Search Results

A sürgős endoszkópos retrográd cholangiopancreatographia hatásossága sok vonatkozásban bizonyított, de bizonyos területeken még vita tárgyát képezi. A beavatkozás időzítése sem tisztázott pontosan. Az akut biliaris pancreatitisben alkalmazott endoszkópos retrográd cholangiopancreatographia, endoszkópos sphincterotomia és kőextrakció indikációja az utóbbi időben ellentmondásossá vált. Az akut cholangitis terápiájának alapja a mielőbbi epeúti dekompresszió és drenázs. A beavatkozás idejének a cholangitis súlyosságához kell igazodnia. Epeúti sérülések okozta morbiditás és mortalitás az időben elvégzett endoszkópos retrográd cholangiopancreatographiával felállított pontos diagnózissal és terápiával csökkenthető. A nehéz epeúti kanülálás az endoszkópos retrográd cholangiopancreatographia után kialakuló pancreatitis egyik legfontosabb technikai jellegű kockázati tényezője. Az epeúti kanülálás sikerességét növelő és a szövődményeket csökkentő kanülálási technikák kerülnek bemutatásra. A szervezett képzés és az endoszkópos retrográd cholangiopancreatographia kompetencia objektív mérőszámainak követése javíthatja a vizsgálat minőségét hazánkban. Orv. Hetil., 2012, 153, 1456–1464.

Az endoszkópos ultrahang viszonylag új vizsgálómódszer, amely két metodika, az endoszkópia és a nagyfrekvenciás ultrahang egyesítéséből született. Nagy pontossággal képes a gastrointestinalis daganatok mélységi kiterjedésének megállapítására, s alkalmazásának terápiás konzekvenciája van. A subepithelialis elváltozások természetének tisztázásában szerepe nélkülözhetetlen. Hasznos segítséget nyújt a biliopancreaticus betegségek diagnózisában. Jelen összefoglaló a rendelkezésre álló evidenciák alapján áttekinti az endoszkópos ultrahang szerepét, indikációit, korlátait a gastrointestinalis betegségek diagnózisában. Orv. Hetil., 2012, 153, 93–101.

Összefoglaló. Bevezetés: Az akut pancreatitis az egyik leggyakoribb kórházi felvételt igénylő gastrointestinalis kórkép. A korai visszavételi arány egyrészt az ellátást jellemző minőségi mutató, másrészt az akut pancreatitis 1 éves mortalitásának legerősebb prognosztikai faktora. Célkitűzés: A korai visszavétel arányának, illetve okainak vizsgálata klinikánkon akut pancreatitis diagnózisával kezelt betegek körében. Módszerek: Retrospektív vizsgálatunkat azon 18 év feletti betegek körében végeztük, akiket a 2010. január és 2018. december közötti időszakban akut pancreatitis diagnózisával kezeltünk klinikánkon, és az első emissziótól számítva 30 napon belül újból felvételre kerültek. A betegek adatait az Akut Pancreatitis Regiszter és a betegnyilvántartó rendszer (MedSol ) segítségével gyűjtöttük össze. A biliaris, illetve nem biliaris akut pancreatitises eseteket hasonlítottuk össze az epidemiológiai adatok, a visszavétel oka, a visszavételig eltelt átlagos időtartam, és a visszavétel időtartama, valamint kimenetele vonatkozásában. Eredmények: Akut pancreatitis diagnózisával 647 beteg került felvételre. Közülük 28 beteg került újrafelvételre. A leggyakoribb okok között 1) peripancreaticus szövődmények, 2) epés panaszok és 3) az akut pancreatitis kiújulása szerepel. A biliaris és a nem biliaris pancreatitises eseteket összehasonlítva, a visszavétel oka epés panasz volt az előbbi csoport 65,5%-ában és az utóbbi 15%-ában. A középsúlyos pancreatitises esetek száma szignifikánsan magasabbnak adódott a nem biliaris csoportban. Következtetés: A középsúlyos/súlyos pancreatitises esetek aránya magasabb volt a nem biliaris pancreatitises csoportban. Biliaris pancreatitis esetén javasolt index-cholecystectomia végzése. Orv Hetil. 2021; 162(11): 413–418.

