Search Results

You are looking at 1 - 8 of 8 items for :

  • Author or Editor: Mihály Kocsis x
  • Materials and Applied Sciences x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Tanulmányunkban ismertetett talajtermékenységi vizsgálatok szervesen kapcsolódnak a Pannon Egyetem Georgikon Kar, Növénytermesztéstani és Talajtani Tanszékén nagy hagyományokkal rendelkező, már több évtizede folyó földminősítési alapkutatásokhoz. A földminősítési kutatások során született eredményekkel kapcsolatosan több olyan kérdés merült fel, amelyek tisztázása eddig még nem történt meg. Megoldandó feladatként jelentkezett többek közt, hogy az országos összesítésben nem jelentős területi arányt elfoglaló, de egy-egy tájra vagy termőhelyre jellemző talajváltozatokra a becsült átlagos termékenység értékek — mintaterületi adatbázisok növénytermesztési- és talajtani információinak felhasználásával — pontosításra kerüljenek.

A termékenységi vizsgálatainkat a Dél-Alföldön, a Tisza-Maros közén elhelyezkedő, zömében nagy agyagtartalmú csernozjom és réti talajváltozatokon végeztük. A termékenységi becslésekhez a mintaterületek rendelkezésre álló talajinformációit (1:10.000 léptékű üzemi és földminősítési genetikus talajtérkép, 1:25.000 Kreybig-féle átnézetes talajismereti térképek), illetve földművelési egység (tábla és résztábla) szintű, hosszú idősoros mért terméseredményeit használtuk fel. A számítások során az Agrokémiai Információs és Irányítási Rendszer (AIIR) adatbázis többéves (1985–1989) terméshozamaiból becsült átlagos talajváltozati termékenység értékeket korrigáltuk a mintaterületek talajféleségein (talajfoltjain) mért terméseredményekkel, a számításokhoz iterációs módszert használtunk.

A dél-alföldi mintaterületeken kidolgozott módszer lehetőséget nyújt arra, hogy a hazai földértékelés majdani megújításakor a begyűjtött különböző talajtérképi- és talajadatbázis információk, valamint a többéves termés adatsorok alapján egyes talajtaxonómiai egységekre pontosítsuk, illetve az eddig még hiányzó talajváltozatokra kiegészítsük a földminőséget kifejező mutatószámot.

A mintaterületekre kapott eredmények arról tanúskodnak, hogy a becslési eljárás pontosítható az iterációs számítás peremfeltételeinek megválasztásával („A“ típusú helyett „B“ típusú becslés), illetve különböző szempontok szerinti csoportképzésekkel. A vizsgálataink során kapott nagyon eltérő becslési megbízhatóság értékek arra hívják fel a figyelmet, hogy a földművelési egységek termékenységi viszonyait csak részben tudjuk modellezni és magyarázni az egyes talajváltozati foltok termékenységi viszonyaival.

Restricted access

Tanulmányunk megírásával az volt a célunk, hogy bemutassuk miként fejlődött a hazai földminősítés tudománya a 19. század végének közgazdasági alapjaira épülő és földadóztatási célokat szolgáló hozadéki (aranykoronás) földértékeléstől napjainkig.Ismertettük, hogy a ’Sigmond Elek által megfogalmazott (a dokucsajevi talajgenetikát ismerő és felhasználó) földminősítési elvektől kezdődően, Kreybig Lajos és Géczy Gábor, majd Máté Ferenc és munkatársai kutatásain keresztül, a legújabb, mért terméshozam adatsorok statisztikai elemzésén alapuló földminősítési rendszerig milyen hazai eredmények születtek a talajtermékenység vizsgálata és a földminősítés tárgykörében.A 2000-es évek elején megalkotott D-e-Meter intelligens környezeti földminősítő rendszert — a korábbi rendszerekhez hasonlóan — nemzetközi viszonylatban is az egyik legkorszerűbb értékelési módszernek lehet tekinteni. A D-e-Meter minősítés tartalmazza mindazt a koncepciót, amelyet elsőként világosan ’Sigmond fogalmazott meg, majd a talajtudósok későbbi nemzedékei többször is hangoztatottak, hogy a földminősítési eljárás kisléptékű — legalább 10.000 méretarányú — talajtérképi információkon és idősoros terméshozam adatok statisztikai elemzésén alapulva minősítse a földterületeket.

