Search Results

You are looking at 1 - 10 of 27 items for

  • Author or Editor: Judit Simon x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Abstract

In the Danube Valley, a chain of saline lakes and a salinized area are situated in the discharge zone of two different waters. The two watertype were followed till the near surface by regional chemical and hydraulic investigations (Mádlné Szőnyi and Tóth 2009). The goals of this study were to prove the presence of these different waters in the near surface zone around the Lake Kelemenszék, and allocate their connection to the lake and to the salinized ground surface. Near-surface geophysical measurements (VES, RMT) supported the regional hydraulic and chemical results. The sediments are saturated by saline water down to 110 m beneath the lake, and to the east the fresh water is prevalent. The local chemical investigations strengthened this distribution. Highly saline water with Na-HCO3-Cl-type discharges into and around the lake. To the east there is a continuous change towards a (Ca,Mg)-(HCO3)2-type fresh water discharge. The interface between the two water types is a 2–3 km wide transition zone. The results of the investigations proved that the saline water of the deep flow system rises to the surface and provide salt for the salinization of the area.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Judit Szabó, Bernadett Falkus, Éva Simon, Szilveszter Brünner, and Ferenc Baranyay

Az invazív lobularis emlőcarcinomát – amely az emlőcarcinomák mintegy 10%-át teszi ki – szövettanilag, molekuláris genetikailag, klinikumát, metasztatizálási sajátságait tekintve különálló emlőcarcinoma-entitásnak tartják. Szemben a ductalis invazív emlőcarcinomával, késői metasztázisai főként a gyomor-bél traktust érintik. Emlőcarcinoma ritkán metasztatizál a gastrointestinumba. Általában 3–20 évvel a primer tumor felismerése után jelentkeznek a gyulladásos megbetegedést, második malignoma gyanúját keltő hasi tünetek. Az 53 éves korában meghalt emlőcarcinomás nőbeteg esetét mutatjuk be, akinél 8 évi tumormentesség után felhasi görcsös fájdalmak léptek fel, amelyek körkörös jelleggel a hátba sugároztak. A radiológiai vizsgálat Crohn-betegséget véleményezett. Az elvégzett ileumbiopszia negatív volt, a beteg ex juvantibus szteroidterápiában részesült. Mechanikus ileus lépett fel és a terminális ileum, valamint a felszálló vastagbél részleges eltávolítására került sor. Három héttel a műtét után úgynevezett késői varratelégtelenségben, peritonitis szövődményeiben meghalt. A terminalis ileum metszeteiben a beszűkült, megvastagodott bél fali rétegeit kiterjedten infiltráló kis sejtes diffúz carcinomás szövetburjánzás volt megfigyelhető. A metasztatikus carcinomás sejtek immunhisztokémiai vizsgálatokkal breast carcinoma antigénnel (BCA-1) és CA-15-3 savóval reagáltak. A beteg vörösvértest-fenotípusa alapján AB vércsoportú volt, és a carcinomás sejtek ABH vércsoport-specifikus lektinekkel és monoklonális antitestekkel intenzíven reagáltak. Orv. Hetil., 2010, 40, 1666–1671.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Gábor Simon, Melinda Erdős, László Maródi, and Judit Tóth

A Gaucher-kór a leggyakoribb lizoszomális tárolási betegség, amelyet a glukocerebrozidáz nevű lizoszomális enzim elégtelen működése okoz. A nemzetközi Gaucher-regiszterben 2006 végén 4584 beteget tartottak nyilván, közülük 34 volt magyar. A betegségnek három típusa van: nem neuropathiás (1. típus), akut neuropathiás (2. típus) és krónikus neuropathiás (3. típus). Ezek közül a nem neuropathiás típus a leggyakoribb, amelynek klinikai megjelenési formái nagy változatosságot mutatnak, és a tünetek a betegek több mint felében tízéves kor előtt jelentkeznek. A gyermekkori manifesztáció rendszerint súlyosabb fenotípusra utal, az irreverzíbilis komplikációk kialakulásának a veszélye nagy. A biztonságos és hatékony enzimszubsztitúciós kezelést 1991 óta alkalmazzák, Magyarországon 1992 óta elérhető. Az optimális dózisban történő korai kezelés megállítja a betegség progresszióját, a korábban kialakult visceralis és hematológiai eltérésekben regressziót idéz elő, megelőzi az irreverzíbilis csontelváltozások kialakulását, és biztosítja a betegek jó életminőségét. A szerzők három, korai gyermekkorban diagnosztizált Gaucher-kóros betegük kórtörténetét mutatják be. Felhívják a figyelmet a korai diagnózis és az irreverzíbilis komplikációk kialakulása előtt elkezdett kezelés fontosságára. A kórkép időben történő felismerése nagy kihívást jelent a gyermekgyógyászok számára.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Ferenc Magyari, Judit Bedekovics, Judit Décsy, Péter Ilonczai, Árpád Illés, and Zsófia Simon

