Search Results

You are looking at 1 - 4 of 4 items for :

  • Author or Editor: László Fodor x
  • Earth and Environmental Sciences x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Systematic structural and anisotropy of magnetic susceptibility (AMS) measurements were carried out on Cenozoic clay-rich deposits from the Transdanubian Range, central part of the Alcapa Unit. The aim was to improve the knowledge of the Neogene tectonic evolution of the area and of the connection of the stress field and the magnetic fabric of the sediments. The measurements of AMS revealed dominant foliation with weak lineation for Middle Eocene-Lower Miocene sediments. The directions of AMS lineation are aligned either with the direction of NNE-SSW extension of a strike slip phase (30–19 Ma) or with the direction of NE-SW extension of the main rifting phase of the Pannonian Basin (19–14 Ma).The studied Late Miocene sediments have foliated AMS fabric, maximum and intermediate AMS directions are intermixed, and the AMS fabrics do not show any sign of tectonic deformation. In contrast, joints and faults were observed in the same rocks. Detailed structural analysis shows two extensional phases between ca. 10–4 Ma, with E-W to WNW-ESE and with NW-SE extension, respectively, and the youngest neotectonic strike-slip phase. The contrast between the presence of markers of brittle deformation and the absence of tectonically-induced AMS lineation is striking, since the same types of sediments in the South Pannonian basin show just the opposite. The explanation may be that northward-moving and CCW-rotating Adria caused strong compression in the southern Pannonian Basin, resulting in ductile deformation of the clay-rich sediments and systematic reorganization of AMS texture, while in our study area sediments of similar character and age were at a larger distance from the strongly deforming basin part.

Restricted access

A hidrológiai, a növénytermesztési és az ökológiai rendszermodellek egyik fontos bemenő paramétere a vízzel telített talaj vízvezető képessége (K S ). Mivel a rendszer működését „szimuláló” modellt paramétereinek megfelelő beállításával „igazítják” a modellezendő rendszerhez, a paraméterek értékeinek megadása, különösen a nagy variabilitású paraméterek jellemző értékének megválasztása, kiemelt jelentőségű. A telítési hidraulikus vezetőképesség a talajok egyik legnagyobb variabilitású paramétere. Ezért célszerű a modellezendő talajon mért érték használata. Gyakran megfogalmazódik az a kritika, hogy a szabványos, laboratóriumi, 100 cm³-es mintán mért vízvezető képesség eredménye nem reprezentálja a megmintázott talajréteg vízgazdálkodási tulajdonságát, mivel a minta térfogata túl kicsi. A telítési, illetve telítés közeli hidraulikus vezetőképesség-érték (K S , illetve K FS ) meghatározására több laboratóriumi és terepi módszert dolgoztak ki. Három fő módszertani csoport 11 eljárását hasonlítottuk össze az őrbottyáni karbonátos homoktalaj K S -, illetve K FS -értékének meghatározására: négy terepi, három laboratóriumi, valamint négy becslőeljárás eredményeit. A laboratóriumi mérések egyike a hazánkban újnak számító, ún. „kéreg módszer”, amellyel a kb. 5500 cm³-es talajminta K S -értékét határozzuk meg. Az öt ismétlésben végzett mérések és becslések vezetőképesség-értékeinek átlagértéke 26 és 126 cm·nap -1 között változott. Kilenc eljárás K S -értéke 68 és 94 cm·nap -1 közé esett, míg egy mérés és egy becslőeljárásé ennél jóval nagyobb, illetve jóval kisebb K S -értékű volt. Az új, „kéreg” módszer kimutatta, hogy a makropórus-áramlás nem jellemző erre a talajra. Feltételezve, hogy a talajgenetikai szint vastagságához közelebb álló 20 cm magas, 5500 cm³-es mintákon mért hidraulikus vezetőképesség a genetikai talajréteg vezetőképességét kisebb eltéréssel közelíti, mint az 5 cm magas, 100 cm 3 -es mintákon mértek, megállapíthatjuk, hogy a szabványos, kispatronos mintákon mért értékek az őrbottyáni homoktalajon jól reprezentálják a talaj K S -értékét abban az esetben, ha a mérési eredményt jelentősen befolyásoló falhatást kiküszöböljük. A vizsgált terepi mérési módszerek és az egyszerűen mérhető talajjellemzőkkel becslő eljárások – egy kivétellel – jól közelítették a homoktalaj nagypatronos telítési vízvezető képességét.

