Search Results

You are looking at 1 - 10 of 13 items for :

  • Author or Editor: Krisztina Károly x
  • Medical and Health Sciences x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Absztrakt

A közlemény célja az igazságügyi fogászat módszereivel kapcsolatos szakirodalom átfogó áttekintése, a korábbi és a legújabb adatok ismertetése. Napjainkban a természeti katasztrófák teremtik a legfontosabb alapját az igazságügyi fogászat létének. A rendelkezésre álló módszerek között vannak olyanok, amelyek egyszerűen alkalmazhatók és nem igényelnek számottevő technológiai hátteret. A módszereket akkor használhatjuk fel a legeredményesebben, ha az adott személy előzetes fogászati dokumentációja rendelkezésre áll. A legjobb fogászati azonosítási módszernek a fogászati protézisek bizonyultak, amelyek akár 99,9%-os azonosítást is lehetővé tesznek. Más módszerek kombinációjával szintén magas szenzitivitást érhetünk el (40–99,9%). Fontos megemlíteni, hogy a régi és új módszerek szétválasztása nem tanácsos. A szerzők rámutatnak arra, hogy a jelenlegi eljárások használata és további fejlesztése szükséges ahhoz, hogy képesek legyenek egy vagy több áldozat/személy azonosítására a gyakorlatban. A közlemény több lehetséges eljárást kínál, amelyek az igazságügyi fogászati azonosítás terén egy új hazai ajánlás alapját képezhetik, és a tömegkatasztrófák áldozatainak azonosításánál segédkező egységek eredményesen alkalmazhatják. Orv. Hetil., 2015, 156(19), 755–763.

Restricted access

It is known that bacterial lipopolysaccharide (LPS) is not absorbed from the gastrointestinal tract in significant quantities. However, the question remained whether oral LPS modified the structure or function of the gut. In the present experiment Escherichia coli O83 LPS was administered to growing rats in repeated oral doses of 400 mg/kg body weight (b. w.), every 8 h. After three days of treatment, morphometric and histochemical examinations of the small intestine did not show significant differences between treated and control rats. It is concluded that repeated oral administration of high doses of E. coli O83 LPS had no demonstrable effect on intestinal structure and cell proliferation in a rat model.

Restricted access

Streptococcus pneumoniae is responsible for a high level of morbidity and mortality, especially among children. For a long time, only the polysaccharide vaccine was available against pneumococcal infections, but in the last decade special conjugate vaccines were developed for paediatric use. These vaccines have made a deep impact on serotype distribution all over the world, by suppressing those serotypes included in the vaccines, while new, previously rare types emerged. These changes have been monitored closely in numerous publications all over the world. Nevertheless, data on pneumococcal serotypes in Hungary were mostly published in Hungarian, therefore not available in the international literature. In this meta-analysis, our aim was to collect and summarise all available data, and try to follow the changes observed after the introduction of the conjugate vaccines.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Krisztina Hagymási, Péter Reismann, Károly Rácz, and Zsolt Tulassay

A nem alkoholos zsírmáj a leggyakoribb májbetegség metabolikus szindrómában. Kialakulása összetett, többtényezős, döntően az inzulinrezisztencián alapuló folyamat, amelyben az endokrin rendszer eltérései is jelentősek. Több endokrinológiai megbetegedés okozhat zsírmájat, így például a hypothyreosis, hyperlipidaemia és elhízás révén vezethet nem alkoholos steatohepatitis kialakulásához. A felnőttkori növekedésihormon-hiány szintén elhízást, a metabolikus szindrómához hasonló anyagcsere-rendellenességet okoz. A hypercortisolismus is a metabolikus szindrómára jellemző jegyekkel társul. Addison-kóros betegekben is gyakran kisfokban nő a májenzimek aktivitása. A nem alkoholos zsírmáj kétszer gyakoribb postmenopausában, mint praemenopausában, a női nemi hormonpótló kezelés csökkenti ugyanakkor a májelzsírosodás kockázatát. Az inzulinrezisztencia, a 2-es típusú cukorbetegség, az alvási apnoe, a szív-ér rendszeri betegségek és a nem alkoholos zsírmáj is gyakoribb polycystás ovarium szindrómában. Férfiakban a csökkent androgénszint, nőkben a hyperandrogenismus elhízás és inzulinrezisztencia révén vezethet nem alkoholos zsírmáj kialakulásához. A zsírsejtek által termelt hormonok (leptin, aciláció stimulálta fehérje és adiponektin) is szerepet játszhatnak a nem alkoholos zsírmáj kialakulásában. A cryptogen májbetegségek hátterében az endokrin rendszer eltéréseire is gondolnunk kell. A nem alkoholos zsírmáj és az endokrin rendszer összefüggésének megismerése bővítheti a jövőben a kezelés lehetőségeit.