Restricted access

A talaj elektromos vezetőképessége és a termőhelyi zónák talajtulajdonságai közötti összefüggések

Correlations between soil conductivity and soil properties of crop management zones

Agrokémia és Talajtan
Authors:
Mihály Kocsis
,
László Menyhárt
,
András Benő
, and
Tamás Hermann

Vizsgálatunk célja az volt, hogy egy Somogyban elhelyezkedő, dombvidéki mintaterület szántóin elemezzük a mért talaj-vezetőképesség (EC) értékek és lehatárolt termőhelyi (művelési) zónák talajtulajdonságai közötti összefüggéseket. A vizsgált szántóterületek löszön kialakult, típusos Ramann-féle barna erdőtalajon és karbonátos csernozjom barna erdőtalajon helyezkednek el. Feltalajuk döntően vályog és agyagos vályog fizikai féleségű. A talaj vezetőképességét 50 és 100 cm-es talajmélységben mértük.

A mintaterület talajadatait térinformatikai állományba foglaltuk, az adatok rendezését és azok összekapcsolását az ESRI ArcGIS 10.0 programmal végeztük el. A táblák heterogenitását mutató laboratóriumi talajvizsgálatok eredményeit a mért EC értékekkel összevetettük, amelyhez az IBM SPSS Statistics 20 szoftver segítségével stepwise-típusú lineáris regressziót alkalmaztunk. A regressziókat a talajvizsgálatok csoportosításával megegyezően: alap („a” eset), bővített („b” eset) és teljeskörű („c”eset) alapján futtattuk le. A számításoknál az „a” eset a talajtulajdonságokat meghatározó fontosabb talajparaméterek (kötöttség, humusz- és mésztartalom, kémhatás), a „b” eset az alap talajparamétereket és a makro tápanyagok (NPK ellátottságot), valamint a „c” eset az előző kettőt és mikro tápanyagok (Mg2+, Na+, Zn2+, Cu2+, Mn2+, SO4 2–, Fe2+ + Fe3+) körét jelenti.

A különböző csoportosításban elvégzett elemzések során arra voltunk kíváncsiak, hogy a vizsgálati talajparaméterek körének változtatásával szorosabb kapcsolatokat találunk-e a mért átlagos EC értékek és a talajtulajdonságok között. Az eredményeink által kaphatunk-e olyan kellő pontosságú és megbízhatóságú becslőmodellt, amely a talajok térbeli heterogenitását megmutatja az EC értékek alapján, így a módszer nagyban meggyorsíthatja és leegyszerűsítheti a „hagyományos” talajvizsgálatokhoz képest a termőhelyi zónák elkülönítését.

A vizsgálati eredményeink alapján elmondható, hogy mindhárom regressziós csoportosítás esetén a tengerszint feletti magasság csökkenésével arányosan nő a talaj-vezetőképesség, illetve az EC értékek növekedésével nő a talajok kötöttsége, amellyel együtt növekszik az agyagtartalom is. Ez a folyamat 100 cm-es talajmélységben a nagyobb víztartalom miatt erőteljesebben jelentkezik, mint az 50 cm-es talajmélységben. A termőhelyi zónák termékenységi viszonyait az elsődleges talajtulajdonságokon, illetve a makro és a mikro tápanyag-ellátottságokon kívül a domborzati viszonyok is módosíthatják. A talajellenállás mérése bárki számára elérhető, gyors és egyszerű módszer. A laboratóriumi talajvizsgálatokat kiegészítve alkalmas arra, hogy a precíziós növénytermesztésben segítséget nyújtson a termőhelyi zónák lehatárolásában.

Our aim was to analyse the relationships between the measured soil electrical conductivity (EC) and the soil properties of different delimited production (tillage) zones in a hillside sample area situated in Somogy county. The examined arable lands are situated in typical Ramann-type brown forest soil and chernozem-brown forest soil mostly with loam and clay loam formed on loess. For the investigations, two soil resistance values (measured at 50 cm and 100 cm depth) were used.