Restricted access

Kutatásaink során tételesen megvizsgáltuk három tiszántúli mintaterület (Mikepércs, Hajdúsámson és Nyírbogát) erdős- és kontrollfúrásának felső egy méterén húsz cm-enként vett minták 0,1–0,2 mm-es homokfrakcióinak szemcséit, összesen 22.508 db szemcsét. Megállapítottuk a homokszemcsék ásványi összetételét, alakját és a felületükön látható bélyegeket. A vizsgálat célja az erdő- és kontrollterületi fúrásminták különbségeinek kimutatása, és a talajban végbemenő folyamatokkal történő összefüggésbe hozása.Mivel a területek földtani szempontból homogénnek tekinthetők, statisztikai módszerekkel vizsgáltuk, hogy a minták mennyiben hasonlóak fúrás és mintaterület szinten, és melyek azok a paraméterek, amelyek alapján az erdős és a kontrollminták elkülöníthetők.Az ásványi összetétel esetében összehasonlítottuk a kvarc/földpát részarányt (q/fp), a vas-hidroxidok és a gipsz mennyiségét. A szemcsemorfológia alapján a szögletes (éles, koptatásmentes) szemcsék részaránya, a szemcsefelület morfológiája esetében pedig a kioldás (korrózió), a gipszbevonatok és a szemcséket bevonó barna, limonitos/humuszos hártya gyakorisága hordoz információt a talajosodás során történő változásokról.Az erdővel huzamosan fedett területen az intenzívebb mállás miatt a q/fp arány nagyobb, mint a füves kontrollterületeken. A vas-hidroxid akkumuláció lényegesen nagyobb a folyamatosan tölgyerdővel borított területen, míg az akác- és a fiatal nyárerdő esetében csak a gyepterületek gyenge felszín közeli vasakkumulációja volt észlelhető. A tölgyes és a nyaras fás növényzet gyökérzónája alatt a szulfátok kismértékű feldúsulása észlelhető.A szemcsemorfológiailag éles-hegyes szemcsék az „in situ” felaprózódást jelzik, amelyek végig jelen vannak mind a hat fúrásmintában. A mikepércsi kontroll esetében pásztázó elektronmikroszkópos (SEM) vizsgálattal is valószínűsíthető a fagyhatás. A nyírbogáti 2. fúrás anyagában viszont feltételezhető, hogy a nyárerdővel való fedettség esetében a biológiai felaprózódás került előtérbe. A kontrollterületek fúrásaiban jól láthatók az eredeti (folyóvízi szállításra utaló) felületet felülíró korróziós kimarások, üregek, amelyek a hajdúsámsoni akácos 60 cm alatti mintájában is jelen vannak.Vizsgálatunk eredményeit összegezve megállapíthatjuk, hogy a homokos vázanyag részletekre kiterjedő vizsgálata felhívja a figyelmet a talajban végbemenő változásokra, ezen belül az erdős és a füves területek közötti különbségekre. Így az ilyen jellegű vizsgálatok jól kiegészítik a területekre vonatkozó cönológiai, talajtani és vízföldtani kutatásokat.Jelen munkát az OTKA NN79835 számú pályázata („Sekély talajvizű területen telepített ültetvények által a talajban és altalajban okozott sófelhalmozódás statisztikai és hidrológiai modellezése”) támogatta. Köszönet a NYÍRERDŐ Zrt-nek, hogy hozzájárult az általuk kezelt mikepércsi erdőterületen kitűzött fúrások kivitelezéséhez, valamint a jelen munkában szereplő további mintaterületek tulajdonosainak, akik engedélyezték a vizsgálatok elvégzését.

Restricted access