Open access
Hungarian Medical Journal
Authors: Peter Igaz, Nikolette Szücs, Tibor Retteghy, Katalin Leiszter, Krisztina Hagymási, Károly Rácz, and Zsolt Tulassay

Hepatic encephalopathy is the most frequent cause of altered mental status and coma in cirrhotic patients. In this report we describe an interesting case of a differential diagnostic pitfall, where a cirrhotic patient with compromised mental status initially supposed to suffer from hepatic encephalopathy turned out to have a non-traumatic chronic subdural hematoma. The major points leading to diagnosis were almost normal ammonia, hypertension and deteriorating overall condition despite targeted therapy of hepatic encephalopathy. In comatose cirrhotic patients with normal ammonia and hypertension intracranial hemorrhage should be excluded.

Restricted access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors: Károly Erdélyi, János Gál, László Sugár, Krisztina Ursu, Petra Forgách, Levente Szeredi, and Theodora Steineck

Oval, firm, cutaneous tumours with a rough, hairless, pigmented surface, exhibiting a moderately pronounced papillary structure were detected on the abdominal skin of two young red deer ( Cervus elaphus ). One animal was shot in Lower Austria in 2004, the other at a deer farm in Hungary in 2007. Histological examination of both samples classified the tumours as fibropapillomas, showing marked proliferation of fibroblasts and connective tissue, accompanied by hyperkeratosis, parakeratosis and acanthosis of the overlaying epidermis, and occasional foci of inflammation. The distribution of cytokeratin and vimentin was characterised in the lesion. The presence of papillomavirus (PV) antigen was demonstrated by immunohistochemistry in both cases. Papillomavirus-specific DNA was successfully amplified by PCR from one sample. The obtained partial nucleotide sequence of the L2 ORF exhibited the highest critical identity values with the homologous regions of Delta-papillomaviruses, especially the Roe deer papillomavirus (93%). Phylogenetic analysis of the partial L2 ORF sequence alignment of 10 papillomaviruses by both neighbour-joining and maximum parsimony method confirmed that the Red deer PV is very closely related to the Western roe deer papillomavirus (CcPV1).

Restricted access

Pneumonectomiát követően végzett pulmonalis metastasectomiák

Pulmonary metastasectomy after pneumonectomy

Magyar Sebészet
Authors: Károly Vincze, Gábor Balogh, Győző Bátor, László Kecskés, Krisztina Patak, and Judit Muskát

Absztrakt

Szerzők 2 hazai mellkassebészeti osztályon malignus betegség miatt végzett pneumonectomiákat követő pulmonalis metastasectomiás gyakorlatukat ismertetik.

Hat beteget operáltak pneumonectomiát követően a residualis tüdőfélen észlelhető egy vagy több áttét miatt. A betegek átlagéletkora 52,5 év volt, köztük 3 férfi és 3 nő szerepelt. Ismertetik az alkalmazott diagnosztikai módszereket (mellkas-rtg, CT, MR, PET-CT, perfúziós tüdőscintigraphia, bronchologiai, terheléses légzésfunkciós és EKG-vizsgálat, szív-UH-, vérgáz- és laborvizsgálat). A műtétre történő kiválogatás érdemi onkológiai és cardiorespiratoricus kritériumainak felhasználásával döntöttek a műtétek elvégezhetőségéről. Ismertetik az alkalmazott műtéttechnikát (atípusos gépi resectio).

A műtétek után az intenzív ápolás tartama 3–7 nap volt (átlag 5 nap). A kórházi ápolás ideje 13–18 nap (átlag 15,2 nap). Egy beteg szorult átmeneti – 5 napig tartó – mesterséges gépi lélegeztetésre. Két elveszített betegük 18, illetve 25 hónappal élte túl a tüdőáttétel eltávolítását. A 4 jelenleg is élő beteg átlag túlélése 33,5 hónap. Onkológiai ellenőrzés, illetve kezelés alatt állnak, állapotuk, életvitelük megfelelőnek mondható.

A ritkán, nagyfokú szelekciót követő metastasectomiák sikerének titka a betegek teherbíró képességének gondos, egyénre szabott megtélése, melyben a betegek “thoracotomiaképes” állapota, stabil cardiopulmonalis funkciói, a residualis tüdőfél épsége meghatározó jelentőségű. A gyors, kíméletes atípusos gépi resectio, valamint az anaesthesiologiai és intenzív terápiás szakemberek összehangolt munkája vezethet sikerre, s adhat reményt a megoperáltak számára elfogadható életminőségű és időtartamú túlélésre.