Summary. Introduction: Acute pancreatitis is the leading cause of hospitalization among gastrointestinal diseases. The early readmission rate is a quality marker and the strongest prognostical factor of 1-year mortality of acute pancreatitis. Objective: To investigate the rate and cause of early readmission among patients treated with acute pancreatitis at our clinic. Methods: Our retrospective study was conducted among patients (>18 years) treated with acute pancreatitis between January 2010 and December 2018 at our clinic, by whom unplanned readmission happened <30 days from emission. Personal data were collected from the Hungarian Pancreas Registry. Data of biliary and non-biliary acute pancreatitis cases were compared concerning epidemiological data, cause of readmission, mean time elapsed until readmission, its duration and outcome. Results: 647 patients were diagnosed with acute pancreatitis. Of them, 28 patients had early readmission. The most common causes were 1) local pancreatic complications, 2) biliary and 3) recurrence of acute pancreatitis. By investigating the biliary and non-biliary pancreatitis cases separately, the cause of readmission was biliary in 65.5% and 15%, respectively. The number of moderately severe pancreatitis cases was significantly higher in the non-biliary group. Conclusion: The proportion of moderate/severe diseases was higher in the non-biliary pancreatitis group. In the case of biliary pancreatitis, it is suggested to perform index cholecystectomy. Orv Hetil. 2021; 162(11): 413–418.

Összefoglaló. Bevezetés: A SpyGlass-kolangioszkópia újonnan kifejlesztett endoszkópos technika, mely az epeutak közvetlen vizualizációját teszi lehetővé. A kolangioszkóp egy 10,8 Fr átmérőjű, a duodenoszkóp munkacsatornáján keresztül az epeútba vezethető, a különböző endoszkópos tartozékok számára saját munkacsatornával bíró endoszkóp. Fő indikációs területe a bizonytalan dignitású epeúti szűkületek diagnosztikája, valamint a konvencionális endoszkópos technikával nem megoldható epeúti kövesség terápiája. Célkitűzés: Célunk a SpyGlass berendezés hasznosságának és hatásosságának megítélése. Módszer: A Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház Gasztroenterológia Osztályán 2018. január 1. és 2020. december 31. között a Spyglass DS I, míg 2021 januárjában a SpyGlass DS II rendszert használtuk. 14 diagnosztikus és 15 terápiás beavatkozást végeztünk. A diagnosztikus beavatkozások beválogatási kritériuma azon bizonytalan dignitású epeúti szűkületeket fogalta magában, melyek esetén a végső diagnózis korábban elvégzett endoszkópos retrográd kolangiopankreatográfiával vagy endoszkópos, ultrahangvezérelt szövettani mintavétellel nem volt megállapítható. A terápiás beavatkozás indikációja a konvencionális endoszkópos technikával nem megoldható epeúti kövesség volt. Eredmények: A makroszkópos megítélés és a végső diagnózis egyezésének tekintetében a kolangioszkópia pontossága 85% volt. A szövettani diagnózis pontossága kolangioszkópvezérelt biopsziák esetén 62,5%. A makroszkópos diagnózis szenzitivitása 100%, specificitása 71% volt, a szövettani minták szenzitivitása 60%, specificitása 100% volt. Komplett clearence-t 4 esetben értünk el, ez összesen 57,14% sikerességi rátának felel meg. Következtetés: A SpyGlass-vizsgálat lehetővé teszi a bizonytalan eredetű epeúti szűkületek pontos értékelését, valamint megkönnyíti a szövettani mintavételezést. A diagnosztikus specificitás és szenzitivitás tekintetében a nemzetközi irodalmi adatok eléréséhez további fejlődés és az esetszámok növelése szükséges. A SpyGlass-vezérelt elektrohidraulikus lithotripsia a konvencionális endoszkópos technikával nem megoldható nehéz epeúti kövek kezelési alternatívája. Orv Hetil. 2022; 163(4): 150–156

