Search Results

You are looking at 1 - 7 of 7 items for :

  • Author or Editor: Márió Gajdács x
  • Medical and Health Sciences x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Szelenoészter-származékok daganatellenes és rezisztenciamódosító hatásának vizsgálata epidemiológiailag releváns daganatsejt-modellrendszerek felhasználásával

Evaluation of selenoester derivatives as antitumor and multidrug resistance-reversing agents on epidemiologically relevant cancer cell lines

Hematológia–Transzfuziológia
Author: Márió Gajdács

Absztrakt:

Bevezetés: A szerves szelénvegyületekről számos kutatás bizonyítja, hogy képesek modulálni az emlőssejtek intracelluláris redox homeosztázisát, így hatékony és szelektív daganatellenes szerek lehetnek, mivel a daganatos sejtek érzékenyebbek a külső oxidatív stresszhatásokra. Célkitűzés: Újszerű szerkezettel rendelkező szerves szelénvegyületek daganatellenes és MDR-visszafordító hatásának vizsgálata különböző daganatsejtes modellrendszerek felhasználásával in vitro. Módszer: A vegyületek citotoxikus aktivitását MTT módszerrel határoztuk meg, az ABCB1 efflux transzporter gátlását rhodamin 123 akkumulációs vizsgálattal tanulmányoztuk áramlási citometriás módszerrel. A vegyületek apoptózist indukáló hatását Annexin V-FITC módszerrel határoztuk. OSIRIS Molecular Property Explorer és PreADMET 2.0 alkalmazásával becsültük meg a vegyületek fizikai-kémiai és in vivo abszorpciós tulajdonságait. Eredmények: Adott szerkezeti elemekkel (négy vegyület: egy ciklusos szelenoanhidrid és három alkil-keton-szelenoészter) rendelkező szelénvegyületek hatékonynak bizonyultak minden vizsgálatban, míg mások csökkent vagy semmilyen aktivitást nem mutattak; ezek a vegyületek erős citotoxikus hatásúak voltak a nanomoláris tartományban, emellett hatékonyan gátolták az ABCB1 efflux pumpát. A vegyületek lipofilitásának fontos szerepe van az effluxpumpa működésének befolyásolásában. A ciklikus szelenoanhidrid hatékony korai apoptózist indukáló vegyület volt, míg az alkil-keton szelenoészterek nekrotikus folyamatokat indukáltak. Következtetések: Kísérleteink rávilágíttotak a szelén központi szerepére a rákellenes és az MDR-visszafordító hatás szempontjából. A vegyületek pontos molekuláris hatásmechanizmusa még nem ismert: azt feltételezhetjük, hogy a szelénvegyületek aktivitása a szelenoészter csoport hidrolíziséhez köthető. Eredményeink alapján az ígéretes vegyületek további származékainak szintézise és biológiai hatásának vizsgálata indokolt lehet.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: Antibiotikumok nélkül napjaink modern orvostudománya elképzelhetetlen lenne, az egyre terjedő rezisztencia azonban veszélyezteti hatékonyságukat. Célkitűzés: Az orvosok antibiotikumfelhasználással és -rezisztenciával, illetve prevencióval és személyes felelősségtudattal kapcsolatos vélekedéseinek vizsgálata. Módszer: Feltáró jellegű kvantitatív kérdőíves vizsgálat a Dél-Alföld régióban tevékenykedő (n = 105) orvosok körében. Eredmények: A válaszadók között kisebb arányban vannak azok, akik még nem ismerik fel az antibiotikumrezisztencia veszélyeit és saját szerepüket a megfelelő gyógyszerfelhasználás elősegítésében, emellett a döntő többség kiemelt szerepet tulajdonít a fertőző betegségekkel kapcsolatos megelőzésnek. A negatív gyakorlati attitűd hiányos ismeretekkel és nem megfelelő elméleti attitűddel párosult. Következtetés: Az orvosok vélekedésében és attitűdjében heterogén eloszlást tapasztaltunk. A témával kapcsolatos folyamatos szakmai továbbképzés hosszú távon kiemelt jelentőségű. Orv Hetil. 2020; 161(9): 330–339.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: Az anaerob baktériumok fontos etiológiai szerepet töltenek be invazív infekciókban, klinikailag szignifikáns kórokozók véráramfertőzésekben és szeptikémiában, valós prevalenciájukról azonban világszerte, így hazánkban is kevés adat áll rendelkezésre. Célkitűzés: Az anaerob baktériumok által okozott, mikrobiológiai diagnózissal igazolt véráram-infekciók gyakoriságának összefoglaló értékelése a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) klinikáin a beküldött hemokultúraminták retrospektív elemzésével. Módszer: A vizsgálat során 5 éves periódus (2013. 01. 01.–2017. 12. 31.) alatt az SZTE klinikáiról beküldött hemokultúraminták elemzése történt; az összehasonlítás alapját egy hasonló időtartamú (2005–2009), ugyanezen központban elvégzett vizsgálat képezte. Eredmények: 2013 és 2017 között átlagosan 23 274 ± 2756 hemokultúrapalack vizsgálata történt meg, melyek közül átlagosan 10,5% volt pozitív, és 0,4% volt pozitív anaerobokra (3,5–3,8/1000 palack). A klinikailag szignifikáns anaerob kórokozók közül a Bacteroides/Parabacteroides csoport (39,9%) és a Clostridium fajok (32,8%) fordultak elő a legnagyobb arányban. Következtetések: Az anaerob baktériumok viszonylag alacsony számuk ellenére fontos etiológiai tényezőknek tekinthetők véráramfertőzésekben. Eredményeink felhívják a figyelmet a modern identifikálómódszerek jelentőségére az adekvát anaerobdiagnosztikában. Orv Hetil. 2020; 161(19): 797–803.

