezeték hiánya társult a pulmonalis billentyű betegségéhez, közülük három magzatnál Fallot-tetralógia, egy magzatnál atrioventricularis septum defectus, egy betegnél pedig subaorticus kamrai septumdefectus volt a komplex cardialis rendellenesség része. Öt betegnél a Botallo-vezeték fejlettsége szabályos volt, közülük egy betegnél az aortabillentyű dysplasiája, egy másik betegnél pedig a tricuspidalis billentyű dysplasiája volt megfigyelhető. Három magzatnál nem volt társuló szívfejlődési rendellenesség. A magzati echokardiográfia indikációja két esetben kóros magzati szívkép, egy esetben magzati hydrops, három esetben mellkasi ciszta gyanúja, egy esetben extracardialis malformatio, három esetben a pozitív családi anamnézis volt. Konklúzió: Az arteria pulmonalis billentyű agenesiája súlyos fejlődési rendellenesség, melynek prognózisa a társuló rendellenességektől függ. Korrekt praenatalis diagnózis lehetséges, melynek birtokában körülhatárolhatók a lehetséges beavatkozások, és véleményezhetők a betegek életkilátásai. Jelen adatfeldolgozás alapján az ismétlődés kockázata egyes családokban autoszomális recesszív öröklődésmenetnek is megfelelhet.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Barbara Pete
,
Júlia Hajdú
,
Ágnes Harmath
,
Zsolt Csapó
,
Csaba Papp
,
Zsanett Szigeti
, and
János Rigó jr.

A praenatalis ultrahangvizsgálatok elterjedése óta számos próbálkozás történt a ritka Cantrell-pentalógia (elülső hasfali defektus, sternumdefektus, elülső diaphragmahernia, pericardiumhiány és szívfejlődési rendellenesség) intrauterin felismerésére. Célkitűzés és módszerek: Intézetünkben 1991. január és 2009. június között diagnosztizált Cantrell-pentalógiás magzatok praenatalis ultrahangvizsgálati eredményeit hasonlítottuk össze a boncolás során leírt fejlődési rendellenességeikkel. Saját és a nemzetközi szakirodalomban található Cantrell-pentalógiás magzatok prae- és postnatalis leletei alapján vizsgáltuk a pentalógia részét képező malformatiók és ectopia cordis előfordulási gyakoriságát, és ezek praenatalis felismerési arányát. Eredmények: A fenti időszakban 6 Cantrell-pentalógiás magzatot diagnosztizáltunk. Praenatalisan 3 esetben multiplex, 3 esetben izolált malformatiót észleltünk. A boncolás sternumdefektust minden magzatban igazolt. Összesen 49 Cantrell-pentalógiás eset adatainak elemzése azt mutatja, hogy a praenatalisan leggyakrabban felismert ectopia cordis (91%, 31/34) és hasfali defektus (83%, 38/46) mellett (prevalenciájuk 69%, 34/49 és 94%, 46/49) a pentalógiás magzatok jelentős részében sternumdefektus (80%, 39/49) és elülső diaphragmahernia (73%, 36/49) is megtalálható. Következtetések: A Cantrell-pentalógia részét képező, de izoláltnak vélt malformatio praenatalis észlelésekor érdemes keresni a tünetegyüttes további összetevőit a pontos diagnózis intrauterin felállítása érdekében.

Open access