Summary. Introduction: SpyGlass cholangioscopy is a recently developed endoscopic technique to the direct visualization of the biliary tract. The SpyGlass cholangioscop is a 10,8 Fr diameter endoscop which can be guided to the biliary tract through the work channel of the doudenoscope and has its own work channel for the different endoscopic accessories. The main indications of the examination are the diagnosis of the uncertain dignity biliary stenosis and the therapy of the biliary stones which failed conventional therapy. Objective: Our aim was to assess the utility and efficacy of the SpyGlass system. Method: In Jahn Ferenc South Pest Hospital Gastroenterology Department, we used the SpyGlass™ DS I system between 2018 and 2020 and from 2021 the SpyGlass™ DS II. 14 diagnostic and 15 therapeutic Spyglass procedures have been performed. Inclusion criterion of diagnostic procedures was indeterminate bile duct stenosis where the final diagnosis could not be confirmed by endoscopic retrograde cholangiopancreatography or endoscopic ultrasound-guided biopsy. Inclusion criteria of the therapeutic examinations were difficult bile duct stones which failed conventional therapy. Results: Concerning the correspondence of the macroscopic image and the final diagnosis, the accuracy of the cholangioscope was 85%. The accuracy of the histological diagnosis in the case of cholangioscopy-guided biopsies was 62.5%. The sensitivity of the macroscopic diagnosis was 100%, specificity was 71%, while the sensitivity of histologic samples was 60% and the specificity was 100%. Complete clearence was performed four times in the case of therapeutic procedures, which refers to 57.14% success rate. Conclusion: The use of SpyGlass enhances the precise evaluation of indeterminate bile duct lesions and tissue acquisition is easier to perform. However, to reach the international standards of diagnostic sensitivity and specificity, further improvement and examinations are necessary. Spyglass-guided electrohydraulic lithotripsy is an alternative for difficult stones which failed conventional therapy. Orv Hetil. 2022; 163(4): 150–156.

Az akut pancreatitist az esetek 1–7%-ában hypertriglyceridaemia okozza. Célkitűzés: A szerzők vizsgálatának célja az volt, hogy meghatározzák a Szegedi Tudományegyetem belgyógyászati klinikáin a hypertriglyceridaemia okozta akut pancreatitis előfordulását, klinikai sajátosságait és kezelését. Módszerek: 2007. január 1. és 2009. december 31. között az I. és a II. Sz. Belgyógyászati Klinikán előforduló hypertriglyceridaemia okozta akut pancreatitis miatt kezelt eseteket vizsgálták. Olyan betegeket választottak be, akiknek szérumtriglicerid-szintje a felvételkor 11,3 mmol/l-nél (≈1000 mg/dl) magasabb, vagy a tejszerű szérum miatt meghatározhatatlan volt. Az egyéb etiológiájú akut pancreatitis miatt kezelt betegeket a tanulmányból kizárták. Eredmények: Huszonhat beteg esetében [2 nő, 24 férfi; átlagéletkor: 42 év (22–70)] igazolódott hypertriglyceridaemia okozta akut pancreatitis. Három betegnek voltak recidívái, összesen 7 alkalommal. Az összes akut pancreatitis 4,71%-a volt hypertriglyceridaemia-eredetű. Az esetek 30,3%-ában a hypertriglyceridaemia mellett diétahiba is szerepelt az anamnézisben. A betegek 57,6%-a fogyasztott rendszeresen alkoholt. A betegek 38,1%-ának volt diabetes mellitusa, 9,1%-ának pedig epeköve. Az esetek 27,3%-ában tejszerű volt a betegek széruma felvételkor. Az átlagos trigliceridszint 47,24 mmol/l (≈4181 mg/dl; 12,4–103,8 mmol/l) volt. A szérumamiláz-, illetve -lipázszint csak a betegek 54,5, illetve 58,8%-ában volt magasabb, mint a normálérték háromszorosa. Hét betegben (26,9%) volt nekrotizáló típusú a pancreatitis, 8 betegben (30,7%) pseudocysta alakult ki. Inzulin, heparin, plazmaferézis és fibrát hatására a trigliceridszint az intézeti kezelés alatt 3,71 mmol/l-re (≈328 mg/dl) mérséklődött. Következtetések: A hypertriglyceridaemia okozta akut pancreatitis klinikai lefolyása nem különbözik az egyéb etiológiájú akut pancreatitistől. A szérumamiláz és -lipáz az esetek jelentős részében nem vagy csak minimálisan emelkedett. Heparin, inzulin, fibrát és plazmaferézis alkalmazása sikeresen csökkenti a szérumtriglicerid-szintet, javítja a klinikai képet. A recidíva megelőzéséhez elengedhetetlen a szérumtriglicerid-szint alacsony szinten tartása. Orv. Hetil., 2010, 45, 1869–1874.