Open access

Abstract

Bacteria can enhance their survival by attaching to inanimate surfaces or tissues, and presenting as multicellular communities encased in a protective extracellular matrix called biofilm. There has been pronounced interest in assessing the relationship between the antibiotic resistant phenotype and biofilm-production in clinically-relevant pathogens. The aim of the present paper was to provide additional experimental results on the topic, testing the biofilm-forming capacity of Escherichia coli isolates using in vitro methods in the context of their antibiotic resistance in the form of a laboratory case study, in addition to provide a comprehensive review of the subject. In our case study, a total of two hundred and fifty (n = 250) E. coli isolates, originating from either clean-catch urine samples (n = 125) or invasive samples (n = 125) were included. The colony morphology of isolates were recorded after 24h, while antimicrobial susceptibility testing was performed using the Kirby-Bauer disk diffusion method. Biofilm-formation of the isolates was assessed with the crystal violet tube-adherence method. Altogether 57 isolates (22.8%) isolates were multidrug resistant (MDR), 89 isolates (35.6%) produced large colonies (>3 mm), mucoid variant colonies were produced in 131 cases (52.4%), and 108 (43.2%) were positive for biofilm formation. Biofilm-producers were less common among isolates resistant to third-generation cephalosporins and trimethoprim-sulfamethoxazole (P = 0.043 and P = 0.023, respectively). Biofilms facilitate a protective growth strategy in bacteria, ensuring safety against environmental stressors, components of the immune system and noxious chemical agents. Being an integral part of bacterial physiology, biofilm-formation is interdependent with the expression of other virulence factors (especially adhesins) and quorum sensing signal molecules. More research is required to allow for the full understanding of the interplay between the MDR phenotype and biofilm-production, which will facilitate the development of novel therapeutic strategies.