Soil data of the sample area were incorporated into a GIS file, the ordering and connection of the data was performed by ESRI ArcGIS 10.0 program. The results of the soil laboratory tests (which show soil heterogeneity) were correlated to the measured EC-values with stepwise linear regression using IBM SPSS Statistics 20 software. The regression were run in line with the alignment of soil investigations: basic (case „a”), extended (case „b”) and completed (case „c”). By the calculations, case „a” means the group of the most important soil parameters which are determinative soil characteristics (upper limit of plasticity or KA, humus-, lime content, pH), case „b” means the previous one plus the group of macronutrients (NPK-content), while case „c” means case „b” plus the group of micronutrients (Mg2+, Na+, Zn2+, Cu2+, Mn2+, SO4 2–, Fe2+ + Fe3+).

With the analyses made in different alignments our aim was to determine whether with the changing of examined soil parameters there will be tighter relationships between the measured EC-values and soil properties. Further aim was to examine whether it is possible to make a properly accurate and reliable estimation model, which can show the real soil circumstances (spatial heterogeneity of soils) based on EC-values, since this method can accelerate and simplify the separation of productivity zones compared to the conventional soil examinations.

Based on the results it can be concluded that in case of all the three regression groups the electrical conductivity increases proportionally with the decreasing of elevation. Besides, with the increasing of EC-values the KA – and with it, the clay content also – increases. This process develops in a more significant way in the depth of 100 cm than in 50 cm because of the higher water content. Besides the primary soil characteristics and the amount of macro- and micronutrients, the fertility conditions of the production zones can be affected by the geographical circumstances as well. The measurement of soil resistance is a fast, easy and generally available method, which is suitable – with the completion of laboratory examinations – for giving assistance to delineate the production zones in the precision crop production.

Open access

Közleményünkben az — eddig csak kevesek által ismert — AIIR (Agrokémiai Irányítási és Információs Rendszer) adatbázist mutattuk be, illetve összegeztük az adatbázis által nyújtott talajtani információkat.Vizsgáltuk az adatbázis talajtani adatainak reprezentativitását az egyéb talajtani adatbázisokkal történő összehasonlítás módszerével. Az adatbázis talajosztályozási egységek szerinti besorolását térinformatikai eszközökkel összevetettük más térképi adatbázisokkal (AGROTOPO, MÉM NAK, földminősítési talajtérképek) Csongrád megyei mintaterületeken. A Csongrád megyei mintaterületeken végzett reprezentativitás- vizsgálatok szerint az adatbázis talaj főtípus és típus szinten megbízható (vagy a többi adatállománynál nem kevésbé megbízható) talajtani besorolásokat tartalmaz, míg az altípus szintű klasszifikáció megbízhatósága ezen az adatcsoporton jóval kisebb.Továbbá az AIIR taxonómiai egységein a legfontosabb talajparamétereket főtípus szinten összehasonlítottuk a MARTHA adatbázis hasonló taxonómiai egységeinek hasonló talajparamétereivel. Az AIIR adatbázis talajainak művelt (legfelső) rétegének tulajdonságai (kötöttség, pH, humusz- és CaCO3-tartalom) több esetben jelentős mértékben eltérnek a MARTHA adatbázisban szereplő adatoktól, illetve a hazai talajtani irodalmi forrásokban ismertetett talajjellemzőktől.Eredményeink megerősítik korábbi tapasztalatainkat, miszerint az AIIR értékes adatokat szolgáltat termőterületeink talajviszonyairól, de az adatbázis talajtaxonómiai adatainak — termőhelyi megfontolások alapján történő — felülvizsgálata és összehasonlító elemzése szükséges a további alkalmazást megelőzően.

Restricted access

Tanulmányunkban a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) egyik jogelődje, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Növényvédelmi és Agrokémiai Központ (MÉM NAK) által készített genetikus talajtérkép digitális állományát mutatjuk be. Az 1983-ban elkészült MÉM NAK talajtérkép az egyetlen olyan országos (1:200.000 méretarányú) kartográfiai munka, amely a jelenleg érvényes talajosztályozási rendszerünkből mind a 9 talaj főtípust, a 40 talajtípusból 36-ot, és a 86 altípusból 70-et jelenít meg, továbbá információval szolgál 28 különféle talajképző kőzetről és 9 fizikai féleségéről is.