A szisztémás amyloidosis gyakran érinti a gastrointestinalis rendszert fekély vagy polypoid elváltozás formájában, a vastagbelet körkörösen szűkítő folyamat azonban különösen ritka. Amyloidosis előfordulása a λ-könnyűláncot termelő myeloma multiplexes betegek kb. 10%-ában várható, szövettanilag AL típusú. A hematológiai betegség diagnózisa azonban szinte minden esetben megelőzi a gastrointestinalis tünetek jelentkezését. Esetismertetés: Egy 73 éves nőbeteget anémia, hasi fájdalom, haematochesia miatt vizsgáltunk. A kolonoszkópia során körkörös sigmabélstenosis igazolódott, mely neoplasia gyanúját vetette fel. A szűkület megoldására sigmaresectio történt rectosigmoidealis anastomosissal. A resecatum szövettani vizsgálata AA-amyloidosist állapított meg. A kivizsgálás során a subcutan zsírszöveti biopszia szisztémás amyloidosis lehetőségét vetette fel. Az immunelektroforézis emelkedett gamma-globulin-frakciót, ezen belül IgG-λ-monoclonalis komponenst és egy másik λ-típusú könnyűlánckomponenst állapított meg. Ezért Jamshidi-biopszia történt, mely myeloma multiplexet igazolt. Következtetések: Betegünknél a ritka, vastagbelet obstruáló, tumort utánzó bélfali amyloidosis vezetett el a myeloma multiplex diagnózisához. A hematológiai kórkép célzott kezelése mellett ilyen esetben szükséges lehet a körülírt szűkület endoszkópos stentelése vagy a sebészi terápia.

Az epehólyag és az epeutak betegségei a leggyakrabban előforduló tápcsatornai kórképek közé tartoznak a fejlett országokban. Az epehólyag, illetve az epeutak heveny gyulladása potenciálisan súlyos, akár életet veszélyeztető állapot, melynek kezelése a kórkép azonnali felismerését és időben elkezdett multidiszciplináris ellátását igényli. Bár gyakori kórképekről van szó, az ellátás mégsem egységes hazai szinten. Az evidenciaalapú szakmai ajánlás célja a fenti kórképek diagnosztikus és súlyossági kritériumainak áttekintése, valamint a számos, rendelkezésre álló terápiás lehetőség indikációinak és alkalmazási szabályainak ismertetése. A jelen szakmai ajánlást a Magyar Gasztroenterológiai Társaság Endoszkópos Szekciójának vezetősége készítette a társszakmák jeles képviselőinek – sebész, infektológus, intervenciós radiológus – konszenzusa alapján, átlátható, a gyakorlatban hasznosítható fogódzót nyújtva a mindennapi betegellátás során. Ajánlásunk a japán vezető szakemberek által 2007-ben összeállított, majd nemzetközi szakértőkkel 2013-ban (TG13) és legutóbb 2018-ban (TG18) aktualizált Tokió-irányelveken alapul. Orv Hetil. 2023; 164(20): 770–787.

Összefoglaló. A tápcsatorna endoszkópiája a gasztrointesztinális rendszer betegségeinek legfontosabb vizsgáló eljárása, a diagnosztikán túl egyre szélesedő körben terápiás beavatkozási lehetőséget is magában foglal. A jó minőségben végzett endoszkópia javítja az esetlegesen fennálló betegség kimenetelét és növeli a betegelégedettséget. A nemzetközi emésztőszervi endoszkópos társaságok elsőrendű fontosságúnak határozták meg az endoszkópia minőségének javítását célzó törekvéseket. Az endoszkópos tevékenységek minőségének ellenőrzésében és javításában a meghatározott indikátorok folyamatos követése fontos feladat, ezek révén biztosítható betegeink számára a legmagasabb szintű ellátás. A bizonyítékon alapuló minőségi indikátorok lehetővé teszik az egyes endoszkóposok és az endoszkópos vizsgálóhelyek összehasonlítását és az általuk nyújtott szolgáltatás értékelését. A fenntartónak betegbiztonsági és költséghatékonysági szempontból is fontos ismerni, hogy melyik szolgáltató tudja teljesíteni a minimálisan elvárt és fejlődési célként kitűzött teljesítménymutatókat, melyik ellátónál milyen tényezőket szükséges megváltoztatni, javítani. A szerzők az európai útmutatókat alapul véve a felső tápcsatorna endoszkópiája, az alsó tápcsatorna endoszkópia, a pancreatobiliaris endoszkópia, a vékonybél endoszkópia, a kapszula endoszkópia és az endoszkópos szolgáltatás területén határozták meg a klinikailag releváns teljesítménymutatók auditálható magyar rendszerét. Az egységesség, a jobb digitalizálhatóság és könnyebb auditálhatóság céljából a felső, az alsó, a pancreatobiliaris, a vékonybél és a kapszula endoszkópia vonatkozásában a magyar ajánlásban a minőségi alterületeket egységesen (1–8) számozták, minden szám ugyanazon szempontrendszert jelenti. Az endoszkópos szolgáltatás komplex minőségi mutatóinál szigorúan ragaszkodtak az európai irányelvhez, itt 9 különböző alterületbe foglalták össze a 30 minőségi mutatót. A szűrő kolonoszkópia kiemelt jelentősége miatt a jelen minőségi endoszkópos útmutatóba foglalták bele eltérő szerkezettel a szűrő kolonoszkópos program során alkalmazott minőségi mutatókat, illetve a bélelőkészítést érintő néhány alapvetést is.