Open access

Abstract

Streptococcus suis is an emerging zoonotic human pathogen, which is a causative agent of invasive infections in people who are in close contact with infected pigs or contaminated pork products. It is associated with severe systemic infections, most commonly meningitis and sepsis, which may lead to high rates of morbidity and mortality. Serotype 2 is the most prevalent type in S. suis infections in humans. We have reported a case of a very rapidly proceeding fatal human S. suis infection in a splenectomized, but otherwise immunocompetent patient in Hungary. We would like to highlight the attention for this pathogen for the risk group patients, not only pig breeders, veterinarians, abattoir workers, meat processing and transport workers, butchers and cooks, that those persons who are immunocompromised including those with spleen removed, persons with diabetes mellitus, cancer and alcoholism, are also at greater risk of infection.

Open access

Abstract

Implants have been considered the treatment of choice to replace missing teeth, unfortunately, peri-implant disease is still an unresolved issue. Contaminated implants may be decontaminated by physical debridement and chemical disinfectants; however, there is a lack of consensus regarding the ideal techniques/agents to be used for the decontamination. The objective of our study was to compare the decontaminating efficacy of different chemical agents on a titanium surface contaminated with Porphyromonas gingivalis, a typical representative of the bacterial flora associated with peri-implantitis. Commercially pure Ti grade 4 discs with a polished surface were treated with a mouthwash containing chlorhexidine digluconate (0.1%), povidone-iodine (PVP-iodine) solution (10%) or citric acid monohydrate (40%). Qualitative and quantitative assessment of cellular growth and survival were assessed by a 3-(4,5-dimethylthiazol-2-yl)-2,5-diphenyl tetrazolium bromide (MTT) assay and scanning electron microscopy (SEM). Significant differences in the quantity of P. gingivalis could be observed after 6 days of incubation. A numerical, but not statistically significant (P = 0.066) decrease in the amount of living bacteria was observed in the group treated with the PVP-iodine solution as compared to the control group. The chlorhexidine (CHX)-treated group presented with significantly higher cell counts, as compared to the PVP-iodine-treated group (P = 0.032), while this was not observed compared to the control group and citric acid-treated group. Our results have also been verified by SEM measurements. Our results suggest that for P. gingivalis contamination on a titanium surface in vitro, PVP-iodine is a superior decontaminant, compared to citric acid and chlorhexidine-digulconate solution.

Open access
Acta Microbiologica et Immunologica Hungarica
Authors: Márió Gajdács, Marianna Ábrók, Andrea Lázár, Laura Jánvári, Ákos Tóth, Gabriella Terhes, and Katalin Burián

Abstract

Infections caused by carbapenem-resistant Enterobacterales (CRE) present an important therapeutic problem, as there are limited number of effective therapeutic alternatives available. In this study, phenotypic and genotypic methods were used to characterize carbapenemase-production and other resistance-determinants (AmpC and ESBL-production, efflux pump-overexpression) in 50 isolates (Klebsiella spp. n = 35, Escherichia coli n = 12 and Enterobacter cloacae complex n = 3) collected at the Albert Szent-Györgyi Clinical Center (University of Szeged) between 2014 and 2017. Minimum inhibitory concentrations of meropenem, sulfamethoxazole/trimethoprim, tigecycline, amikacin, moxifloxacin, colistin and fosfomycin were also determined. 24% of isolates were AmpC-producers, while 30% carried bla CTX-M ESBL-genes. Carbapenemase-genes were detected in 18 (36%) of the tested isolates: in 2 isolates bla NDM, in 6 isolates bla OXA-48-like and in 12 isolates, bla VIM was detected by PCR. The species-distribution for isolates positive for carbapenemase-genes was the following: Klebsiella pneumoniae n = 11, Klebsiella oxytoca n = 1, E. coli n = 5, E. cloacae complex n = 1. Efflux pump-overexpression based on the PAβN-screening agar was shown in n = 3 of the tested strains. In nine isolates (18%), carbapenemase and ESBL-genes were detected simultaneously. Highest levels of resistance were noted for fosfomycin (74%) and moxifloxacin (70%), while all isolates were susceptible to colistin. Among applied phenotypic tests in this study the modified carbapenem inactivation method (mCIM) proved to be the most accurate one compared to that of PCR results.

Open access