A vektoros térinformatikai állomány első verziója a 2000-es évek végén, a Növény- és Talajvédelmi Központi Szolgálat koordinálásával készült el. A Genetikus talajtérkép javításával jött létre a dolgozatban bemutatott állomány, amelyet kiválasztott területeken a földrajzi tájbeosztás középtájai és az SRTM modell magasság adatai segítségével értékeltünk és az Agrotopográfiai (AGROTOPO) Adatbázis vektoros állományának talajinformációival hasonlítottuk össze. A genetikus talajtérkép az országos talajtérképek evolúciójának fontos állomása. STEFANOVITS és SZŰCS térképét tekinthetjük a jelenkori talajosztályozás szerinti talajtérképezés első kartográfiai összegzésének, az AGROTOPO ezt adat tartalmában és a rajzolat részletességében továbbfejlesztette, majd a MÉM NAK talajtérkép a talajosztályozási egységek ábrázolása tekintetében jelentett előrelépést. A MÉM NAK genetikus talajtérkép alapot nyújthat koncepcionális talajtérképek elkészítéséhez és minden olyan munkához, amelyben a talajosztályozási kategóriákat érintő tematikus részletessége előnyt jelent.

Restricted access

Experiences of soil physical measurements with laser diffractometer and their application possibilities in soil water management research

A lézerdiffraktometriás talajfizikai mérések tapasztalatai és ezek alkalmazása a talaj vízgazdálkodási kutatásban

Scientia et Securitas
Authors:
András Makó
,
Magdalena Ryżak
,
Gyöngyi Barna
,
Cezary Polakowski
,
Kálmán Rajkai
,
Zsófia Bakacsi
,
Hilda Hernádi
,
Michał Beczek
,
Agata Sochan
,
Rafał Mazur
,
Mihály Kocsis
, and
Andrzej Bieganowski

Summary. In this study, we presented the experience of two high-speed laser diffractometry methods for measuring particle size distribution (PSD) and microaggregate stability (MiAS%) of soils, which parameters have a significant influence on the soil water management properties. PSD results obtained with sieve-pipette and laser diffractometry method were compared on a continental (LUCAS), a national (HunSSD) and a regional (TOKAJ) database. We found significant differences between the results of the two methods at all three scales. When the clay/silt boundary was modified to 7 µm for the LDM, significantly better results were obtained. The LDM was also suitable for the determination of the MiAS% of soils, which was influenced mainly by organic matter, pH and exchangeable Na+ content of soils.

Összefoglalás. Tanulmányunkban a lézerdiffraktométerrel végzett talajfizikai mérések tapasztalatait és alkalmazási lehetőségeit vizsgáltuk a vízgazdálkodási kutatásokban. A talajok mechanikai összetétele, azaz az elemi talajrészecskék méret szerinti százalékos eloszlása, az egyik legfontosabb talajfizikai paraméter, mely számos egyéb tulajdonságot, így a talajok szerkezetét, vízgazdálkodását befolyásolja. Meghatározása több módon történhet: pl. a hagyományos szitás-pipettás ülepítéses módszerrel (SZPM), vagy az egyik legmodernebbnek számító lézerdiffraktométeres (LDM) eljárással. Kutatásunk során e kétféle módszerrel kapott mechanikai összetétel eredményeket három nagyobb adatbázison hasonlítottuk össze: egy kontinentális (LUCAS), egy hazai (HunSSD) és egy regionális (TOKAJ) adatállományon. Azt tapasztaltuk mindhárom adatbázis esetében, hogy a lézerdiffrakciós vizsgálatok az agyagtartalmat alulbecslik a pipettás módszerrel kapott eredményekhez képest, míg a portartalmat felülbecslik (az adatsorok eltérését jellemző RMSE értékek az agyagfrakciókra: 16,30; 19,29 és 24,97; a porfrakciókra: 15,68; 19,82 és 26,95. A homoktartalmak közt lényegesen kisebb eltéréseket tapasztaltunk (RMSE: 7,26; 9,25 és 5,25 a három adatbázis esetében). Ha azonban az LDM vizsgálati eredményeknél módosítottuk az agyag és a por frakció mérethatárát 2 µm-ről 7 µm-re, szignifikánsan jobb eredményeket kaptunk az összehasonlítás során mind az agyagtartalom (RMSE: 8,99; 6,77 és 6,54), mind a portartalom esetében (RMSE: 8,87; 7,46 és 5,74). A különböző módszerekkel mért és számított PSD eredményeket textúra háromszög diagramokon is ábrázoltunk.

