Search Results

You are looking at 1 - 1 of 1 items for :

  • Author or Editor: Júlia Szekeres-Barthó x
  • Medical and Health Sciences x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

A praeeclampsia két arca

The two faces of preeclampsia

Orvosi Hetilap
Authors:
Péter Tamás
,
József Betlehem
,
Júlia Szekeres-Barthó
,
Kálmán Kovács
,
Girma Alemu Wami
,
Viola Vértes
, and
József Bódis

Összefoglaló. Egészséges terhességben mintegy két literrel nő a vér mennyisége. A vérvolumen növekedésének elmaradása, de extrém mértékű növekedése is súlyos következményekkel szövődhet. Ma már nem kétséges, hogy a praeeclampsia, mely a várandósság második felében magas vérnyomás és proteinuria együttes megjelenése, nem egységes kórkép. A korai kezdetű (34. hét előtt jelentkező), hypovolaemiával járó praeeclampsia placentaris eredetű, melyben az endothelium sérülése vezet a magas vérnyomásért és szervkárosodásokért felelős vasoconstrictióhoz és microthrombosisok megjelenéséhez. Magzati sorvadás, oligohydramnion alakul ki a lepényi elégtelenség miatt. A kórkép végső stádiumában magzati elhalás, eclampsia, lepényleválás várható. Az állapot kezelésében rendkívül korlátozottak a lehetőségek; a cél, körültekintő monitorizálás és az állapot stabilizálása mellett, várakozás a magzati tüdő érettségének fokozódása érdekében. A késői kezdetű, nagy perctérfogattal járó praeeclampsia anyai betegség: ebben az obesitasnak kockázati szerepe van, mivel önmagában is hajlamosít fokozott folyadék-visszatartásra, magas vérnyomásra és mérsékelt endothelkárosodásra. A kezdeti lábszár-, majd generalizálódó oedema mellett nemritkán jelentkezik magas vérnyomás és az esetek egy részében proteinuria is, mely ekkor már megfelel a praeeclampsia kritériumának. A magzat súlya normális vagy átlag feletti. Az extrém fokú folyadékretenció, valószínűleg a parenchymalis pangás miatt, asciteshez, eclampsiához, lepényleváláshoz vezethet. A hypervolaemiával járó praeeclampsia kezelésében a diuretikus furoszemidkezelés ígéretesnek tűnik. Orv Hetil. 2022; 163(17): 663–669.

Summary. During normal pregnancy, blood volume increases by nearly two liters. Distinctively, the absence and also the extreme extent regarding the volume expansion are likely accompanied with serious conditions. Undoubtedly, preeclampsia, defined as the appearance of hypertension and proteinuria during the second half of pregnancy, is not a homogenous disease. The early onset which begins prior to the 34th week, is characteristically a hypovolemia-associated form and depicts the placental origination, in which endothelial damage leads to hypertension and organ damage due to vasoconstriction and microthrombosis. Fetal blood supply progressively worsens due to placental insufficiency. The outcome of this condition often leads to fetal death, eclampsia, or placental abruption. Management is confined to a diligent prolongation of pregnancy to accomplish improved neonatal pulmonary function. The late onset form, associated with high cardiac output, is a maternal disease, in which obesity is a risk factor since it predisposes individuals to enhanced water retention, hypertension, and a weakened endothelial dysfunction. Initially, low extremity edema oftentimes progresses to a generalized form and frequently results in hypertension. In several cases proteinuria appears. This condition entirely meets the preeclampsia criteria. Fetal weight is normal or frequently over the average. It is very likely, the increasing parenchymal stasis will lead to ascites, eclampsia, or placental abruption. During the management of this hypervolemia-associated preeclampsia, the administration of diuretic furosemide treatment seemingly offers promise. Orv Hetil. 2022; 163(17): 663–669.

Open access