Search Results

You are looking at 1 - 10 of 17 items for :

  • Author or Editor: Kálmán Tóth x
  • Medical and Health Sciences x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
Orvosi Hetilap
Authors:
Attila Mihálcz
,
Tamás Szili-Török
, and
Kálmán Tóth

Absztrakt

Az utóbbi két évtizedben a katéterablatiós technológia és az ablatiós stratégiák fejlődésével jelentős előrelépés történt a kamrai tachycardiák ablatiós kezelésében. Jelen összefoglaló közlemény célja a kamrai ritmuszavarok aktuális katéterablatiós kezelésének áttekintő ismertetése. A szerzők részletezik a katéterablatiós kezelés technikai alapjait, a kamrai tachycardiák ablatiós kezelésének javallatait és ellenjavallatait, a beavatkozás előtti és az azt követő vizsgálatokat. Ezt követően a kamrai tachycardiák csoportosításán keresztül az egyes típusok katéteres ablatiójának jellemzőit ismertetik. Ezzel párhuzamosan kitérnek az adott ritmuszavar kezelésével kapcsolatos eredményekre is. Összegzésképpen kiemelik, hogy a katéteres ablatio sikeresen alkalmazható eszközös beavatkozás a kamrai tachycardiák kezelésében. Megfelelő javallat esetén a kezelést lehetőleg minél korábban be kell iktatni a terápiás stratégiába. Orv. Hetil., 2015, 156(25), 995–1002.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Emese Mezősi
,
László Bajnok
, and
Kálmán Tóth

A szív hormontermelő funkciójának felfedezése gyökeresen megváltoztatta a szív szerepének megítélését, amely mechanikus pumpa helyett a szervezet folyadék-elektrolit és hemodinamikai homeosztázisát meghatározó, más szervrendszerekkel együttműködő tényezővé vált. A szív által termelt legfontosabb hormonok a natriureticus peptidek, amelyek elsődleges feladata a volumenterhelés kivédése; ezt szolgálja a natriureticus, diuretikus, vasodilatator és antiproliferatív hatás. Úgy is tekintik őket, mint a cardialis, vascularis és renalis hatások integratív markereit, azaz a cardiorenalis distressz jelzőit. Szerepük ma már messze túlterjed a patofiziológiai jelentőségen, a brain natriureticus peptid és prohormonjának N-terminális része a szívelégtelenség elfogadott plazmamarkerévé vált, amelyek a diagnózis, a prognózis megítélése és a terápia vezetése szempontjából egyaránt hasznosak, s terápiás alkalmazásukra is lehetőség nyílt. Az extraadrenalis aldoszterontermelés kimutatása az elmúlt évek izgalmas felfedezése, de az intracardialis aldoszterontermelés emberben nem tekinthető jelentősnek. Az intracardialis pajzsmirigyhormon-termelést a dejodinázok aktivitásváltozása szabályozza. Az emelkedett trijód-tironin-szint szerepe felmerült a szívizom-hypertrophia kialakulásában, a csökkent trijód-tironin-termelésnek pedig valószínűleg az oxigénhiányhoz való alkalmazkodásban van jelentősége. Az epicardialis zsírszövet és a coronariasclerosis között korábban nem sejtett, sokoldalú kapcsolat mutatható ki, a zsírsejtek citokin- és adipokintermelése része lehet az atherosclerosis önerősítő folyamatának. Orv. Hetil., 2012, 153, 2041–2047.

Restricted access

Absztrakt

Bevezetés/Célkitűzés: Kísérleteink célja a periosteum mikrokeringési változásainak feltérképezése, valamint a velőűrfelfúrás által okozott periostealis mikroér-reakciók modellezése, időbeli változásuk megismerése volt. További vizsgálatainkban jellemeztük és összehasonlítottuk a humán csípőízületi endoprotetikában használatos anyagok mikrokeringési hatásait a csonthártyában. Anyag és módszer: Hím Wistar-patkányok jobb oldali tibiájába endomedullaris titán-, acélötvözet, illetve polietilén implantátumot helyeztünk mikrosebészeti módszerrel. Intravitalis videomikroszkóp segítségével vizsgáltuk a tibia anteromedialis és anterolateralis felszínén a periosteum érstruktúráját (össz-érdenzitás, kapillárisok aránya), valamint mikroszkópos mechanikai teszt segítségével az implantátumok stabilitását. Kontrollcsoportban vizsgáltuk a velőűrfelfúrás hatását a periostealis érstruktúra változásaira a műtét után 6 és 12 héttel. Eredmények: A velőűr felfúrása önmagában szignifikánsan növelte az anteromedialis periosteum érdenzitását, valamint a kapillárisok sűrűségét a beavatkozás után 12 héttel. Mindhárom implantátum fokozta az érdenzitást az anteromedialis oldalon, az anterolateralis oldalon azonban csak a polietilén implantátum esetében észleltünk jelentős periostealis kapilláris- és érdenzitás-fokozódást. A titán- és acélimplantátumokkal szemben a polietilénből készült implantátum nem váltott ki érdemi osseointegrációt. Következtetés: A patkány tibiavelőűr felfúrása kompenzációs érújdonképződést eredményez, amely megnöveli a periostealis érdenzitást 12 héttel a beavatkozás után. A hosszú csöves csontok endostealis mikrokeringésének roncsolása által okozott periostealis érreakciót a teljes osseointegrációval járó implantátumok nem befolyásolják lényegesen, míg az osseointegrációra képtelen implantátum nagyon jelentős érújdonképződést okozhat.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Ágnes Haris
,
Pál Demeter
,
Ignác Tóth
, and
Kálmán Polner