Restricted access
Acta Microbiologica et Immunologica Hungarica
Authors: Károly Péter Sárvári, József Sóki, Miklós Iván, Cecilia Miszti, Krisztina Latkóczy, Szilvia Zsóka Melegh, and Edit Urbán

Members of the genus Bacteroides are important components of the normal microbiota of gastrointestinal tract; however, as opportunistic pathogens are also associated with severe or even life-threatening infections with significant mortality. Various species within Bacteroides fragilis group are phenotypically very similar; thus, their identifications with traditional-automated biochemical methods are frequently inaccurate. The identification of the newly discovered or reclassified bacteria can be doubtful because of the lack of biochemical profile in the database of these tests. The aim of this study was to determine the accuracy of matrix-assisted laser desorption/ionization time-of-flight mass spectrometry (MALDI-TOF MS) method by testing of 400 Hungarian Bacteroides clinical isolates. Inaccurate identification results with MALDI-TOF MS were confirmed by 16S rRNA gene sequencing and findings were compared with traditional-automated biochemical test rapid ID 32A method as well.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: József Szász, Szabolcs Szatmári, Viorelia Constantin, István Mihály, Attila Rácz, Imola Török, Előd Nagy, Krisztina Kelemen, Timea Forró, Beáta Baróti, and Károly Orbán-Kis

Absztrakt:

Bevezetés: Parkinson-kórban gastrointestinalis zavarok a betegség minden stádiumában előfordulnak, gyakran évekkel a diagnózis felállítása előtt. Jelentőségük előrehaladott Parkinson-kórban nagy, mert az életminőséget tovább rontják, és korlátozhatják mind a hagyományos, mind az eszközös terápiás lehetőségeket. Célkitűzés: Előrehaladott Parkinson-kórban szenvedő betegeknél jelentkező gastrointestinalis zavarok felmérése. Módszer: Retrospektív tanulmányunkban 6 éves periódusban minden olyan, levodopára reagáló Parkinson-kóros beteg adatait elemeztük, akinél legalább napi 2 óra off állapot bizonyítható, az on állapot súlyossága a Hoehn–Yahr-skálán mérve legalább 3 pont, és legalább napi négyszer kapott levodopát különböző kombinációkban. A gastrointestinalis panaszokat a következő célzott kérdésekre adott igen-nem válaszok segítségével azonosítottuk: volt-e nyelészavar, étvágytalanság, gyomortáji diszkomfort, puffadás, korai jóllakottság, émelygés, hányás, székrekedés. Eredmények: A 286 beteget két csoportra osztottuk a gastrointestinalis panaszok jelenléte, illetve hiánya szerint. A legalább egy gastrointestinalis tünetre panaszkodó 181 beteg esetében szignifikánsan hosszabb volt a kórtartam (10,13 ± 4,03 vs. 7,4 ± 2,42 év), illetve súlyosabb a klinikai kép (hosszabb off periódusok: 4,03 ± 1,32 vs. 2,91 ± 1,02 óra, tartósabbak a dyskinesisek: 2,76 ± 0,91 vs. 1,83 ± 0,61 óra, magasabb a Hoehn–Yahr-pontszám). Ezek a betegek nagyobb levodopaadagokat kaptak nagyobb adagolási frekvenciával. A gastrointestinalis panaszok közül a székrekedés (59%) és a meteorismus (32,5%) volt a leggyakoribb. A panaszok nagy többsége szignifikánsan gyakrabban fordult elő a dyskinesises betegeknél. Következtetés: A tápcsatorna működésére vonatkozó panaszok gyakoriak előrehaladott Parkinson-kórban. Ezek felmérése a rutinvizsgálat szerves része kell, hogy legyen. Meg kellene határozni a betegek gastrointestinalis profilját, interdiszciplináris megközelítésben, a megfelelő klinikai és paraklinikai módszerekkel. A gastroparesis és a dyskinesisek közötti kapcsolat fontos láncszem lehet az előrehaladott Parkinson-kór patomechanizmusában, ennek tisztázására további vizsgálatok szükségesek. Orv Hetil. 2020; 161(39): 1681–1687.