Absztrakt:

Mérsékelt thrombocytosis számos kórképhez társulhat (vérzés, gyulladás, vashiány, autoimmun betegségek stb.), de tartós, 450 G/l fölötti vérlemezkeszám esetén a beteg hematológiai kivizsgálása javasolt, ha a thrombocytosist egyéb, gyakoribb ok nem magyarázza. Egy 47 éves nő anamnézisében hypertonia, asthma bronchiale, endometriosis szerepel. Kivizsgálása 2015 márciusában fogyás, étvágytalanság miatt indult. Laboratóriumi vizsgálatai közül kiemelhető az emelkedett thrombocytaszám (617 G/l), vashiánya nem volt. 2015. április 7-én jelentkezett bal bordaív alatti akut fájdalom miatt, amelynek hátterében egyszerű képalkotó vizsgálatok eltérést nem mutattak. A hasi CT-vizsgálat az aorta abdominalis szakaszán 4,5 cm-es thrombust írt le, amely beterjedt a bal arteria renalisba, és elzárta azt. Az APTI-hez (aktivált parciális thromboplastinidő) igazított folyamatos nátrium-heparin kezelést indítottunk. A később megérkezett JAK2V617F-mutáció-analízis pozitív lett, majd a csontvelővizsgálat korai/praefibroticus myelofibrosist igazolt, így hidroxiureakezelést is kezdtünk. Az alkalmazott kezelések hatására a beteg panaszai megszűntek, thrombocytaszáma fokozatosan normalizálódott. Bár a mérsékelt thrombocytosis gyakran másodlagos jelenség, ha tartósan fennáll, és főként ha thromboemboliás események is kísérik, vérképző rendszeri betegség, elsősorban Philadelphia-kromoszóma-negatív krónikus myeloproliferativ kórkép lehetőségére is gondolni kell. Klinikailag az essentialis thrombocythaemia és a primer myelofibrosis korai, praefibroticus fázisa nagyon hasonló lehet, így a differenciáldiagnózis csak a csontvelő szövettani vizsgálatával lehetséges, mely az eltérő prognózis és kezelési lehetőségek miatt elengedhetetlenül szükséges. Orv Hetil. 2018; 159(15): 603–609.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: István Hartyánszky, Sándor Varga, László Csepregi, Barna Babik, Judit Simon, Kálmán Havasi, Anita Kalapos, and Gábor Bogáts

Absztrakt

Bevezetés: A szívhibákkal született betegek száma és életkora növekszik. Célkitűzés: A szerzők arra a kérdésre kerestek választ, milyen számban és eredménnyel operálhatók az idős, 60 év felettiek veleszületett szívhibái. Módszer: 2013–2015 között 77 felnőtt, 36 negyvenévesnél fiatalabb és 41 idősebb, köztük 12 hatvanéves kor feletti beteget operáltak. A különböző műtétek száma a következő volt (zárójelben az egyes korcsoportokban végzett műtétek száma): 5 (3, 2, 0) Ross, 19 (12, 1, 6) aortaműbillentyű-beültetés, 1 (0, 0, 1) subaorticus membránreszekció, 8 (4, 3, 1) Bentall/aorta ascendens cseréje, 5 (0, 3, 2) myectomia mitralisműbillentyű-beültetéssel vagy a nélkül, 1 (1, 0, 0) coarctatio aortae rekonstrukciója, 2 (1, 1, 0) ductus arteriosus ligatura, 4 (0, 3, 1) jobbkamra-kifolyási pálya rekonstrukciója biológiai műbillentyűvel, 5 (5, 0, 0) homograft, 1 (0, 1, 0) BioValsalva-beültetés, 3 (1, 2, 0) teljes atrioventricularis septumdefektus primer rekonstrukciója, 2 (1, 1, 0) műbillentyű-beültetés, 10 (4, 6, 0) kamrai septumdefektus, 5 (2, 3, 0) pitvari septumdefektus zárása, 1 (1, 0, 0) teljes cavopulmonalis anasztomózis, 1 (0, 1, 0) congenitalis korrigált nagyér-transzpozíció műbillentyű-beültetéssel, 2 (0, 1, 1) Ebstein-betegségben billentyűplasztika és 2 (1, 0, 1) műbillentyű-beültetés. Eredmények: Műtéti mortalitás nem volt, korai halálozás 1 esetben teljes cavopulmonalis anasztomózis műtét után fordult elő többszervi elégtelenség miatt. Következtetések: Számolni kell az egyre magasabb életkorú veleszületett szívhibás betegekkel, akiknél a szívbetegség jó eredménnyel korrigálható 60 éves életkor felett is a congenitalis és szerzett szívhibák megoldásában jártas szívsebészeti osztályon. Orv. Hetil., 2016, 157(21), 820–824.

Restricted access