A szerzők egy 83 éves nőbeteg esetét ismertetik, akinél kolonoszkópiás előkészítés során, de a nátrium-foszfát ozmotikus hashajtó bevételét megelőzően, hirtelen eszméletvesztés és epileptiform görcsök jelentkeztek. A laboratóriumi vizsgálat súlyos hyponatraemiát igazolt. Hypertoniás sóinfúzió hatására az elektrolitzavar rendeződött, az eszméletzavar lassan oldódott, és a beteg mentális állapota fokozatosan javulni kezdett. A hyponatraemia hátterében az előkészítéstől és a vizsgálattól való félelem, stressz indukálta ADH-szekréció és a beteg által „félreértett”, túlzott folyadékbevitel állt. Az esetismertetés célja, hogy felhívja a figyelmet a kolonoszkópiás vizsgálati előkészítés veszélyére, ami az orvos utasítását „túlzottan” betartó beteget fenyegeti, továbbá, hogy bemutassa az akut hyponatraemia ellátását.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Zoltán Ruzsa
,
Ferenc Kuti
,
Balázs Berta
,
Károly Tóth
,
Zoltán Bánsághi
,
Zoltán Vámosi
, and
Kálmán Hüttl

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: A sebészi tibialis bypassműtétnek kritikus végtagischaemiában limitált a kivitelezhetősége, míg a percutan angioplastica széles körben elérhető és jó rövid távú eredményei vannak. Regiszterünk célja az volt, hogy kritikus végtagischaemiában a térd alatti angioplastica hosszú távú eredményeit vizsgáljuk. Módszer: Prospektíven dolgoztuk fel 2008–2011-ben kritikus végtagischaemia miatt térd alatti angioplasticán átesett 281 betegünk adatait. A beavatkozás célja az egyeres kiáramlás biztosítása volt ballonos angioplasticával. Stentimplantációt csak akkor végeztünk, ha a ballonos tágítás után jelentős residualis szűkület vagy dissectio maradt vissza. A vizsgálat elsődleges végpontja a klinikai siker (a fájdalom enyhülése, sebgyógyulás, végtagmentés) és a major események előfordulása volt. A major események közzé tartozott a halál, a myocardialis infactus, a major nem tervezett amputáció, a sebészi revascularisatio szükségessége és a major vérzés. Másodlagos végpontok voltak a beavatkozás sikere, proceduralis adatok és az eszközfelhasználás. Vizsgáltuk a beavatkozás sikerének és a diabeteses láb szindrómának a végtagmentésre kifejtett hatását. A major amputáció hosszú távú halálozásra kifejtett hatását is vizsgáltuk. Eredmények: Betegeink átlagéletkora 72,5 ± 10,6 év és a vizsgálati periódus átlaga 40,8 ± 9,7 hónap volt. Jó angiográfiás eredményt 255 végtagban (90,7%) értünk el egy egyenes, térd alatti artériában. Ballonos angioplasticát 278 (98,9%) betegnél végeztünk, két betegnél (0,7%) rotációs atherectomiát és 74 betegnél (26,3%) stentimplantációt. Az elsődleges végpontok tekintetében hosszú távú nyomon követés során (klinikai siker) a nyugalmi fájdalom 56,6%-ban szűnt meg, a fekély 73,5%-ban és a gangraena pedis 46,5%-ban gyógyult be. A hosszú távú végtagmentés 73,5% volt; 65,8% diabeteses és 89,6% nem diabetes láb szindrómában (p = 0,001). A major nemkívánatos események előfordulása a hosszú távú kontroll során 122 (43,4%) volt. A hosszú távú nyomon követés során 57 (20,3%) beteg hunyt el: 38 (13,5%) diabeteses és 19 (6,8%) nem diabeteses láb szindróma esetén (p = 0,932). Sikeres intervenció esetén a betegek 72,3%-ában, míg sikertelen intervenció esetén a betegek 84,6%-ában értünk el végtagmentést (p = 0,225). Következtetés: A térd alatti angioplasticának jó hosszú távú klinikai eredményei vannak, azonban a betegekben a major események előfordulása magas. Diabeteses láb szindrómában magasabb a hosszú távú amputációszám és a mortalitás. Orv. Hetil., 2017, 158(11), 418–425.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Péter Révész
,
Imre Gerlinger
,
Endre Kálmán
,
Alexandros Koukkoullis
,
András Burián
, and
István Tóth