Restricted access

Döntési szempontok és az eszközös terápia elfogadásához szükséges idő előrehaladott Parkinson-kórban

Egy nagy betegforgalmú közép-európai központ retrospektív adatai

Decision-making and duration to accept device-aided therapy in advanced Parkinson’s disease

Retrospective data from a Central European center with high patient turnover
Orvosi Hetilap
Authors: József Attila Szász, Szabolcs Szatmári, Viorelia Constantin, István Mihály, Attila Rácz, Attila Frigy, Előd Nagy, Krisztina Kelemen, Timea Forró, Emőke Almásy, and Károly Orbán-Kis

Összefoglaló. Bevezetés: Az előrehaladott Parkinson-kór bizonyos fázisában a motoros komplikációk már nem befolyásolhatók hatékonyan a hagyományos orális, illetve transdermalis gyógyszerekkel. Ilyenkor meg kell fontolni, komplex felmérési és döntési folyamatot követően, az invazív eszközös terápiák bevezetését. Célkitűzés: A döntéshozatal és a fontosabb klinikai paraméterek elemzése levodopa-karbidopa intestinalis géllel kezelt betegeinknél az elfogadás időtartamának függvényében. Módszer: Retrospektíven vizsgáltuk azon betegeink adatait, akiknél a marosvásárhelyi 2. Sz. Ideggyógyászati Klinikán 2011. június 1. és 2019. december 31. között vezettük be a levodopa-karbidopa intestinalis géllel történő terápiát. A kezelés elfogadásához szükséges időintervallum szerint két csoportot alkottunk: egy hónap vagy annál rövidebb, illetve egy hónapnál több idő az első, célzott kivizsgálás és a tesztelés megkezdése között. Eredmények: A vizsgált időszakban 163 betegnél teszteltük orrszondán a kezelés hatékonyságát, közülük 127 esetben történt meg a terápia véglegesítése. A döntéshozatal 56 betegnél egy hónap vagy annál rövidebb időt, míg 71 betegnél egy hónapnál több időt igényelt. A dyskinesisek átlagos időtartamának szempontjából szignifikáns különbséget találtunk a két csoport között (3,1 ± 0,7 vs. 2,8 ± 0,8 óra, p = 0,02). Az eszközös terápia bevezetése előtti levodopa-átlagadag 821,5 ± 246,6 mg volt, naponta átlagosan 5-ször adagolva. A kiegészítő terápiák alkalmazási arányai: a dopaminagonisták 80,3%-ban, a katechol-O-metiltranszferáz-gátlók 62,2%-ban, illetve a monoaminoxidáz-B-gátlók 68,5%-ban. Az átlagos off időtartam 4,7 ± 1,1 óra volt, és 85 betegünknél tapasztaltunk 2,9 ± 0,8 óra átlag-időtartamú dyskinesist. Következtetés: Hamarabb fogadják el az eszközös terápiát azok az előrehaladott Parkinson-kóros betegek, akiknek hosszabb időtartamú a napi dyskinesisük, illetve régebbi a betegségük. A terápiás irányelvek gyakorlatba ültetésekor figyelembe kell venni a helyi sajátosságokat: a kiegészítő gyógyszerekhez, illetve az eszközös terápiákhoz való hozzáférést. Orv Hetil. 2021; 162(21): 839–847.

Summary. Introduction: In advanced stages of Parkinson’s disease, motor complications cannot be effectively controlled with conventional therapies. In such cases, the complex assessment and decision-making process that leads to device-aided therapies should be considered. Objective: To analyze the decision-making and key clinical parameters, as a function of duration of acceptance, patients treated with levodopa-carbidopa intestinal gel. Method: We retrospectively examined the data of patients who started levodopa-carbidopa intestinal gel therapy at the 2nd Department of Neurology Târgu Mureş, between 1 June 2011 and 31 December 2019. Two groups were formed: less than one month and more than one month between the first targeted examination and the start of testing. Results: Therapeutic efficiency was tested with nasal tube on 163 patients, out of whom 127 patients remained on treatment. Decision-making took one month or less for 56 patients and more than a month for 71 patients. Duration of dyskinesias was significantly different between the two groups (3.1 ± 0.7 vs 2.8 ± 0.8 hours, p = 0.02). Mean dose of levodopa prior to the introduction of device-aided therapy was 821.5 ± 246.6 mg, administered 5 times daily. Dopamine agonists were used in 80.3%, catechol-O-methyltransferase inhibitors in 62.2%, and monoamine oxidase-B inhibitors in 68.5% of cases. The mean off-time was 4.7±1.1 hours and data from 85 patients showed 2.9 ± 0.8 hours of dyskinesia. Conclusion: Device-aided therapy is adopted sooner by patients with advanced Parkinson’s disease with longer disease duration and more dyskinesias. Local specificities, such as access to add-on medication and device-aided therapies, must be taken into account when implementing therapeutic guidelines. Orv Hetil. 2021; 162(21): 839–847.

Restricted access