Summary. Nowadays, endoscopy is the cornerstone in the diagnosis and therapy of gastrointestinal diseases. Good quality endoscopy can improve outcome of the disease and patients experience. International endoscopy societies prioritized efforts improving quality of endoscopy. The highest level of patient care can be provided through continuous assessment and improvement of relevant quality indicators. The comparison of these evidence based performance measures between endoscopists and endoscopy providers allow the objective evaluation of the service. Furthermore, from the point of view of patient safety and cost effectiveness the health care provider should know the minimum standards and target goals, as well, to make grounded decisions about fields of necessary changes and improvements. The authors based on European guidelines worked out this comprehensive auditable Hungarian system of performance measures in the fields of upper endoscopy, lower endoscopy, pancreatobiliary endoscopy, capsule endoscopy, enteroscopy and general endoscopy service. Due to commonality all domains were counted similarly (1–8) in different endoscopic procedures. The general endoscopy service is an exception with 9 domains and 30 quality parameters. The outstanding importance of colorectal cancer screening required involving this topic into this guideline with separate structure, as well as the basics of bowel preparation.

Célkitűzés: A szerzők célul tűzték ki, hogy közleményükben megvizsgálják az elektív vastagbél-anastomosisok gyógyulását, illetve összehasonlítják a kézzel és géppel varrt bélösszeköttetések szövődményeit és a mortalitást. Rövid történeti áttekintést is adnak a vastagbélsebészet történetéből. Módszer: 1979. január 1. és 2004. december 31. között, tehát 25 év alatt készített 710 elektív vastagbél-anastomosisok hasonlítanak össze. Eredmények: Gyakorlatilag standard személyi és tárgyi feltételek mellett az elmúlt 25 évben 710 elektív vastagbél-anastomosisok készítettek, 2/3-ukat kézzel, l/3-ukat géppel. Saját eredményeik alapján a két technika egyenértékű, szignifikáns eltérés sem a szövődmények, sem a mortalitás tekintetében nem volt a két csoport között. Következtetés: A gépi technika drágább, de rectosigmodealis resectióknál, különösen mély rectumresectióknál ma már nem nélkülözhető.

Az endoszkópos ultrahang az elmúlt évtizedben a gastrointestinalis endoszkópos diagnosztikai és operatív technikák egyik legdinamikusabban fejlődő területe, amely kiválóan alkalmas az emésztőrendszer jelentős részében a szövettani rétegeknek megfelelő képi megjelenítésre, az üreges szervek közvetlen szomszédságában lévő képletek és más szervek részletdús ábrázolására. Az endoszkópos ultrahang során diagnosztikus és terápiás beavatkozások végzésére alkalmas tűket és más tartozékokat juttathatunk a környező szövetekbe minimálisan invazív beavatkozások elvégzése céljából. A módszer az utóbbi években hazánkban is egyre több helyen vált elérhetővé. Az alábbi szakmai javaslat célja a diagnosztikus és terápiás endoszkópos ultrahang legfontosabb indikációinak és alkalmazási szabályainak áttekintése. Az összefoglalót nem kizárólag gasztroenterológus, hanem belgyógyász, sebész, pulmonológus, onkológus és radiológus szakorvosok figyelmébe is ajánljuk, hiszen ennek a modern diagnosztika nélkülözhetetlen részét képező módszernek a megfelelő alkalmazásával és terápiás modalitásként is elérhetővé válásával új távlatok nyílhatnak mindannyiunk számára. A szakmai javaslat a Magyar Gasztroenterológiai Társaság Endoszkópos Ultrahang Szekció 2012. és 2013. évi vezetőségének a konszenzusa alapján készült. Orv. Hetil., 2014, 155(14), 526–540.