Absztrakt:

Az eosinophil otitis media az utóbbi évtizedben került a kutatók és a klinikum látóterébe; jellemzője a középfülben termelődő, eosinophil granulocytákkal telített mucosus, nehezen eltávolítható váladék és az asthma bronchiale, valamint a krónikus rhinosinusitis társulása. A betegség egyelőre kevéssé ismert a klinikumban, emiatt nincsenek információk a pontos előfordulási gyakoriságáról sem. A kórkép nem gyógyítható, de kezelésére beváltak az intratympanalisan használható szteroidkészítmények, melyek azonban csak enyhébb fokú betegség esetén vezetnek eredményre. A súlyosabb gradusú eosinophil otitis media dobüregi granulációs szövet képződésével és idegi halláscsökkenéssel is járhat, ami sebészi eltávolítást és per os szteroidkezelést is igényel. Fontos felhívni a figyelmet a kórkép létezésére, mert a megfelelő diagnózis felállítása után az időben elkezdett kezeléssel elkerülhető lehet az életminőséget rontó fülváladékozás, felülfertőződés és az idegi halláscsökkenés. A jelen közleményben a szerzők a nemzetközi szakirodalom áttekintésén túl saját esetbemutatásokon keresztül demonstrálják a betegség enyhe és súlyos fokú változatának kezelési lépéseit. Orv Hetil. 2020; 161(41): 1769–1775.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
László Szapáry
,
Beáta Horváth
,
Zsolt Márton
,
Gergely Fehér
,
Kálmán Tóth
, and
Sámuel Komoly

Cerebrovascularis betegekben gyakoriak a haemorrheologiai és haemostaseologiai paraméterek kóros eltérései. A statinok az ischaemiás stroke prevenciójában hatékonyan alkalmazható szerek, kedvező hatásuk hátterében a lipidszint csökkentése mellett egyéb tényezők is igazolhatók. Célok: Tanulmányukban a szerzők áttekintik az atorvastatin stroke-prevencióval, haemorrheologiai és haemostaseologiai hatásaival kapcsolatos irodalmi adatokat, hivatkozva egy korábbi vizsgálatuk eredményeire, mely kis dózisú atorvastatinkezelés rövid távú haemorrheologiai, valamint endothel-diszfunkcióra és a thrombocytaaggregációra gyakorolt effektusait vizsgálta. Módszerek: 27 krónikus, hyperlipidaemiás agyérbetegnél (átlagéletkor: 61 ± 8 év) meghatározták a szérumlipidszinteket, a haemorrheologiai paramétereket (haematocrit, plazmafibrinogén-koncentráció, plazma- és teljesvér-viszkozitás, vörösvértest-aggregáció és -deformabilitás), a thrombocytaaggregációt kiinduláskor, majd 1 és 3 hónappal napi 10 mg atorvastatinkezelést követően. Az endothel-diszfunkciót jelző von Willebrand-faktor aktivitását a kezelés előtt, majd 1 hónap múlva mérték meg. Eredmények: A plazmakoleszterin-szint átlagos csökkenése 1, illetve 3 hónap múlva egyaránt 28% volt ( p < 0,001), az LDL-koleszterin-szint 40%-kal, illetve 38%-kal ( p < 0,001) csökkent a kiindulási értékhez képest. Az atorvastatinkezelés a teljesvér-viszkozitást a 3. hónap végére, míg a vvt-deformabilitást már az első hónap végére szignifikánsan csökkentette ( p < 0,05). A kollagén indukálta thrombocytaaggregáció a kiindulási értékhez képest szignifikánsan csökkent ( p < 0,001) változatlan antiaggregációs kezelés mellett. Szintén szignifikánsan javult a von Willebrand-faktor-aktivitás már 1 hónapos kezelést követően ( p < 0,05). Következtetések: Mind az irodalmi, mind a szerzők saját eredményei az atorvastatin komplex, kedvező hatására utalnak. A lipidcsökkentő effektus mellett a kis dózisban és rövid ideig alkalmazott atorvastatin javítja a haemorrheologiai paramétereket, a thrombocytaaggregációt és az endothel-diszfunkciót.