A lézerdiffrakciós eljárás alkalmas a talajok mikroaggregátum stabilitásának (MiAS%) meghatározására is, melyet a HunSSD hazai adatbázis talajain mutattunk be. Megállapítottuk, hogy erős, szignifikánsan pozitív kapcsolat van a MiAS% és a talaj szervesanyag-tartalma között; és erős, szignifikánsan negatív kapcsolat a mikroaggregátumok stabilitása és a pH, a mésztartalom, a sótartalom és a kicserélhető nátriumtartalom között.

A tanulmányban vizsgált talajfizikai tulajdonságok szorosan összefüggnek a talajok vízgazdálkodási tulajdonságaival. A talajok vízgazdálkodási tulajdonságait jellemző hidrofizikai paraméterek (víztartó képesség, vízvezető képesség) becslése általában a mechanikai összetétel adatok felhasználásával történik. A becslési módszerek (pedotranszfer függvények) pontosítására egyre gyakrabban figyelembe veszik a talaj szerkezeti tulajdonságait is. Amennyiben gyorsan és megbízhatóan tudjuk mérni a talajok mechanikai összetételét és aggregátum-stabilitását lézerdiffrakciós módszerekkel, akkor a hidrofizikai tulajdonságok becsléséhez szükséges input adatokat is gyorsan, nagyobb számban tudjuk előállítani, így a talajok vízgazdálkodását is több minta alapján, nagyobb részletességgel, megbízhatóbban tudjuk jellemezni.

Open access

A hazai genetikai talajosztályozás megújításának szükségessége - 1.

A nevezéktan és a struktúra korrekcióra szoruló elemeinek azonosítása

The necessity of the renewal of the Hungarian genetic soil classification system - 1.

Identification of the elements of the nomenclature and structure to be corrected
Agrokémia és Talajtan
Authors:
Tibor József Novák
,
Tibor Tóth
,
András Makó
,
Mihály Kocsis
,
Zsófia Bakacsi
,
András Bidló
,
Károly Bartha
,
Szabolcs Czigány
,
Gergely Tóth
,
Adrienn Horváth
, and
Hilda Hernádi

A tanulmány a magyar genetikai osztályozás sok szempontból kritizált rendszerének következetlenségeit, illetve ellentmondásait elemzi azzal a szándékkal, hogy a rendszer fő jellemzőinek: a talajtaxonok elnevezésének és tartalmának megőrzése mellett szakmai párbeszédet indítson a hibák kijavításának lehetőségéről és a rendszer megújításáról.

Rámutattunk a nevében és koncepciójában genetikus, szerkezetében hierarchikus osztályozási rendszer hibrid jellegére: arra, hogy a fő genetikus szempont csak a főtípusok aggregációs szintjén érvényesül maradéktalanul, míg a típusoknál már mintegy egyharmad arányban diagnosztikus szempontok jelentik az elkülönítés alapját. Alsóbb hierarchiaszinteken (altípus, változat) pedig csaknem tisztán diagnosztikus az osztályozás. Listába rendeztük azokat a problémás típus, altípus és változati elnevezéseket, amelyek több hierarchiaszinten azonos névvel, és esetleg eltérő tartalommal fordulnak elő, illetve azonos hierarchiaszinten, de eltérő definíciókkal szerepelnek, vagy éppen szinonímnak tekinthetők, az eltérő elnevezés mögött rejlő azonos tartalom miatt. A vitacikk szándéka, hogy a kiszűrt hibák, következetlenségek széleskörű szakmai egyeztetést követően javításra kerüljenek.

Restricted access

As a means of assisting the selection of promising soil classification systems, a set of criteria were presented and tested. Inside the studied slightly saline plot World Reference Base (WRB) and Hungarian soil classification (HU) were compared at all four levels in terms of class separability, correlation to biomass, parsimony and homogeneity of classes. WRB surpassed HU in terms of the very important homogeneity of classes only, but HU performed better in terms of class separability, correlation to biomass and parsimony of classes. With many possible classification units WRB categorized the soil into a large number of classes, but 67% and 78% of them were single-profile classes at levels 3 and 4, respectively inside the ca 0.9 km2 area.

Open access