Restricted access
Interventional Medicine and Applied Science
Authors:
Zoltán Ruzsa
,
Károly Tóth
,
Zoltán Jambrik
,
Nándor Kovács
,
Sándor Nardai
,
Balázs Nemes
,
Kálmán Hüttl
, and
Béla Merkely

Abstract

Introduction

Percutaneous interventional procedures in the renal arteries are usually performed using a femoral or brachial vascular access. The transradial approach is becoming more popular for peripheral interventions, but limited data exists for renal artery angioplasty and stenting.

Methods

We have analyzed the clinical, angiographic and technical results of renal artery stenting performed from radial artery access between 2012 and 2013. The radial artery anatomy was identified with aortography using 100 cm pig tail catheter. After engagement of the renal artery ostium with a 6F Multipurpose or 6F JR5 guiding catheter, the stenosis was passed with a 0.014″ guidewire followed by angioplasty and stent implantation.

Results

In 27 patients (mean age: 65.4 ± 9.17) with hemodynamically relevant renal artery stenosis (mean diameter stenosis: 77.7 ± 10.6%; right, n = 7; left, n = 20), interventional treatment with angioplasty and stenting was performed using a left (n = 3) or right (n = 24) radial artery access. Direct stenting was successfully performed in 13 (48%) cases, and predilatations were required in ten cases 10 (37%). Primary technical success (residual stenosis <30%) could be achieved in all cases. The mean contrast consumption was 119 ± 65 ml and the mean procedure time was 30 ± 8.2 min. There were no major periprocedural vascular complications and in one patient transient creatinine level elevation was observed (3.7%). In one patient asymptomatic radial artery occlusion was detected (3.7%).

Conclusion

Transradial renal artery angioplasty and stenting is technically feasible and safe procedure.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Beáta Csiszár
,
Álmos Németh
,
Zsolt Márton
,
János Riba
,
Péter Csécsei
,
Tihamér Molnár
,
László Deres
,
Róbert Halmosi
,
Kálmán Tóth
, and
Péter Kenyeres

Absztrakt:

Bevezetés: Citokeratin-18 (CK-18) az újraélesztés kapcsán kialakuló ischaemiás-reperfúziós károsodás kiváltotta teljes sejthalál során kerül a véráramba. Kaszpázok által hasított formája specifikus az apoptózis folyamatára. A markerek számos kórképben prognosztikus értékűnek bizonyultak. Tanulmányunkban elsőként vizsgáltuk prognosztikus értéküket reanimált betegpopulációban. Módszer: 40, sikeresen újraélesztett betegnél határoztuk meg a sejthalálmarkerek szintjét 6 órán belül, 24 és 72 óra múlva. Ezeket összevetettük a 30 napos túléléssel, a neurológiai kimenetellel, a szervfunkciós károsodást jellemző laboratóriumi, fizikális és terápiás jellemzőkkel, valamint a reanimáció körülményeivel. Eredmények: A reanimált betegek CK-18-plazmakoncentrációja a szakirodalomban leírt egészséges, posztoperatív és szeptikus populáció értékeinek a többszöröse volt (3842 vs. 242; 559; 1644 ng/l); a hasított és intakt CK-18 aránya alacsonyabb volt (0,14 vs. 0,58; 0,22; 0,24), ami jelentős sejtkárosodásra és a nekrózis dominanciájára utal. A markerek szintje azonban nem mutatott összefüggést a túléléssel, a neurológiai statusszal és a reanimáció körülményeivel sem. Veseelégtelenség esetén a CK-18 szintjének csökkenése elmaradt. Szignifikáns negatív korrelációt figyeltünk meg a 6 órás hemoglobin- és CK-18-szint között (r = –0,400, p<0,01), a 30 napos túlélésnek mégis az alacsonyabb hemoglobinértékek kedveztek. Következtetés: Várakozásunkkal ellentétben a vizsgált markerek nem bírtak prognosztikus értékkel újraélesztett betegpopulációban. A kimenetelt valószínűleg nem a teljes sejtkárosodás, hanem egy kisebb, a fenti markerekkel szenzitíven nem vizsgálható kritikus szerepű sejtpopuláció károsodása, valamint a beteg tartalékkapacitásai befolyásolják. Orv Hetil. 2020; 161(1): 26–32.

Open access
Magyar Sebészet
Authors:
Kálmán Almási
,
Szabolcs Ábrahám
,
József Baracs
,
Attila Bursics
,
Zoltán Jánó
,
Tamás Sztipits
,
Áron Szűts
,
Dezső Tóth
,
Attila Zaránd
, and
Balázs Bánky

Absztrakt:

A rectum jó- és korai rosszindulatú elváltozásainak kivizsgálási, sebészeti kezelési, valamint betegkövetési elveit foglaltuk össze. Célunk a transanalis minimálisan invazív műtéti technika hazai szakmai gyakorlatának egységes szemléletű összefogása (szinopszis), valamint egy közös, hazai transanalis műtéti audit (minőségellenőrzési) rendszer alapjainak a megteremtése.

Open access